49.rész

Sziasztok! Jó olvasást! Puszi! 

Bementünk azon a bizonyos hátsó ajtón. Mindenhol emberek rohangáltak. Egyszer Paul szaladt felénk, végre valaki, akit ismerek.
- Sziasztok! Jó estét! –köszöntött minket
- Hello, hol vannak a fiúk? Be lehet menni hozzájuk?
- Persze még van ¾ óra a kezdésig. Utolsó simításokat végzik rajtuk, de a folyosó végén az utolsó ajtó!
- Köszi! – köszöntem meg, de mint egy gyalogkakukk futott tovább. 

Elindultunk a bizonyos utolsó ajtóhoz. Kati elég idegesen tördelte ujjait. Én sem volt a nyugodtság szélén. Mikor anya megfogta a vállamat, olyat ugrottam, csodálkozom, hogy a szívem nem esett ki.
- Ne haragudj, kimegyünk a VIP szektorba, üdvözlöm a srácokat! –adott egy puszit, és már el is indultak a helyükre.
Mi tovább mentünk a folyóson. Megtaláltuk az ajtót, amire nagy betűkkel ki volt írva, hogy ONE DIRECTION. Persze, ha erre tévedne egy rajongó, ebbe a szétszórtságba észre se vennék, biztos megtalálja a fiúkat. Bekopogtam, mire Niall nyitott ajtót.
- Hali Szandi! –rántott beljebb, egy öleléssel!
- Szia Niall. - öleltem vissza

A srácoknak o alakot formált a szálljuk. Nem értettem mi bajuk van, de oké.
- Srácok, sziasztok! Ő itt a barátnőm Kati! –mutattam be
Mindegyikük nagyon kedvesen fogadta, jól megölelgették barátnőmet. Utolsónak Liam ölelte meg, majd mellém állt, és a fülembe súgta: „Szia gyönyörűm! Csodaszép vagy! Lehelete birizgálta a nyakam. Köszönöm helyett inkább adtam neki, egy rövidke csókot. Leültünk a kanapéra.
- Alexandra gyönyörű vagy! –dicsért meg Harry, majd mosollyal az arcán barátnőm felé fordult, és odasúgta neki, hogy te is.
- Köszi, de mind ketten foglaltak vagyunk. –vágott vissza neki Kati

- Tehát van pasid! Ez szívás! –jelentette ki bongyorka. A többiekkel ezen csak jót nevettünk. Lassan megérkezett mindenki családja. Liam anyukája egyből megölelgetett. Ruth, és Nicola pedig a ruhámat dicsérték.
- Hol vannak a szüleid? –karolt át édesem.
- Felmentek a VIP lelátóra. Tudod, nem akartak zavarni.
- Hé ők sosem zavarnának, most már ők is a család részei.
Kedvesen hozzá simultam, mire ő átkarolt. Egyszer egy számomra kellemetlen hang zavarta meg a szép idillt.
- Sziasztok! –szólalt meg mögöttünk.
- Dani nem is gondoltam, hogy ma rád számíthatunk! –fogadta kedvesen Liam.
Mi van talán elfelejtette mit tett? Istenem. Összeszorítottam a szám rendesen, hogy egy két szó ki ne csússzon. Barátnőm észrevette a zavarodottságot, és a mérget, ami kezdett felemészteni.

