48.rész

Eljött ez a nap is. Nyűgösen keltem. Az ágy másik oldalán nem feküdt senki, szemeim megakadtak az ismeretlen szobán. Oké a fiúknál vagyok, de hol vannak ők? –gondoltam magamba. Elindultam a földszintre. A nappaliba találtam egy kis cetlit, egy pohár kakaóval.
„Nem akartunk felébreszteni, mi az arénába vagyunk, ha gondolod, majd látogass be hozzánk” Várunk. Csókol Liam!

„ Hozz ételt, meghalok éhen, én is szeretlek! :) Niall”

„ A kakaót én készítettem idd meg, erőt kapsz tőle, a kulcsot hozd magaddal! :) Harry”
 Letettem a kis cetlit a kezemből, és néztem ki a fejemből. Mai naptól alig fogunk tudni találkozni, beszélni. Hiányozni fog az összes fiú. Holnap már utaznak is tovább Angliába, majd Írországba. Utána visszajönnek Angliába, itt lesznek egy darabig, de utána mennek Németországba, Franciaországba, és még 1001 helyre. Holnap indul a gépem Magyarországra, anya ezt is elintézte. Az utolsó hetet a szünetből ott fogom kiélvezni. Hisz London még mindig esős, és szürke, és aki egy kicsi színt vitt bele, most az sem fog ráérni, hogy újra beszínesítse nekem. Gondolataim kavargása közbe ittam a híres Styles féle kakaót, ami igazán finom, de az enyém finomabb szerintem. Az este nagyon jól telt, a fiúkkal nagyon jól szórakoztunk. Louis és Eleanor nyerték a bowling meccset. Aztán hazajöttünk ide, még beszélgettünk egy picit, és elaludtam a kanapén Liamnak dőlve. Így maradtam a One Direction házba. Az pedig, hogy-hogy került rám Liam pólója örök titok marad. Felvettem a tegnapi ruhám, hívtam egy taxit, és hazafelé vettem az irányt. Mikor beléptem meglepetésemre anya ott ült.
- Szia kicsim! Láttalak a TV-ben. Ügyes voltál! Minden rendben van? –kérdezte kedvesen. Másra sem vágytam, mint egy anyai ölelésre. Leültem mellé a kanapéra, és odafészkeltem magam karjaiba. Ő csak nyugtatóan simogatta a hajam.
- Nem mertem még közösségi oldalra menni, nem akarok gyűlölködő üzeneteket olvasgatni, amiben leírják mekkora egy ribi vagyok. –mondtam neki nyugodtan.
 - Megértem, majd hozzászoknak a tudathoz. Kénytelenek lesznek. Apáddal úgy döntöttünk, hogy veled megyünk holnap. És elmegyünk 5-en Balatonra, ott leszünk egy hétig.
- Hű de jó, ennek annyira örülök. Anya, jössz ma a koncertre?
- Elkísérünk igen, Liam meghívott kedvesen, nem mondtunk neki nemet.  
Csendben ültem ott tovább. Mikor szegény anyukám nagy hassal megunta, hogy a nagyobbik lánya kanapénak használja. Feltápászkodtam, és elmentem zuhanyozni, és átöltözni. Megkértem anyut, hogy vigyen el az O2 Arénába, a fiúk próbájára. Örömmel igent mondott, és hozzátette azt is, hogy mennyire unatkozik itthon. Ahogy Niall kérte a kis cetlin bementünk Nandosba vettünk nekik ennivalót. Niallnak egy külön zacskóval, reménykedve benne, hogy ennyi csak elég lesz neki. Megérkeztünk az arénához, ahol lányok százai várakoztak, sátoroztak a mai koncert miatt. Egyszer iszonyúan megijedtem, mert egy ilyen 10fős lány társaság tartott felénk, csak reménykedni mertem, hogy nem ismertek fel, de sajnos ez megtörtént.
- Szia! –köszönt oda az egyik kedvesen. Anya csak figyelte az eseményeket.

- Sziasztok! –köszöntem nekik
- Nem tudnád elintézni, hogy bemehessünk a próbára? –kérdezte az egyik lány.
- Nem sajnos, mert még én sem tudom, hogy fogok bejutni. –válaszoltam, és utána elgondolkodtam azon, amit mondtam. Rájöttem, hogy tényleg nem tudom, hogy fogok bejutni.

