50.rész

Sziasztok meghoztam a kövi részt. Ez most elég vontatott lett. Lehet hogy holnap hozom a folytatását.  Jó olvasást!  Puszi! 50.rész

Ültem a kegyetlenül kényelmetlen kemény kanapén, és közben a padlót fixíroztam. Nem volt rajta semmi érdekes. Gondolataim ezerfelé jártak, de már nem volt erőm kihegyezgetni őket, hogy aztán rendbe tegyen magamban. Eszeveszett ricsajt vert a telefonom a mellettem heverő táskámba. Kati neve villogott a képernyőjén, és alatta, hogy SMS érkezett. Sajnos barátnőmről igen csak megfeledkeztem. Megnyitottam üzenetét:
’MERRE VAGY?’ kérdés ugrott a szemem elé. Visszaírtam, hogy az öltözőbe, és hanyagul ledobtam magam mellé a telefont, ami végül a padlón találta meg nyugodt helyét, persze darabokban. Hajoltam le felszedni a hátulját, az aksiját, amikor kinyílt az ajtó, és barátnőm jelent meg előttem.
- Miért vagy itt? –kérdezte meglepetten.
- Fáj a fejem, nincs jó kedvem. –füllentettem. Bár tényleg nem volt túl jó kedvem.
- Van nálam fájdalomcsillapító, kérsz? –nézett rám aggódóan.  

- Nem köszi, vettem már be. –kegyes hazugságok.
Léptek, és beszélgetés ütötte meg fülünket. Majd rá pár másodpercre nyílt is az ajtó. Anyáék léptek be rajta. Anya épp Harry anyukájával beszélgetett. Liam édesanyja pedig Daniellel. Nikol pedig épp felénk tartott. Összeraktam a telefonom. 
- Merre tűntél? –nézett rám Nikol.
- Nincs jól. –felelte helyettem Kati
Leült mellénk. Még csak most mértem végig barátnőmet. Ragyogott. Boldog volt. Örültem neki, hogy Harry és közte minden rendben van.  Sikerült neki újra kezdeni az életét. Még ha az kerekestől fel is fordult. Nagy szóváltás volt a barátnőim között, de nem igazán figyeltem rájuk. Már majdnem elszundítottam azon a kényelmetlen kemény kanapén, mikor bejöttek a fiúk Paullal az élen. Harry anyukája a srácok felé fordult
- Végeztetek? –mosolygott büszkén fiára, majd megigazította öltönyét. Mosolygok kedves gesztusán. Anne igazán csodálatos anyuka. Ezt már akkor tudtam mikor még csak pár perce ismertem. Hangja tele van szeretettel. És Harry mindig a kicsi fia marad.

- Igen. Úgy hogy koccintsunk! –rikkantott fel Göndörke.

Paul ügyesen elővette a hűtőből a pezsgős üvegeket. Óvatosan kibontotta. Addig Danielle elkezdte osztani a poharakat. Az anyukáknak, a fiúknak, majd végül nekünk hozta. Miközben felém nyújtotta a tálcát kacsintott egyet. Szemeimmel ebben a pillanatban ölni tudtam volna. Felálltunk a kanapé előtt. Paul kivételesen nekünk kezdte el önteni a buborékos arany nedűt. Megköszöntük neki, majd tovább is ment.

- Te gratuláltál már a fiúknak? –kérdezte Nikol szemrehányóan.

- Nekem még ilyenre nem volt lehetőségem. –súgtam oda, hogy csak ő hallja.
- Te komolyan engeded, hogy ez a kis ringyó beleszóljon az estédbe? Liammal ma tudtok együtt lenni utoljára. Menj már, búj oda hozzá. Hiányzol már biztos neki.
Igaza van Nikolnak. Mire elindultam Liam felé, már Danielle állt mellette.  Mi a fene? –kérdeztem magamba. Elindultam felé. Liam egyik oldalán Niall állt, másikon pedig Danielle. Oda álltam a lány elé.
- Khm khm. –hívtam fel magamra a lány figyelmét. Nem vette az adást.
- Kérlek arrébb állnál. Szeretnék a barátom mellett állni.
Liam rám nézett, és mosolygott. Óh tehát hallotta. Danielle felhúzott szemöldökkel arrébb tipegett, és Nicolát szórakoztatta. Bár a csaj eléggé unta. Liam átkarolta a derekam, és magához húzott, majd adott egy puszit a hajamba.
- Gratulálok szerelmem ügyes voltál. Mérhetetlenül büszke vagyok rád. –mondtam neki.
Válasza erre egy aprócska csók volt. A mellettem álló Harrynek is gratuláltam. Majd jött a koccintás, amibe már a zenekar tagjai, és mindenki benne volt, aki egy kicsit is hozzá járult a koncert létrejöttéhez. Harry kezdett beszélni.
- Köszönöm a srácok nevében a rengeteg munkát, a fáradozást. Nélkületek nem menne ez az egész. Paul köszönünk neked mindent. Remek menedzser vagy. Josh és a többiek, csodálatosak voltatok. És persze köszönjük a szüleinknek, hogy itt voltak és támogattak/ mindig támogatnak bennünket, és a csodálatos barátnőinknek. - húzta magához közelebb Nikolt, és adott neki egy apró csókot.
Majd mindenki koccintott mindenkivel. Niall szót kért.
- Szerintem igyunk Liamra, és Szandira is az új párunkra. Sok boldogságot nektek! –nézett ránk nagy mosollyal. Iszonyú jól estek a szavai.

Danielle mosolyogva tűrte, hogy rángatom. Megálltam egy eldugott zugba. Tudtam, hogy erre a beszélgetésre nincs túl sok időm, mert indulunk dedikálni.
- Mond te normális vagy? –kérdeztem rá
- Liam nyugi. –simította meg a karom.
- Állj le! Szeretem Szandit, esélyed nincs nálam. Szerinted nem veszem észre, hogy közeledsz? Te már engem nem kapsz vissza! Fogd fel!
- Azt majd meglátjuk édes, azt majd meglátjuk. –húzta végig ingemen az ujját, és elment.

Idegesen a hajamba túrtam. Elindultam a fiúkhoz, akik már türelmetlenül várták, hogy kimehessenek a rajongók közé. Persze én is imádok velük beszélgetni. Jó látni, hogy már azzal örömöt lehet szerezni valakinek, ha megkérdezem tőle, hogy, hogy van.
- Hol voltál öcskös? –kérdezi Niall
- Ez hosszú történet. Dani nem száll le rólam. Ki akartja túrni Szandit.
- Ne engedd neki! –parancsolt rám szőke hajú barátom, majd elindult az ajtó felé. Rengetegen vártak ránk. Fél óra múlva mentünk be az öltözőnkbe. Egyből Szandira néztem, aki eléggé kimerültnek tűnt. Barátnői fogták közre. Gyönyörű volt még mindig. Fantáziám a piros ruhájától igencsak beindult. Mosolyogva figyelte Harryt és Annet. Szinte hatása alá került az anyja-fia kapcsolatnak, amit látott. Danielle elkezdte osztani a pezsgős poharakat. Mikor hozzánk ért gratulált mégy egyszer. Amikor Szandinak nyújtotta a poharat. Szandi szemei összeszűkültek. Ha ölni tudott volna velük, Danielle már elvérezve a padlón feküdne. Nikol súgott valamit a fülébe. És elindult felém. Danielle megint elég szorosan mellém állt. Észre se vettem, hogy mikor került ide. Gyönyörűmmel voltam elfoglalva. Dan elé állt. Köhintett neki. Majd kedvesen szólt neki:
- Kérlek arrébb állnál. Szeretnék a barátom mellett állni.

Jót mosolyogtam rajta. Úgy tűnik beszállt Danielle harcába. Legalábbis nekem ez inkább egy válasz volt egy ki nem mondott kihívásra. Rám emelte tekintetét. A szemembe nézett, és úgy szólt hozzám: - Gratulálok szerelmem ügyes voltál. Mérhetetlenül büszke vagyok rád.. Gyönyörű zöld szemei csak úgy csillogtak. És tényleg láttam bennük, amit mondott. Láttam bennük, hogy büszke rám. Annyira hiányzott már édes csókja. Nem bírtam, ki hogy ezeket a szavakat ne egy aprócska csókkal köszönjem meg. Majd Harrynek is gratulált. Utána jött a koccintás. Harry beszélt valamit, nem igazán figyeltem rá. Végig apró barátnőmet néztem, elvarázsolt. Jó volt karjaimba tartani. A beszéd végén koccintottunk. Niall is felszólalt:
- Szerintem igyunk Liamra, és Szandira is az új párunkra. Sok boldogságot nektek! –nézett ránk nagy mosollyal. Iszonyú jól estek a szavai. Örültem, hogy a srácok örülnek ennek a kapcsolatnak. Lassan mentek haza a meghívott vendégek. Szandi anyukája állt még egy kicsit, gondolom lányával szeretett volna pár szót beszélni.
- Kicsim anyud beszélni szeretne veled. –mutattam felé
Rám emelte tekintetét adott egy puszit, majd anyukájához ment. Én pedig addig Daniellehez.

- Ne gyere a bulira, kérlek! Vagyis inkább mondom, nem vagy szívesen látott vendég.
- Fogtam az adást Liam. Legyetek boldogok! Keressetek koreográfust, mert ugyan én ezt nem csinálom. –viharzott el mellettem.

Szandi, és az anyukája döbbenten állt. Kati, aki velünk jön a buliba, csak mosolygott ex-barátnőm kirohanásán. Odamentem hozzá beszélgetni. Addigra más csak 4-en voltunk bent az öltözőbe. Kati, Szandi, Szandi anyuja, és én.
- Min mosolyogsz? –kérdeztem kedvesen

- Elég érdekes az ex- csajod. –mondta
- Jah, ma már ez a 2. veszekedésünk. Brrr.
- Hát, de legalább Alexandrával nem vitatkozol. Egyébként fergeteges koncertet adtatok. Ez többet ért egy kiadós disconál.
- Köszönöm! Pedig most oda megyünk. Megkérhetlek valamire?
- Persze! Mond nyugodtan!
- Szeretném, ha figyelném a szerelmemre, hogy ne igyon sokat, nekünk az este tartogat még meglepetést.
- Természetesen. Hm. Jól hangzik.

- Nem leszünk ott sokáig, max 1-2 óra hossza, de te nyugodtan maradj, és érezd jól magad! Hidd el, a srácokkal nem fogsz unatkozni 

- Oké köszi! Ezt megjegyzem!
- És, ha szeretnél hazamenni, majd megmutatom, kinek szólj, ő haza visz.
- Nem szükséges hívok taxit. 

- Szerelmem barátnője vagy, nem bízok ilyen kedves ismerősöket idegen kezekre, ne haragudj!
Beszélgetésünket kincsem zavarta meg. Édesanyja elköszönt. Én végre ma adtam neki egy igazi hosszú édes csókot. Majd kézen fogva elindultunk a hátsó bejárathoz. A többiek itt hagytak minket, de egy Audi várt ránk, a másik sofőrünkkel Maxxal. Beültünk. Szandi a vállamra hajtotta a fejét. Szegénykém már biztos nagyon fáradt. Remélem, azért a mai estét még együtt tudjuk tölteni. 

- Max! Kérlek, Katit vidd haza buli után, jó?
- Persze Liam! Szívesen. 

