16.rész: titok

Sziasztok meghoztam a folytatást...bár komit még mindig nem látok:( Szomorkodom kicsit miatta. Holnap már nem hozok részt, de amint megírom a következőt felfogom rakni...remélem egy kicsit azért tetszik :)

16.rész: A titok

Belekezd , és én csak lehajtott fejjel hallgatom. 3éve történt 15éves volt. Egy fiúba szerelmes lett. Bármit megadott volna azért, hogy a fiú viszonozza érzéseit, de nem mondta el neki. Egyszer beteg lett, és benn hagyta a naplóját a suliba, amibe leírat a fiú iránt érzett érzéseit. A srác, akit kiszúrt magának 17éves volt. Eljutott a hír a fülébe, hogy egy 9.-es beleszeretett. Megkereste Nikolt. Összejöttek. Az első hónapban minden a legnagyobb rendben volt, aztán elkezdett vele erőszakoskodni, amiről mi nem tudtunk. Mindenáron azt akarta, hogy a húgom lefeküdjön vele. Persze húgom nem akarta még. Egyszer látta a suli előtt csókolózni egy másik lánnyal, eldöntötte szakít vele. Még aznap este elment a fiú lakására, hogy közölje vele, hogy vége. A srác egyedül volt otthon, valószínűleg ittas állapotban. Berántotta Nikolt a házba. A kanapénak lökte, mire beverte a hátát. Nikol teljes megrémült sikítani kezdett, mire a srác megpofozta. Másnap látszott a keze nyoma a srácnak. Elkezdte levetkőztetni a húgom, meg akarta erőszakolni. Egy járókelő halotta meg, hogy a lány könyörög a fiúnak, hogy hagyja abba, a srác nyitva hagyta az ablakot, még szerencse. A nő egyből hívta a rendőrséget, majd maga is berontott a házba. A srác neki is neki támadt, de nem sokkal rá megérkezett a rendőrség. Akik felhívták édesanyámat, hogy mi történt a húgommal. Mikor a nő rájuk rontott a húgom egy száll melltartóba a srác egy gatyában volt. A húgom az óta kerül mindenféle szerelmi kapcsolatot. Idő kellett neki, hogy feldolgozza, de néha előtörnek az emlékek. Rengeteg ideig járt pszichológushoz, de igazából ott sem tudott megnyílni. Alexandra támasza segített neki legjobban, amiért a mai napig hálás vagyok. Sokáig még engem sem engedett a közelébe. Fél évig biztos nem beszéltünk. Borzalmas volt úgy látnom. Legszívesebben megölném a srácot, aki ezt művelte vele. Sose lesz teljes az élete. Mindenféle képen kijöttek volna a lányok idén Londonban. Anya úgy gondolta, jót tesz majd Nikolnak a változás, szeretné, ha jövőre kiköltözne a két lány, hátha itt tud felejteni, bár ezt nem hiszem, hogy el tudja felejteni. A szülők otthon mindennap győzködik Szandi szüleit. Egy év van még nekik hátra a suliból, de itt is el tudnák végezni. Biztosítani fogom számukra a lakást, a továbbtanulást mindent. Csak Alexandra szülei nagyon szeretik a lányukat, egyedül pedig nem akarom, hogy Nikol kijöjjön. –zárja be ezzel a mesét.

Liam: Ez borzalmas… nem gondoltam, hogy ekkora a baj.

Harry: Ádám, én sose tenném ezt a húgoddal. –mondja Harry könnyes szemmel. Úgy tűnik, a lelkén viseli 2nap után Nikol sorsát. Beszélgetésünket az orvos zavarja meg: 

-A kisasszony felébredt, nagyon zaklatott volt kapott egy nyugtató injekciót. Most ébren van már megnyugodott.

Ádám: Be lehet menni hozzá?

- Persze, de csak egyesével, max kettesével. Szeretném bent tartani ma estére biztos.

Ádám: Megértem, köszönünk mindent.

Az orvos elment. Ádámnak mondtam, hogy menjenek be elsőnek ők. A fiúk még mindig le voltak sokkolva a hír hallatán. Nekem pedig borzalmas volt végig hallgatnom még egyszer a történetet. Le-feljártam, engem is felzaklatott ez az egész. Liam oda jött hozzám, Harry az csak fogta a fejét.

Liam: jól vagy?

Én: Nem igazán. Aggódok Nikolért.

Liam: El sem tudom képzelni, mit élhettetek át, borzalmas még a gondolat is.

Én: Teljes össze volt törve. - Vettem fel emlékeimben azt az évet. És kezdtem el sírni. –mindenért magát okolja, és okolta is. Rettenetesen féltem, hogy elveszítem.

Liam oda jött letörölte a könnyeimet, és átkarolt. Olyan jó volt karjai közt tudni magam. Teljes biztonságban tudtam magam, Harryt rettentően sajnáltam. Ádámék kijöttek a kórteremből, én voltam a következő Liammal mentünk be. Harrynek össze kell szednie magát. Beléptünk barátnőm ott feküdt és a plafont pásztázta. Felénk sem nézett, odaléptem hozzá. Mire rám nézett. És hozzám szólt.