- Hm? Hisz te vagy Liam csaja! –jelenti ki a másik

- Igen ezt ti tudjátok is, de ők. –böktem a fejemmel a biztonságiak felé - nem 

Szerencsétlenségemre a tömeg egyre nagyobb lett körülöttem. Oké, hogy Liamot körbe veszik, de engem, és anyámat. Elkezdtek kiabálni, hogy képet kérnek, meg autogramot, volt aki ribancozott. Anya eltűnt mellőlem. Egyszer csak, egy nagydarab pasi kezdte el lökdösni a tömeget. Sikeresen kijuttatva engem a directionerek gyűrűjéből. Elköszöntem mindenkitől, és másodpercekkel később, már a kerítésen belül voltam, anyavédelmező karjaiba. Paul jött elénk, és kísért el a fiúkhoz. Megkért, hogy este a hátsó bejáratot használjuk, ott is lesz egy – két directioner, de ott nem lesz ekkora veszély. Utolértem anyut, aki már a fiúkkal beszélgetett. Liam egy forró puszit adott a számra. A fiúk ezt csak hümmögéssel fogadták.

Anya kiosztotta nekik az ételt. Eszegettek miközben anya faggatta őket. Majd kimentünk a nézőtérre, és néztük a lelátóról a próbát. Mommentset énekelték, nekem pedig vissza foghatatlanul kezdett el folyni a szememből a könny. Mint egy patak. Anya észrevette, és szorosan magához húzott. A dal után Liam felszaladt hozzám. Szorosan öleltem, nem-nem akartam elengedni.
- Ne menj el, kérlek! Ne hagyj itt, én ebbe bele fogok halni! –túrtam bele mellkasába erőszakosan a fejemet.

- Édesem nyugi, mindig beszélni fogunk! Hívni foglak. Ne sírj már, kérlek szerelmem.

A sírásom nem akart alább hagyni. Nem tűnt úgy, mint ami meg akar szűnni. Kibontakoztam Liam öleléséből, nem bírtam tovább egy percet sem barátom karjaiban lenni, pedig azok a karok a biztonságot jelentik számomra, de most még sem bírtam ott lenni. Belenéztem igéző barna szemeibe, adtam neki egy óvatos puszit, majd anya felé pillantottam, aki egyből értette mit szeretnék.
- Mi most megyünk Liam, este itt leszünk! Vigyázzatok Harryre, és a füstgépekre. –mondta neki anya mosolyogva
- Jó oké. Kikísérhetlek? – nézett szemeimbe. Válaszként csak bólintottam egyet, nem akart, most hang kijönni a torkomon. Szorosan magához húzott, szólt a fiúknak, és Paulnak, hogy kikísér. Anya elment a kocsiért, hisz az a másik bejáratnál van, és nem akart megint tömeget maga köré, és körém sem. Liam megvárta, amíg oda ér, egy csókkal köszöntünk el. Beültem anya mellé, integettem Liamnak. Az eső, mintha a hangulatomat tükrözte volna, egyre jobban szakadt, ahogy távolodtunk az arénától. Fejem a hideg ablaknak döntöttem, és néztem, ahogy az esőcseppek versenyeznek. Könnyeim is útra eredtek ismét.
- Kicsim nyugodj meg! –kérte anya
- Miért érzem azt, hogy ez az egész eddig tartott? –kérdeztem kétségbe esve
- Édesem ne gondolj a jövőre, élj a mának a szerelembe. Héj, és te mindig megtalálod a pozitív oldalát a dolgoknak. 

- Most nem, nem megy, egyszerűen nem megy! –akadtam ki.
Számomra ismeretlen környékre érkeztünk. 
- Anya hova megyünk? –kérdeztem
- Nem gondolod, hogy megengedem, hogy egyen a fene minket otthon, főleg téged, ilyen állapotban. Drágám ma olyan gyönyörűséges leszel, hogy Liamnak eszébe se fog jutni, elhagyni téged. Elsőnek elmegyünk ruhát venni, aztán elviszlek fodrászhoz. Nem engedhetem meg, hogy a szobád mélyén sírdogálj.

- Erre nincs semmi szükség anya, nincs kedvem shoppingolni. –mondtam még mindig hüppögve.
- Nem fogadom el a tiltakozást életem. Egyébként meg a pozitív oldala az egésznek, hogy szerintem csodás időt töltöttetek együtt, még ha rövid is volt ez az idő.
- Nagyon szeretem anya!
- Jaj életem, tudom! És ő is téged, látom, ahogy rád néz. Egyébként meg szedd össze magad egy sztár barátnője nem sír. Erősnek kell lenned, mert a média fel fogja fújni.
- Ne is mond! Valószínűleg holnap címlap sztori leszek megint. –töröltem le a könnyeim.
- Gondolkozz édesem józan paraszti ésszel, miért akarta volna bejelenteni, ha az első adandó alkalommal vissza akarna menni a volt barátnőjéhez. Ennek semmi értelme, nem lesz ott semmi gond! Minden a legnagyobb rendbe lesz!