Odaértünk a szórakozóhelyhez, ami mára ki van nekünk bérelve. Elég sokan voltak. Rengeteg ismerős volt a koncert, az mind ide jött. Kivéve a szülök. A zenekar tagjaitól is jött kinti ember. Amint megérkeztünk a többiek egyből letámadtak, hogy hol voltunk ilyen sokáig. Niall elvitte Katit inni. Beszélgettünk. Szandira nem kellett vigyáznia senkinek, egész végig velem volt. Egy kék-lagúna koktél ivott meg. Táncoltunk. Egyre vadítóbb volt a tánca, de nem volt részeg.
- Terveztem mára valamit, mit gondolsz, van kedved hozzá? –súgtam a fülébe, mert épp háttal állt nekem.
- Mindennél jobban szeretnék veled kettesben lenni. –fordult meg és megcsókolt. Megfogtam apró kezét, s a kijárat felé húztam. 

49.rész

Sziasztok! Jó olvasást! Puszi! 

Bementünk azon a bizonyos hátsó ajtón. Mindenhol emberek rohangáltak. Egyszer Paul szaladt felénk, végre valaki, akit ismerek.
- Sziasztok! Jó estét! –köszöntött minket
- Hello, hol vannak a fiúk? Be lehet menni hozzájuk?
- Persze még van ¾ óra a kezdésig. Utolsó simításokat végzik rajtuk, de a folyosó végén az utolsó ajtó!
- Köszi! – köszöntem meg, de mint egy gyalogkakukk futott tovább. 

Elindultunk a bizonyos utolsó ajtóhoz. Kati elég idegesen tördelte ujjait. Én sem volt a nyugodtság szélén. Mikor anya megfogta a vállamat, olyat ugrottam, csodálkozom, hogy a szívem nem esett ki.
- Ne haragudj, kimegyünk a VIP szektorba, üdvözlöm a srácokat! –adott egy puszit, és már el is indultak a helyükre.
Mi tovább mentünk a folyóson. Megtaláltuk az ajtót, amire nagy betűkkel ki volt írva, hogy ONE DIRECTION. Persze, ha erre tévedne egy rajongó, ebbe a szétszórtságba észre se vennék, biztos megtalálja a fiúkat. Bekopogtam, mire Niall nyitott ajtót.
- Hali Szandi! –rántott beljebb, egy öleléssel!
- Szia Niall. - öleltem vissza

A srácoknak o alakot formált a szálljuk. Nem értettem mi bajuk van, de oké.
- Srácok, sziasztok! Ő itt a barátnőm Kati! –mutattam be
Mindegyikük nagyon kedvesen fogadta, jól megölelgették barátnőmet. Utolsónak Liam ölelte meg, majd mellém állt, és a fülembe súgta: „Szia gyönyörűm! Csodaszép vagy! Lehelete birizgálta a nyakam. Köszönöm helyett inkább adtam neki, egy rövidke csókot. Leültünk a kanapéra.
- Alexandra gyönyörű vagy! –dicsért meg Harry, majd mosollyal az arcán barátnőm felé fordult, és odasúgta neki, hogy te is.
- Köszi, de mind ketten foglaltak vagyunk. –vágott vissza neki Kati

- Tehát van pasid! Ez szívás! –jelentette ki bongyorka. A többiekkel ezen csak jót nevettünk. Lassan megérkezett mindenki családja. Liam anyukája egyből megölelgetett. Ruth, és Nicola pedig a ruhámat dicsérték.
- Hol vannak a szüleid? –karolt át édesem.
- Felmentek a VIP lelátóra. Tudod, nem akartak zavarni.
- Hé ők sosem zavarnának, most már ők is a család részei.
Kedvesen hozzá simultam, mire ő átkarolt. Egyszer egy számomra kellemetlen hang zavarta meg a szép idillt.
- Sziasztok! –szólalt meg mögöttünk.
- Dani nem is gondoltam, hogy ma rád számíthatunk! –fogadta kedvesen Liam.
Mi van talán elfelejtette mit tett? Istenem. Összeszorítottam a szám rendesen, hogy egy két szó ki ne csússzon. Barátnőm észrevette a zavarodottságot, és a mérget, ami kezdett felemészteni.

- Elrabolom egy kicsit Szandit, ne haragudj Liam! –kért tőle Kati bocsánatot.
Liam anyuja, és testvérei is oda mentek Daniellehez. Mi pedig megálltunk az asztal előtt, ahol az üdítők voltak. Kati kérdően nézett rám. Elmeséltem neki, hogy ex-barátnő a láthatáron, és nem igazán bírjuk egymást. Meg persze a megrögzült gondolatom, hogy még mindig nem vette le kezét Liamról. Egy nő ordibált be az ajtón, hogy kéri a színpad széléhez a fiúkat, mert 10perc és kezdés. Visszafordultam Kati felé, hisz én inkább háttal álltam. Egyszer két kéz csúszott a hasamra, és leheletet éreztem a nyakamon. Vállának döntöttem a fejem, és élveztem ölelését.
- Kapok szerencse csókot? –kérdezte édesen.
- Ezt kérned sem kell. –válaszoltam. Egy édes csókot nyomott ajkaimra, ami elég hosszúra sikeredett, egy ajtó csapódásra röppentünk szét. Körül néztem, már csak ketten voltunk a nagy öltözőbe.
- Ügyes leszel, én tudom! Sok sikert szerelmem! –öleltem meg, és adtam neki egy rövid puszit az ajkaira. Kézen fogva mentünk ki. A színpadnál, még egy utolsó arcra puszi, megvártam, hogy ő felmegy a színpadra, és utána gyorsan felmentem a VIP lelátóra, ahol anyukáink, barátaink ültek. Kati mellett foglaltam helyett. A directionerek sikítoztak, ugráltak. Büszkeség áradat ragadott el, hogy ott fenn a színpadon, az én kedvesem a legjobb formáját nyújtja. Az energia, ami ebből az egészből fakadt engem is kezdett magával ragadni. A harmadik számnál barátnőmmel együtt ugrálva énekeltünk. Előjött a rajongói énem. Nem bírtam ki, hogy ne viselkedjek directionerként, hisz az vagyok. Jöttek a szomorúbb jellegű dalok. A fiúk egy lebegős színpadra léptek, felcsendült a Moments, és a színpad elkezdett emelkedni. Néztem őket, de barátnőm rángatása felébresztett az ámulatból.
- Nikol? Hol voltál? –kérdeztem tőle szemrehányóan, hisz Harry aggódott érte
- Közbe jött valami, ne haragudj. –nézett rám boci szemekkel.
- Héjjj Kati! –látta meg végre régi barátnőnket.
Innentől nem tudtam a koncertre koncentrálni, mert barátnőim mellettem végig fecsegték az összes dalt, és a fecsegésbe bevontak engem is. Majd az utolsó dalnál végre észrevették, hogy nem egy traccspartin vannak. A strandlabdákkal jó kedvűen játszott a közönség. Néha-néha eljutott hozzánk is egy. A fiúkat visszatapsolták, mi pedig elindultunk az öltöző felé. Mire leértünk a ráadás dalnak is vége lett. A színpad mellett vártuk a hőseinket. Indultam Liam felé, de egy bizonyos zavaró tényező megelőzött, és megölelte Liamot előttem. Csalódottan lehajtottam a fejem, és inkább elindultam az öltöző felé. Egy emberke babrált az zárral, majd arrébb állt mikor kinyitotta. Bementem, és helyet foglaltam a kanapén. Gondterhelt arccal tanulmányoztam a plafont.

Liam szemszöge:
Örülök, hogy végre minden a legnagyobb rendben van. A turné körül is most már teljesen jó minden. Biztos vagyok, hogy egy vad bulit fogunk csinálni. Az dolgok megváltoztak egy kicsit. Új barátnő, új dalok, és rengeteg rajongóval bővült a családunk. Tudom, hogy remek évet fogunk magunk mögött hagyni. A fiúk teljesen fel van csigázva. Paul izgul, ide-oda rohangál. Valószínűleg a barátnőm is nem sokára itt lesz az új családjával. Nézzenek oda, csak gondolnom kellett rá, és meg is jelent, vagyis remélem, hogy ő kopogtat. Fel akartam állni ajtót nyitni, de a haspókunk hamarabb cselekedett. Az ajtó előtt állt ő. Gyönyörű piros ruhájában olyan volt, mint egy királykisasszony. Soha nem tudnám megbántani ismét.

- Hali Szandi! –rántott beljebb, ír manónk egy nagy öleléssel!
- Szia Niall. – öleltvissza mosolyogva

Mindegyikünk csodálattal nézi. Nem is csodálom, hisz az én barátnőm.
- Srácok, sziasztok! Ő itt a barátnőm Kati! – mutatatta be a mellette álló lányt, akiről lesült, hogy ideges a nagy találkozás miatt. A fiúk megszorongatták a lányt, a végére engem hagyva. Miután lerendeztem a köszönést, nem bírtam ki, hogy ne osszam meg vele gondolataim, ami nem másból állt, mint hogy csodaszép, és gyönyörűmnek becéztem.
Éreztem, hogy kiveri a libabőr, mindig kiveri, mikor megérintem, és ezt be kell, valljam, tetszik. Viszont üdvözlés helyett megfordult, és megcsókolt. Megfogtam apró kezét, és a kanapéhoz vezettem. Leültünk a többiek közé kanapéra.
- Alexandra gyönyörű vagy! –dicsérte meg Harry barátnőmet, majd olyan pimasz Styles mosollyal Alexandra barátnője felé fordult, és odasúgta neki, hogy te is.
- Köszi, de mind ketten foglaltak vagyunk. –vágott vissza neki Kati, a lányon már cseppet sem látszott a megilletődés, gyorsan oldódott fel köztünk.

- Tehát van pasid! Ez szívás! –jelentette ki legfiatalabb tagunk, akinek mindiga flörtölésen jár az agya.  A többiekkel ezen csak jót nevettünk, Harry pedig bosszankodott, hisz nem szokták kikosarazni. A beszélgetést családtagjaink szakították meg. Anya alaposan megölelgetett mind kettőnket. Elkezdtem vele beszélgetni, közben barátnőm a testvéreimmel beszélgetett. Örültem neki, hogy kijönnek egymással. A csapatból hiányoztak Szandi szülei. Rákérdeztem, hogy merre vannak, hisz őket is szívesen várjuk ide.
- Hol vannak a szüleid? –karoltam át a derekát, hogy kérdésemet egyáltalán nem vegye tolakodásnak.
- Felmentek a VIP lelátóra. Tudod, nem akartak zavarni. –felelte elpirulva.
- Hé ők sosem zavarnának, most már ők is a család részei. –közöltem vele az egyszerű tény hisz ez így van.
Kedvesen hozzám simult, nem bírtam ki, hogy ne öleljem, és szorítsam magamhoz. Egy ismerős hang zavarta meg az utolsó óránikat. Nem örültem neki, hogy itt van.- Sziasztok! –szólalt meg mögöttünk.
- Dani nem is gondoltam, hogy ma rád számíthatunk! –fogadtam mégis kedvesen, hisz nem akartam balhét ezen az estén nem, és reméltem, hogy nem gondol többet a dolgok mögé, mint, ami valójában. Édesem kezdte kezeim között kellemetlenül érezni magát, ezt észrevettem fészkelődéséből is, és úgy tűnik Katinak is feltünt. Kedvesen szólított meg, hogy elkérje barátnőmet mellőlem.
- Elrabolom egy kicsit Szandit, ne haragudj Liam! –Nehéz volt elengedni. Olyan mintha ő lenne a levegőm. A családom körbe állta Daniellet. Jobban örültem volna neki, ha most Szandival foglalkoznak, de nem. Anya érdeklődött hogyléte felől. Ő szoros bocsánatkérésekkel bombázta a családom. A hideg is kirázott. Legalább igazából sajnálná, ami történt. Szerelmem, és barátnője elmentek egy kicsit beszélgetni. Gyöynörűm elég feszültnek látszott, miközben magyarázott. Figyeltem őt, ittam a látványát, amiből egy igen nagy hangú nő zökkentett ki, aki bejelentette, hogy a színpadhoz kell mennünk. Nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg még utoljára. Hátulról öleltem, így ismét a nyakát csikiztem leheletemmel. Majd elmosolyodtam, és feltettem neki a kérdést:
- Kapok szerencse csókot?
- Ezt kérned sem kell. –válaszolta.
Csókjai még mindig olyanok számomra, mint a méz. Édes és gyengés. Egy ajtócsapódásra rebbentünk szét, szinte biztos voltam benne, hogy az ajtócsapkodó személy nem más mint exbarátnőm. már csak ketten voltunk a nagy öltözőbe.
- Ügyes leszel, én tudom! Sok sikert szerelmem! –öleltemeg, és adott egy rövid puszit.. Kézen fogva mentünk ki a színpadszéléhez. Nehéz volt elengedni. Ő is nehezen engedett el. A színpadnál, még egy utolsó arcra puszi csattant, majd megvárta, hogy felmenjek a színpadra, és utána felment a kijelölt helyre.
A koncert isteni volt. Energia bombákat csak úgy dobta ránk a közönség. A színpad szélénél vártak minket hozzátartozóink. Életem indult felém, de Danielle a nyakamba ugrott. Kicsim lehajtott fejjel indult el az öltöző felé. Megfogtam Dan karját, és egy kicsit arrébb vittem a tömegtől…

