50.rész

Sziasztok meghoztam a kövi részt. Ez most elég vontatott lett. Lehet hogy holnap hozom a folytatását.  Jó olvasást!  Puszi! 50.rész

Ültem a kegyetlenül kényelmetlen kemény kanapén, és közben a padlót fixíroztam. Nem volt rajta semmi érdekes. Gondolataim ezerfelé jártak, de már nem volt erőm kihegyezgetni őket, hogy aztán rendbe tegyen magamban. Eszeveszett ricsajt vert a telefonom a mellettem heverő táskámba. Kati neve villogott a képernyőjén, és alatta, hogy SMS érkezett. Sajnos barátnőmről igen csak megfeledkeztem. Megnyitottam üzenetét:
’MERRE VAGY?’ kérdés ugrott a szemem elé. Visszaírtam, hogy az öltözőbe, és hanyagul ledobtam magam mellé a telefont, ami végül a padlón találta meg nyugodt helyét, persze darabokban. Hajoltam le felszedni a hátulját, az aksiját, amikor kinyílt az ajtó, és barátnőm jelent meg előttem.
- Miért vagy itt? –kérdezte meglepetten.
- Fáj a fejem, nincs jó kedvem. –füllentettem. Bár tényleg nem volt túl jó kedvem.
- Van nálam fájdalomcsillapító, kérsz? –nézett rám aggódóan.  

- Nem köszi, vettem már be. –kegyes hazugságok.
Léptek, és beszélgetés ütötte meg fülünket. Majd rá pár másodpercre nyílt is az ajtó. Anyáék léptek be rajta. Anya épp Harry anyukájával beszélgetett. Liam édesanyja pedig Daniellel. Nikol pedig épp felénk tartott. Összeraktam a telefonom. 
- Merre tűntél? –nézett rám Nikol.
- Nincs jól. –felelte helyettem Kati
Leült mellénk. Még csak most mértem végig barátnőmet. Ragyogott. Boldog volt. Örültem neki, hogy Harry és közte minden rendben van.  Sikerült neki újra kezdeni az életét. Még ha az kerekestől fel is fordult. Nagy szóváltás volt a barátnőim között, de nem igazán figyeltem rájuk. Már majdnem elszundítottam azon a kényelmetlen kemény kanapén, mikor bejöttek a fiúk Paullal az élen. Harry anyukája a srácok felé fordult
- Végeztetek? –mosolygott büszkén fiára, majd megigazította öltönyét. Mosolygok kedves gesztusán. Anne igazán csodálatos anyuka. Ezt már akkor tudtam mikor még csak pár perce ismertem. Hangja tele van szeretettel. És Harry mindig a kicsi fia marad.

- Igen. Úgy hogy koccintsunk! –rikkantott fel Göndörke.

Paul ügyesen elővette a hűtőből a pezsgős üvegeket. Óvatosan kibontotta. Addig Danielle elkezdte osztani a poharakat. Az anyukáknak, a fiúknak, majd végül nekünk hozta. Miközben felém nyújtotta a tálcát kacsintott egyet. Szemeimmel ebben a pillanatban ölni tudtam volna. Felálltunk a kanapé előtt. Paul kivételesen nekünk kezdte el önteni a buborékos arany nedűt. Megköszöntük neki, majd tovább is ment.

- Te gratuláltál már a fiúknak? –kérdezte Nikol szemrehányóan.

- Nekem még ilyenre nem volt lehetőségem. –súgtam oda, hogy csak ő hallja.
- Te komolyan engeded, hogy ez a kis ringyó beleszóljon az estédbe? Liammal ma tudtok együtt lenni utoljára. Menj már, búj oda hozzá. Hiányzol már biztos neki.
Igaza van Nikolnak. Mire elindultam Liam felé, már Danielle állt mellette.  Mi a fene? –kérdeztem magamba. Elindultam felé. Liam egyik oldalán Niall állt, másikon pedig Danielle. Oda álltam a lány elé.
- Khm khm. –hívtam fel magamra a lány figyelmét. Nem vette az adást.
- Kérlek arrébb állnál. Szeretnék a barátom mellett állni.
Liam rám nézett, és mosolygott. Óh tehát hallotta. Danielle felhúzott szemöldökkel arrébb tipegett, és Nicolát szórakoztatta. Bár a csaj eléggé unta. Liam átkarolta a derekam, és magához húzott, majd adott egy puszit a hajamba.
- Gratulálok szerelmem ügyes voltál. Mérhetetlenül büszke vagyok rád. –mondtam neki.
Válasza erre egy aprócska csók volt. A mellettem álló Harrynek is gratuláltam. Majd jött a koccintás, amibe már a zenekar tagjai, és mindenki benne volt, aki egy kicsit is hozzá járult a koncert létrejöttéhez. Harry kezdett beszélni.
- Köszönöm a srácok nevében a rengeteg munkát, a fáradozást. Nélkületek nem menne ez az egész. Paul köszönünk neked mindent. Remek menedzser vagy. Josh és a többiek, csodálatosak voltatok. És persze köszönjük a szüleinknek, hogy itt voltak és támogattak/ mindig támogatnak bennünket, és a csodálatos barátnőinknek. - húzta magához közelebb Nikolt, és adott neki egy apró csókot.
Majd mindenki koccintott mindenkivel. Niall szót kért.
- Szerintem igyunk Liamra, és Szandira is az új párunkra. Sok boldogságot nektek! –nézett ránk nagy mosollyal. Iszonyú jól estek a szavai.

