Nikol

Sziasztok:) Hoztam a következő részt =)

15.rész: Nikol

A nappaliba a lányok vártak, hogy megtudják ők is mi volt ez az egész. De én, aki sem tud, hogy mire várnak felveszem a cipőm, majd Liam jön oda hozzám. Hova mész?- kérdezi

 Én csak rápillantok a szemmel. Már elég labilis állapotba vagyok, hiszen sötét van, a barátnőm egyedül az utcán kitudja, hol van, és a legrosszabb, hogy az emlékeivel összezárva, biztos vagyok benne, hogy nem a házba ment. Megrántom a vállam, de ő megfogja a vállam, és azokkal a gesztenyékkel bámul rám. Ne menj el, a barátnőd már biztos otthon van.

Én: Liam tuti nem ment haza, ismerem már, elmegyek megkeresni, a cuccokért azt hiszem majd visszajövök.

Liam: Hagyj, menjek veled. Elviszlek autóval. Ketten hamarabb megtaláljuk

Én: Kedves vagy köszönöm, de…

Liam: Elfelejtettem hozzátenni nemleges választ nem fogadok el.

Én: Tényleg nem kell, a többieknek tuti hiányoznál.

Liam: El vannak nélkülem is na menjünk. Sziasztok, majd jövök, int vissza.

Beszálltunk az autóba azonnal elővettem a telefonom, hátha felveszi barátnőm, de nem. Mindig a hangposta jelentkezett. Míg végül kinyomta. Ez már jó jel, legalább a kezébe van a telefon. Hívtam még egyszer s még egyszer. Mire felvette. Majd beleszólt: Hagyj békén, egyedül akarok lenni. - a vonal túlsó végén tisztán halottam, hogy zokog. Én csak megcsóváltam a fejem mire lerakhatta volna beleszóltam. - Ne csináld ezt Londonban vagy nem is ismered a környéket, hol a fenébe vagy? Nem foglak egyedül hagyni ezt te is tudod pontosan. Mire csak szipogva belenyögte, hogy nem tudja. Csak szaladt és egy parkba kötött ki. Liamnak elmondtam, hogy valahol egy parkba van. Ő egyből irányt váltott. Közbe barátnőmnek elmondtam, hogy semmi esetre sem menjen el, mindjárt ott vagyunk. Megkérdezte kivel vagyok, mondtam, hogy Liammal, de mindjárt hívom a bátyját, mire könyörgő hangra váltva megkért, hogy azt ne tegyem. Mondtam, hogy most leteszem, mert lehet, hogy sikerült megtalálnunk csak üljön ott nyugodtan. Leteszem a telefont. Kiszállunk az autóból. Liam elindul be a sűrűjébe. Én meg csak nézek utána.

Liam: Na, nem jössz?

Én: Nem tudom, hogy köszönjem ezt meg neked.

Liam: Vedd egy baráti szívességnek. –mondja mosollyal az arcán. Majd nyújtja jobbját. Megfogom a kezét, és együtt indulunk el parkba. Nem tudom az idegességemet leplezni, amit most kivételesen nem Liam társaságától érzek, hanem barátnőm miatt.

Liam: Nyugi megtaláljuk. Mi van vele?

Én: Aranyos vagy köszönöm. Megélt ezt-azt. Nem volt szép tini kora.

Liam: Történt vele valami?

Én: Kár lenne tagadni, igen történt, de ne faggass kérlek, nem szeretném elmondani, ezt a szülein, az én szüleim, és rajtam kívül nem tudja senki. És nem Harry a hibás ebben az egészben, inkább én.

Liam: Mért mondod ezt?

Én: Nem kellett volna Harryt biztatni… gondolhattam volna, hogy nem zárta le még mindig magában

Majd szótlanul mentünk mikor megláttunk egy padon ülő lányt, aki zokogott, én odaszaladtam hozzá, Liam is rohant utánam. Amint odaértem megölelgettem barátnőmet, aki teljesen ki volt.