Anya leparkolt egy üzlet előtt. Kiszállt, és kérlelt, hogy tegyek így én is. Gyönyörű szép látvány lehetettem szét folyt szemfestékkel a szememen. Nagy nehezen egy hosszas könyörgés után kiszálltam, és az üzlet felé igyekeztem. Benyitottunk, meglepetésemre egy ismerős hölgy állt a pult mögött.
- Eszti néni! –köszöntem neki kicsit jobb kedvvel.

- Alexandra, óh, anyudnak igaza volt, kész hölgy lettél! –ölelt át
Egyszer csak az öltöző felől egy szőke kissrác futott ki, Niall jutott róla eszembe.
- Ed gyere ide anyához. –szólt hozzá Eszti. A kisfiú egyből a kezei közt landolt.
- Ez komoly? Annyira örülök, hogy találkoztunk! Hogy van Kati? Mióta kiköltöztek, nem hallottam róla.
- Jól van most már! Eljöhetnétek holnap hozzánk, biztos vagyok benne, hogy örülne, ha látná az egyik legjobb barátnőjét. 

- Holnap megyünk vissza Magyarországra, egy hetet Balatonnál leszünk. –felelte anya
- Akkor majd, ha visszajöttetek! Kati biztos örülni fog neki Szandi!
- Én már most meglátogatnám, nagyon hiányzott nekem és persze Nikolnak is! –mondtam
Kati, és Nikol már gyerekkorom óta a legjobb barátaim, de Katiék sajnos 5 éve kiköltöztek ide, mert Katinak problémái voltak az alkohollal, és a droggal. Rengeteget aggódtunk érte, és persze én már akkor is mondtam neki, hogy ez nem jó, de nem hallgatott rám. Nikol rengetegszer veszekedett azzal a sráccal, aki miatt elzüllött, és most a srác nevelőintézetbe csücsül. 

- Felhívom, hogy jöjjön el, most úgyis otthon pihen. Rá sem fogsz ismerni, kiegyensúlyozott lett. Szerencsére kigyógyult a dolgokból. Ruhatervező és stylistnak tanul. Van is itt egy-két darab, amit ő tervezett. –mondta büszkén a büszke anyuka.
- Örülök neki, akkor csak sikerült valóra váltani az álmát. –mondta.
Eszter a füléhez emelte a telefont, és hívta Katit. Anya elkezdte nézni a ruhákat, én inkább a kissráccal foglalkoztam, aki igaz nagy érdeklődést mutatott felém. Leültem egy bőrfotelbe ő odajött hozzám. Hozta az autóját is kérlelte, hogy játsszak vele. Kérésének eleget tettem, és játszottam vele egy picit. Majd visszaültem, ő pedig befészkelte magát az ölembe, és azt kérdezgette, hogy honnan ismerem a nővérét. Nagyon aranyos volt. Egyszer csak belépett barátnőm azon az ajtón. Teljesen kicserélték, de az arca ugyanolyan volt. Egyből felismert ő is. Odaszaladt, és jól megöleltük egymást.
- Úristen, de örülök neked! –mondta, és egy könnycsepp folyt végig az arcán. Szorosan öleltük egymást.
- Rád sem ismerek! Hisz te ragyogsz. –mondtam neki mosollyal.
Mosolyra húzta a száját. Anya ezt tuti kitervelte. Szorosan öleltük egymást. Szívből örültünk egymásnak, olyan mintha visszakaptam volna a nővérkémet.

- És mond csak, mi van Liammal? Láttalak tegnap, nem hittem a szememnek, hogy te vagy az.

- Megvagyunk! Köszi, és te? Van valakid? –kérdeztem érdeklődve

- Igen van egy srác, be fogom mutatni. Ezek után, ne hogy azt hidd, hogy elengedlek! –mondta még mindig mosolyogva

- Én sem foglak! Olyan mintha, a nővérkémet kaptam volna vissza! Annyira hiányoztál. –gördült le egy könnycsepp az arcomon.

- Oké fejezzük be a sírást, gondolom, ruha kell az esti koncertre! Mond csak, téged mikor látunk a színpadon, mint egy tündöklő énekesnő. 

- Azt hiszem soha, én nem vagyok énekesnő, csak egy otthoni zenész.