Danielle mosolyogva tűrte, hogy rángatom. Megálltam egy eldugott zugba. Tudtam, hogy erre a beszélgetésre nincs túl sok időm, mert indulunk dedikálni.
- Mond te normális vagy? –kérdeztem rá
- Liam nyugi. –simította meg a karom.
- Állj le! Szeretem Szandit, esélyed nincs nálam. Szerinted nem veszem észre, hogy közeledsz? Te már engem nem kapsz vissza! Fogd fel!
- Azt majd meglátjuk édes, azt majd meglátjuk. –húzta végig ingemen az ujját, és elment.

Idegesen a hajamba túrtam. Elindultam a fiúkhoz, akik már türelmetlenül várták, hogy kimehessenek a rajongók közé. Persze én is imádok velük beszélgetni. Jó látni, hogy már azzal örömöt lehet szerezni valakinek, ha megkérdezem tőle, hogy, hogy van.
- Hol voltál öcskös? –kérdezi Niall
- Ez hosszú történet. Dani nem száll le rólam. Ki akartja túrni Szandit.
- Ne engedd neki! –parancsolt rám szőke hajú barátom, majd elindult az ajtó felé. Rengetegen vártak ránk. Fél óra múlva mentünk be az öltözőnkbe. Egyből Szandira néztem, aki eléggé kimerültnek tűnt. Barátnői fogták közre. Gyönyörű volt még mindig. Fantáziám a piros ruhájától igencsak beindult. Mosolyogva figyelte Harryt és Annet. Szinte hatása alá került az anyja-fia kapcsolatnak, amit látott. Danielle elkezdte osztani a pezsgős poharakat. Mikor hozzánk ért gratulált mégy egyszer. Amikor Szandinak nyújtotta a poharat. Szandi szemei összeszűkültek. Ha ölni tudott volna velük, Danielle már elvérezve a padlón feküdne. Nikol súgott valamit a fülébe. És elindult felém. Danielle megint elég szorosan mellém állt. Észre se vettem, hogy mikor került ide. Gyönyörűmmel voltam elfoglalva. Dan elé állt. Köhintett neki. Majd kedvesen szólt neki:
- Kérlek arrébb állnál. Szeretnék a barátom mellett állni.

Jót mosolyogtam rajta. Úgy tűnik beszállt Danielle harcába. Legalábbis nekem ez inkább egy válasz volt egy ki nem mondott kihívásra. Rám emelte tekintetét. A szemembe nézett, és úgy szólt hozzám: - Gratulálok szerelmem ügyes voltál. Mérhetetlenül büszke vagyok rád.. Gyönyörű zöld szemei csak úgy csillogtak. És tényleg láttam bennük, amit mondott. Láttam bennük, hogy büszke rám. Annyira hiányzott már édes csókja. Nem bírtam, ki hogy ezeket a szavakat ne egy aprócska csókkal köszönjem meg. Majd Harrynek is gratulált. Utána jött a koccintás. Harry beszélt valamit, nem igazán figyeltem rá. Végig apró barátnőmet néztem, elvarázsolt. Jó volt karjaimba tartani. A beszéd végén koccintottunk. Niall is felszólalt:
- Szerintem igyunk Liamra, és Szandira is az új párunkra. Sok boldogságot nektek! –nézett ránk nagy mosollyal. Iszonyú jól estek a szavai. Örültem, hogy a srácok örülnek ennek a kapcsolatnak. Lassan mentek haza a meghívott vendégek. Szandi anyukája állt még egy kicsit, gondolom lányával szeretett volna pár szót beszélni.
- Kicsim anyud beszélni szeretne veled. –mutattam felé
Rám emelte tekintetét adott egy puszit, majd anyukájához ment. Én pedig addig Daniellehez.

- Ne gyere a bulira, kérlek! Vagyis inkább mondom, nem vagy szívesen látott vendég.
- Fogtam az adást Liam. Legyetek boldogok! Keressetek koreográfust, mert ugyan én ezt nem csinálom. –viharzott el mellettem.

Szandi, és az anyukája döbbenten állt. Kati, aki velünk jön a buliba, csak mosolygott ex-barátnőm kirohanásán. Odamentem hozzá beszélgetni. Addigra más csak 4-en voltunk bent az öltözőbe. Kati, Szandi, Szandi anyuja, és én.
- Min mosolyogsz? –kérdeztem kedvesen

- Elég érdekes az ex- csajod. –mondta
- Jah, ma már ez a 2. veszekedésünk. Brrr.
- Hát, de legalább Alexandrával nem vitatkozol. Egyébként fergeteges koncertet adtatok. Ez többet ért egy kiadós disconál.
- Köszönöm! Pedig most oda megyünk. Megkérhetlek valamire?
- Persze! Mond nyugodtan!
- Szeretném, ha figyelném a szerelmemre, hogy ne igyon sokat, nekünk az este tartogat még meglepetést.
- Természetesen. Hm. Jól hangzik.

- Nem leszünk ott sokáig, max 1-2 óra hossza, de te nyugodtan maradj, és érezd jól magad! Hidd el, a srácokkal nem fogsz unatkozni 

- Oké köszi! Ezt megjegyzem!
- És, ha szeretnél hazamenni, majd megmutatom, kinek szólj, ő haza visz.
- Nem szükséges hívok taxit. 