Nikol: Köszönöm, hogy vagy nekem.

Én: Nikol ccccss. Minden rendben lesz.

Nikol: Igen tudom, de szerelmes vagyok Harrybe…nem akarom, hogy megint megtörténjen.

Liam: Nem fog. Nyugi. Harry sose tudna bántani egy lányt.

Nikol: Liam köszönök neked is mindent.

Én: Itt van Harry, amit elmondta Liam neki, hogy itt vagy egyből jött.

Liam: A bátyád elmondott mindent. Végighallgatta teljesen ki van.

Nikol erre mosolyra húzza a száját, de ez már valamelyest őszintébb mosoly, mint amit a parkban produkált. Majd a mosolyhoz szöveg is társul.

Nikol: Göndörkét megviseli ez az egész? Harry nagyon jó ember én tudom, és én vagyok a hibás, nem akarom, hogy magát okolja.

Liam: Senki sem hibás, nyugi. Ne okold magad.

Nikol: Mit szólsz hozzá, hogy ide költözünk? –néz rám

Én: Ha neked jobb lesz így, én benne vagyok. –ölelem meg jó szorosan.

Nikol: Bekülditek Harryt?

Liam: Biztos szeretnéd?

Nikol: Mindennél jobban, kérlek Liam. –néz Liamra angyali tekintetével.

Én: Jó gyorsan kipaterolsz ám minket.

Nikol: Bocsi, de ez most fontos. –mondta mosollyal az arcán. Ez csak jót jelent. Nyugodtan menjetek haza, én már jól vagyok, én is szeretnék haza menni, de a doki Dr. Smith nem enged.

Én: Jó ezt hallani tőled. De megvárjuk kint Harryt.

Nikol: Legyen úgy. Nyújtja ölelésre karjait. Engem is megölel, és Liamnak is nyújtja karját. Liam félve lép hozzá, a folyósón halottak miatt. Majd jó éjszakát kíván. Mi elindulunk az ajtó felé. Most már megnyugodtam én is. Ádámék még mindig itt vannak.

Ádám: Gyorsan kijöttetek!

Liam: Harryt akarja látni.

Harry erre felkapja a fejét, s ezzel az kérdőjeles tekintetével nézz felénk, mire én csak bólintok, hogy igen.

Ádám: Mi hazamegyünk, azt mondta a doki menjünk haza, jól van, és ezt saját szemmel is láthattuk. Nem sokára kap altatót, mihelyt Harry kijön.

Liam: Szandit haza viszem én. Vagy egy kis kikapcsolódás ként aludhatna nálunk. A többiek valószínűleg már elmentek haza. Persze ha ez neked így jó.

Ádám: Igen, ez nem rossz ötlet. Akkor, sziasztok. Jó éjt. –adott puszit nekem. Sam is ugyanígy tett.   

Harry szemszöge:

Liam, és Szandi lépett ki a kórteremből, meglepődve halottam, hogy Nikol látni akar. Elsőnek nem hittem a fülemnek, de aztán Szandi biztosított erről. Benyitottam, ott feküdt törékeny, odalépkedtem az ágyához. Elsőnek zavarban volt kerülte tekintetem. Tudtam mit érez tehát így szóltam: Nem csalódtam benned. Ő még mindig kerüli a tekintetem, de legalább válaszol: Nem akarom, hogy magad hibáztasd. Ugyan itt fekszik egy ágyon, a múltja talán felaprította a szívét az elmúlt órákba, és velem foglalkozik. Majd megkérem, hogy nézzen rám. Lassan felém fordul. És rám néz azokkal a barna szemekkel, de el is kapja őket. Rájövök, hogy szégyelli magát, de miért? Nem tett semmit, csak szeretett. Nem neki kellene szenvedni. Szóvá is teszem, mert ha zavar valami, akkor ez de nem kicsit. Ne szégyelld, magad kérlek. Erre újra rám tekint azokkal a gyönyörű szemeivel. Nyújtja kezét felém. Én egyből megfogom a kezeit. Bőre puha mintha egy kisbabáét fogtam volna meg.

Keze kicsit remegett. Nézett a szemeimbe, és elmosolyodott. Majd megkérdezte, hogy megölelhet-e. Én voltam a legboldogabb ember abban a pár másodpercben miközben a kezeim között tartottam. Csak ő, és csak én voltam. Leültem mellé az ágyra. És csak néztük egymást, majd ő törte meg a csendet:
- Nem tudom, hogy most helyesen cselekszem-e elegem van a múltamból, le akarom zárni.

- Kérlek, engedd meg, hogy segítsek ebben… bízz bennem.