- Elrabolom egy kicsit Szandit, ne haragudj Liam! –kért tőle Kati bocsánatot.
Liam anyuja, és testvérei is oda mentek Daniellehez. Mi pedig megálltunk az asztal előtt, ahol az üdítők voltak. Kati kérdően nézett rám. Elmeséltem neki, hogy ex-barátnő a láthatáron, és nem igazán bírjuk egymást. Meg persze a megrögzült gondolatom, hogy még mindig nem vette le kezét Liamról. Egy nő ordibált be az ajtón, hogy kéri a színpad széléhez a fiúkat, mert 10perc és kezdés. Visszafordultam Kati felé, hisz én inkább háttal álltam. Egyszer két kéz csúszott a hasamra, és leheletet éreztem a nyakamon. Vállának döntöttem a fejem, és élveztem ölelését.
- Kapok szerencse csókot? –kérdezte édesen.
- Ezt kérned sem kell. –válaszoltam. Egy édes csókot nyomott ajkaimra, ami elég hosszúra sikeredett, egy ajtó csapódásra röppentünk szét. Körül néztem, már csak ketten voltunk a nagy öltözőbe.
- Ügyes leszel, én tudom! Sok sikert szerelmem! –öleltem meg, és adtam neki egy rövid puszit az ajkaira. Kézen fogva mentünk ki. A színpadnál, még egy utolsó arcra puszi, megvártam, hogy ő felmegy a színpadra, és utána gyorsan felmentem a VIP lelátóra, ahol anyukáink, barátaink ültek. Kati mellett foglaltam helyett. A directionerek sikítoztak, ugráltak. Büszkeség áradat ragadott el, hogy ott fenn a színpadon, az én kedvesem a legjobb formáját nyújtja. Az energia, ami ebből az egészből fakadt engem is kezdett magával ragadni. A harmadik számnál barátnőmmel együtt ugrálva énekeltünk. Előjött a rajongói énem. Nem bírtam ki, hogy ne viselkedjek directionerként, hisz az vagyok. Jöttek a szomorúbb jellegű dalok. A fiúk egy lebegős színpadra léptek, felcsendült a Moments, és a színpad elkezdett emelkedni. Néztem őket, de barátnőm rángatása felébresztett az ámulatból.
- Nikol? Hol voltál? –kérdeztem tőle szemrehányóan, hisz Harry aggódott érte
- Közbe jött valami, ne haragudj. –nézett rám boci szemekkel.
- Héjjj Kati! –látta meg végre régi barátnőnket.
Innentől nem tudtam a koncertre koncentrálni, mert barátnőim mellettem végig fecsegték az összes dalt, és a fecsegésbe bevontak engem is. Majd az utolsó dalnál végre észrevették, hogy nem egy traccspartin vannak. A strandlabdákkal jó kedvűen játszott a közönség. Néha-néha eljutott hozzánk is egy. A fiúkat visszatapsolták, mi pedig elindultunk az öltöző felé. Mire leértünk a ráadás dalnak is vége lett. A színpad mellett vártuk a hőseinket. Indultam Liam felé, de egy bizonyos zavaró tényező megelőzött, és megölelte Liamot előttem. Csalódottan lehajtottam a fejem, és inkább elindultam az öltöző felé. Egy emberke babrált az zárral, majd arrébb állt mikor kinyitotta. Bementem, és helyet foglaltam a kanapén. Gondterhelt arccal tanulmányoztam a plafont.

Liam szemszöge:
Örülök, hogy végre minden a legnagyobb rendben van. A turné körül is most már teljesen jó minden. Biztos vagyok, hogy egy vad bulit fogunk csinálni. Az dolgok megváltoztak egy kicsit. Új barátnő, új dalok, és rengeteg rajongóval bővült a családunk. Tudom, hogy remek évet fogunk magunk mögött hagyni. A fiúk teljesen fel van csigázva. Paul izgul, ide-oda rohangál. Valószínűleg a barátnőm is nem sokára itt lesz az új családjával. Nézzenek oda, csak gondolnom kellett rá, és meg is jelent, vagyis remélem, hogy ő kopogtat. Fel akartam állni ajtót nyitni, de a haspókunk hamarabb cselekedett. Az ajtó előtt állt ő. Gyönyörű piros ruhájában olyan volt, mint egy királykisasszony. Soha nem tudnám megbántani ismét.

- Hali Szandi! –rántott beljebb, ír manónk egy nagy öleléssel!
- Szia Niall. – öleltvissza mosolyogva

Mindegyikünk csodálattal nézi. Nem is csodálom, hisz az én barátnőm.
- Srácok, sziasztok! Ő itt a barátnőm Kati! – mutatatta be a mellette álló lányt, akiről lesült, hogy ideges a nagy találkozás miatt. A fiúk megszorongatták a lányt, a végére engem hagyva. Miután lerendeztem a köszönést, nem bírtam ki, hogy ne osszam meg vele gondolataim, ami nem másból állt, mint hogy csodaszép, és gyönyörűmnek becéztem.
Éreztem, hogy kiveri a libabőr, mindig kiveri, mikor megérintem, és ezt be kell, valljam, tetszik. Viszont üdvözlés helyett megfordult, és megcsókolt. Megfogtam apró kezét, és a kanapéhoz vezettem. Leültünk a többiek közé kanapéra.
- Alexandra gyönyörű vagy! –dicsérte meg Harry barátnőmet, majd olyan pimasz Styles mosollyal Alexandra barátnője felé fordult, és odasúgta neki, hogy te is.
- Köszi, de mind ketten foglaltak vagyunk. –vágott vissza neki Kati, a lányon már cseppet sem látszott a megilletődés, gyorsan oldódott fel köztünk.