- Szerelmem barátnője vagy, nem bízok ilyen kedves ismerősöket idegen kezekre, ne haragudj!
Beszélgetésünket kincsem zavarta meg. Édesanyja elköszönt. Én végre ma adtam neki egy igazi hosszú édes csókot. Majd kézen fogva elindultunk a hátsó bejárathoz. A többiek itt hagytak minket, de egy Audi várt ránk, a másik sofőrünkkel Maxxal. Beültünk. Szandi a vállamra hajtotta a fejét. Szegénykém már biztos nagyon fáradt. Remélem, azért a mai estét még együtt tudjuk tölteni. 

- Max! Kérlek, Katit vidd haza buli után, jó?
- Persze Liam! Szívesen. 

Odaértünk a szórakozóhelyhez, ami mára ki van nekünk bérelve. Elég sokan voltak. Rengeteg ismerős volt a koncert, az mind ide jött. Kivéve a szülök. A zenekar tagjaitól is jött kinti ember. Amint megérkeztünk a többiek egyből letámadtak, hogy hol voltunk ilyen sokáig. Niall elvitte Katit inni. Beszélgettünk. Szandira nem kellett vigyáznia senkinek, egész végig velem volt. Egy kék-lagúna koktél ivott meg. Táncoltunk. Egyre vadítóbb volt a tánca, de nem volt részeg.
- Terveztem mára valamit, mit gondolsz, van kedved hozzá? –súgtam a fülébe, mert épp háttal állt nekem.
- Mindennél jobban szeretnék veled kettesben lenni. –fordult meg és megcsókolt. Megfogtam apró kezét, s a kijárat felé húztam. 

49.rész

Sziasztok! Jó olvasást! Puszi! 

Bementünk azon a bizonyos hátsó ajtón. Mindenhol emberek rohangáltak. Egyszer Paul szaladt felénk, végre valaki, akit ismerek.
- Sziasztok! Jó estét! –köszöntött minket
- Hello, hol vannak a fiúk? Be lehet menni hozzájuk?
- Persze még van ¾ óra a kezdésig. Utolsó simításokat végzik rajtuk, de a folyosó végén az utolsó ajtó!
- Köszi! – köszöntem meg, de mint egy gyalogkakukk futott tovább. 

Elindultunk a bizonyos utolsó ajtóhoz. Kati elég idegesen tördelte ujjait. Én sem volt a nyugodtság szélén. Mikor anya megfogta a vállamat, olyat ugrottam, csodálkozom, hogy a szívem nem esett ki.
- Ne haragudj, kimegyünk a VIP szektorba, üdvözlöm a srácokat! –adott egy puszit, és már el is indultak a helyükre.
Mi tovább mentünk a folyóson. Megtaláltuk az ajtót, amire nagy betűkkel ki volt írva, hogy ONE DIRECTION. Persze, ha erre tévedne egy rajongó, ebbe a szétszórtságba észre se vennék, biztos megtalálja a fiúkat. Bekopogtam, mire Niall nyitott ajtót.
- Hali Szandi! –rántott beljebb, egy öleléssel!
- Szia Niall. - öleltem vissza

A srácoknak o alakot formált a szálljuk. Nem értettem mi bajuk van, de oké.
- Srácok, sziasztok! Ő itt a barátnőm Kati! –mutattam be
Mindegyikük nagyon kedvesen fogadta, jól megölelgették barátnőmet. Utolsónak Liam ölelte meg, majd mellém állt, és a fülembe súgta: „Szia gyönyörűm! Csodaszép vagy! Lehelete birizgálta a nyakam. Köszönöm helyett inkább adtam neki, egy rövidke csókot. Leültünk a kanapéra.
- Alexandra gyönyörű vagy! –dicsért meg Harry, majd mosollyal az arcán barátnőm felé fordult, és odasúgta neki, hogy te is.
- Köszi, de mind ketten foglaltak vagyunk. –vágott vissza neki Kati

- Tehát van pasid! Ez szívás! –jelentette ki bongyorka. A többiekkel ezen csak jót nevettünk. Lassan megérkezett mindenki családja. Liam anyukája egyből megölelgetett. Ruth, és Nicola pedig a ruhámat dicsérték.
- Hol vannak a szüleid? –karolt át édesem.
- Felmentek a VIP lelátóra. Tudod, nem akartak zavarni.
- Hé ők sosem zavarnának, most már ők is a család részei.
Kedvesen hozzá simultam, mire ő átkarolt. Egyszer egy számomra kellemetlen hang zavarta meg a szép idillt.
- Sziasztok! –szólalt meg mögöttünk.
- Dani nem is gondoltam, hogy ma rád számíthatunk! –fogadta kedvesen Liam.
Mi van talán elfelejtette mit tett? Istenem. Összeszorítottam a szám rendesen, hogy egy két szó ki ne csússzon. Barátnőm észrevette a zavarodottságot, és a mérget, ami kezdett felemészteni.