- Én akarom, de…- tört meg a hangja, és egy könnycsepp gördült le az arcán, letöröltem azt a kósza cseppet, majd szorosan megöleltem, hogy érezze itt vagyok mellette. És a két nap alatt őrülten megszerettem… Utána eszembe jutott, hogy lehet megkellene könnyíteni a dolgát, ilyen kapcsolat után nem szaladhat egy újabb rosszba, én nem tudnám megadni amire ő vágyik. Mikor elakartam neki mondani, hogy lehet hagyni kellene ezt az egészet, egy orvos toppant be, és megkért, hogy most már menjek haza, véget ért a látogatási idő, és a kisasszonynak is pihenni kellene. Utoljára adtam neki egy puszit a feje tetejére, majd jó éjt kívántam, és kiléptem a korteremből. Liamék észrevették, hogy már korán sincs olyan jó kedvem mint mikor bementem Nikolhoz. 

Sziasztok!
Most nem részt hoztam...majd este talán lesz az is. Szeretnélek így külön megkérni titeket, hogy véleményt írjatok. Tudom magamról, hogy nem vagyok egy nagyon hű de jó író, de szívemből írom ezt a történetet, és most belekezdtem egy másikba is...lehet lassan annak is felkerül az első része. Magam sem tudom, hogy a szünet utáni napokba/hetekbe hogy lesz időm írni. Jön a próbaérettségi meg minden ilyesmi...tanulnom kell, de megpróbálok minden héten legalább 1 új részt hozni :)
Na egyenlőre ennyit =) Sziasztok! Nagyon szép délutánt nektek! Puszi =)

Nikol

Sziasztok:) Hoztam a következő részt =)

15.rész: Nikol

A nappaliba a lányok vártak, hogy megtudják ők is mi volt ez az egész. De én, aki sem tud, hogy mire várnak felveszem a cipőm, majd Liam jön oda hozzám. Hova mész?- kérdezi

 Én csak rápillantok a szemmel. Már elég labilis állapotba vagyok, hiszen sötét van, a barátnőm egyedül az utcán kitudja, hol van, és a legrosszabb, hogy az emlékeivel összezárva, biztos vagyok benne, hogy nem a házba ment. Megrántom a vállam, de ő megfogja a vállam, és azokkal a gesztenyékkel bámul rám. Ne menj el, a barátnőd már biztos otthon van.

Én: Liam tuti nem ment haza, ismerem már, elmegyek megkeresni, a cuccokért azt hiszem majd visszajövök.

Liam: Hagyj, menjek veled. Elviszlek autóval. Ketten hamarabb megtaláljuk

Én: Kedves vagy köszönöm, de…

Liam: Elfelejtettem hozzátenni nemleges választ nem fogadok el.

Én: Tényleg nem kell, a többieknek tuti hiányoznál.

Liam: El vannak nélkülem is na menjünk. Sziasztok, majd jövök, int vissza.

Beszálltunk az autóba azonnal elővettem a telefonom, hátha felveszi barátnőm, de nem. Mindig a hangposta jelentkezett. Míg végül kinyomta. Ez már jó jel, legalább a kezébe van a telefon. Hívtam még egyszer s még egyszer. Mire felvette. Majd beleszólt: Hagyj békén, egyedül akarok lenni. - a vonal túlsó végén tisztán halottam, hogy zokog. Én csak megcsóváltam a fejem mire lerakhatta volna beleszóltam. - Ne csináld ezt Londonban vagy nem is ismered a környéket, hol a fenébe vagy? Nem foglak egyedül hagyni ezt te is tudod pontosan. Mire csak szipogva belenyögte, hogy nem tudja. Csak szaladt és egy parkba kötött ki. Liamnak elmondtam, hogy valahol egy parkba van. Ő egyből irányt váltott. Közbe barátnőmnek elmondtam, hogy semmi esetre sem menjen el, mindjárt ott vagyunk. Megkérdezte kivel vagyok, mondtam, hogy Liammal, de mindjárt hívom a bátyját, mire könyörgő hangra váltva megkért, hogy azt ne tegyem. Mondtam, hogy most leteszem, mert lehet, hogy sikerült megtalálnunk csak üljön ott nyugodtan. Leteszem a telefont. Kiszállunk az autóból. Liam elindul be a sűrűjébe. Én meg csak nézek utána.

Liam: Na, nem jössz?

Én: Nem tudom, hogy köszönjem ezt meg neked.

Liam: Vedd egy baráti szívességnek. –mondja mosollyal az arcán. Majd nyújtja jobbját. Megfogom a kezét, és együtt indulunk el parkba. Nem tudom az idegességemet leplezni, amit most kivételesen nem Liam társaságától érzek, hanem barátnőm miatt.

Liam: Nyugi megtaláljuk. Mi van vele?

Én: Aranyos vagy köszönöm. Megélt ezt-azt. Nem volt szép tini kora.

Liam: Történt vele valami?

Én: Kár lenne tagadni, igen történt, de ne faggass kérlek, nem szeretném elmondani, ezt a szülein, az én szüleim, és rajtam kívül nem tudja senki. És nem Harry a hibás ebben az egészben, inkább én.

Liam: Mért mondod ezt?

