46.rész

Meghoztam az új részt! Tudom rengeteget vártatok rá 10000 bocs! Volt fontosabb dolog is mint a blog! :(

46.rész:
Nyugi volt körülöttünk. Anyukája, és édesapja a konyhába ügyeskedtek, ő pedig a karjaim közt pihent. A szívem is megkönnyebbült, hogy elmondtam neki az igazat. Apukája kiszólt, hogy kész a vacsora, és hogy menjünk enni. Nehezen tápászkodtunk fel, de végül csatlakoztunk a két szülőhöz. Az asztalon gőzölgő pizza beindította a nyálcsatornáinkat. Istenien nézett ki, és az illata is isteni volt.

Anya a szalámis pizzára cukrot tett?! Ez borzalmas. Nem is értem, hogy kívánhat ilyet egy ember, de egyébként úgy tűnt ízlik neki. Szegény olyan fura kajákat eszik mióta terhes. Liam, és apa csak édesen kuncogtak rajta.
- Szeretnétek estére kettesben maradni? –kérdezte anya
- Hm miért? –néztem rá fülig elpirulva.
- Tudjuk, hogy Liam nem sokáig lesz itt, mármint hogy holnap után kezdődik a turné. Gondolom, így még szeretnétek kicsit egymás társaságát élvezni.
- Sajnos tényleg mennünk kell turnézni, bár most semmi kedvem itt hagyni Szandit.
- Hé, ez a munkád ennek élsz, és nagyon jól csinálod! Öröm titeket nézni, ahogy a színpadon szórakoztattok. És akár mennyire nem akarom, hogy menj, annyira akarom, hogy elmenj.
- Szeretlek!

- Igen tudom Liam, és én is szeretlek.
- Anya, jövő héten visszamegyek keresztanyuhoz egy hétre nem baj? Aztán úgy is suli.
- Nem, dehogy baj! Ma felhívom akkor, és megkérdezem, hogy tud-e fogadni.

- Holnap bemegyek Liammal az egyik stúdióba interjút adunk. Ugye ez sem lesz gond?
- Hogy mi? Tv-be akarsz szerepelni? – akadt ki apám
- Apu, hát történt egy két dolog, ami miatt igen, tudom, hogy azt mondta, hogy kihagyom a médiát, de ez az első és az utolsó.

- Remek, persze hogy is gondolhattam volna, hogy nyugiba le tudjátok ezt rendezni. Liam egy szerencséd van, hogy bírom a burád. –mondta apa, de a végét már mosolyogva
- Köszönöm! Ígérem, vigyázok rá, mindig!
- Amíg te nem leszel itthon, addig mi ezt megtesszük helyetted. –mondta anya, és megsimította a vállam.
- Tudok magamra vigyázni. –kértem ki magamnak.
- Hát persze kicsim. Na, figyelj, rátok hagyjuk a házat, beszélgessetek nyugodtan. Jó szórakozást! –adott puszit anya a fejemre.
Felálltunk az asztaltól. Anya és apa elmentek öltözni. Mi pedig kézen fogva felsétáltunk az emeletre. Liam átkarolta a derekam, beleültünk az ágyba. Így kezdtünk el beszélgetni, ami abból állt, hogy mennyire jó hogy egymásra találtunk. Holnapi nappal kapcsolatban is adott egy két instrukciót. Azért félek, mert miután kilépünk a stúdióból, meg fog változni az életem. Csak abban reménykedem, hogy azt, amit a kórháznál át kellett átélnem, azt még egyszer nem kell. Szerencsére van hova menekülnöm. Nagyon sokat számít, hogy egy kicsit el tudok majd bújni a világ elől, bár tudom, hogy Magyarországon is rengeteg directioner van, de talán ők annyira nem elvetemültek.
- Tehát mégis haza mész? –törte meg a nyugodt csendet Liam
- Ühüm! Szükségem lesz egy pici nyugira.
- Szeretném, ha az összes Londoni koncerten mellettem lennél, persze az lenne a legjobb ha az összes koncerten velem lennél, de tudom, hogy ez még most nem megoldható. –jelentette ki. Ez a mondata jól eső melegséggel töltött el. Válaszom mi más lehetett volna, mint egy csók. Megsimogattam az arcát. Nagyon édesen csillogtak a szemei. Nagyon nehéz lesz a búcsúzás.
- Holnap eljössz a próbára? Minden szabad percet, és másodpercet veled szeretnék tölteni. –kérdezte.
- Elvenném a figyelmed, Paul kiakadna. –mondtam mosolyogva, mert elképzeltem, ahogy kiakadt.
- Lenne kinek énekelnem, sokkal jobban tudnék teljesíteni.
- Megkérdezzük Pault, hogy mit szól hozzá, persze csak holnap. Interjú után, mert előtte szerintem nem leszek jó állapotba.
- Ott leszek melletted, fogom a kezed. Édes leszel, gyönyörű és aranyos, mint mindig. El fognak tőled ájulni.