- Elrabolom egy kicsit Szandit, ne haragudj Liam! –kért tőle Kati bocsánatot.
Liam anyuja, és testvérei is oda mentek Daniellehez. Mi pedig megálltunk az asztal előtt, ahol az üdítők voltak. Kati kérdően nézett rám. Elmeséltem neki, hogy ex-barátnő a láthatáron, és nem igazán bírjuk egymást. Meg persze a megrögzült gondolatom, hogy még mindig nem vette le kezét Liamról. Egy nő ordibált be az ajtón, hogy kéri a színpad széléhez a fiúkat, mert 10perc és kezdés. Visszafordultam Kati felé, hisz én inkább háttal álltam. Egyszer két kéz csúszott a hasamra, és leheletet éreztem a nyakamon. Vállának döntöttem a fejem, és élveztem ölelését.
- Kapok szerencse csókot? –kérdezte édesen.
- Ezt kérned sem kell. –válaszoltam. Egy édes csókot nyomott ajkaimra, ami elég hosszúra sikeredett, egy ajtó csapódásra röppentünk szét. Körül néztem, már csak ketten voltunk a nagy öltözőbe.
- Ügyes leszel, én tudom! Sok sikert szerelmem! –öleltem meg, és adtam neki egy rövid puszit az ajkaira. Kézen fogva mentünk ki. A színpadnál, még egy utolsó arcra puszi, megvártam, hogy ő felmegy a színpadra, és utána gyorsan felmentem a VIP lelátóra, ahol anyukáink, barátaink ültek. Kati mellett foglaltam helyett. A directionerek sikítoztak, ugráltak. Büszkeség áradat ragadott el, hogy ott fenn a színpadon, az én kedvesem a legjobb formáját nyújtja. Az energia, ami ebből az egészből fakadt engem is kezdett magával ragadni. A harmadik számnál barátnőmmel együtt ugrálva énekeltünk. Előjött a rajongói énem. Nem bírtam ki, hogy ne viselkedjek directionerként, hisz az vagyok. Jöttek a szomorúbb jellegű dalok. A fiúk egy lebegős színpadra léptek, felcsendült a Moments, és a színpad elkezdett emelkedni. Néztem őket, de barátnőm rángatása felébresztett az ámulatból.
- Nikol? Hol voltál? –kérdeztem tőle szemrehányóan, hisz Harry aggódott érte
- Közbe jött valami, ne haragudj. –nézett rám boci szemekkel.
- Héjjj Kati! –látta meg végre régi barátnőnket.
Innentől nem tudtam a koncertre koncentrálni, mert barátnőim mellettem végig fecsegték az összes dalt, és a fecsegésbe bevontak engem is. Majd az utolsó dalnál végre észrevették, hogy nem egy traccspartin vannak. A strandlabdákkal jó kedvűen játszott a közönség. Néha-néha eljutott hozzánk is egy. A fiúkat visszatapsolták, mi pedig elindultunk az öltöző felé. Mire leértünk a ráadás dalnak is vége lett. A színpad mellett vártuk a hőseinket. Indultam Liam felé, de egy bizonyos zavaró tényező megelőzött, és megölelte Liamot előttem. Csalódottan lehajtottam a fejem, és inkább elindultam az öltöző felé. Egy emberke babrált az zárral, majd arrébb állt mikor kinyitotta. Bementem, és helyet foglaltam a kanapén. Gondterhelt arccal tanulmányoztam a plafont.

Liam szemszöge:
Örülök, hogy végre minden a legnagyobb rendben van. A turné körül is most már teljesen jó minden. Biztos vagyok, hogy egy vad bulit fogunk csinálni. Az dolgok megváltoztak egy kicsit. Új barátnő, új dalok, és rengeteg rajongóval bővült a családunk. Tudom, hogy remek évet fogunk magunk mögött hagyni. A fiúk teljesen fel van csigázva. Paul izgul, ide-oda rohangál. Valószínűleg a barátnőm is nem sokára itt lesz az új családjával. Nézzenek oda, csak gondolnom kellett rá, és meg is jelent, vagyis remélem, hogy ő kopogtat. Fel akartam állni ajtót nyitni, de a haspókunk hamarabb cselekedett. Az ajtó előtt állt ő. Gyönyörű piros ruhájában olyan volt, mint egy királykisasszony. Soha nem tudnám megbántani ismét.

- Hali Szandi! –rántott beljebb, ír manónk egy nagy öleléssel!
- Szia Niall. – öleltvissza mosolyogva

Mindegyikünk csodálattal nézi. Nem is csodálom, hisz az én barátnőm.
- Srácok, sziasztok! Ő itt a barátnőm Kati! – mutatatta be a mellette álló lányt, akiről lesült, hogy ideges a nagy találkozás miatt. A fiúk megszorongatták a lányt, a végére engem hagyva. Miután lerendeztem a köszönést, nem bírtam ki, hogy ne osszam meg vele gondolataim, ami nem másból állt, mint hogy csodaszép, és gyönyörűmnek becéztem.
Éreztem, hogy kiveri a libabőr, mindig kiveri, mikor megérintem, és ezt be kell, valljam, tetszik. Viszont üdvözlés helyett megfordult, és megcsókolt. Megfogtam apró kezét, és a kanapéhoz vezettem. Leültünk a többiek közé kanapéra.
- Alexandra gyönyörű vagy! –dicsérte meg Harry barátnőmet, majd olyan pimasz Styles mosollyal Alexandra barátnője felé fordult, és odasúgta neki, hogy te is.
- Köszi, de mind ketten foglaltak vagyunk. –vágott vissza neki Kati, a lányon már cseppet sem látszott a megilletődés, gyorsan oldódott fel köztünk.