Én: Nem kellett volna Harryt biztatni… gondolhattam volna, hogy nem zárta le még mindig magában

Majd szótlanul mentünk mikor megláttunk egy padon ülő lányt, aki zokogott, én odaszaladtam hozzá, Liam is rohant utánam. Amint odaértem megölelgettem barátnőmet, aki teljesen ki volt.

Liam szemszöge: Harrytől jött le. Egyből húzta cipőjét fogta a táskáját, és elakart menni. Próbáltam maradásra bírni, hogy a barátnője otthon van már biztos. Én nem tudtam mi történt hisz én kint voltam Louissal és Zaynnel a medencében. Danielle kijött szólni, hogy valami gáz van. Mikor bejöttem a két lányt sehol sem láttam. Niall mondta, hogy Alexandra fenn van Harrynél. Nikol pedig elment. Gondoltam segítek a lánynak, hisz nem is ismeri Londont, az kellene, hogy eltévedjen. Így felajánlottam neki, hogy elviszem és segítek megkeresni barátnőjét. Ő nem akarta elfogadni az ajánlatot, de a végén belement, hisz nemleges választ nem fogadhattam el tőle. Nagyon tetszik, ahogy barátnőjéért aggódik, próbálom nyugtatni, de egyszerűen nem bírom. Felhívja barátnőjét, aki közli vele, hogy fogalma sincs hol van, de tőlünk futott, és egy parkba kötött ki. Hozzánk legközelebb a Hyde park van. Elhajtok hát oda. Gyorsan kiszállunk az autóból. Elindulok be, de ő áll az autó mellett. Megkérdezem tőle, hogy nem jössz? Erre ő csak rám néz azokkal az ellenállhatatlan zöld szemeivel, és azt mondja, hogy nem tudja, hogy köszönje ezt meg nekem, szeméből az őszinte hála jelét vélem felfedezni. Mosolyra húzódik a szám, ezen nem tudok nem mosolyogni. Majd felelve az előző mondatára kijelentem, hogy vegye baráti szívességnek. Majd elindulunk befelé szótlanul, pont azon gondolkodom, milyen jó lenne, ha a barátnőm lenne, a szeméből bármit ki lehet olvasni. Figyelmemet az veszi el, hogy elkezd futni, majd meglátom a barátnőjét én is és megyek utána. Mikor odaérek, ők már egymás nyakába csüngnek, és a lány nagyon zaklatottan sír. El sem tudom képzelni mi történhetett közte és Harry közt. Csak nézek rá, a szívem szakad meg. Kicsit talán meg is ijedtem. Sőt nagyon…sose láttam még ilyen zaklatottnak egy lányt sem. Nikol rám néz már mikor kicsit megnyugodott, és kijelenti, hogy tudja, hogy nagyon hülyén viselkedett. És megkér, hogy mondjam meg Harrynek ez nem az ő hibája. Biztosítottam róla, hogy átadom az üzenetét Harrynek. Szandi rám néz, és megpaskolja maga mellett a padot, leülök mellé. Nagyon érdekel mi történhetett Nikollal, amiért most itt kell ülnünk. Nikol csak csendben sírdogál. Odafordulok hozzá, és mondom neki, hogy most már minden rendben nyugodjon meg. Ő rám néz, elmosolyodik, de a mosolya nem őszinte sőt, tele van fájdalommal. Majd így szól hozzám: Nem semmi sincs rendben, a One Direction örültnek titulált, joggal, de még ami ennél is nagyobb baj, hogy nem tudok elszakadni a múlttól . Erre barátnője csak szorosan magához húzza, és simogatja hátát. Én pedig mondom neki, hogy nem nézzük őrültnek, hisz nem az. Majd kérdően nézek rá, és nem bírom tovább kibukik belőlem a kérdés: Mi történt veled, ami miatt ennyire zaklatott vagy. Ő csak elkerekedett szemmel végig néz rajtam, és a kérdésre a válasz ott a szívébe, de nem jön ki. Tiszta libabőrős, és remegni kezd. Megkér, hogy vigyem haza őket. Elindulunk a kijárat felé, a lány váratlanul elájul. Még szerencse, hogy, el tudtam kapni. Én eldöntöttem, hogy nem haza viszem, hanem beviszem a kórházba. Valószínűleg a vérnyomása az egekbe van. Megosztottam Szandival a gondolatom, aki egyből elővette a telefonját.

Már kezdett lenyugodni, Liam feltette neki a kérdést, hogy mi történt vele, amire légzése inkább zihálás lett, és remegni kezdett. Megkérte, hogy vigyen minket haza, de ő kifelé jövet a parkból elájult. Liam fogta meg. Rám néz Liam és így szól:
Bevisszük a kórházba, a vérnyomása valószínűleg az egekben van. Én csak együtt értően bólogattam, majd tárcsázni kezdtem a testvérét. Aki egyből felkapta a telefont.

Á: Szandi miért hívsz? Itthon hagytatok valamit?

Én: Ádám, Nikolt most visszük a kórházba.

Á: Mi? Mi történt?