48.rész

Eljött ez a nap is. Nyűgösen keltem. Az ágy másik oldalán nem feküdt senki, szemeim megakadtak az ismeretlen szobán. Oké a fiúknál vagyok, de hol vannak ők? –gondoltam magamba. Elindultam a földszintre. A nappaliba találtam egy kis cetlit, egy pohár kakaóval.
„Nem akartunk felébreszteni, mi az arénába vagyunk, ha gondolod, majd látogass be hozzánk” Várunk. Csókol Liam!

„ Hozz ételt, meghalok éhen, én is szeretlek! :) Niall”

„ A kakaót én készítettem idd meg, erőt kapsz tőle, a kulcsot hozd magaddal! :) Harry”
 Letettem a kis cetlit a kezemből, és néztem ki a fejemből. Mai naptól alig fogunk tudni találkozni, beszélni. Hiányozni fog az összes fiú. Holnap már utaznak is tovább Angliába, majd Írországba. Utána visszajönnek Angliába, itt lesznek egy darabig, de utána mennek Németországba, Franciaországba, és még 1001 helyre. Holnap indul a gépem Magyarországra, anya ezt is elintézte. Az utolsó hetet a szünetből ott fogom kiélvezni. Hisz London még mindig esős, és szürke, és aki egy kicsi színt vitt bele, most az sem fog ráérni, hogy újra beszínesítse nekem. Gondolataim kavargása közbe ittam a híres Styles féle kakaót, ami igazán finom, de az enyém finomabb szerintem. Az este nagyon jól telt, a fiúkkal nagyon jól szórakoztunk. Louis és Eleanor nyerték a bowling meccset. Aztán hazajöttünk ide, még beszélgettünk egy picit, és elaludtam a kanapén Liamnak dőlve. Így maradtam a One Direction házba. Az pedig, hogy-hogy került rám Liam pólója örök titok marad. Felvettem a tegnapi ruhám, hívtam egy taxit, és hazafelé vettem az irányt. Mikor beléptem meglepetésemre anya ott ült.
- Szia kicsim! Láttalak a TV-ben. Ügyes voltál! Minden rendben van? –kérdezte kedvesen. Másra sem vágytam, mint egy anyai ölelésre. Leültem mellé a kanapéra, és odafészkeltem magam karjaiba. Ő csak nyugtatóan simogatta a hajam.
- Nem mertem még közösségi oldalra menni, nem akarok gyűlölködő üzeneteket olvasgatni, amiben leírják mekkora egy ribi vagyok. –mondtam neki nyugodtan.
 - Megértem, majd hozzászoknak a tudathoz. Kénytelenek lesznek. Apáddal úgy döntöttünk, hogy veled megyünk holnap. És elmegyünk 5-en Balatonra, ott leszünk egy hétig.
- Hű de jó, ennek annyira örülök. Anya, jössz ma a koncertre?
- Elkísérünk igen, Liam meghívott kedvesen, nem mondtunk neki nemet.  
Csendben ültem ott tovább. Mikor szegény anyukám nagy hassal megunta, hogy a nagyobbik lánya kanapénak használja. Feltápászkodtam, és elmentem zuhanyozni, és átöltözni. Megkértem anyut, hogy vigyen el az O2 Arénába, a fiúk próbájára. Örömmel igent mondott, és hozzátette azt is, hogy mennyire unatkozik itthon. Ahogy Niall kérte a kis cetlin bementünk Nandosba vettünk nekik ennivalót. Niallnak egy külön zacskóval, reménykedve benne, hogy ennyi csak elég lesz neki. Megérkeztünk az arénához, ahol lányok százai várakoztak, sátoroztak a mai koncert miatt. Egyszer iszonyúan megijedtem, mert egy ilyen 10fős lány társaság tartott felénk, csak reménykedni mertem, hogy nem ismertek fel, de sajnos ez megtörtént.
- Szia! –köszönt oda az egyik kedvesen. Anya csak figyelte az eseményeket.

- Sziasztok! –köszöntem nekik
- Nem tudnád elintézni, hogy bemehessünk a próbára? –kérdezte az egyik lány.
- Nem sajnos, mert még én sem tudom, hogy fogok bejutni. –válaszoltam, és utána elgondolkodtam azon, amit mondtam. Rájöttem, hogy tényleg nem tudom, hogy fogok bejutni.

- Hm? Hisz te vagy Liam csaja! –jelenti ki a másik

- Igen ezt ti tudjátok is, de ők. –böktem a fejemmel a biztonságiak felé - nem 

Szerencsétlenségemre a tömeg egyre nagyobb lett körülöttem. Oké, hogy Liamot körbe veszik, de engem, és anyámat. Elkezdtek kiabálni, hogy képet kérnek, meg autogramot, volt aki ribancozott. Anya eltűnt mellőlem. Egyszer csak, egy nagydarab pasi kezdte el lökdösni a tömeget. Sikeresen kijuttatva engem a directionerek gyűrűjéből. Elköszöntem mindenkitől, és másodpercekkel később, már a kerítésen belül voltam, anyavédelmező karjaiba. Paul jött elénk, és kísért el a fiúkhoz. Megkért, hogy este a hátsó bejáratot használjuk, ott is lesz egy – két directioner, de ott nem lesz ekkora veszély. Utolértem anyut, aki már a fiúkkal beszélgetett. Liam egy forró puszit adott a számra. A fiúk ezt csak hümmögéssel fogadták.

Anya kiosztotta nekik az ételt. Eszegettek miközben anya faggatta őket. Majd kimentünk a nézőtérre, és néztük a lelátóról a próbát. Mommentset énekelték, nekem pedig vissza foghatatlanul kezdett el folyni a szememből a könny. Mint egy patak. Anya észrevette, és szorosan magához húzott. A dal után Liam felszaladt hozzám. Szorosan öleltem, nem-nem akartam elengedni.
- Ne menj el, kérlek! Ne hagyj itt, én ebbe bele fogok halni! –túrtam bele mellkasába erőszakosan a fejemet.

- Édesem nyugi, mindig beszélni fogunk! Hívni foglak. Ne sírj már, kérlek szerelmem.

A sírásom nem akart alább hagyni. Nem tűnt úgy, mint ami meg akar szűnni. Kibontakoztam Liam öleléséből, nem bírtam tovább egy percet sem barátom karjaiban lenni, pedig azok a karok a biztonságot jelentik számomra, de most még sem bírtam ott lenni. Belenéztem igéző barna szemeibe, adtam neki egy óvatos puszit, majd anya felé pillantottam, aki egyből értette mit szeretnék.
- Mi most megyünk Liam, este itt leszünk! Vigyázzatok Harryre, és a füstgépekre. –mondta neki anya mosolyogva
- Jó oké. Kikísérhetlek? – nézett szemeimbe. Válaszként csak bólintottam egyet, nem akart, most hang kijönni a torkomon. Szorosan magához húzott, szólt a fiúknak, és Paulnak, hogy kikísér. Anya elment a kocsiért, hisz az a másik bejáratnál van, és nem akart megint tömeget maga köré, és körém sem. Liam megvárta, amíg oda ér, egy csókkal köszöntünk el. Beültem anya mellé, integettem Liamnak. Az eső, mintha a hangulatomat tükrözte volna, egyre jobban szakadt, ahogy távolodtunk az arénától. Fejem a hideg ablaknak döntöttem, és néztem, ahogy az esőcseppek versenyeznek. Könnyeim is útra eredtek ismét.
- Kicsim nyugodj meg! –kérte anya
- Miért érzem azt, hogy ez az egész eddig tartott? –kérdeztem kétségbe esve
- Édesem ne gondolj a jövőre, élj a mának a szerelembe. Héj, és te mindig megtalálod a pozitív oldalát a dolgoknak. 

- Most nem, nem megy, egyszerűen nem megy! –akadtam ki.
Számomra ismeretlen környékre érkeztünk. 
- Anya hova megyünk? –kérdeztem
- Nem gondolod, hogy megengedem, hogy egyen a fene minket otthon, főleg téged, ilyen állapotban. Drágám ma olyan gyönyörűséges leszel, hogy Liamnak eszébe se fog jutni, elhagyni téged. Elsőnek elmegyünk ruhát venni, aztán elviszlek fodrászhoz. Nem engedhetem meg, hogy a szobád mélyén sírdogálj.

- Erre nincs semmi szükség anya, nincs kedvem shoppingolni. –mondtam még mindig hüppögve.
- Nem fogadom el a tiltakozást életem. Egyébként meg a pozitív oldala az egésznek, hogy szerintem csodás időt töltöttetek együtt, még ha rövid is volt ez az idő.
- Nagyon szeretem anya!
- Jaj életem, tudom! És ő is téged, látom, ahogy rád néz. Egyébként meg szedd össze magad egy sztár barátnője nem sír. Erősnek kell lenned, mert a média fel fogja fújni.
- Ne is mond! Valószínűleg holnap címlap sztori leszek megint. –töröltem le a könnyeim.
- Gondolkozz édesem józan paraszti ésszel, miért akarta volna bejelenteni, ha az első adandó alkalommal vissza akarna menni a volt barátnőjéhez. Ennek semmi értelme, nem lesz ott semmi gond! Minden a legnagyobb rendbe lesz!

Anya leparkolt egy üzlet előtt. Kiszállt, és kérlelt, hogy tegyek így én is. Gyönyörű szép látvány lehetettem szét folyt szemfestékkel a szememen. Nagy nehezen egy hosszas könyörgés után kiszálltam, és az üzlet felé igyekeztem. Benyitottunk, meglepetésemre egy ismerős hölgy állt a pult mögött.
- Eszti néni! –köszöntem neki kicsit jobb kedvvel.