- Ühm Liam, ez túlzás.
- Nem kicsim, ez nem az. Anyudék jönnek a koncertre?
- Hát nem tudom, meg sem kérdeztem tőlük.

- Akkor majd én megteszem, meghívom őket. Mindenkinek ott lesz mindenkije, aki fontos, és nekem a szüleid fontosak. Apukáddal nagyon jól kijövök, és volt kitől örökölnöd a kedvességed. A történtek után nagyon hálás vagyok nekik, hogy megbocsájtottak nekem. 
- Nem haragtartó emberek, és pontosan tudják, hogy boldog vagyok veled.

- Nem mindig voltam veled ilyen, gondolj csak vissza egy héttel ezelőtt a kórházba feküdtem, a saját baromságom miatt. Én tényleg nem tudom, hogy, hogy köszönhetném meg nekik, hogy még mindig megengedik, hogy a lányuk körül legyeskedjek. Szégyellem magam, hogy mindig bántottalak. Teljesen meghülyültem, nem tudom mi üthetett belém, de azt most tudom, hogy sose akarlak elveszíteni.
- Megbántad, újra kezdtük, én is buta voltam, véleményt kellett volna mondanom, nem csak mérgelődni. Dani érdekes lány, nem fog rólad leszállni ebbe beletörődtem, hát legyen, de nem engedem, hogy elvegyen tőlem. Meg fogok tenni mindent, hogy ne kelljen Daniellehez menned.
- Nem soha nem tenném még egyszer. Szép volt a kapcsolatunk, jó volt vele lenni. Gyönyörű éveket éltünk át, de egyre jobban eltávolodtunk egymástól, a végén ez már csak a testi kapcsolatról szólt, és nekem sem és ez neki sem volt jó. Próbáltam vele barátként maradni, de látod, ezt, ahogy tudta megtagadta. Nem volt olyan, amilyen most. Nem viselkedett sosem így. Elhidegülés miatt mentünk szét, egyikünknek sem volt semmi baja a másikkal, csak nem szerettük már a végén egymást.

- Remélem, tényleg minden rendbe jön köztetek, és legalább tudtok egy jó munkatársi viszonyt kialakítani.
- Nem, nem hiszem. Én nem tudom csak úgy megbocsájtani, amit tett.

- Ha valami gond lesz, szólj, kérlek, jó?

- Igen ez természetes. – felelte teljesen higgadtan.
A kiruccanásunk alatt megváltozott köztünk jó pár dolog. A bizalom, mint alapvető dolog kialakult. Az érzések sokkal szenvedélyesebb formát vettek. Iszonyat nehéz volt erre a kapcsolatra építeni, de úgy gondolom letettük az első pár alapkövet.

- Holnap eljössz velem vacsizni? Aztán elmegyünk valahova, és együtt tölthetjük az estét.  
- Igen, rendben van! Jó lesz így. Nézünk valami filmet? Biztos elfáradtál a sok rajongó a reptéren.

- Nem számítottam arra, hogy nem tudunk nyugodtan haza jutni. Ne haragudj.
- Nem haragszom, furcsa volt, ennyi embert még sose láttam egy helyen. Nagyon szeretnek titeket, jó persze ezzel tisztában voltam, de hű álmomba nem gondoltam volna, hogy több millió tini fog összegyűlni a reptéren.
- Borzalmas volt kiszabadulni onnan, féltettelek is. Nem esett semmi bajod, ugye?

- Nem semmi, egyben vagyok. –mondtam mosolyogva, és aggódásáért adtam egy csókot a szájára.
Kerestünk egy filmet az interneten, és elkezdtük nézni. Vígjátékot néztünk, sokat nevettünk rajta. Este elmentünk együtt fürdeni, de nem történt semmi olyan dolog, csak fürödtünk. Befeküdtünk a jó meleg ágyikóba, és már húztuk is a lóbőrt. Liam átkarolta a derekamat, és magához húzott. Annyira jó volt elaludni mellette. Az illata beszökött orromba, és nem akart onnan egykönnyen távozni. Végre az ágyam is kicsit Liam illatú lesz, talán így könnyebb kibírni a hónapokat, amik előttünk állnak. Mondjuk annyira nem lesz nagy gond, hisz rengeteget lesznek Londonba, mert 1-2napos szünetet itthon fogják tölteni, de lesz azért olyan, hogy egy teljes hónapon keresztül nem találkozunk, de utána kapunk egy két hónap nyugit, ahol csak kisebb koncertek, interjúk lesznek, na meg persze az új album. Kibírjuk, én tudom. Reggel nyűgösen ébredtem fel. Liam nem volt mellettem. Az órára pillantottam 7órát mutatott. Egyszer csak nyitódott az ajtó, és Liam jelent meg egy tálcával a kezében. A nyűgös hangulatom azonnal elmúlt, és egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra.

- Szép, jó reggelt királylány!