Én: Előtörtek az emlékei arról az estéről. –rázom meg én is értetlenül a fejem

Á: Azonnal ott vagyok. –csapta le rám a telefont.

Mi is megérkeztünk, a kórházhoz. Liam óvatosan vette ki az ájult lányt. A kórházba érve azonnal oda jött egy orvos, hogy mi történt, bár Liam erről mit sem tudhat ezért annyit mondott, hogy felzaklatta magát, és elájult. Az orvos egyből mutatta az utat Liamnak, hogy hova vigye. Nekem addig a recepción kellett leadni az adatait. Engem is átjárt az idegesség minden szeglete. Az adat leadás 5percen belül megtörtént, aztán mentem Liam után. Ő kint várt a várónál. És fejét vakarva nézz rám. Nekem egy könnycsepp gördül le a szememből. Odalép hozzám, és szorosan átölel. Nem tudom honnan tudta, de most erre volt a legnagyobb szükségem. Leültet a székre megfogja a kezem. És ennyit mond: Most már elmondod mi ez az egész? Már nyitottam volna a szám, mikor a nevemet hallom. Ádám, és a barátnője szalad oda hozzám. Megölel mind a kettő. A lánynak valószínűleg elmondta, ami húgával történt. Ádám rám néz, és megkérdezi, hogy történt. Elmondom, később Harryt vélem felfedezni, aki sajnálkozva jön oda hozzánk, és egyből letámadja Ádámot. Hogy nem akart rosszat, még most sem tudja mért viselkedett ilyen furán. Ádám csak a fejét fogja. Majd szólásra nyitja a száját, hogy Harryt megnyugtassa ez az egész nem az ő hibája. Majd szépen velősen elmondja a történetet a fiúknak…

Cím nélküli mert ez most izgis...

Mint ígértem meghoztam a 14/2. Ez új tőlem, remélem tetszik, most kezdenek összekuszálódni a szálak, de hogy milyen szálak? Az a történetből kiderül...jó szórakozást hozzá...Lehet komentbe találgatni, mi ez a titok amit nem mondanak el a lányok Harrynek, és miért zaklatja fel magát ennyire Nikol

14/2 rész: ...