- Alexandra, óh, anyudnak igaza volt, kész hölgy lettél! –ölelt át
Egyszer csak az öltöző felől egy szőke kissrác futott ki, Niall jutott róla eszembe.
- Ed gyere ide anyához. –szólt hozzá Eszti. A kisfiú egyből a kezei közt landolt.
- Ez komoly? Annyira örülök, hogy találkoztunk! Hogy van Kati? Mióta kiköltöztek, nem hallottam róla.
- Jól van most már! Eljöhetnétek holnap hozzánk, biztos vagyok benne, hogy örülne, ha látná az egyik legjobb barátnőjét. 

- Holnap megyünk vissza Magyarországra, egy hetet Balatonnál leszünk. –felelte anya
- Akkor majd, ha visszajöttetek! Kati biztos örülni fog neki Szandi!
- Én már most meglátogatnám, nagyon hiányzott nekem és persze Nikolnak is! –mondtam
Kati, és Nikol már gyerekkorom óta a legjobb barátaim, de Katiék sajnos 5 éve kiköltöztek ide, mert Katinak problémái voltak az alkohollal, és a droggal. Rengeteget aggódtunk érte, és persze én már akkor is mondtam neki, hogy ez nem jó, de nem hallgatott rám. Nikol rengetegszer veszekedett azzal a sráccal, aki miatt elzüllött, és most a srác nevelőintézetbe csücsül. 

- Felhívom, hogy jöjjön el, most úgyis otthon pihen. Rá sem fogsz ismerni, kiegyensúlyozott lett. Szerencsére kigyógyult a dolgokból. Ruhatervező és stylistnak tanul. Van is itt egy-két darab, amit ő tervezett. –mondta büszkén a büszke anyuka.
- Örülök neki, akkor csak sikerült valóra váltani az álmát. –mondta.
Eszter a füléhez emelte a telefont, és hívta Katit. Anya elkezdte nézni a ruhákat, én inkább a kissráccal foglalkoztam, aki igaz nagy érdeklődést mutatott felém. Leültem egy bőrfotelbe ő odajött hozzám. Hozta az autóját is kérlelte, hogy játsszak vele. Kérésének eleget tettem, és játszottam vele egy picit. Majd visszaültem, ő pedig befészkelte magát az ölembe, és azt kérdezgette, hogy honnan ismerem a nővérét. Nagyon aranyos volt. Egyszer csak belépett barátnőm azon az ajtón. Teljesen kicserélték, de az arca ugyanolyan volt. Egyből felismert ő is. Odaszaladt, és jól megöleltük egymást.
- Úristen, de örülök neked! –mondta, és egy könnycsepp folyt végig az arcán. Szorosan öleltük egymást.
- Rád sem ismerek! Hisz te ragyogsz. –mondtam neki mosollyal.
Mosolyra húzta a száját. Anya ezt tuti kitervelte. Szorosan öleltük egymást. Szívből örültünk egymásnak, olyan mintha visszakaptam volna a nővérkémet.

- És mond csak, mi van Liammal? Láttalak tegnap, nem hittem a szememnek, hogy te vagy az.

- Megvagyunk! Köszi, és te? Van valakid? –kérdeztem érdeklődve

- Igen van egy srác, be fogom mutatni. Ezek után, ne hogy azt hidd, hogy elengedlek! –mondta még mindig mosolyogva

- Én sem foglak! Olyan mintha, a nővérkémet kaptam volna vissza! Annyira hiányoztál. –gördült le egy könnycsepp az arcomon.

- Oké fejezzük be a sírást, gondolom, ruha kell az esti koncertre! Mond csak, téged mikor látunk a színpadon, mint egy tündöklő énekesnő. 

- Azt hiszem soha, én nem vagyok énekesnő, csak egy otthoni zenész.

- Naaa, gyönyörű hangod van! Gyere csak, tudom, hogy mi kell neked. –fogta meg a kezem.
Igen Kati mindig egy ilyen kis divat mániás volt. Érdekelte ez az út. Örülök, hogy ragyog a boldogságtól. Kezembe nyomott, egy szürke koktél ruhát, aminek az szoknya része rakott volt, aztán egy másikat ami egy egyenes vágású fekete alj, vörös mellrészű szoknya volt. Elmentem felpróbálni, de egyik sem úgy állt, ahogy szerettem volna. Barátnőmnek sem tetszett. Egymás után hozta a ruhákat, de egyik sem tetszett. Ott álltunk a bolt közepén tanácstalanul. Az anyukák jól elbeszélgetettek.
- Menj vissza a próba fülkébe tudom már! Indulj!
- Anyaaa! Hol van az a vörös, amit mondtam, hogy tegyél el?
- Bent a raktárba kicsim!
Türelmetlenül vártam a próbafülkébe, majd egyszer egy gyönyörű szép ruha lógott előttem egy vállfán. A szám a földet súrolta.

- Nem ezt nem! Ez gyönyörű! –mondtam akadozottan.

- Ez a tiéd! Ajándék! Kérlek, fogadd el! Próbáld fel. Hozom a cipőt hozzá.

Felpróbáltam, és a szoknya úgy illet rám, mintha rám öntötték volna. Kati hozta a cipőt, felvettem, s kimentem. Anyuék szája tátva maradt!
- Na, jó tessék becsukni a szátokat, mert belerepül egy madár! –mondta nevetve Kati.
- Nem jössz el a koncertre? Ott lesz Nikol is! –kérdeztem
- Hű megtiszteltetés a meghívásod! Úgyis van mit megbeszélnünk! –mondta
- Gyere át hozzánk! Most fodrászhoz akar menni anya, de semmi kedvem…
- Hé, ez a ruha megérdemli, a szép hajat. Itt a számom, írj SMS-t, ha végeztél, írd le hova kell, menjek! Egyből megyek! Mellesleg gratulálok a tesódhoz! –ölelt meg.
- Igen én is a tiédhez! Gyönyörű, édes kisfiú!
Nagy nehezen elválltunk. Beszálltunk az autóba, írtam Liamnak SMS-t, hogy remélem nem haragszik, ha egy embert viszek magammal, egy régi jó barátom. Ő egyből visszaírta, hogy nem, szívesen látják. A fodrásznál mellírt rakattam a hajamba, szőke és világos barna színben. Kicsit vágattam belőle, szerintem állat lett. Írtam Katinak, hogy, hova kell, jöjjön. Anya főzött nekünk. Fenn voltam a szobámba, épp a híreket olvasgattam. Tele volt az internet velem. Furcsa volt saját magamról azt olvasni, hogy ez az egész csak egy állkapcsolat. Mikor megszólalt a csengő, mosolyogva szaladtam le, és üdvözöltem az érkezett vendéget.

- Gyönyörű, és otthonos. – dicsérte meg a házat. –és ott van az a zongora.
Bementünk a konyhába. Anya már tálalta a spagettit. Végig beszéltük az ebédet, annyi élményünk van. Kérdezősködött az otthoniakról. Anya felajánlotta, hogy eljöhetne velünk holnap, Eszti néni biztos megengedné, de ő visszautasította, hogy nem szeretné feltépni a régi sebeket. Az ebéd után felvonultunk a szobámba. Elmondta, hogy nagyon rossz volt, hogy mindenkivel meg kellett szakítani a kapcsolatot, és miután meggyógyult azért nem keresett, mert szégyellte magát. Jó pár ölelés elcsattant köztünk. Kezdett esteledni. Én elmentem lezuhanyozni, és felvettem a gyönyörűséges ruhát. Hajamat szabadon hagytam. Kati is lezuhanyozott. Az ő ruhája inkább diszkósabb volt. Nagyon jól állt rajta. Kifestettük egymást, neki begöndörítettük a haját. Mikor már késznek nyilvánítottuk magunkat, lementünk a lépcsőn. Anya, és apa várt már ránk kézen fogva. Apa jól megölelgette Katit, majd elindultunk a helyszínre. Barátnőm nagyon izgult.
- Tudod még sosem voltam hírességek közelébe. –jelenti ki

- Nyugodj meg ezek a fiúk teljesen átlagon felüliek, de nem attól, hogy híresek, hanem hogy híresek, és úgy viselkednek, mintha hétköznapi emberek lennének. Nagyon rendesek. – nyugtatta kedvesen Katit apa.

- Köszönöm szépen!
Az aréna körül alig lehetett közlekedni. Most még több ember, és nagy forgalom. Szinte ugyanannyi idővolt elérni az arénához, mint az aréna hátsóbejáratához. Végre megékeztünk, most már egy kicsit feszülten szálltam ki az autóból… 

47.rész

Sziasztok! Szégyen a fejemre! Ne haragudjatok, hogy ennyire elhanyagolom a blogot, de az érettségi tényleg...meg igazából kommentet sem kapok :( Olvassa egyáltalán valaki???!!! Egyébként ez mai termés egy nap alatt írtam meg. NE haragudjatok, ha van benne elírás, kicsit fáradt vagyok! Jó olvasást puszi!  

Az autóút eléggé csendben telt. Iszonyú hányingerem lett mikor kiléptünk a limuzinból. Rengeteg rajongó állt ott. Én előre slisszantam, amíg a fiúk képeket, és autogramokat osztogattak. Az ajtón belül szinte beestem. Az ámulattól, ami ott várt, ez még rosszabb volt, mint kint. Kamerák mindenhol, és fotósok. Hirtelen nem tudtam merre menni. Lecövekeltem az ajtóban. Mikor egy nem igazán kedves nő szólított meg?

- Nem szabad bejönnöd, menj ki! Rajongóknak belépni tilos. –krákogta fülsértő hangján, elolvastam a névjegykártyáját, amin oda volt írva, a neve, és hogy ő a portás.
- Öhm…öhm…- nem nagyon jött ki a hangom a torkomon. Szerencsére a fiúk épp belibbentek azon a nagy ajtón, óriási mosollyal az arcukon. Liam a kezemért kapott. Mire én csak nagy szemeket eresztettem rá. Kezem nagyon izzadt, és mint a kocsonya remegett. Iszonyú lámpaláz uralkodott el rajtam, sose éreztem még ilyet.
Mitől félek? –kérdeztem magamba- bár a választ tudtam jól. A nő nagy szemekkel nézett ránk, hogy Liam megfogta a kezem, majd egyből kedvesebb hangnemre váltott:
- Elnézést nem tudtam, hogy ön öhm, sajnálom…-mondta
- Nem gond, Liam mehetnénk már valamerre. –kérdeztem halkan.
 A portához nem sokkal később egy kedves korombeli lány jött, aki elkísért minket az öltözőkhöz. Nyugodtan viselkedett a fiúk közelében, Niall szeme mintha megcsillant volna.
A lány kinyitotta az ajtót, betessékelt minket. Nagyjából elmondta Paulnak a forgató könyvet, majd elköszönt, és kiment.
- Ah de csodálatos lány! – sóvárgott a lány után az ír manónk.

- Niall szedd össze magad! –mondta szigorúan Paul. –Tudod, hogy nem jöhetsz össze olyannal, akinek egy kicsit is köze van a médiához.
Erre a kijelentésére Paulnak nagyon meglepődtem. Nem bírtam ki, hogy ne mondjam el erről a véleményem, hisz örülnie kellene, hogy Niall végre barátnőre tenne szert.