- Önnek is herceg úrfi.
Letette az ágyra a tálcát, amelyen még meleg pék süti csak úgy ontotta az illatát, és a kimaradhatatlan rózsa is ott volt. Pár szem eper díszelgett még hozzá. Leült ő is, és elkezdtünk megreggelizni. Az eper szemeket egymással etettük. Néha váltottunk egy két csókot. Jól esett a törődése. Reggeli befejezettével kibújtunk az ágyból. Elmentem lezuhanyozni, és felvettem egy kis ruhát, és egy telitalpú cipőt. Feltettem egy kis sminket, és begöndörítettem enyhén a hajamat. Mikor kiléptem a fürdőből anya pont ment be a szobába, de az ajtónyitódásra visszafordult.
- Hű kincsem gyönyörű vagy.
- Te pedig elfogult. Jó reggelt anya! Milyen volt az estétek?
- Nagyon jól szórakoztunk. Ez a Joe igazán jó fej.
- Örülök, hogy jóba letettek. –öleltem meg.

- Hm, kellemes illat, ez tuti tetszeni fog Liamnak. –kacsintott.
- ANYA. –forgattam meg a szemeim, és elindultam a szobámba. Barátom már türelmetlenül, de türelmesen várt. Kész vagyok, mehetünk hozzátok. –jelentettem ki
- Oké gyönyörű. –fogta meg a kezem. És indultunk az ajtóhoz. Elköszöntünk anyától. Bepattantunk Liam autójába. Liam rám nézett mikor beültünk, és azt mondta, hogy: Hálás vagyok, hogy ekkora áldozatot teszel értem. Mondtam neki, hogy ez nem áldozat, hiszen szeretem. Az utón rádiót hallgattunk, beszélgettünk. Néha egy-egy pirosnál egy rövid csókot csentünk egymástól. Mikor megérkeztünk a házhoz, Liam beállt a garázsba, hisz mint megtudtam limuzinnal megyünk a stúdióba, ami fél órán belül itt lesz. Besiettünk a házba, sehol senki, nagyon csend volt.
- Ez nagyon furcsa. Sehol senki. Na neeee… elaludtak. –kapott észbe

- Keltem Harryt, meg Zaynt. – választottam ki a két legkönnyebb jelöltet. Szívesen választottam volna a vizes keltést, de nincs annyi időnk, hogy ezzel szenvedjünk.

- Akkor az enyém Niall, és Louis.
Elindultam gyorsan az emeletre, még jó hogy az ajtók meg vannak nevezve, mert a járást még mindig nem tudom. Benyitottam elsőnek Göndörkéhez. Amilyen sietősen benyitottam, olyan gyorsan is csuktam be vörös fejjel az ajtót. Tehát a pletyka igaz, a mi Harrynk szeret meztelenkedni. Liam jött ki Louis szobájából, és látta, hogy lesokkolva állok az ajtó előtt.
- Mi a baj? Nem akar felkelni?
- Én nem megyek be oda, Hazza szó szerint ádámkosztümbe van.
- Uh, el felejtettem bocsi, akkor menj Niallhoz, majd én keltem Harryt.
Benyitottam a szőkeséghez, aki eszeveszett hangosan horkolt. – Na, drágám előre sajnálom a lányt, aki veled fog aludni. –beszéltem az alvó Niallhoz, közbe csóváltam a fejem. Elkezdtem rázogatni óvatosan a vállát, de semmi. Niall. - Szólítgattam. Ismét semmi.
- Niall a fene a szőke fejedet, ha nem kelsz fel 2mp-en belül, lehívom az összes űrlényt az űrből, és elviszik az összes ételt a földről. –ordítottam bele a fülébe. Mire szegény úgy felugrott, és elkezdett kiabálni, hogy kaja, kaja. A hasamat fogtam az ír fiú szenvedésétől. Mikor már megnyugodtam elmondtam neki, hogy 20perce van elkészülni, mert elaludtak. Tovább mentem Zaynhez. Ő se nem horkolt, se nem volt meztelen, de annál nehezebb volt kirángatni az ágyból. Hiába kiabáltam neki semmi, olyan volt, mint egy tecchalott. Felmáztam mellé az ágyra és elkezdtem ugrálni, de neki háttal. Mire egyszer egy dömrögő hang kijelenti, hogy szép a bugyim, erre ráestem. Oké király.
- Édes engem nem zavar, de ha Liam meglátja.
A vörös arcomat, ha lehet még nagyobb pír öntötte el, és olyat vágtam a mellkasára.

- Elaludtál 5percet kapsz, hogy elkészülj!
- Hogy mi?????- kérdezte, de úgy hogy hangja a magas C-ét ütötte. Visszavettem a szandálom, és kifordultam az ajtón. Mindenki fenn volt végre. Zayn az 5perc helyett 15percet töltött a fürdőbe. Persze a limuzin meg vagy 10percet várt ránk. Az idegességem egyre jobban kezdett felszínre törni, nagyon izgultam.