- Tehát van pasid! Ez szívás! –jelentette ki legfiatalabb tagunk, akinek mindiga flörtölésen jár az agya.  A többiekkel ezen csak jót nevettünk, Harry pedig bosszankodott, hisz nem szokták kikosarazni. A beszélgetést családtagjaink szakították meg. Anya alaposan megölelgetett mind kettőnket. Elkezdtem vele beszélgetni, közben barátnőm a testvéreimmel beszélgetett. Örültem neki, hogy kijönnek egymással. A csapatból hiányoztak Szandi szülei. Rákérdeztem, hogy merre vannak, hisz őket is szívesen várjuk ide.
- Hol vannak a szüleid? –karoltam át a derekát, hogy kérdésemet egyáltalán nem vegye tolakodásnak.
- Felmentek a VIP lelátóra. Tudod, nem akartak zavarni. –felelte elpirulva.
- Hé ők sosem zavarnának, most már ők is a család részei. –közöltem vele az egyszerű tény hisz ez így van.
Kedvesen hozzám simult, nem bírtam ki, hogy ne öleljem, és szorítsam magamhoz. Egy ismerős hang zavarta meg az utolsó óránikat. Nem örültem neki, hogy itt van.- Sziasztok! –szólalt meg mögöttünk.
- Dani nem is gondoltam, hogy ma rád számíthatunk! –fogadtam mégis kedvesen, hisz nem akartam balhét ezen az estén nem, és reméltem, hogy nem gondol többet a dolgok mögé, mint, ami valójában. Édesem kezdte kezeim között kellemetlenül érezni magát, ezt észrevettem fészkelődéséből is, és úgy tűnik Katinak is feltünt. Kedvesen szólított meg, hogy elkérje barátnőmet mellőlem.
- Elrabolom egy kicsit Szandit, ne haragudj Liam! –Nehéz volt elengedni. Olyan mintha ő lenne a levegőm. A családom körbe állta Daniellet. Jobban örültem volna neki, ha most Szandival foglalkoznak, de nem. Anya érdeklődött hogyléte felől. Ő szoros bocsánatkérésekkel bombázta a családom. A hideg is kirázott. Legalább igazából sajnálná, ami történt. Szerelmem, és barátnője elmentek egy kicsit beszélgetni. Gyöynörűm elég feszültnek látszott, miközben magyarázott. Figyeltem őt, ittam a látványát, amiből egy igen nagy hangú nő zökkentett ki, aki bejelentette, hogy a színpadhoz kell mennünk. Nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg még utoljára. Hátulról öleltem, így ismét a nyakát csikiztem leheletemmel. Majd elmosolyodtam, és feltettem neki a kérdést:
- Kapok szerencse csókot?
- Ezt kérned sem kell. –válaszolta.
Csókjai még mindig olyanok számomra, mint a méz. Édes és gyengés. Egy ajtócsapódásra rebbentünk szét, szinte biztos voltam benne, hogy az ajtócsapkodó személy nem más mint exbarátnőm. már csak ketten voltunk a nagy öltözőbe.
- Ügyes leszel, én tudom! Sok sikert szerelmem! –öleltemeg, és adott egy rövid puszit.. Kézen fogva mentünk ki a színpadszéléhez. Nehéz volt elengedni. Ő is nehezen engedett el. A színpadnál, még egy utolsó arcra puszi csattant, majd megvárta, hogy felmenjek a színpadra, és utána felment a kijelölt helyre.
A koncert isteni volt. Energia bombákat csak úgy dobta ránk a közönség. A színpad szélénél vártak minket hozzátartozóink. Életem indult felém, de Danielle a nyakamba ugrott. Kicsim lehajtott fejjel indult el az öltöző felé. Megfogtam Dan karját, és egy kicsit arrébb vittem a tömegtől…

48.rész

Eljött ez a nap is. Nyűgösen keltem. Az ágy másik oldalán nem feküdt senki, szemeim megakadtak az ismeretlen szobán. Oké a fiúknál vagyok, de hol vannak ők? –gondoltam magamba. Elindultam a földszintre. A nappaliba találtam egy kis cetlit, egy pohár kakaóval.
„Nem akartunk felébreszteni, mi az arénába vagyunk, ha gondolod, majd látogass be hozzánk” Várunk. Csókol Liam!

„ Hozz ételt, meghalok éhen, én is szeretlek! :) Niall”