- Paul ne haragudj, hogy ebbe beleszólok, de szerintem attól, hogy a tévénél dolgozik nem biztos, hogy olyan amilyennek gondolod.
- Hát drágám itt a baj, hogy NEM BIZTOS.- felelte egyből
Majd elkezdte mondani a dolgokat, tájékoztatott, hogy engem majd Liam fog bekísérni, de előtte a fiúk adnak egy rövid interjút. Persze 2mp-re sikerül elfelejtenem, hol vagyok, de ez a férfi, egyből eszembe jutatja. Majd miután elment, bejött egy másik nő, aki elvitte Harryt, és Louist. Mint utólag megtudtam fodrászkodnak, majd öltöztetik őket. Szegény emberkéket, akik azzal a két tökfilkóval foglalkoznak, biztos, hogy az egekbe lesz a kedves TV munkatársak vérnyomása. Niall elkezdett hisztizni, hogy ő mennyire éhes, és elmegy megkeresni a büfét, felajánlottam, hogy segítek neki megkeresni, hisz így legalább nem kell egy helyben toporzékolnom az idegesség miatt. Niallön látszott, hogy bántja valami. Olyan kis csendes volt.
- Niall mi a baj? Látom, hogy van valami. –tettem a kezem a vállára.
- Néha annyira utálok híres lenni, annyira korlátozva vagyok, mert bárhol lekaphat egy fotós, és Simon is utál, Paul az meg mindig megtalál.
- Ne mondj ilyet. Niall csodálatos ember vagy. Legyél híres vagy sem, tudod remek srác vagy, aki azt mondja, hogy ez nem így van, az nem is ismer.
- Néha annyira megbánom, hogy jelentkeztem az X- faktorba.

- Héj nélküled nem lenne a One Direction, One Direction!

Végre láttam, hogy elmosolyodik, majd kedvesen megölelt. A híres ír ölelés, tényleg valami ereje van, egy kicsit engem is megnyugtatott.
- Nem akarlak elrettenteni, de ha van eszed nem mész be oda. –értette színpadra.
- Hm? Nem értelek, miért?

- Ha belépsz, akkor az életed meg fog változni. Persze tudom, hogy már nagyjából mind egy, hisz a bejáratnál több kép is készült rólatok.
- Tudod ezzel most egyáltalán nem segítettél! –mondtam picit sértődötten.
- Figyelj, felejtsd is el, tudd, hogy bármi gáz van a fiúkkal mindig ott állunk melletted, és Liam mellett. –ölelt meg immáron féloldalasan, másik kezével pedig egy irányba mutatott –hm, éreztem az étel illatát.
Odapillantottam, és a büfé volt előttünk. Vett magának 3db szendvicset, meg gumicukrot. Leültünk egy asztalhoz a kantinba. A gumicukrot kibontotta, és elém tolta.
- Sose adok belőle senkinek, de neked most igen. –nyújtotta felém
- Hálám üldözni fog Niall, de egy falat sem megy le a torkomon. –toltam visszafelé. Megvártam, míg benyomja a 3szendvicset. Majd visszament még a büféhez, és kért chipset, rágót, mogyorót, még 5csomag gumicukrot, és még 4 szendvicset. Kis haspók. Fizetett, majd elindultunk az öltözőkhöz. A lány, aki az előbb bekísért minket az öltözőbe megint a folyosón flangált. Niallra kedvesen mosolygott, Niall a kedves gesztust szintén egy mosollyal köszönte meg. Benyitottunk, ám Liam, és Zayn helyett, Harry, és Louis ült ott, most már teljesen kész, és persze mint mindig most is baromkodtak. Niall hozzájuk vágott egy- egy zacskó gumicukrot. Mire Harry felhorkant:
- Mi van ma?
- Semmi, csak kaptál gumicukrot, hogy örüljenek a göndör hajfürtjeid. –mondta Niall
Harry, mint egy kisgyerek egyből neki állt elpusztítani az édességet, ő is kínált, de én fejrázással elutasítottam azt. Csendben ültünk tovább, a fiúk relaxáltak, én pedig már az idegességembe, kis híján eltörtem az ujjaimat. Nem sokkal később visszajött Liam, Zayn. Liamnak nem sok mindent kellett a hajával csinálni. A nő ismét jött, és most megkért engem, és Niallt, hogy menjünk vele. Ám mikor be akartam toppanni Nial után a szobába, csak kedvesen rám szólt, hogy nem. Majd kinyitott nekem egy másik ajtót. Egy pasi állt ott egy fodrász pasi.
- Ő itt Steven! –mondta kedvesen a nő. –ő lesz ma a fodrászod, és a sminkesed. A ruhákat kikészítettük, de majd Steve segít.

- Tehát te lennél Liam barátnője. –nyújtotta felém a kezét Steve
- Jó napot kívánok. Igen, Szandinak hívnak. –mondtam, és elfogadtam a jobbját.

- Nyugodtan tegezz. Nem vagyok én olyan öreg, csak 26 vagyok.
- Oké, hát akkor, szia! –mosolyogtam rá.

Beültem a székbe, és csak néztem, hogy mit csinál a hajammal. A végén csak egyszerűen felkötötte. Oké, tehát azért kellett fodrász székbe üljek, hogy befonjon két tincset, és összetűzze azokat?
- Hogy tetszik? –kérdezte, mintha valami különleges hajkoronát csinált volna, persze ezt el sem várom, sőt örülök, neki hogy egy ilyen hétköznapi hajat csinált, amit én is meg tudok csinálni, és nem is áll rosszul.
- Jó olyan hétköznapi. –feleltem
- Te is olyan hétköznapi vagy, azért gondoltam. A sminked azt is megcsinálom. –lelkesült fel. Bement egy szobába, és kihozta a ruhát, amit ma rám szántak. Nem volt semmi extrém benne első látásra, de amikor megláttam a magas sarkút. Az arcom is elfehéredett. Szoktam használni, de nem ilyet. Ráadásul ránézésre látszik, hogy iszonyat kényelmetlen.  Egyébként is egy kockás női inghez, és egy fekete csőnadrághoz jobban mutat egy fekete tornacipő.

- Mi a baj? Nem tetszik? Öhm, ez mindenkinél be szokott válni.
- Teljesen jó, de én azt ott nem veszem fel. –mutattam a magas sarkúra.

- Áh, gondoltam erre is. Öhm várj egy picit.
Bement halottam, hogy pakol valamit, majd kijött egy piros magas szárú Converse cipővel, mert ugye az ing, ami rajtam van piros. Egyből rábólintottam.

- Le se tagadhatnád, hogy Liam barátnője vagy. –mondta
Visszaültem a székbe, majd Steve dobott fel egy gyors halvány sminket. A végeredmény nem is lett olyan rossz. Olyan hétköznapi. Visszasiettem a fiúkhoz. Le akartam ülni Liam mellé, ám ő az ölébe rántott bele. Mire összefejeltünk egy kicsit. Adott egy apró csókot, és a kezébe vette a kezem. És ujjbegyével simogatta bőröm. Reménykedtem, hogy az izgulás, majd alábbhagy, de egyszerűen nem engedelmeskedett.
- Minden rendben lesz. –suttogta a fülembe. És megpuszilta az arcom. Louis és Harry feléledtek, és elkezdtek bohóckodni jöttek a Larry percek. Csodálkoztam, hogy barátnőm nincs itt az ő szerelmével. Már jó rég beszéltünk, de biztos lesz időnk, hisz a fiúk holnap elmennek, amint ebbe belegondoltam a szívem egy kicsit megrepedt.  Az ajtó nyitódott, és Paul lépett be rajta, miszerint a fiúknak menniük kell, én elmentem a színfalak mögé egyenlőre. Adtam egy puszit Liamnak.
A műsorvezető megjelent, majd köszönt a fiúknak, és gyorsan kiugrott a nézőtér elé.
- Jó estét! Sziasztok! –integetett a közönségnek. Akik lelkesen ujjongtak. Akkor nézzük mi lesz ma az adásba. Érkezik hozzánk a One Direction, akiknek holnap kezdődik Európai turnéjuk, és beszélgetek velük a barátnőkről is. Második vendégem Jamie Oliver lesz, aki főz nekünk valami finomat, majd nem utolsó sorban Adam Sandler, akivel új filmjéről fogok beszélgetni. Tartsatok velünk. –elvándorolt egy nagy kanapéhoz, ahova leült, és onnen folytatta tovább mondókáját. – Érkezzen akkor a Föld leghíresebb tini bandája, a One Direction.
A nézőtér felbolydult. Lányok százai kezdte el törölgetni a nézőtéren a szemüket, és sikítani torkuk szakadtából. Kicsit meg is ijedtem. A fiúk leültek a másik kanapéra.
- Sziasztok srácok! Mi újság? Hogy vagytok? Főleg te Liam, minden rendben?
- Igen természetesen, most már minden jó. –felelte Liam
- Ennek örülünk. Fiúk mit gondoltatok, mikor megtudtátok, hogy mi történt Liammal?
- Nagyon megijedtünk mind, de szerencsére jól van! Rendben van. –mondta Harry
- Amnéziád volt, jól tudom?
- Igen, egy rövidebb ideig tartó, de már emlékszem mindenre.

- Holnap turnéra mentek! Várjátok már?
- Igen! –hangzott egyszerre a válasz. Majd Zayn folytatta: Csodás a rajongókkal tombolni a színpadon, ez az egészben a legjobb.
- Igen tényleg remek, főleg mikor répa jelmezbe jelennek meg. –helyeselte Louis.

 - Vagy csak simán mikor Harryt piszkálhassuk. –mondja Liam.
- Ezt turné nélkül is teszitek, mindig a legkisebb találjátok meg! –mondta Harry. –mire mindenki nevetett.
- Lesznek meglepetés dalok?
- Igen, nálunk az mindig van. –mondja Niall.
- Szüleitek veletek tartanak?
- Nem, de az első koncerten mindenki ott lesz, aki fontos nekünk.
- Liam neked a volt barátnőd is ott lesz! Hogy-hogy?
- Kellett egy koreográfus, és Dan nagyon tehetséges, nem lesz ott minden koncertünkön, hisz ő csak megmondja mikor hogy kellene állnunk, hogy kicsit mutassunk együtt valami színpadi képet. –felelte Liam
- Értem! –jelentette ki a nő.

- Nem rég volt a Red Nose Day, előtte pedig kint voltatok Ghánában. Milyen volt?
- Szörnyű volt, de mégis jó. –mondja Harry
- Kifejtenéd?! –kérte a műsorvezető
- Borzalmas volt látni, és átélni azt, amit ott átéltünk. Még most is beleborzongok. Sok kisgyerek éhezett. –fejezte ki nehezen magát Harry
- Ez a dolog sok mindenre tanított minket. –mondta Zayn
- Te nagy összeget adományoztál az egyik alapítványnak. Sokan büszkék rád. –hozta fel a műsorvezető a témát. Zayn erre csak kedvesen mosolygott, de nem szólt.
- Klipp is készült a Red Nose Day tiszteletére, amit ott elő is adtatok. Gratulálok hozzá! Azt javaslom nézzük, most meg hátha nem látta még valaki.
Ekkor benyomták a klippet. Hozzám odalépett egy nő, aki rám szerelte a mikroportot. Innentől tudtam, hogy nem sokára én is ott leszek a fiúkkal a kanapén. Paul odalépett mellém.
- Izgulsz? –kérdezte kedvesen
- Nagyon. Félek, hogy- hogy fognak fogadni.
- Találkoztál már rajongóval! Minden rendben lesz. Tanja nem vérmes. –tette a vállamra a kezét. Aha, akkor Tanja így hívják. A klipp pedig lejárt.
- Igazán jó kis klipp lett. –dícsérte meg Tanja.
- Köszi! –mondták egyszerre a fiúk.
- Mi újság van a lányokkal srácok? Harry?
- Megvagyunk a barátnőmmel. Nehéz lesz a turné.
- Zayn? Niall? Louis?
- Én nekem megvan Perrie. Tejesen rendben vagyunk.
- Múltkor volt valami vita, hogy megcsaltad. Ez igaz?
- Nem! 1× csaltam meg, de az sem volt több egy csóknál, és nem most volt. Mindennél fontosabb nekem! –jelentette ki Zayn.

