4rész :) Komenteket elfogadok:)

4.rész: Pakolás, Indulás

Gyorsan felöltöztünk, és már indultunk is. Nikol szólt Ádámnak, hogy vele megyünk. 5órahosszát töltöttünk el a plázába. Vettem szoknyát, egy lila feslőt, egy denevérujjú felsőt, egy csőnadrágot, egy topánkát, egy farmer bolerót. Nikol egy tornacipőt, egy lila csőnadrágot, és egy fekete felsőt vett.
4órára értünk haza. Nikol átment pakolni, én is raktam még el ezt-azt.    

A sorsolást végül egy 5éves kislány nyerte meg, aki anyukájával fog kimenni. Anya feljött a szobámba.
Anya: Kicsim nagyon várod már ugye? Nagyon be vagy zsongva.
Én: Igen anyu, életem legjobb nyara. De nagyon fogsz hiányozni!
Anya: te is nekem kincsem te is nekem.
Én: Mindennap jelzek majd valahogy, egy smssel, írok MSN-en, vagy Skypolunk. Ígérem.
Anya: Helyes!  Vigyázz majd magadra, és Nikolra is. Érezd jól magad.
Én: Várom már, hogy találkozhassak a fiúkkal, vagyis hogy tombolhassak a koncertjükön. El sem hiszem.
Anya: pedig itt az ideje. Menj, fürödj le, készülődj. Nem sokára indultok.

Én: Oké.
Elnyújtóztam hosszasan a fürdőkádunkban. Már majdnem elaludtam, mikor anya szólt be hogy fél8 van. Gyorsan összeszedtem magam, felöltöztem, beszárítottam a hajam, tettem fel egy alap sminket. És már lent is voltam a nappaliba, ahol Nikol anyuja, apuja, én anyukám, Ádám, és Nikol várt.
Ádám: Indulhatunk, én már kitettem a bőröndöd a kocsiba.
Én, és Nikol egyszerre mondtuk csillogó szemekkel, hogy igen.
Beült mindenki a kocsiba, amit Nikol apukája Gézabá vezetett.
Hátul Nikol, én és anya ültünk, elől Ádám, és Nikol anyukája. Negyed 9-re értünk a reptérre.

Ádám elment megvenni a jegyeket. Addig mi búcsúzkodtunk.

Gézabá’: Aztán jót ne halljak rólatok!
Lizi néni: Szedjétek szét a fiúkat!
Én: Áh nem bántjuk.
Nikol: addig haza nem jövünk, amíg nem lesz autogramja, és közös képe Liammal.
Anya: Áh akkor minden este megvan mit fog nézni elalvás előtt.
Ádám fél órás sorba állás után mosolyogva mutatta a jegyünket. Amire nekünk is nagyra húzódott a szánk.
Ádám: Az a helyzet, hogy a csomagokat le kell adnunk a csomagmegőrzőbe, és az nem épp itt van, de még kaptok, 10percet Negyed 10-kor felszállunk a gépre.

Én: Oké, nagyon köszönöm ezt az utat, nagyon örülök neki. Anya, ha apa hazaér azonnal hívj fel.

Anya: Jól van kicsim, vigyázzatok magatokra jó, és érezzétek jól magatokat.
Lizi néni: Így van, és fogadjatok azért szót Ádámnak. És Szandi Liam nélkül haza se gyere.

Én: Értettem.
Megpuszilgattuk őket, kicsit sírtunk, majd elindultunk a csomagmegőrző felé leadtuk, és egyről a kettőre a gépen voltunk.

Elfoglaltuk a helyünket.
Én: Ádám, mikor fogunk oda érni?
Ádám: 16óra múlva.
Nikol: Király, te vagy a legrendesebb bátyus, a világon.
Én: Köszönöm, az utat.
Ádám: Gyertek nagy ölelés! Szandi, olya vagy nekem, mint a húgom. Amúgy Samanta nagyon vár már benneteket. Külön szobátok lesz. Nagyon szép házba lakunk, egyszerűen imádom.
Nikol: várom már!
Ádám: van még egy meglepetésem a számotokra. De nem is tudom, merjem-e közölni.
Nikol: Mond már!
Ádám: saját sofőrötök lesz, aki mindenhova fuvaroz titeket. Vele mentek majd a koncertre, ahova Samanta apuja VIP jegyeket szerzett.
Én: Mii?
Nikol: Ez király! És ez mit foglal magába? Nem tudod bátyus?
Ádám: A koncertet a legjobb helyről nézhetitek, és a végén találkozhattok a fiúkkal.
Nikol: Drágám, és hogy fogunk velük beszélni?
Ádám: 11év alatt nem tanultál meg folyékonyan angolul?
Nikol: Igaz, de neked köszönhetem.

Én: Én pedig apának, de ha nem jön ki előttük egy szó sem?
Ádám: Nyugodj meg! Tudsz előttük beszélni!
Nikol: mond csak bátyus, te kit láttál már közelebbről sztárt?
Ádám: Justin Bieber, Justin Timberlake, Rihanna, Jonas Brothers velük még beszéltem is, irtó jó fejek. Tehát a kint töltött 6évem alatt párral már.
Én: Ez Pazar! De jó! Áhh!!!

Ádám: pihenjetek lányok! Most már kicsit.
Nikol: oké!
Eszembe se jutott pihenni, bedugtam a fülem, és azon járt az agyam, hogy nem sokára Liammal találkozhatok. De elnyomott az álom. Mikor felébredtem már rég a levegőbe voltunk. Reggel 9-et mutatott az idő, de este volt tehát este 9 volt. Teljesen megzavart minket az idő átállás. Ádám látszólag hozzá szokott.
Nikol: mikor érünk oda?

Ádám: még egy jó 4órahossza. Nem vagytok éhesek?

Én: De én az vagyok.
Nikol: Én is az vok.
Ádám: Elnézést hölgyem, hozna nekünk 3 szendvicset, és 3*2dl őszi levet.
- Persze azonnal.
10perc sem telt bele, mi máris rendelt ételünket, italunkat ettük.
Nikol hozott társasjátékoz valószínű sejtette, hogy unalmas a repülés. Malmoztunk meg Ki nevet a végéneztünk. Az idő csak telt, egy kettőre már azt vettük észre, hogy a pilóta felhívja a figyelmünket, hogy kapcsoljuk be az övünket.  És készüljünk a leszálláshoz.