Liam szemszöge: Harrytől jött le. Egyből húzta cipőjét fogta a táskáját, és elakart menni. Próbáltam maradásra bírni, hogy a barátnője otthon van már biztos. Én nem tudtam mi történt hisz én kint voltam Louissal és Zaynnel a medencében. Danielle kijött szólni, hogy valami gáz van. Mikor bejöttem a két lányt sehol sem láttam. Niall mondta, hogy Alexandra fenn van Harrynél. Nikol pedig elment. Gondoltam segítek a lánynak, hisz nem is ismeri Londont, az kellene, hogy eltévedjen. Így felajánlottam neki, hogy elviszem és segítek megkeresni barátnőjét. Ő nem akarta elfogadni az ajánlatot, de a végén belement, hisz nemleges választ nem fogadhattam el tőle. Nagyon tetszik, ahogy barátnőjéért aggódik, próbálom nyugtatni, de egyszerűen nem bírom. Felhívja barátnőjét, aki közli vele, hogy fogalma sincs hol van, de tőlünk futott, és egy parkba kötött ki. Hozzánk legközelebb a Hyde park van. Elhajtok hát oda. Gyorsan kiszállunk az autóból. Elindulok be, de ő áll az autó mellett. Megkérdezem tőle, hogy nem jössz? Erre ő csak rám néz azokkal az ellenállhatatlan zöld szemeivel, és azt mondja, hogy nem tudja, hogy köszönje ezt meg nekem, szeméből az őszinte hála jelét vélem felfedezni. Mosolyra húzódik a szám, ezen nem tudok nem mosolyogni. Majd felelve az előző mondatára kijelentem, hogy vegye baráti szívességnek. Majd elindulunk befelé szótlanul, pont azon gondolkodom, milyen jó lenne, ha a barátnőm lenne, a szeméből bármit ki lehet olvasni. Figyelmemet az veszi el, hogy elkezd futni, majd meglátom a barátnőjét én is és megyek utána. Mikor odaérek, ők már egymás nyakába csüngnek, és a lány nagyon zaklatottan sír. El sem tudom képzelni mi történhetett közte és Harry közt. Csak nézek rá, a szívem szakad meg. Kicsit talán meg is ijedtem. Sőt nagyon…sose láttam még ilyen zaklatottnak egy lányt sem. Nikol rám néz már mikor kicsit megnyugodott, és kijelenti, hogy tudja, hogy nagyon hülyén viselkedett. És megkér, hogy mondjam meg Harrynek ez nem az ő hibája. Biztosítottam róla, hogy átadom az üzenetét Harrynek. Szandi rám néz, és megpaskolja maga mellett a padot, leülök mellé. Nagyon érdekel mi történhetett Nikollal, amiért most itt kell ülnünk. Nikol csak csendben sírdogál. Odafordulok hozzá, és mondom neki, hogy most már minden rendben nyugodjon meg. Ő rám néz, elmosolyodik, de a mosolya nem őszinte sőt, tele van fájdalommal. Majd így szól hozzám: Nem semmi sincs rendben, a One Direction örültnek titulált, joggal, de még ami ennél is nagyobb baj, hogy nem tudok elszakadni a múlttól . Erre barátnője csak szorosan magához húzza, és simogatja hátát. Én pedig mondom neki, hogy nem nézzük őrültnek, hisz nem az. Majd kérdően nézek rá, és nem bírom tovább kibukik belőlem a kérdés: Mi történt veled, ami miatt ennyire zaklatott vagy. Ő csak elkerekedett szemmel végig néz rajtam, és a kérdésre a válasz ott a szívébe, de nem jön ki. Tiszta libabőrős, és remegni kezd. Megkér, hogy vigyem haza őket. Elindulunk a kijárat felé, a lány váratlanul elájul. Még szerencse, hogy, el tudtam kapni. Én eldöntöttem, hogy nem haza viszem, hanem beviszem a kórházba. Valószínűleg a vérnyomása az egekbe van. Megosztottam Szandival a gondolatom, aki egyből elővette a telefonját.

Már kezdett lenyugodni, Liam feltette neki a kérdést, hogy mi történt vele, amire légzése inkább zihálás lett, és remegni kezdett. Megkérte, hogy vigyen minket haza, de ő kifelé jövet a parkból elájult. Liam fogta meg. Rám néz Liam és így szól:
Bevisszük a kórházba, a vérnyomása valószínűleg az egekben van. Én csak együtt értően bólogattam, majd tárcsázni kezdtem a testvérét. Aki egyből felkapta a telefont.

Á: Szandi miért hívsz? Itthon hagytatok valamit?

Én: Ádám, Nikolt most visszük a kórházba.

Á: Mi? Mi történt?

Én: Előtörtek az emlékei arról az estéről. –rázom meg én is értetlenül a fejem

Á: Azonnal ott vagyok. –csapta le rám a telefont.

Mi is megérkeztünk, a kórházhoz. Liam óvatosan vette ki az ájult lányt. A kórházba érve azonnal oda jött egy orvos, hogy mi történt, bár Liam erről mit sem tudhat ezért annyit mondott, hogy felzaklatta magát, és elájult. Az orvos egyből mutatta az utat Liamnak, hogy hova vigye. Nekem addig a recepción kellett leadni az adatait. Engem is átjárt az idegesség minden szeglete. Az adat leadás 5percen belül megtörtént, aztán mentem Liam után. Ő kint várt a várónál. És fejét vakarva nézz rám. Nekem egy könnycsepp gördül le a szememből. Odalép hozzám, és szorosan átölel. Nem tudom honnan tudta, de most erre volt a legnagyobb szükségem. Leültet a székre megfogja a kezem. És ennyit mond: Most már elmondod mi ez az egész? Már nyitottam volna a szám, mikor a nevemet hallom. Ádám, és a barátnője szalad oda hozzám. Megölel mind a kettő. A lánynak valószínűleg elmondta, ami húgával történt. Ádám rám néz, és megkérdezi, hogy történt. Elmondom, később Harryt vélem felfedezni, aki sajnálkozva jön oda hozzánk, és egyből letámadja Ádámot. Hogy nem akart rosszat, még most sem tudja mért viselkedett ilyen furán. Ádám csak a fejét fogja. Majd szólásra nyitja a száját, hogy Harryt megnyugtassa ez az egész nem az ő hibája. Majd szépen velősen elmondja a történetet a fiúknak…