- Niall? Te még mindig vársz az igazira, jól tudom, vagy van valaki?
- Nem nincs senki, így van, én még várom a hercegnőmet, aki kirángat az unalmas hétköznapokból. –ezen ismét mindenki jót nevetett, hisz a fiúknak nem épp unalmasak a napjaik.

- Louis? Hogy van Elenor, és a liba, él még?
- Igen mind ketten jól vannak. A liba El anyukájánál van!
- Hát Louis nem hazudtoltad meg magas ismét. –mondta nevetve Tanja.
- Liam, Liam. Jól tudom, hogy neked is elrabolták a szíved?
- Igen! A világ legeslegjobb lányát kaptam meg. –mondta nagy mosollyal.
- Elhoztad ma nekünk ide őt, ugye? Beszeretnéd, mutatni, jól tudom?
- Igen, ez lenne a célom.
- Akkor parancsolj! –irányította ki Tanja hozzám életemet.
Ott álltam, ha eddig ideges lettem, most akkor nem is tudom, már mi vagyok. Liam kiszaladt hozzám. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Bólintottam. Átkarolt, és a fülembe súgta, hogy nem lesz semmi baj, majd összekulcsolta a kezünk, és elindultunk a színpadra. Zayn, és Harry átkerült a műsorvezető mellé. A közönség tapsolt, voltak, akik sikítoztak, de volt egy két huhogás is. Oda értünk a többiek elé. A műsorvezető kezet fogott velem, bemutatkozott, majd leültem Niall, és Liam közé.

- Szandi, kérlek, mesélj egy kicsit magadról. Hány éves vagy? Honnan jöttél? És hogy ismerted meg ezt az 5fiút.
- 18éves vagyok, Magyarországról jöttem. Az egyik ismerősöm édesapja ismerte a fiúkat, és összehozott egy találkozót. –próbáltam kipréselni magamból valami értelmeset.
- Tudom gonosz kérdés, de directioner voltál esetleg?
- Szerettem, és szeretem is még mindig a fiúk zenéjét, de nem téptem volna le róluk a ruhát.
- Igen csak épp kis híján elájultál, mikor megláttál. –emlékeztetett Louis.
- Igen mert fejbe dobtál Kevinnel. –vágtam vissza. Mire mindenkire elkezdett nevetni.
- Hát, ha túrázni akart menni. –védte magát

- Látom, mindegyik fiúval jól kijössz. Mikor Liam kórházba került volt egy kis konfliktusod a médiával. Javult a helyzet?
- Már próbálom szokni, bár most is ideges vagyok egy kicsit, nem szeretek központba lenni. Megijedtem igen, sokan voltak, és mindenki a számba dugta a fényképező gépét. –rázott ki a hideg az emléktől.

- Elmentetek együtt egy hétre pihenni. Hol voltatok pontosan?
- Cannesben voltunk. Kipihentük a dolgokat. Egy kicsit helyre kellett jönnünk. –válaszolt Liam, és közbe megszorította egy kicsit a kezem nyugtatásképpen.

- Te sem tartasz a turnén a fiúkkal? –nézett rám Tanja.

- Nem sajnos az iskola miatt nem tudok, de az összes Anglia koncertjükön ott leszek, vagyis megpróbálok ott lenni.

- Ki az a fiú a csapatba, akivel még jobban ki jössz, akivel meg tudod osztani, ha valami gond van. Természetesen Liamon kívűl.

- Mindegyikkel nagyon jól kijövök. Mindenkihez mernék a problémáimmal fordulni, és ez a srácok részéről sem tabu téma felém.
- ez így igaz. –helyeselte mindenki

- Na. hát akkor a csapatban van már egy Dady Direction, most már jött egy Mommy Direction is. Örülök, hogy itt voltatok, szívesen beszélgetnék még, de az időnk lejárt. Szeretnék sok boldogságot kívánni nektek, és köszönöm, hogy eljöttetek. Ők voltak a One Direction.
Kimentünk a színpadról. Végre már. Kicsit lenyugodtam. A fiúk megölelgettek, és biztattak, hogy jó voltam nagyon. Visszaöltöztünk, majd Liammal kézen fogva léptünk ki az épületből. Pár fotós villogtatta a vakukat, beült mindenki a limuzinba. Haza mentünk átöltözni, majd elmentünk étterembe, ahova a többi lány is csatlakozott. Este pedig egy bowlingpartyt terveztünk. 

46.rész

Meghoztam az új részt! Tudom rengeteget vártatok rá 10000 bocs! Volt fontosabb dolog is mint a blog! :(

46.rész:
Nyugi volt körülöttünk. Anyukája, és édesapja a konyhába ügyeskedtek, ő pedig a karjaim közt pihent. A szívem is megkönnyebbült, hogy elmondtam neki az igazat. Apukája kiszólt, hogy kész a vacsora, és hogy menjünk enni. Nehezen tápászkodtunk fel, de végül csatlakoztunk a két szülőhöz. Az asztalon gőzölgő pizza beindította a nyálcsatornáinkat. Istenien nézett ki, és az illata is isteni volt.

Anya a szalámis pizzára cukrot tett?! Ez borzalmas. Nem is értem, hogy kívánhat ilyet egy ember, de egyébként úgy tűnt ízlik neki. Szegény olyan fura kajákat eszik mióta terhes. Liam, és apa csak édesen kuncogtak rajta.
- Szeretnétek estére kettesben maradni? –kérdezte anya
- Hm miért? –néztem rá fülig elpirulva.
- Tudjuk, hogy Liam nem sokáig lesz itt, mármint hogy holnap után kezdődik a turné. Gondolom, így még szeretnétek kicsit egymás társaságát élvezni.
- Sajnos tényleg mennünk kell turnézni, bár most semmi kedvem itt hagyni Szandit.
- Hé, ez a munkád ennek élsz, és nagyon jól csinálod! Öröm titeket nézni, ahogy a színpadon szórakoztattok. És akár mennyire nem akarom, hogy menj, annyira akarom, hogy elmenj.
- Szeretlek!

- Igen tudom Liam, és én is szeretlek.
- Anya, jövő héten visszamegyek keresztanyuhoz egy hétre nem baj? Aztán úgy is suli.
- Nem, dehogy baj! Ma felhívom akkor, és megkérdezem, hogy tud-e fogadni.

- Holnap bemegyek Liammal az egyik stúdióba interjút adunk. Ugye ez sem lesz gond?
- Hogy mi? Tv-be akarsz szerepelni? – akadt ki apám
- Apu, hát történt egy két dolog, ami miatt igen, tudom, hogy azt mondta, hogy kihagyom a médiát, de ez az első és az utolsó.

- Remek, persze hogy is gondolhattam volna, hogy nyugiba le tudjátok ezt rendezni. Liam egy szerencséd van, hogy bírom a burád. –mondta apa, de a végét már mosolyogva
- Köszönöm! Ígérem, vigyázok rá, mindig!
- Amíg te nem leszel itthon, addig mi ezt megtesszük helyetted. –mondta anya, és megsimította a vállam.
- Tudok magamra vigyázni. –kértem ki magamnak.
- Hát persze kicsim. Na, figyelj, rátok hagyjuk a házat, beszélgessetek nyugodtan. Jó szórakozást! –adott puszit anya a fejemre.
Felálltunk az asztaltól. Anya és apa elmentek öltözni. Mi pedig kézen fogva felsétáltunk az emeletre. Liam átkarolta a derekam, beleültünk az ágyba. Így kezdtünk el beszélgetni, ami abból állt, hogy mennyire jó hogy egymásra találtunk. Holnapi nappal kapcsolatban is adott egy két instrukciót. Azért félek, mert miután kilépünk a stúdióból, meg fog változni az életem. Csak abban reménykedem, hogy azt, amit a kórháznál át kellett átélnem, azt még egyszer nem kell. Szerencsére van hova menekülnöm. Nagyon sokat számít, hogy egy kicsit el tudok majd bújni a világ elől, bár tudom, hogy Magyarországon is rengeteg directioner van, de talán ők annyira nem elvetemültek.
- Tehát mégis haza mész? –törte meg a nyugodt csendet Liam
- Ühüm! Szükségem lesz egy pici nyugira.
- Szeretném, ha az összes Londoni koncerten mellettem lennél, persze az lenne a legjobb ha az összes koncerten velem lennél, de tudom, hogy ez még most nem megoldható. –jelentette ki. Ez a mondata jól eső melegséggel töltött el. Válaszom mi más lehetett volna, mint egy csók. Megsimogattam az arcát. Nagyon édesen csillogtak a szemei. Nagyon nehéz lesz a búcsúzás.
- Holnap eljössz a próbára? Minden szabad percet, és másodpercet veled szeretnék tölteni. –kérdezte.
- Elvenném a figyelmed, Paul kiakadna. –mondtam mosolyogva, mert elképzeltem, ahogy kiakadt.
- Lenne kinek énekelnem, sokkal jobban tudnék teljesíteni.
- Megkérdezzük Pault, hogy mit szól hozzá, persze csak holnap. Interjú után, mert előtte szerintem nem leszek jó állapotba.
- Ott leszek melletted, fogom a kezed. Édes leszel, gyönyörű és aranyos, mint mindig. El fognak tőled ájulni.

- Ühm Liam, ez túlzás.
- Nem kicsim, ez nem az. Anyudék jönnek a koncertre?
- Hát nem tudom, meg sem kérdeztem tőlük.

- Akkor majd én megteszem, meghívom őket. Mindenkinek ott lesz mindenkije, aki fontos, és nekem a szüleid fontosak. Apukáddal nagyon jól kijövök, és volt kitől örökölnöd a kedvességed. A történtek után nagyon hálás vagyok nekik, hogy megbocsájtottak nekem. 
- Nem haragtartó emberek, és pontosan tudják, hogy boldog vagyok veled.

- Nem mindig voltam veled ilyen, gondolj csak vissza egy héttel ezelőtt a kórházba feküdtem, a saját baromságom miatt. Én tényleg nem tudom, hogy, hogy köszönhetném meg nekik, hogy még mindig megengedik, hogy a lányuk körül legyeskedjek. Szégyellem magam, hogy mindig bántottalak. Teljesen meghülyültem, nem tudom mi üthetett belém, de azt most tudom, hogy sose akarlak elveszíteni.
- Megbántad, újra kezdtük, én is buta voltam, véleményt kellett volna mondanom, nem csak mérgelődni. Dani érdekes lány, nem fog rólad leszállni ebbe beletörődtem, hát legyen, de nem engedem, hogy elvegyen tőlem. Meg fogok tenni mindent, hogy ne kelljen Daniellehez menned.
- Nem soha nem tenném még egyszer. Szép volt a kapcsolatunk, jó volt vele lenni. Gyönyörű éveket éltünk át, de egyre jobban eltávolodtunk egymástól, a végén ez már csak a testi kapcsolatról szólt, és nekem sem és ez neki sem volt jó. Próbáltam vele barátként maradni, de látod, ezt, ahogy tudta megtagadta. Nem volt olyan, amilyen most. Nem viselkedett sosem így. Elhidegülés miatt mentünk szét, egyikünknek sem volt semmi baja a másikkal, csak nem szerettük már a végén egymást.