Louis bekísért a házba szorgosan bemutatott mindenkinek, és rájöttem, hogy Göndörke mért is hívta félre barátnőmet. Liam volt barátnője is itt lesz velünk…hát kíváncsi vagyok barátnőm meddig fogja bírni szerelme barátnőjének a társaságát. A lányok egyébként nagyon aranyosak, egyből hoztak inni. Daniellevel is tök jól kijöttünk, remek lány. Nem akarom barátnőm megsérteni, de pont Liamhez illik ez a csaj, nagy barna szemek, barna haj, és modellalkat. Úgy tűnik, nagyon jól megvannak. Én persze, hogy segítsem barátnőmet, így megpróbálom kideríteni, hogy együtt vannak-e. Odamegyek hozzájuk, és előveszem legkedvesebb mosolyom, majd így szólalok meg: - Óh, ti újra együtt, halottam róla, hogy mit műveltek a kapcsolatotokkal a rajongók, de ezt is átvészeltétek, minden tiszteletem a tiéd Danielle. Ő kedvesen mosolygott, és úgy válaszolt: Aranyos vagy Nikol igazán, nem vagyunk együtt, de barátokként váltunk el. Fontosak vagyunk egymásnak. És igen a rajongók néha borzalmasak. Rengeteget fenyegető üzenetet kaptam, de nem ez miatt szakítottunk, a távolság egyre kevesebbet találkozta, mondta csillogó szemekkel, amiből kitűnik, hogy még mindig fáj neki ez az egész. Én pedig bocsánatkérően felé pillantok, hogy nem akartam feltépni a régi sebeket. Szerencsére Niall megment, mert szól, hogy menjek oda. Odalépek elé. Egy nagy tálcát tartogat a kezében, és tömi a tálca tartalmát a szájába, mint aki már ezer éve nem evett. Csak nézek és mosolygok rajta. Amit ő észrevesz. –Annyira éhes voltam már, és El szerencsére csinált szendvicseket, tudván milyen vagyok. Hogy érzed magad? Igaz az a pletyka, ami a banda körében fut? A barátnőd tényleg szerelmes Liamba? –kérdi teli szájjal az ír manó. Én csak kitágult szemekkel nézek rá, hogy vajon ő ezt aztán honnan tudja? Majd az ajtó kinyitódik, áh jobbkor be se léphettek volna Harryék. Niall kérdésétől borsódzik a hátam, ha ez a kis szőke tudja, akkor Liam fülébe is el fog jutni, és ki tudja, hogy a barátnőm félistene hogyan fogja ezt lereagálni. Harry bemutatja a lányoknak Szandit, majd elindul felém. Azt gondolom, hogy megkérem a diszkrécióra, ne mondjon a fiúknak semmit Szandiról, hisz ez neki elég kellemetlen, és Harry és Louin kívül senki sem tudja. Ezért meg is teszem elé az első lépést, kihívom beszélgetni. Szemébe nézek, majd észreveszem, hogy ez nem lesz egyszerű menet Göndörke szeme elvarázsol. Kint a hintaágyhoz invitál. Helyet foglalok benne majd a karomon a karkötővel kezdek játszani, hogy véletlen sem nézzek Harry szemeibe. A barátnőmnek hazudtam, de magamnak nem hazudhatok, hogy igenis Harry Styles rabul ejt. A hangok a torkomon nem akarnak jönni, pedig csak egyszerű kérést akarok neki feltenni. Harry megtöri a csendet megkérdezi miről akartam beszélni vele. A hangja szinte karcolja bőröm, de édes játék füleimnek. Nem nézek bele szemébe, mert megenyhülök sok év elteltével. Nem engedem meg magamnak.  Hogy ne kelljen tovább kínoznom magam, csak legyintek egyet és felállok, elindulok, de ő megfogja csuklom kezével, a bőröm ahol megérintette égni kezd. Oda is nyúlok hozzá, rá nézek, és gyorsan elhadarom, amit akartam: Kérlek, ne mondj semmit a barátnőmről a fiúknak, kínos lenne neki a Liam fülébe jutna. Ő csak megértően bólogatott, de szemembe meredt továbbra is majd szólásra nyitotta a száját. Megkért üljek vissza mellé. Kérését parancsnak vettem, és csatlakoztam ülőtársaságához. Hosszú perceken magamon éreztem tekintetét, amely már zavarni kezdett. Majd olyat mondott, amit nem akartam hallani: Olyan vagy mint egy szikla, vicces de kemény és érdes, amit veled csináltam az előbb attól lányok milliói ájultak volna el, de te semmi, és pont ebből a hallgatásból tudom, hogy nem vagyok közömbös számodra. Miért vagy ennyire kemény? Ha azt mondom, meg akarlak ismerni, mit fogsz rá válaszolni? –kérdezi, de csak bámul messzire mintha magától kérdezné. Nem mondok, semmit csak nézek én is a távolba. Utána választ ad magának, az előbb feltett kérdésére. Oké ez nemet jelent, miért? Mondj, valamit kínzol, pontosan tudod, hogy bejössz nekem, mi történne, ha adnál magadnak egy esélyt? Nem voltál ilyen. –jelenti ki hűvösen. Én erre, mint aki, felébred, felpattanok mellőle, és, szembe fordulok vele. Majd így szólok hozzá, nem ismersz, és ne is akarj megismerni a végén nagyot csalódnál, a te világodba nem illek bele én, és az én világomba nem illesz bele te. Ő csak néz majd szólásra nyitja azokat a rózsaszín ajkait. Te sem ismersz engem, és azonnal azt mondod, hogy nem illek bele a világodba, csak egy esélyt kértem.- fogja meg a kezem. Én kitépem a kezéből a kezem, elkezdek kifelé rohanni, és közbe kiabálom, hogy: „Hagyj békén Harry Styles látni se akarlak.” A nappalihoz érve a többi lányba botlok, barátnőm tátott szájjal néz, majd utánam szól: Hé Nikol áll meg várj hova mész? De én mint aki meg se hallom szaladok tovább. Egy park tárul elém felülök az egyik padra majd átkulcsolom térdem, és előtör a sok emlék, ami sírásra késztet. Sok éve már, hogy nem tudok szerelmes lenni, kerülöm mindenféle fiúkkal a kapcsolatot, és most jön ez a Göndörke aki mindent meg akar változtatni. Én nem vagyok képes az a bizonyos este után bárkivel normális kapcsolatot teremteni. Nem tudok bízni.

A házban vagyunk a fiúkkal, nem tudom mi történhetett Nikol, és Harry között de, abban biztos vagyok, hogy mind a ketten ramaty állapotban vannak. Menni akarok felvenni a cipőm, de El megállít: Mégis hova mész?

Én: Elmegyek Nikol után.

El: Hagyd, valószínűleg időre van szüksége, várj egy kicsit, derítsd ki mi volt ennek a kirohanásnak az oka.

Én körbe nézek, de Harryt sehol nem látom, kimegyek az udvarra, de ott sincs. Niall jön velem szembe, aki benyögi, hogy Harryt a szobájába találom meg. Felbotorkálok a szobába. Bekopogok. Harry dörmögve kiszól, hogy nem vagyok itt. Majd visszaszólok, hogy beszélni szeretnék vele. Erre kinyitja az ajtót. Szeméből, most nem azt az életkedvet látom, amit a kocsiban miközben Nikollal csipkelődtek. Most egy olyan rejtélyes érzés lapul a zöld szempárba.

Én:Mi történt? –bár ezt a barátnőm kirohanásából ítélve megtudom állapítani.

Harry: Én csak, én csak próbáltam megfejteni. Látom rajta, hogy nem vagyok közömbös, de úgy tűr mindent, eltaszít mindent, hiába próbáltam tudtára adni, hogy nekem igenis bejön ez lett a vége elrohant. 

