16.rész: titok

Sziasztok meghoztam a folytatást...bár komit még mindig nem látok:( Szomorkodom kicsit miatta. Holnap már nem hozok részt, de amint megírom a következőt felfogom rakni...remélem egy kicsit azért tetszik :)

16.rész: A titok

Belekezd , és én csak lehajtott fejjel hallgatom. 3éve történt 15éves volt. Egy fiúba szerelmes lett. Bármit megadott volna azért, hogy a fiú viszonozza érzéseit, de nem mondta el neki. Egyszer beteg lett, és benn hagyta a naplóját a suliba, amibe leírat a fiú iránt érzett érzéseit. A srác, akit kiszúrt magának 17éves volt. Eljutott a hír a fülébe, hogy egy 9.-es beleszeretett. Megkereste Nikolt. Összejöttek. Az első hónapban minden a legnagyobb rendben volt, aztán elkezdett vele erőszakoskodni, amiről mi nem tudtunk. Mindenáron azt akarta, hogy a húgom lefeküdjön vele. Persze húgom nem akarta még. Egyszer látta a suli előtt csókolózni egy másik lánnyal, eldöntötte szakít vele. Még aznap este elment a fiú lakására, hogy közölje vele, hogy vége. A srác egyedül volt otthon, valószínűleg ittas állapotban. Berántotta Nikolt a házba. A kanapénak lökte, mire beverte a hátát. Nikol teljes megrémült sikítani kezdett, mire a srác megpofozta. Másnap látszott a keze nyoma a srácnak. Elkezdte levetkőztetni a húgom, meg akarta erőszakolni. Egy járókelő halotta meg, hogy a lány könyörög a fiúnak, hogy hagyja abba, a srác nyitva hagyta az ablakot, még szerencse. A nő egyből hívta a rendőrséget, majd maga is berontott a házba. A srác neki is neki támadt, de nem sokkal rá megérkezett a rendőrség. Akik felhívták édesanyámat, hogy mi történt a húgommal. Mikor a nő rájuk rontott a húgom egy száll melltartóba a srác egy gatyában volt. A húgom az óta kerül mindenféle szerelmi kapcsolatot. Idő kellett neki, hogy feldolgozza, de néha előtörnek az emlékek. Rengeteg ideig járt pszichológushoz, de igazából ott sem tudott megnyílni. Alexandra támasza segített neki legjobban, amiért a mai napig hálás vagyok. Sokáig még engem sem engedett a közelébe. Fél évig biztos nem beszéltünk. Borzalmas volt úgy látnom. Legszívesebben megölném a srácot, aki ezt művelte vele. Sose lesz teljes az élete. Mindenféle képen kijöttek volna a lányok idén Londonban. Anya úgy gondolta, jót tesz majd Nikolnak a változás, szeretné, ha jövőre kiköltözne a két lány, hátha itt tud felejteni, bár ezt nem hiszem, hogy el tudja felejteni. A szülők otthon mindennap győzködik Szandi szüleit. Egy év van még nekik hátra a suliból, de itt is el tudnák végezni. Biztosítani fogom számukra a lakást, a továbbtanulást mindent. Csak Alexandra szülei nagyon szeretik a lányukat, egyedül pedig nem akarom, hogy Nikol kijöjjön. –zárja be ezzel a mesét.

Liam: Ez borzalmas… nem gondoltam, hogy ekkora a baj.

Harry: Ádám, én sose tenném ezt a húgoddal. –mondja Harry könnyes szemmel. Úgy tűnik, a lelkén viseli 2nap után Nikol sorsát. Beszélgetésünket az orvos zavarja meg: 

-A kisasszony felébredt, nagyon zaklatott volt kapott egy nyugtató injekciót. Most ébren van már megnyugodott.

Ádám: Be lehet menni hozzá?

- Persze, de csak egyesével, max kettesével. Szeretném bent tartani ma estére biztos.

Ádám: Megértem, köszönünk mindent.

Az orvos elment. Ádámnak mondtam, hogy menjenek be elsőnek ők. A fiúk még mindig le voltak sokkolva a hír hallatán. Nekem pedig borzalmas volt végig hallgatnom még egyszer a történetet. Le-feljártam, engem is felzaklatott ez az egész. Liam oda jött hozzám, Harry az csak fogta a fejét.

Liam: jól vagy?

Én: Nem igazán. Aggódok Nikolért.

Liam: El sem tudom képzelni, mit élhettetek át, borzalmas még a gondolat is.

Én: Teljes össze volt törve. - Vettem fel emlékeimben azt az évet. És kezdtem el sírni. –mindenért magát okolja, és okolta is. Rettenetesen féltem, hogy elveszítem.

Liam oda jött letörölte a könnyeimet, és átkarolt. Olyan jó volt karjai közt tudni magam. Teljes biztonságban tudtam magam, Harryt rettentően sajnáltam. Ádámék kijöttek a kórteremből, én voltam a következő Liammal mentünk be. Harrynek össze kell szednie magát. Beléptünk barátnőm ott feküdt és a plafont pásztázta. Felénk sem nézett, odaléptem hozzá. Mire rám nézett. És hozzám szólt.

Nikol: Köszönöm, hogy vagy nekem.

Én: Nikol ccccss. Minden rendben lesz.