- Remélem, tényleg minden rendbe jön köztetek, és legalább tudtok egy jó munkatársi viszonyt kialakítani.
- Nem, nem hiszem. Én nem tudom csak úgy megbocsájtani, amit tett.

- Ha valami gond lesz, szólj, kérlek, jó?

- Igen ez természetes. – felelte teljesen higgadtan.
A kiruccanásunk alatt megváltozott köztünk jó pár dolog. A bizalom, mint alapvető dolog kialakult. Az érzések sokkal szenvedélyesebb formát vettek. Iszonyat nehéz volt erre a kapcsolatra építeni, de úgy gondolom letettük az első pár alapkövet.

- Holnap eljössz velem vacsizni? Aztán elmegyünk valahova, és együtt tölthetjük az estét.  
- Igen, rendben van! Jó lesz így. Nézünk valami filmet? Biztos elfáradtál a sok rajongó a reptéren.

- Nem számítottam arra, hogy nem tudunk nyugodtan haza jutni. Ne haragudj.
- Nem haragszom, furcsa volt, ennyi embert még sose láttam egy helyen. Nagyon szeretnek titeket, jó persze ezzel tisztában voltam, de hű álmomba nem gondoltam volna, hogy több millió tini fog összegyűlni a reptéren.
- Borzalmas volt kiszabadulni onnan, féltettelek is. Nem esett semmi bajod, ugye?

- Nem semmi, egyben vagyok. –mondtam mosolyogva, és aggódásáért adtam egy csókot a szájára.
Kerestünk egy filmet az interneten, és elkezdtük nézni. Vígjátékot néztünk, sokat nevettünk rajta. Este elmentünk együtt fürdeni, de nem történt semmi olyan dolog, csak fürödtünk. Befeküdtünk a jó meleg ágyikóba, és már húztuk is a lóbőrt. Liam átkarolta a derekamat, és magához húzott. Annyira jó volt elaludni mellette. Az illata beszökött orromba, és nem akart onnan egykönnyen távozni. Végre az ágyam is kicsit Liam illatú lesz, talán így könnyebb kibírni a hónapokat, amik előttünk állnak. Mondjuk annyira nem lesz nagy gond, hisz rengeteget lesznek Londonba, mert 1-2napos szünetet itthon fogják tölteni, de lesz azért olyan, hogy egy teljes hónapon keresztül nem találkozunk, de utána kapunk egy két hónap nyugit, ahol csak kisebb koncertek, interjúk lesznek, na meg persze az új album. Kibírjuk, én tudom. Reggel nyűgösen ébredtem fel. Liam nem volt mellettem. Az órára pillantottam 7órát mutatott. Egyszer csak nyitódott az ajtó, és Liam jelent meg egy tálcával a kezében. A nyűgös hangulatom azonnal elmúlt, és egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra.

- Szép, jó reggelt királylány!

- Önnek is herceg úrfi.
Letette az ágyra a tálcát, amelyen még meleg pék süti csak úgy ontotta az illatát, és a kimaradhatatlan rózsa is ott volt. Pár szem eper díszelgett még hozzá. Leült ő is, és elkezdtünk megreggelizni. Az eper szemeket egymással etettük. Néha váltottunk egy két csókot. Jól esett a törődése. Reggeli befejezettével kibújtunk az ágyból. Elmentem lezuhanyozni, és felvettem egy kis ruhát, és egy telitalpú cipőt. Feltettem egy kis sminket, és begöndörítettem enyhén a hajamat. Mikor kiléptem a fürdőből anya pont ment be a szobába, de az ajtónyitódásra visszafordult.
- Hű kincsem gyönyörű vagy.
- Te pedig elfogult. Jó reggelt anya! Milyen volt az estétek?
- Nagyon jól szórakoztunk. Ez a Joe igazán jó fej.
- Örülök, hogy jóba letettek. –öleltem meg.

- Hm, kellemes illat, ez tuti tetszeni fog Liamnak. –kacsintott.
- ANYA. –forgattam meg a szemeim, és elindultam a szobámba. Barátom már türelmetlenül, de türelmesen várt. Kész vagyok, mehetünk hozzátok. –jelentettem ki
- Oké gyönyörű. –fogta meg a kezem. És indultunk az ajtóhoz. Elköszöntünk anyától. Bepattantunk Liam autójába. Liam rám nézett mikor beültünk, és azt mondta, hogy: Hálás vagyok, hogy ekkora áldozatot teszel értem. Mondtam neki, hogy ez nem áldozat, hiszen szeretem. Az utón rádiót hallgattunk, beszélgettünk. Néha egy-egy pirosnál egy rövid csókot csentünk egymástól. Mikor megérkeztünk a házhoz, Liam beállt a garázsba, hisz mint megtudtam limuzinnal megyünk a stúdióba, ami fél órán belül itt lesz. Besiettünk a házba, sehol senki, nagyon csend volt.
- Ez nagyon furcsa. Sehol senki. Na neeee… elaludtak. –kapott észbe

- Keltem Harryt, meg Zaynt. – választottam ki a két legkönnyebb jelöltet. Szívesen választottam volna a vizes keltést, de nincs annyi időnk, hogy ezzel szenvedjünk.

- Akkor az enyém Niall, és Louis.
Elindultam gyorsan az emeletre, még jó hogy az ajtók meg vannak nevezve, mert a járást még mindig nem tudom. Benyitottam elsőnek Göndörkéhez. Amilyen sietősen benyitottam, olyan gyorsan is csuktam be vörös fejjel az ajtót. Tehát a pletyka igaz, a mi Harrynk szeret meztelenkedni. Liam jött ki Louis szobájából, és látta, hogy lesokkolva állok az ajtó előtt.
- Mi a baj? Nem akar felkelni?
- Én nem megyek be oda, Hazza szó szerint ádámkosztümbe van.
- Uh, el felejtettem bocsi, akkor menj Niallhoz, majd én keltem Harryt.
Benyitottam a szőkeséghez, aki eszeveszett hangosan horkolt. – Na, drágám előre sajnálom a lányt, aki veled fog aludni. –beszéltem az alvó Niallhoz, közbe csóváltam a fejem. Elkezdtem rázogatni óvatosan a vállát, de semmi. Niall. - Szólítgattam. Ismét semmi.
- Niall a fene a szőke fejedet, ha nem kelsz fel 2mp-en belül, lehívom az összes űrlényt az űrből, és elviszik az összes ételt a földről. –ordítottam bele a fülébe. Mire szegény úgy felugrott, és elkezdett kiabálni, hogy kaja, kaja. A hasamat fogtam az ír fiú szenvedésétől. Mikor már megnyugodtam elmondtam neki, hogy 20perce van elkészülni, mert elaludtak. Tovább mentem Zaynhez. Ő se nem horkolt, se nem volt meztelen, de annál nehezebb volt kirángatni az ágyból. Hiába kiabáltam neki semmi, olyan volt, mint egy tecchalott. Felmáztam mellé az ágyra és elkezdtem ugrálni, de neki háttal. Mire egyszer egy dömrögő hang kijelenti, hogy szép a bugyim, erre ráestem. Oké király.
- Édes engem nem zavar, de ha Liam meglátja.
A vörös arcomat, ha lehet még nagyobb pír öntötte el, és olyat vágtam a mellkasára.

- Elaludtál 5percet kapsz, hogy elkészülj!
- Hogy mi?????- kérdezte, de úgy hogy hangja a magas C-ét ütötte. Visszavettem a szandálom, és kifordultam az ajtón. Mindenki fenn volt végre. Zayn az 5perc helyett 15percet töltött a fürdőbe. Persze a limuzin meg vagy 10percet várt ránk. Az idegességem egyre jobban kezdett felszínre törni, nagyon izgultam.  

Trend

Sziasztok! ESTE 8-KOR TESSÉK TRENDELNI: 

#HungaryLove1D

Aki tudja tegye ki please! =) 

45.rész

Sziasztok meghoztam a következő részt! Remélem tetszeni fog :) Az eleje kicsit selejtes, de én a végét nagyon megszerettem *-* 
kattints ide: A dal amit Szandi Liamnak énekelt

Liam nyelt egyet, majd mosolygott. A fiúk furán néztek. Rá néztem életemre. Aki csak bólogatott.
- Mind egy nem olyan fontos.
- Liam.
- Mind egy. Nem lényeges.
Ráhagytam a témát. Elég furán viselkedett. Anyáék léptek be az ajtón. Mire mind elhallgattunk.
- Minden rendben? –kérdezi anya
- Persze.
- Szerintem menjünk mi is. –mondja Zayn. Szandi biztos fáradt már nagyon.
- Így igaz. –álltak fel egyszerre.
Anyáék próbálták marasztalni a fiúkat, de mondták, hogy mennek, mert holnap interjúznak, és még próbálni is be akarnak ugrani. Igaz most Harry nélkül. Kikísértem a fiúkat. Liammal hosszú csókot váltottunk, majd elhúzódtunk egymástól. Megvártam, hogy elhajtsanak. Integettem nekik az ajtóból. Majd befordultam a nappaliba. –Felmegyek kipakolni.
- Segítsek? –kérdezi anya.

Nem kell, köszi. –szólta vissza. Feltrappoltam a lépcsőn, az én birodalmamba. Hiányzott már ez a szoba. Még ha egy kicsit új is. Letelepedtem az ágyra. Bekapcsoltam a laptopom. Majd amíg az bekapcsolt. Kicipzároztam a bőröndöm. Sorba szedtem ki belőle a ruháimat. –ez koszos, ez is, ez is. Na, jó mind koszos. –döntöttem el magamba. Az ott alvós ruhámat hagytam csak kint tiszta réven. Szorosan arcomhoz nyomtam, és egy nagyot szippantottam bele. Liam illata teljesen átjárta, minden centiméteremet. Jaj, te lány mi lesz veled, ha már nem lesz itt? –kérdeztem magamtól. Hátradőltem és a plafont kezdtem el bámulni, miközben a felsőmet szaglálgattam. Pont az járt az elmémben, hogy ha ezt most valaki látná, azt hinné, nem vagyok normális. Majd gondolatom más vizekre evezett. Feljöttek bennem az emlékek, a kettesben eltöltött napok emlékei. Mosolyogva gondoltam vissza arra az estére. Igen most már minden hogy az övé vagyok. Ez a gondolat mosolyra késztetett. Annyira boldog vagyok mellette. Minden, amit akartam, megtaláltam egy fiúba. Ha nem lenne semmim, csak ő akkor is boldogan elélnék mellette. A gondolat, hogy nem tudok nélküle létezni túl fűtötte érzelmeim. Végig kell csinálnom érte, és értem. Muszáj jó pofát vágnom ahhoz, hogy ő 3napon belül már nem lesz itt. Fontos nekem, hogy ő nyugodtan tudjon fellépni a színpadra, és a maxot hozza ki magából, és tudom, hogy ez csak úgy lehet, ha az életében minden helyén van, és nem én leszek az, aki ezt megfékezi. Hálát adhatok az égnek, hogy egy ilyen fiút terelt az életembe.
Feltápászkodtam az ágyamról. A fürdő felé vettem az irányt, s a mosógépbe dobtam a ruháimat. Sosem szerettem, ha anya utánam pakol. Majd elindultam a nappaliba a szüleim ott ültek. Annyira békésen beszélgettek. A boldogság, hogy tényleg krappol minden, teljesen feltöltött energiával. Le akartam ülni a kanapéra, de valamiért, most a zongora szólítgatott. Mosolyogtam, és leültem a zongorához. Anya egyik kedvenc dalát kezdtem el játszani, és énekelni, ami nem más, mint ABBA- Thank you for the Music. 13 éves koromban tanultam meg ezt a dalt, anyák napjára, és rajzoltam hozzá egy képes lapot. Néha játszottam, amikor hiányzott anya, de most itt ülünk. Mikor lenyomtam az első billentyűket, anyára néztem, akinek óriási mosoly kúszott az arcára. Szerettem zongorázni és énekelni, rengeteg versenyt nyertem Magyarországon vele, de sosem gondoltam olyanra, hogy tehetségkutatóba jelentkezzek, és ez a véleményem nem is fog változni. Nem érzem magam annyira jónak, hogy belevágjak egy ilyenbe, meg amúgy sem lenne hozzá erőm. Persze van egy két ember, akit csodálok azért, hogy odaállít, és végig csinálja. A dal végén anya, és apa tapsolt.
- Játssz még valamit. –kérlelt anya
Gondolkoztam, és eszembe jutott, hogy retro zenéket biztos díjaznák. És van egy két ilyen dal a tarsolyomba, mert ezekkel lehetett igazán elvarázsolni a versenyek zsűrijét. Még mindenki valami modernet adott elő, én mindig valami régit vittem. Úgy hogy elkezdtem ezeket énekelgetni.