„ A kakaót én készítettem idd meg, erőt kapsz tőle, a kulcsot hozd magaddal! :) Harry”
 Letettem a kis cetlit a kezemből, és néztem ki a fejemből. Mai naptól alig fogunk tudni találkozni, beszélni. Hiányozni fog az összes fiú. Holnap már utaznak is tovább Angliába, majd Írországba. Utána visszajönnek Angliába, itt lesznek egy darabig, de utána mennek Németországba, Franciaországba, és még 1001 helyre. Holnap indul a gépem Magyarországra, anya ezt is elintézte. Az utolsó hetet a szünetből ott fogom kiélvezni. Hisz London még mindig esős, és szürke, és aki egy kicsi színt vitt bele, most az sem fog ráérni, hogy újra beszínesítse nekem. Gondolataim kavargása közbe ittam a híres Styles féle kakaót, ami igazán finom, de az enyém finomabb szerintem. Az este nagyon jól telt, a fiúkkal nagyon jól szórakoztunk. Louis és Eleanor nyerték a bowling meccset. Aztán hazajöttünk ide, még beszélgettünk egy picit, és elaludtam a kanapén Liamnak dőlve. Így maradtam a One Direction házba. Az pedig, hogy-hogy került rám Liam pólója örök titok marad. Felvettem a tegnapi ruhám, hívtam egy taxit, és hazafelé vettem az irányt. Mikor beléptem meglepetésemre anya ott ült.
- Szia kicsim! Láttalak a TV-ben. Ügyes voltál! Minden rendben van? –kérdezte kedvesen. Másra sem vágytam, mint egy anyai ölelésre. Leültem mellé a kanapéra, és odafészkeltem magam karjaiba. Ő csak nyugtatóan simogatta a hajam.
- Nem mertem még közösségi oldalra menni, nem akarok gyűlölködő üzeneteket olvasgatni, amiben leírják mekkora egy ribi vagyok. –mondtam neki nyugodtan.
 - Megértem, majd hozzászoknak a tudathoz. Kénytelenek lesznek. Apáddal úgy döntöttünk, hogy veled megyünk holnap. És elmegyünk 5-en Balatonra, ott leszünk egy hétig.
- Hű de jó, ennek annyira örülök. Anya, jössz ma a koncertre?
- Elkísérünk igen, Liam meghívott kedvesen, nem mondtunk neki nemet.  
Csendben ültem ott tovább. Mikor szegény anyukám nagy hassal megunta, hogy a nagyobbik lánya kanapénak használja. Feltápászkodtam, és elmentem zuhanyozni, és átöltözni. Megkértem anyut, hogy vigyen el az O2 Arénába, a fiúk próbájára. Örömmel igent mondott, és hozzátette azt is, hogy mennyire unatkozik itthon. Ahogy Niall kérte a kis cetlin bementünk Nandosba vettünk nekik ennivalót. Niallnak egy külön zacskóval, reménykedve benne, hogy ennyi csak elég lesz neki. Megérkeztünk az arénához, ahol lányok százai várakoztak, sátoroztak a mai koncert miatt. Egyszer iszonyúan megijedtem, mert egy ilyen 10fős lány társaság tartott felénk, csak reménykedni mertem, hogy nem ismertek fel, de sajnos ez megtörtént.
- Szia! –köszönt oda az egyik kedvesen. Anya csak figyelte az eseményeket.

- Sziasztok! –köszöntem nekik
- Nem tudnád elintézni, hogy bemehessünk a próbára? –kérdezte az egyik lány.
- Nem sajnos, mert még én sem tudom, hogy fogok bejutni. –válaszoltam, és utána elgondolkodtam azon, amit mondtam. Rájöttem, hogy tényleg nem tudom, hogy fogok bejutni.

- Hm? Hisz te vagy Liam csaja! –jelenti ki a másik

- Igen ezt ti tudjátok is, de ők. –böktem a fejemmel a biztonságiak felé - nem 

Szerencsétlenségemre a tömeg egyre nagyobb lett körülöttem. Oké, hogy Liamot körbe veszik, de engem, és anyámat. Elkezdtek kiabálni, hogy képet kérnek, meg autogramot, volt aki ribancozott. Anya eltűnt mellőlem. Egyszer csak, egy nagydarab pasi kezdte el lökdösni a tömeget. Sikeresen kijuttatva engem a directionerek gyűrűjéből. Elköszöntem mindenkitől, és másodpercekkel később, már a kerítésen belül voltam, anyavédelmező karjaiba. Paul jött elénk, és kísért el a fiúkhoz. Megkért, hogy este a hátsó bejáratot használjuk, ott is lesz egy – két directioner, de ott nem lesz ekkora veszély. Utolértem anyut, aki már a fiúkkal beszélgetett. Liam egy forró puszit adott a számra. A fiúk ezt csak hümmögéssel fogadták.

Anya kiosztotta nekik az ételt. Eszegettek miközben anya faggatta őket. Majd kimentünk a nézőtérre, és néztük a lelátóról a próbát. Mommentset énekelték, nekem pedig vissza foghatatlanul kezdett el folyni a szememből a könny. Mint egy patak. Anya észrevette, és szorosan magához húzott. A dal után Liam felszaladt hozzám. Szorosan öleltem, nem-nem akartam elengedni.
- Ne menj el, kérlek! Ne hagyj itt, én ebbe bele fogok halni! –túrtam bele mellkasába erőszakosan a fejemet.

- Édesem nyugi, mindig beszélni fogunk! Hívni foglak. Ne sírj már, kérlek szerelmem.

A sírásom nem akart alább hagyni. Nem tűnt úgy, mint ami meg akar szűnni. Kibontakoztam Liam öleléséből, nem bírtam tovább egy percet sem barátom karjaiban lenni, pedig azok a karok a biztonságot jelentik számomra, de most még sem bírtam ott lenni. Belenéztem igéző barna szemeibe, adtam neki egy óvatos puszit, majd anya felé pillantottam, aki egyből értette mit szeretnék.
- Mi most megyünk Liam, este itt leszünk! Vigyázzatok Harryre, és a füstgépekre. –mondta neki anya mosolyogva
- Jó oké. Kikísérhetlek? – nézett szemeimbe. Válaszként csak bólintottam egyet, nem akart, most hang kijönni a torkomon. Szorosan magához húzott, szólt a fiúknak, és Paulnak, hogy kikísér. Anya elment a kocsiért, hisz az a másik bejáratnál van, és nem akart megint tömeget maga köré, és körém sem. Liam megvárta, amíg oda ér, egy csókkal köszöntünk el. Beültem anya mellé, integettem Liamnak. Az eső, mintha a hangulatomat tükrözte volna, egyre jobban szakadt, ahogy távolodtunk az arénától. Fejem a hideg ablaknak döntöttem, és néztem, ahogy az esőcseppek versenyeznek. Könnyeim is útra eredtek ismét.
- Kicsim nyugodj meg! –kérte anya
- Miért érzem azt, hogy ez az egész eddig tartott? –kérdeztem kétségbe esve
- Édesem ne gondolj a jövőre, élj a mának a szerelembe. Héj, és te mindig megtalálod a pozitív oldalát a dolgoknak. 