Én: Ne hibáztasd magad, Nikolnak van egy lezáratlan múltja, ezen, nem tud tovább lépni.

Harry: Mi? Mi az amit titkol/ titkoltok?

Én: Harry ezt pár nap ismeretség után nem fogom megosztani veled, hiába vagy jó fej, és ezt nem is tőlem kell megtudnod. Nyugodj meg ez tényleg nem a te hibád, majd beszélek vele, de most elmegyek utána. Bár fogalmam sincs hol találom meg. –léptem ki Harry szobájából.  

Sziasztok! ELsőnek is szeretnek nagyon boldog karácsonyt kívánni utólag. Másodszor pedig bocsi, hogy ennyire késve hozom a törit, de  elvoltam havazva, és az ihlet sem úgy jött ahogy kellett volna, de túl vagyok a hold ponton, lehet ma még felteszem a 14/2 részt is amiből megtudhattok ezt azt... :) Majd meglátom mikorra végzek vele. Puszi :) 

One direction 4ever!!!

14./1 rész: A srácoknál...

Este 7óra volt. Nagy nehezen kimásztunk az ágyból. Rájöttünk, hogy ezzel az esti alvást sikeresen felborítottuk, de ott volt még a fiúk ajánlata. Lementünk a konyhába ott volt már Ádám, és Joe a vacsorához készülve.

Joe: Lányok, felébredtetek? Mi újság? Hogy vagytok?

Nikol: igen, most már jól, de este nem fogunk tudni aludni.  

Én: És ti? Minden rendben volt, amíg mi húztuk a ló bőrt?

Ádám: Hívott anyukád, itt hagytad a telefonod, és láttam anyud az felvettem, üdvözöl, és üzeni, hogy majd menj fel skypra.

 Én: Rendben. És, most hol a telefonom?

Ádám: Ott a kis asztalon.

Nikol: Baj lenne, ha elmennénk itthonról?

Joe: Mégis hova szeretnétek menni, hívom Thomast.

Én: Jaj nem szükséges igazából, jönnének értünk, de gondoltuk előtte megkérdezzük.

Ádám: Kik? Hova?

Nikol: Áh, csak a srácok, nagyon jól összebarátkoztunk velük. És Harry áthívott minket filmezni,

Joe: Remek örülök, hogy így kijöttök velük. Én nekem is áradoznak rólatok.

Én: Kár, hogy nem sokáig fog tartani ez az egész.

Nikol: Majd meglátjuk. Na de hívod Harryt?

Én: Hát persze!

Gyorsan fogtam a telefonom, és tárcsáztam Harryt. 2× csöngött és a 3.ra felvette.

-Hallo?!

- Szia Harry Alexandra vagyok!

- Áh, Szandi, akkor jöttök, jól gondolom?

- Persze, hogy megyünk, úgy se tudnánk éjszaka aludni.

- Hozzatok fürdő rucit. Zayn meg Niall elmennek venni, grillezni valót, Liam és Louis előkészülnek, én meg megyek értetek, mondjuk fél9-re.

- Hahó arról volt szó, hogy filmezünk.

- Grillezés, és a medencés party jobb. És pizsamát is készítsetek, mert itt kell aludjatok.

- Hmm, ezt meg kell beszélned Joe-val. Egyébként mi vigyünk valamit?

- Megteszem, alig várom, hogy kezdődjék a buli, drágaságomat este kikészítem. –gondolt itt Nikolra, ajjaj mi lesz itt este?!

- Oké Göndörke, most kinyomlak, akkor fél9 –kor találkozunk.

- Igen kislány! Pusz!

Odaszaladtam a többiekhez, nagy vigyor a fejemen. De nem mondtam semmit.

Nikol: Mondd már, mi van, mi ez az önelégült vigyor?

Én: Grill party medencézéssel összekötve. És azt szeretnék, ha ott aludnánk náluk

Joe: Remek! Szórakozattok jól! Mikorra hívjam Tomot?

Én: Harry jön értünk fél9re.

Nikol: Király, akkor menjünk pakolni meg öltözni.

Gyorsan felszaladtunk a szobánkba, anyának dobtam,egy sms-t, ami abból állt, hogy nem tudok menni skypra, mert esti programom van, nagyon szeretem, és hiányzik.

Elmentem lezuhanyozni, felkaptam magamra rövid szabadidőt, alá a fürdőrucim-vettem. 8ra lettem kész. Átcsattogtam Nikol szobájába. Ő is már kész volt gépezett.

Én: Tetszik neked Harry?

Nikol: Mért kérdezed ezt?

Én: Mert, szerintem te neki igen!

Nikol: Ugyan nem gondolod ezt most komolyan ugye? A volt csaja az anyám lehetne kis híján, ugye nem nézel 50évesnek?

Én: Caroline Flack mind tudjuk egy tévút volt nála. 35éves épp az anyád nem lehetne, de igen kicsit koros volt Harryhez ez tény.