El akartam mondani neki, de nem jött ki, és Zayn is azt mutatta, hogy ne most. Áh. Oké Pault lerázom azzal, hogy nemet mondott a felkérésre, hogy interjúzzon velünk, de attól a másik gond még igenis ott van. Tudja jól Paul, hogy nincs minden rendben Danielle és köztem, amit tett az rettenetes, és mégis berakja a turné koreográfusának?!  A turné alatt szinte mindig velünk lesz. Hogy mondjam el ezt Szandinak. Tudom, hogy nem fog történni köztünk semmi, és ha próbálkozik, esküszöm, kivágom az autóbuszból. Beültünk az autóba. Nyomasztotta a lelkiismeretem, hogy nem szóltam Szandinak. Rendesen bántott a dolog.

- Liam teljesen mind egy. Nem mondtad el neki, és holnap nem fogtok találkozni. Ezt már csak a koncerten fogja meg tudni.
- És kiakad, és jogosan. Miért engedtétek ezt Paulnak? Hm? Ha szétmegyünk, ti lesztek a hibásak.
- Állj le Liam, semmi közünk nincs ehhez. Mondtuk Paulnak, hogy ezt nem teheti veled. Erre azt vágta rá, hogy ha nem akarjuk, hogy a média rajtatok csámcsogjon kénytelen ezt megtenni.
- Jaj, hagyjuk már, elegem van. Minden kezdett rendbe jönni, teljesen jól megvoltunk. Álom volt ez a hét vele. Nem fogom engedni, hogy Danielle szétszedjen minket, pontosan tudom, hogy erre pályázik.
- Tudod, hogy Paul mindegyikünknek keresztbe akar tenni, jó kis menedzser. –szólt hozzá Niall.
- Srácok én visszamegyek és elmondom neki. Ott maradok vele éjszakára. Persze, ha ki nem dob.
- Nem a te hibád, hogy ez történt, és ha nem érzel Dani iránt semmit, nem kellene, aggódj.
- Nem azért aggódok, mert érzek iránta valamit, hanem mert a csajom, tuti kiakad, ha megtudja, hogy a volt csajommal leszek több, mint félévig összezárva!  Én már azon kiakadnék, ha megtudnám, hogy fél percet volt a volt pasijával.
- Igen tudjuk Liam. Ezt már tapasztaltuk, ne így állj hozzá, hogy kiakad. Menj oda, mond el neki, karold át. Legyél vele. Mert tuti szarul fogja érezni magát, de biztosítanod kell róla, hogy csak ő és senki más, akkor nem lehet probléma. –tanácsolta Louis
- Köszönöm Louis. Akkor visszavinnétek? –kérdeztem
- Haza szállítom a többieket. Majd a saját kocsiddal visszajössz. –mondta Louis.
- Köszi, Louis, én is imádlak!

15percen belül a Direction házhoz értünk. Gyorsan kipattantam beszaladtam a nappaliba a kocsi kulcsomért. A srácok utamat állták kifelé, és annyit mondtak, hogy maradjak higgadt, ne hagyjam ott. Csak legyek vele. Igen ezt kell tennem. Tudtam jól. Bevágtam magam az autóba. És elindultam oda, ahonnan nem rég jöttem szerelmem házához. Az úton végig gondoltam, minden lehetséges pillanatot gondosan át gondoltam. Eldöntöttem nem engedem menni. Nem Danielle miatt fogok vele összeveszni. Nem engedem, hogy szétszedjen minket. Holnap bejelentem, hogy együtt vagyunk.  A rádióban szólt halkan a zene. Egyik percben elkezdték a Kiss You című dalunkat játszani. Büszke voltam magamra, és a fiúkra is. Ahová eljutottunk hihetetlen még mindig. Egy baj van ezzel, irtó nagyot lehet innen esni. Ezt az egészet csak együtt tudjuk véghezvinni, és persze, hogy a családunk mindig mellettünk legyen. 

Megérkeztem Szandiék házához. Idegesen szorongattam a kulcsot. Odaléptem a csengőhöz. Vettem egy nagy levegőt, és megnyomtam.

Belemerültem a zongorázásba. Annyira rég játszottam, és énekeltem ennyit. A csengő hangja ütötte meg fülemet. Apa egyből felállt, és ment ajtót nyitni. Én az utolsó hangokat leütöttem a zongorán. Hátra néztem mikor ismerős hangot halottam. Mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam, hogy Liam a vendég. Karomat felé nyújtottam, de lustaságom nagyobb erőt vett testem, ezért ülve maradtam. Liam belebújt karjaimba. Majd egy apró puszit nyomott a számra.
- Csak nem hiányoztam? –kérdeztem tőle nevetve
- Ha tudnád mennyire. Zongoráztál?
- Igen. Szórakoztattam kicsit anyáékat. Az újaim teljes elszoktak a hangszertől, fáj a csuklom, egy picit. –panaszkodtam.
- Óh, ezen tudunk segíteni. –fogta meg a kezem és egy lány csókot lehet rá. –ugye máris jobb? Aprót bólintottam. Megszűnt körülöttünk a világ is létezni. Csak mi voltunk abban a pár percben, amíg anya szipogását nem halottuk. Ránéztünk, és folytak a könnyei. Liam aprót mosolygott oda lépett anyához, és megkérdezte, hogy megölelheti-e. Anya fogait villantotta, és magához húzta Liamot. Örültem neki, hogy a szüleim szeretik őt. Majd kibontakozott az öleléséből. Liam mellém lépett.
- Beszélhetnénk 4szemközt? – komoly arccal kémlelte arcomat.
Komolysága megrémisztett. Megfogtam a kezét, és elkezdtem a szobám felé húzni. Beértünk. Leültem az íróasztalomhoz, ő pedig az ágyamra ült.
- Nem jössz ide?
Felálltam, odalépkedtem elé. Megfogta kezeim, és nagy barna szemeit rám meresztette. Olyan csodálatos íriszei voltak, szinte elvesztem bennük.
- Nem bírtam elmondani neked az előbb, de erőt kellett vegyek magamon. Előre szeretném leszögezni, hogy nem akarok vitát, és hangosabb szóváltást, azért jöttem ide, mert szükségem van rád, és neked is szükséged lesz rám. – csendben hallgattam, hogy mit akar még kihozni ebből. Egy könnycsepp gördült le a szeméből. Mi a fene történt, az elmúlt egy órába.

- Édes mond el mi történt! 
- Paul keresztbe tett nekem rendesen. Nem akarom a turnét, nem nélküled nem.
- Nem értelek Liam tényleg nem, és ez megrémít. Mond el, kérlek, hogy mi a baj. Mit csinált Paul?
- Nem tudom, hogy mondjam el. Nem akarok miatta veszekedni, nem akarlak elveszteni.
- Liam nézz rám, nem fogsz elveszíteni, a tiéd vagyok. Együtt vagyunk, és ha a turnén nem is leszek ott testben, de mindennap fogok gondolni rád. És nagyon szorítok, hogy zseniális koncertet adjatok, és elégedetten lépkedjetek le a színpadról.
- Danielle velünk lesz egész turné alatt.
- Hm? Miért? Hogy, hogy? –kérdeztem teljesen higgadtan, hisz láttam, hogy ez a tény Liamot jobban megviseli, mint engem.
- Ő fogja koreografálni a koncertet. Szinte minden állomáson velünk lesz. Én ezt nem akarom. Ez egy irtó nagy szívatás Paultól.
- Jól van. Nyugi. Bízok benned érted? Bízok benned. Nem érdekel Dan.
- Gyere el velünk holnap az interjúra, kérlek.  Miattunk. Tudom, hogy nem akarsz szerepelni, de nélküled nem fogom tudni végig csinálni.
- Én Liam én nem is tudom. Öhm. –rám emelte ismét azokat az ellenállhatatlan szemeket- Oké jó elmegyek. Nem tudom, hogy fogom túlélni, de jó elmegyek.
- Ott leszek veled, itt vagyunk egymásnak. –kulcsolta össze a kezünket. Lehajoltam hozzá, és megcsókoltam. Ölébe húzott, úgy folytattuk csókunkat. Levegőhiány miatt szétváltunk.
- Liam, itt alszol? –kérdeztem tőle.
- Ha szeretnéd. –válaszolta, és egy vigyor ült ki az arcára.
- Mindennél jobban. –mosolyogtam rá én, és egy gyors puszit nyomtam a szájára. Az óra 5órát mutatott.
- Megígérted, hogy énekelsz nekem. –hajolt fölém.
- Gyere. –fogtam meg kezét, és vezettem le a nappaliba. Anya és apa a konyhába tevékenykedett. Gondolom vacsorát csináltak. Elindultam a zongorához. Liamot húztam magammal. Leültem ő pedig állt.
- Na, gyere ide, elférünk ketten. –mutattam a mellettem a helyre. Lehuppant. Nem sokat tűnődtem mit kellene énekelnem. Lassan belekezdtem a dalba. Mi ketten ültünk a zongoránál. A dalba minden iránta érzett szeretetemet kinyilvánítottam. Néha ránéztem. Azt hiszem sosem énekeltem még így. A zene átjárta minden porcikámat, és követelte, hogy még, még és még. Utolsó hangot leütöttem. Egy könnycsepp gördült ki az arcomon. Liam szorosan magához húzott, nem szólt semmit, csak szorosan ölelt. Nyakamba fúrta fejét. Én is így tettem.
- Köszönöm. –mondta alig hallhatóan.
Elhúzódtam tőle, és megcsókoltam. Majd ránéztem a két szemébe. Liam akár mi legyen velünk, te már örökre a szívembe maradsz. Nagyon szeretlek.
- Örökre veled leszek. Ígérem. Mindig melletted leszek.
Megint összefonódott testünk. Öleléséből éreztem, hogy mennyire szeret. Szótlanul öleltük egymást. Csend volt, számunkra megszűnt a világ létezni. Mi képesek voltunk egy saját világot létrehozni magunknak, amibe csak ő és csak én voltam.