- Naaa, gyönyörű hangod van! Gyere csak, tudom, hogy mi kell neked. –fogta meg a kezem.
Igen Kati mindig egy ilyen kis divat mániás volt. Érdekelte ez az út. Örülök, hogy ragyog a boldogságtól. Kezembe nyomott, egy szürke koktél ruhát, aminek az szoknya része rakott volt, aztán egy másikat ami egy egyenes vágású fekete alj, vörös mellrészű szoknya volt. Elmentem felpróbálni, de egyik sem úgy állt, ahogy szerettem volna. Barátnőmnek sem tetszett. Egymás után hozta a ruhákat, de egyik sem tetszett. Ott álltunk a bolt közepén tanácstalanul. Az anyukák jól elbeszélgetettek.
- Menj vissza a próba fülkébe tudom már! Indulj!
- Anyaaa! Hol van az a vörös, amit mondtam, hogy tegyél el?
- Bent a raktárba kicsim!
Türelmetlenül vártam a próbafülkébe, majd egyszer egy gyönyörű szép ruha lógott előttem egy vállfán. A szám a földet súrolta.

- Nem ezt nem! Ez gyönyörű! –mondtam akadozottan.

- Ez a tiéd! Ajándék! Kérlek, fogadd el! Próbáld fel. Hozom a cipőt hozzá.

Felpróbáltam, és a szoknya úgy illet rám, mintha rám öntötték volna. Kati hozta a cipőt, felvettem, s kimentem. Anyuék szája tátva maradt!
- Na, jó tessék becsukni a szátokat, mert belerepül egy madár! –mondta nevetve Kati.
- Nem jössz el a koncertre? Ott lesz Nikol is! –kérdeztem
- Hű megtiszteltetés a meghívásod! Úgyis van mit megbeszélnünk! –mondta
- Gyere át hozzánk! Most fodrászhoz akar menni anya, de semmi kedvem…
- Hé, ez a ruha megérdemli, a szép hajat. Itt a számom, írj SMS-t, ha végeztél, írd le hova kell, menjek! Egyből megyek! Mellesleg gratulálok a tesódhoz! –ölelt meg.
- Igen én is a tiédhez! Gyönyörű, édes kisfiú!
Nagy nehezen elválltunk. Beszálltunk az autóba, írtam Liamnak SMS-t, hogy remélem nem haragszik, ha egy embert viszek magammal, egy régi jó barátom. Ő egyből visszaírta, hogy nem, szívesen látják. A fodrásznál mellírt rakattam a hajamba, szőke és világos barna színben. Kicsit vágattam belőle, szerintem állat lett. Írtam Katinak, hogy, hova kell, jöjjön. Anya főzött nekünk. Fenn voltam a szobámba, épp a híreket olvasgattam. Tele volt az internet velem. Furcsa volt saját magamról azt olvasni, hogy ez az egész csak egy állkapcsolat. Mikor megszólalt a csengő, mosolyogva szaladtam le, és üdvözöltem az érkezett vendéget.

- Gyönyörű, és otthonos. – dicsérte meg a házat. –és ott van az a zongora.
Bementünk a konyhába. Anya már tálalta a spagettit. Végig beszéltük az ebédet, annyi élményünk van. Kérdezősködött az otthoniakról. Anya felajánlotta, hogy eljöhetne velünk holnap, Eszti néni biztos megengedné, de ő visszautasította, hogy nem szeretné feltépni a régi sebeket. Az ebéd után felvonultunk a szobámba. Elmondta, hogy nagyon rossz volt, hogy mindenkivel meg kellett szakítani a kapcsolatot, és miután meggyógyult azért nem keresett, mert szégyellte magát. Jó pár ölelés elcsattant köztünk. Kezdett esteledni. Én elmentem lezuhanyozni, és felvettem a gyönyörűséges ruhát. Hajamat szabadon hagytam. Kati is lezuhanyozott. Az ő ruhája inkább diszkósabb volt. Nagyon jól állt rajta. Kifestettük egymást, neki begöndörítettük a haját. Mikor már késznek nyilvánítottuk magunkat, lementünk a lépcsőn. Anya, és apa várt már ránk kézen fogva. Apa jól megölelgette Katit, majd elindultunk a helyszínre. Barátnőm nagyon izgult.
- Tudod még sosem voltam hírességek közelébe. –jelenti ki

- Nyugodj meg ezek a fiúk teljesen átlagon felüliek, de nem attól, hogy híresek, hanem hogy híresek, és úgy viselkednek, mintha hétköznapi emberek lennének. Nagyon rendesek. – nyugtatta kedvesen Katit apa.

- Köszönöm szépen!
Az aréna körül alig lehetett közlekedni. Most még több ember, és nagy forgalom. Szinte ugyanannyi idővolt elérni az arénához, mint az aréna hátsóbejáratához. Végre megékeztünk, most már egy kicsit feszülten szálltam ki az autóból…