Nikol: Én nem tudom, én nem vagyok rajongó. Én csak egy szerencsétlen lány, akinek a barátnője odáig van értük. De egyébként aranyosak. Pozitív csalódás számomra. Harry meg hát Harry. Fél 9-t ütött a kakukkos óra, és egyszerre szólalt meg vele a csengő is. Ádám beengedte Harryt, aki illedelmesen várta, hogy összecuccoljunk. Majd elindultunk hozzájuk. Persze mihelyt beültünk az autóba egyből megkaptuk, hogy meddig szedelőzködtünk.  Ilyesmi formában:

Harry: Tudtátok, hogy jövök, és még így is fél órát szántatok a cuccolásra? Igazi lányok  vagytok…

Nikol: Te Harry…! –mondta selytelmes hangon Nikol

Harry: Igen Nikol?
Nikol: Ha ezt nem mondod, én azt hiszem, hülyén, halok meg.

Harry: Áh ne haragudj, hogy elárultam, hogy lány vagy…hm szeretnéd ezt tapasztalni is?

Nikol: Na, dugd el azt a perverz mosolyt az arcodról, mert letörlöm…csak érjünk be a házba.

Ajjaj már kezdik mi lesz még, ha egész este együtt lesznek bezárva. Egész úton Harry és barátnőm civakodását hallgattam, és irtó jót nevettem rajtuk. Lassan de biztosan odaérünk a One Direction rezidenciához. Harry illedelmesen kocsi ajtót nyit nekünk, majd Nikolt előre küldi, engem pedig nem enged el. Lou meglát minket az ablakból. Majd kijön szerény társaságunkhoz.

Louis: Sziasztok.

Harry: Nikolt kísérd be legyél kedves, én kicsit beszélgetek Szandival.

Louis erre csak bólint egyet. Harry felé fordulok, és közbe nézek az ellenállhatatlan zöld szempárba. Nem értem mit szeretne, hisz már annyi mindent átbeszéltünk délelőtt. Úgy hogy csak karba tett kézzel nézek rá.

Harry: Feszült vagy, és gondolom töröd az agyad, mért nem mehetünk be…

Én: Nem vagyok feszült, bár tényleg nem tudom mért állunk kint.

Harry: Van 2dolog, az egyiket meg kell tudnod, a másikat meg nekem kell megtudnom.

Én: Mit szeretnél tudni? –nézek rá sejtelmesen

Harry: Mit gondol rólam Nikol?

Én: Adj még neki időt, hogy olyan véleménye alakulhasson ki rólad, amit hallani akarsz. Beszélgess vele többet, és próbáld felnyitni, ami nem kis munka... már ha akarsz tőle valamit, ha nem akkor hagyd.

Harry: Történt vele valami, ami miatt azt mondod, hogy nehéz felnyitni, vagy ilyen a természete?

Én: Ezt csak te magad tudhatod meg, én nem mondok erről semmit, és nem azért mert nem akarok segíteni. De mi a másik dolog?

Harry: Itt van Danielle…azt hiszem, békülő félbe vannak Liammal.

Én: Király, oké. Értem.

Harry: Rendbe lesz minden?

Én: persze menjünk. Köszönöm, hogy szóltál.

Harry: Itt van Elenor is és Perrie is.

Én: Egyre jobb. Lehet nem kellett volna ide jönnünk.

Harry: Ne hülyéskedj! Teljesen jó hogy itt vagytok, jól kifogsz jönni velük, de Daniellat azért ne tépd meg. Na, gyere, menjünk be, már tuti szervezkednek.

Beléptünk az ajtón Nikol Niallal beszélgetett. A többiek pedig a barátnőjükkel voltak elfoglalva. Harry köhintett egyet, mire mindenki felénk nézett.

Harry: Ő itt Szandi. Szandi, Danielle, Elenor, és nem utolsó sorban a gyönyörű Perrie. –mutatta be őket sorra Harry, az utolsó leányzót csak hogy cukkolja Zaynt perverz vigyorra mutatta be és a gyönyörű jelzőt illette rá. Harry mihelyt bemutatott eltűnt Nikollal. Perrie lépett oda mellém.

Perrie: Szia. Örülök, hogy megismertelek a fiúk már meséltek rólatok.

Én: Igen és mit?

Perrie: Hogy tök jó fejek vagytok.- mondta mosolyra húzott szájjal

Én: Ők is kedvesek.

Perrie: Gyere, igyunk valamit, a konyhában van mindenféle ital.

Én: Menjünk.

Perrievel leültünk a konyha asztalhoz és egy üveg martinit vettünk célbe. Később csatlakozott hozzánk Elenor.

El: Menjünk, ki a medencéhez mindenki kint van már. Ugye hoztatok bikinit? –kérdezi tőlem kedvesen a lány. De mielőtt válasszal illetném. Nagy ajtócsapódásra leszek figyelmes. Amit nagy hangzavar követ: HAGYJ BÉKÉN HARRY STYLES LÁTNI SE AKARLAK.

Majd a hang mögül barátnőmet vélem felfedezni…