- Most nem, nem megy, egyszerűen nem megy! –akadtam ki.
Számomra ismeretlen környékre érkeztünk. 
- Anya hova megyünk? –kérdeztem
- Nem gondolod, hogy megengedem, hogy egyen a fene minket otthon, főleg téged, ilyen állapotban. Drágám ma olyan gyönyörűséges leszel, hogy Liamnak eszébe se fog jutni, elhagyni téged. Elsőnek elmegyünk ruhát venni, aztán elviszlek fodrászhoz. Nem engedhetem meg, hogy a szobád mélyén sírdogálj.

- Erre nincs semmi szükség anya, nincs kedvem shoppingolni. –mondtam még mindig hüppögve.
- Nem fogadom el a tiltakozást életem. Egyébként meg a pozitív oldala az egésznek, hogy szerintem csodás időt töltöttetek együtt, még ha rövid is volt ez az idő.
- Nagyon szeretem anya!
- Jaj életem, tudom! És ő is téged, látom, ahogy rád néz. Egyébként meg szedd össze magad egy sztár barátnője nem sír. Erősnek kell lenned, mert a média fel fogja fújni.
- Ne is mond! Valószínűleg holnap címlap sztori leszek megint. –töröltem le a könnyeim.
- Gondolkozz édesem józan paraszti ésszel, miért akarta volna bejelenteni, ha az első adandó alkalommal vissza akarna menni a volt barátnőjéhez. Ennek semmi értelme, nem lesz ott semmi gond! Minden a legnagyobb rendbe lesz!

Anya leparkolt egy üzlet előtt. Kiszállt, és kérlelt, hogy tegyek így én is. Gyönyörű szép látvány lehetettem szét folyt szemfestékkel a szememen. Nagy nehezen egy hosszas könyörgés után kiszálltam, és az üzlet felé igyekeztem. Benyitottunk, meglepetésemre egy ismerős hölgy állt a pult mögött.
- Eszti néni! –köszöntem neki kicsit jobb kedvvel.

- Alexandra, óh, anyudnak igaza volt, kész hölgy lettél! –ölelt át
Egyszer csak az öltöző felől egy szőke kissrác futott ki, Niall jutott róla eszembe.
- Ed gyere ide anyához. –szólt hozzá Eszti. A kisfiú egyből a kezei közt landolt.
- Ez komoly? Annyira örülök, hogy találkoztunk! Hogy van Kati? Mióta kiköltöztek, nem hallottam róla.
- Jól van most már! Eljöhetnétek holnap hozzánk, biztos vagyok benne, hogy örülne, ha látná az egyik legjobb barátnőjét. 

- Holnap megyünk vissza Magyarországra, egy hetet Balatonnál leszünk. –felelte anya
- Akkor majd, ha visszajöttetek! Kati biztos örülni fog neki Szandi!
- Én már most meglátogatnám, nagyon hiányzott nekem és persze Nikolnak is! –mondtam
Kati, és Nikol már gyerekkorom óta a legjobb barátaim, de Katiék sajnos 5 éve kiköltöztek ide, mert Katinak problémái voltak az alkohollal, és a droggal. Rengeteget aggódtunk érte, és persze én már akkor is mondtam neki, hogy ez nem jó, de nem hallgatott rám. Nikol rengetegszer veszekedett azzal a sráccal, aki miatt elzüllött, és most a srác nevelőintézetbe csücsül. 

- Felhívom, hogy jöjjön el, most úgyis otthon pihen. Rá sem fogsz ismerni, kiegyensúlyozott lett. Szerencsére kigyógyult a dolgokból. Ruhatervező és stylistnak tanul. Van is itt egy-két darab, amit ő tervezett. –mondta büszkén a büszke anyuka.
- Örülök neki, akkor csak sikerült valóra váltani az álmát. –mondta.
Eszter a füléhez emelte a telefont, és hívta Katit. Anya elkezdte nézni a ruhákat, én inkább a kissráccal foglalkoztam, aki igaz nagy érdeklődést mutatott felém. Leültem egy bőrfotelbe ő odajött hozzám. Hozta az autóját is kérlelte, hogy játsszak vele. Kérésének eleget tettem, és játszottam vele egy picit. Majd visszaültem, ő pedig befészkelte magát az ölembe, és azt kérdezgette, hogy honnan ismerem a nővérét. Nagyon aranyos volt. Egyszer csak belépett barátnőm azon az ajtón. Teljesen kicserélték, de az arca ugyanolyan volt. Egyből felismert ő is. Odaszaladt, és jól megöleltük egymást.
- Úristen, de örülök neked! –mondta, és egy könnycsepp folyt végig az arcán. Szorosan öleltük egymást.
- Rád sem ismerek! Hisz te ragyogsz. –mondtam neki mosollyal.
Mosolyra húzta a száját. Anya ezt tuti kitervelte. Szorosan öleltük egymást. Szívből örültünk egymásnak, olyan mintha visszakaptam volna a nővérkémet.

- És mond csak, mi van Liammal? Láttalak tegnap, nem hittem a szememnek, hogy te vagy az.