- Tehát van pasid! Ez szívás! –jelentette ki legfiatalabb tagunk, akinek mindiga flörtölésen jár az agya.  A többiekkel ezen csak jót nevettünk, Harry pedig bosszankodott, hisz nem szokták kikosarazni. A beszélgetést családtagjaink szakították meg. Anya alaposan megölelgetett mind kettőnket. Elkezdtem vele beszélgetni, közben barátnőm a testvéreimmel beszélgetett. Örültem neki, hogy kijönnek egymással. A csapatból hiányoztak Szandi szülei. Rákérdeztem, hogy merre vannak, hisz őket is szívesen várjuk ide.
- Hol vannak a szüleid? –karoltam át a derekát, hogy kérdésemet egyáltalán nem vegye tolakodásnak.
- Felmentek a VIP lelátóra. Tudod, nem akartak zavarni. –felelte elpirulva.
- Hé ők sosem zavarnának, most már ők is a család részei. –közöltem vele az egyszerű tény hisz ez így van.
Kedvesen hozzám simult, nem bírtam ki, hogy ne öleljem, és szorítsam magamhoz. Egy ismerős hang zavarta meg az utolsó óránikat. Nem örültem neki, hogy itt van.- Sziasztok! –szólalt meg mögöttünk.
- Dani nem is gondoltam, hogy ma rád számíthatunk! –fogadtam mégis kedvesen, hisz nem akartam balhét ezen az estén nem, és reméltem, hogy nem gondol többet a dolgok mögé, mint, ami valójában. Édesem kezdte kezeim között kellemetlenül érezni magát, ezt észrevettem fészkelődéséből is, és úgy tűnik Katinak is feltünt. Kedvesen szólított meg, hogy elkérje barátnőmet mellőlem.
- Elrabolom egy kicsit Szandit, ne haragudj Liam! –Nehéz volt elengedni. Olyan mintha ő lenne a levegőm. A családom körbe állta Daniellet. Jobban örültem volna neki, ha most Szandival foglalkoznak, de nem. Anya érdeklődött hogyléte felől. Ő szoros bocsánatkérésekkel bombázta a családom. A hideg is kirázott. Legalább igazából sajnálná, ami történt. Szerelmem, és barátnője elmentek egy kicsit beszélgetni. Gyöynörűm elég feszültnek látszott, miközben magyarázott. Figyeltem őt, ittam a látványát, amiből egy igen nagy hangú nő zökkentett ki, aki bejelentette, hogy a színpadhoz kell mennünk. Nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg még utoljára. Hátulról öleltem, így ismét a nyakát csikiztem leheletemmel. Majd elmosolyodtam, és feltettem neki a kérdést:
- Kapok szerencse csókot?
- Ezt kérned sem kell. –válaszolta.
Csókjai még mindig olyanok számomra, mint a méz. Édes és gyengés. Egy ajtócsapódásra rebbentünk szét, szinte biztos voltam benne, hogy az ajtócsapkodó személy nem más mint exbarátnőm. már csak ketten voltunk a nagy öltözőbe.
- Ügyes leszel, én tudom! Sok sikert szerelmem! –öleltemeg, és adott egy rövid puszit.. Kézen fogva mentünk ki a színpadszéléhez. Nehéz volt elengedni. Ő is nehezen engedett el. A színpadnál, még egy utolsó arcra puszi csattant, majd megvárta, hogy felmenjek a színpadra, és utána felment a kijelölt helyre.
A koncert isteni volt. Energia bombákat csak úgy dobta ránk a közönség. A színpad szélénél vártak minket hozzátartozóink. Életem indult felém, de Danielle a nyakamba ugrott. Kicsim lehajtott fejjel indult el az öltöző felé. Megfogtam Dan karját, és egy kicsit arrébb vittem a tömegtől…