Nikol: Igen tudom, de szerelmes vagyok Harrybe…nem akarom, hogy megint megtörténjen.

Liam: Nem fog. Nyugi. Harry sose tudna bántani egy lányt.

Nikol: Liam köszönök neked is mindent.

Én: Itt van Harry, amit elmondta Liam neki, hogy itt vagy egyből jött.

Liam: A bátyád elmondott mindent. Végighallgatta teljesen ki van.

Nikol erre mosolyra húzza a száját, de ez már valamelyest őszintébb mosoly, mint amit a parkban produkált. Majd a mosolyhoz szöveg is társul.

Nikol: Göndörkét megviseli ez az egész? Harry nagyon jó ember én tudom, és én vagyok a hibás, nem akarom, hogy magát okolja.

Liam: Senki sem hibás, nyugi. Ne okold magad.

Nikol: Mit szólsz hozzá, hogy ide költözünk? –néz rám

Én: Ha neked jobb lesz így, én benne vagyok. –ölelem meg jó szorosan.

Nikol: Bekülditek Harryt?

Liam: Biztos szeretnéd?

Nikol: Mindennél jobban, kérlek Liam. –néz Liamra angyali tekintetével.

Én: Jó gyorsan kipaterolsz ám minket.

Nikol: Bocsi, de ez most fontos. –mondta mosollyal az arcán. Ez csak jót jelent. Nyugodtan menjetek haza, én már jól vagyok, én is szeretnék haza menni, de a doki Dr. Smith nem enged.

Én: Jó ezt hallani tőled. De megvárjuk kint Harryt.

Nikol: Legyen úgy. Nyújtja ölelésre karjait. Engem is megölel, és Liamnak is nyújtja karját. Liam félve lép hozzá, a folyósón halottak miatt. Majd jó éjszakát kíván. Mi elindulunk az ajtó felé. Most már megnyugodtam én is. Ádámék még mindig itt vannak.

Ádám: Gyorsan kijöttetek!

Liam: Harryt akarja látni.

Harry erre felkapja a fejét, s ezzel az kérdőjeles tekintetével nézz felénk, mire én csak bólintok, hogy igen.

Ádám: Mi hazamegyünk, azt mondta a doki menjünk haza, jól van, és ezt saját szemmel is láthattuk. Nem sokára kap altatót, mihelyt Harry kijön.

Liam: Szandit haza viszem én. Vagy egy kis kikapcsolódás ként aludhatna nálunk. A többiek valószínűleg már elmentek haza. Persze ha ez neked így jó.

Ádám: Igen, ez nem rossz ötlet. Akkor, sziasztok. Jó éjt. –adott puszit nekem. Sam is ugyanígy tett.   

Harry szemszöge:

Liam, és Szandi lépett ki a kórteremből, meglepődve halottam, hogy Nikol látni akar. Elsőnek nem hittem a fülemnek, de aztán Szandi biztosított erről. Benyitottam, ott feküdt törékeny, odalépkedtem az ágyához. Elsőnek zavarban volt kerülte tekintetem. Tudtam mit érez tehát így szóltam: Nem csalódtam benned. Ő még mindig kerüli a tekintetem, de legalább válaszol: Nem akarom, hogy magad hibáztasd. Ugyan itt fekszik egy ágyon, a múltja talán felaprította a szívét az elmúlt órákba, és velem foglalkozik. Majd megkérem, hogy nézzen rám. Lassan felém fordul. És rám néz azokkal a barna szemekkel, de el is kapja őket. Rájövök, hogy szégyelli magát, de miért? Nem tett semmit, csak szeretett. Nem neki kellene szenvedni. Szóvá is teszem, mert ha zavar valami, akkor ez de nem kicsit. Ne szégyelld, magad kérlek. Erre újra rám tekint azokkal a gyönyörű szemeivel. Nyújtja kezét felém. Én egyből megfogom a kezeit. Bőre puha mintha egy kisbabáét fogtam volna meg.

Keze kicsit remegett. Nézett a szemeimbe, és elmosolyodott. Majd megkérdezte, hogy megölelhet-e. Én voltam a legboldogabb ember abban a pár másodpercben miközben a kezeim között tartottam. Csak ő, és csak én voltam. Leültem mellé az ágyra. És csak néztük egymást, majd ő törte meg a csendet:
- Nem tudom, hogy most helyesen cselekszem-e elegem van a múltamból, le akarom zárni.

- Kérlek, engedd meg, hogy segítsek ebben… bízz bennem.

- Én akarom, de…- tört meg a hangja, és egy könnycsepp gördült le az arcán, letöröltem azt a kósza cseppet, majd szorosan megöleltem, hogy érezze itt vagyok mellette. És a két nap alatt őrülten megszerettem… Utána eszembe jutott, hogy lehet megkellene könnyíteni a dolgát, ilyen kapcsolat után nem szaladhat egy újabb rosszba, én nem tudnám megadni amire ő vágyik. Mikor elakartam neki mondani, hogy lehet hagyni kellene ezt az egészet, egy orvos toppant be, és megkért, hogy most már menjek haza, véget ért a látogatási idő, és a kisasszonynak is pihenni kellene. Utoljára adtam neki egy puszit a feje tetejére, majd jó éjt kívántam, és kiléptem a korteremből. Liamék észrevették, hogy már korán sincs olyan jó kedvem mint mikor bementem Nikolhoz.