- Megvagyunk! Köszi, és te? Van valakid? –kérdeztem érdeklődve

- Igen van egy srác, be fogom mutatni. Ezek után, ne hogy azt hidd, hogy elengedlek! –mondta még mindig mosolyogva

- Én sem foglak! Olyan mintha, a nővérkémet kaptam volna vissza! Annyira hiányoztál. –gördült le egy könnycsepp az arcomon.

- Oké fejezzük be a sírást, gondolom, ruha kell az esti koncertre! Mond csak, téged mikor látunk a színpadon, mint egy tündöklő énekesnő. 

- Azt hiszem soha, én nem vagyok énekesnő, csak egy otthoni zenész.

- Naaa, gyönyörű hangod van! Gyere csak, tudom, hogy mi kell neked. –fogta meg a kezem.
Igen Kati mindig egy ilyen kis divat mániás volt. Érdekelte ez az út. Örülök, hogy ragyog a boldogságtól. Kezembe nyomott, egy szürke koktél ruhát, aminek az szoknya része rakott volt, aztán egy másikat ami egy egyenes vágású fekete alj, vörös mellrészű szoknya volt. Elmentem felpróbálni, de egyik sem úgy állt, ahogy szerettem volna. Barátnőmnek sem tetszett. Egymás után hozta a ruhákat, de egyik sem tetszett. Ott álltunk a bolt közepén tanácstalanul. Az anyukák jól elbeszélgetettek.
- Menj vissza a próba fülkébe tudom már! Indulj!
- Anyaaa! Hol van az a vörös, amit mondtam, hogy tegyél el?
- Bent a raktárba kicsim!
Türelmetlenül vártam a próbafülkébe, majd egyszer egy gyönyörű szép ruha lógott előttem egy vállfán. A szám a földet súrolta.

- Nem ezt nem! Ez gyönyörű! –mondtam akadozottan.

- Ez a tiéd! Ajándék! Kérlek, fogadd el! Próbáld fel. Hozom a cipőt hozzá.

Felpróbáltam, és a szoknya úgy illet rám, mintha rám öntötték volna. Kati hozta a cipőt, felvettem, s kimentem. Anyuék szája tátva maradt!
- Na, jó tessék becsukni a szátokat, mert belerepül egy madár! –mondta nevetve Kati.
- Nem jössz el a koncertre? Ott lesz Nikol is! –kérdeztem
- Hű megtiszteltetés a meghívásod! Úgyis van mit megbeszélnünk! –mondta
- Gyere át hozzánk! Most fodrászhoz akar menni anya, de semmi kedvem…
- Hé, ez a ruha megérdemli, a szép hajat. Itt a számom, írj SMS-t, ha végeztél, írd le hova kell, menjek! Egyből megyek! Mellesleg gratulálok a tesódhoz! –ölelt meg.
- Igen én is a tiédhez! Gyönyörű, édes kisfiú!
Nagy nehezen elválltunk. Beszálltunk az autóba, írtam Liamnak SMS-t, hogy remélem nem haragszik, ha egy embert viszek magammal, egy régi jó barátom. Ő egyből visszaírta, hogy nem, szívesen látják. A fodrásznál mellírt rakattam a hajamba, szőke és világos barna színben. Kicsit vágattam belőle, szerintem állat lett. Írtam Katinak, hogy, hova kell, jöjjön. Anya főzött nekünk. Fenn voltam a szobámba, épp a híreket olvasgattam. Tele volt az internet velem. Furcsa volt saját magamról azt olvasni, hogy ez az egész csak egy állkapcsolat. Mikor megszólalt a csengő, mosolyogva szaladtam le, és üdvözöltem az érkezett vendéget.

- Gyönyörű, és otthonos. – dicsérte meg a házat. –és ott van az a zongora.
Bementünk a konyhába. Anya már tálalta a spagettit. Végig beszéltük az ebédet, annyi élményünk van. Kérdezősködött az otthoniakról. Anya felajánlotta, hogy eljöhetne velünk holnap, Eszti néni biztos megengedné, de ő visszautasította, hogy nem szeretné feltépni a régi sebeket. Az ebéd után felvonultunk a szobámba. Elmondta, hogy nagyon rossz volt, hogy mindenkivel meg kellett szakítani a kapcsolatot, és miután meggyógyult azért nem keresett, mert szégyellte magát. Jó pár ölelés elcsattant köztünk. Kezdett esteledni. Én elmentem lezuhanyozni, és felvettem a gyönyörűséges ruhát. Hajamat szabadon hagytam. Kati is lezuhanyozott. Az ő ruhája inkább diszkósabb volt. Nagyon jól állt rajta. Kifestettük egymást, neki begöndörítettük a haját. Mikor már késznek nyilvánítottuk magunkat, lementünk a lépcsőn. Anya, és apa várt már ránk kézen fogva. Apa jól megölelgette Katit, majd elindultunk a helyszínre. Barátnőm nagyon izgult.
- Tudod még sosem voltam hírességek közelébe. –jelenti ki

- Nyugodj meg ezek a fiúk teljesen átlagon felüliek, de nem attól, hogy híresek, hanem hogy híresek, és úgy viselkednek, mintha hétköznapi emberek lennének. Nagyon rendesek. – nyugtatta kedvesen Katit apa.

- Köszönöm szépen!
Az aréna körül alig lehetett közlekedni. Most még több ember, és nagy forgalom. Szinte ugyanannyi idővolt elérni az arénához, mint az aréna hátsóbejáratához. Végre megékeztünk, most már egy kicsit feszülten szálltam ki az autóból…