45.rész

Sziasztok meghoztam a következő részt! Remélem tetszeni fog :) Az eleje kicsit selejtes, de én a végét nagyon megszerettem *-* 
kattints ide: A dal amit Szandi Liamnak énekelt

Liam nyelt egyet, majd mosolygott. A fiúk furán néztek. Rá néztem életemre. Aki csak bólogatott.
- Mind egy nem olyan fontos.
- Liam.
- Mind egy. Nem lényeges.
Ráhagytam a témát. Elég furán viselkedett. Anyáék léptek be az ajtón. Mire mind elhallgattunk.
- Minden rendben? –kérdezi anya
- Persze.
- Szerintem menjünk mi is. –mondja Zayn. Szandi biztos fáradt már nagyon.
- Így igaz. –álltak fel egyszerre.
Anyáék próbálták marasztalni a fiúkat, de mondták, hogy mennek, mert holnap interjúznak, és még próbálni is be akarnak ugrani. Igaz most Harry nélkül. Kikísértem a fiúkat. Liammal hosszú csókot váltottunk, majd elhúzódtunk egymástól. Megvártam, hogy elhajtsanak. Integettem nekik az ajtóból. Majd befordultam a nappaliba. –Felmegyek kipakolni.
- Segítsek? –kérdezi anya.

Nem kell, köszi. –szólta vissza. Feltrappoltam a lépcsőn, az én birodalmamba. Hiányzott már ez a szoba. Még ha egy kicsit új is. Letelepedtem az ágyra. Bekapcsoltam a laptopom. Majd amíg az bekapcsolt. Kicipzároztam a bőröndöm. Sorba szedtem ki belőle a ruháimat. –ez koszos, ez is, ez is. Na, jó mind koszos. –döntöttem el magamba. Az ott alvós ruhámat hagytam csak kint tiszta réven. Szorosan arcomhoz nyomtam, és egy nagyot szippantottam bele. Liam illata teljesen átjárta, minden centiméteremet. Jaj, te lány mi lesz veled, ha már nem lesz itt? –kérdeztem magamtól. Hátradőltem és a plafont kezdtem el bámulni, miközben a felsőmet szaglálgattam. Pont az járt az elmémben, hogy ha ezt most valaki látná, azt hinné, nem vagyok normális. Majd gondolatom más vizekre evezett. Feljöttek bennem az emlékek, a kettesben eltöltött napok emlékei. Mosolyogva gondoltam vissza arra az estére. Igen most már minden hogy az övé vagyok. Ez a gondolat mosolyra késztetett. Annyira boldog vagyok mellette. Minden, amit akartam, megtaláltam egy fiúba. Ha nem lenne semmim, csak ő akkor is boldogan elélnék mellette. A gondolat, hogy nem tudok nélküle létezni túl fűtötte érzelmeim. Végig kell csinálnom érte, és értem. Muszáj jó pofát vágnom ahhoz, hogy ő 3napon belül már nem lesz itt. Fontos nekem, hogy ő nyugodtan tudjon fellépni a színpadra, és a maxot hozza ki magából, és tudom, hogy ez csak úgy lehet, ha az életében minden helyén van, és nem én leszek az, aki ezt megfékezi. Hálát adhatok az égnek, hogy egy ilyen fiút terelt az életembe.
Feltápászkodtam az ágyamról. A fürdő felé vettem az irányt, s a mosógépbe dobtam a ruháimat. Sosem szerettem, ha anya utánam pakol. Majd elindultam a nappaliba a szüleim ott ültek. Annyira békésen beszélgettek. A boldogság, hogy tényleg krappol minden, teljesen feltöltött energiával. Le akartam ülni a kanapéra, de valamiért, most a zongora szólítgatott. Mosolyogtam, és leültem a zongorához. Anya egyik kedvenc dalát kezdtem el játszani, és énekelni, ami nem más, mint ABBA- Thank you for the Music. 13 éves koromban tanultam meg ezt a dalt, anyák napjára, és rajzoltam hozzá egy képes lapot. Néha játszottam, amikor hiányzott anya, de most itt ülünk. Mikor lenyomtam az első billentyűket, anyára néztem, akinek óriási mosoly kúszott az arcára. Szerettem zongorázni és énekelni, rengeteg versenyt nyertem Magyarországon vele, de sosem gondoltam olyanra, hogy tehetségkutatóba jelentkezzek, és ez a véleményem nem is fog változni. Nem érzem magam annyira jónak, hogy belevágjak egy ilyenbe, meg amúgy sem lenne hozzá erőm. Persze van egy két ember, akit csodálok azért, hogy odaállít, és végig csinálja. A dal végén anya, és apa tapsolt.
- Játssz még valamit. –kérlelt anya
Gondolkoztam, és eszembe jutott, hogy retro zenéket biztos díjaznák. És van egy két ilyen dal a tarsolyomba, mert ezekkel lehetett igazán elvarázsolni a versenyek zsűrijét. Még mindenki valami modernet adott elő, én mindig valami régit vittem. Úgy hogy elkezdtem ezeket énekelgetni.

El akartam mondani neki, de nem jött ki, és Zayn is azt mutatta, hogy ne most. Áh. Oké Pault lerázom azzal, hogy nemet mondott a felkérésre, hogy interjúzzon velünk, de attól a másik gond még igenis ott van. Tudja jól Paul, hogy nincs minden rendben Danielle és köztem, amit tett az rettenetes, és mégis berakja a turné koreográfusának?!  A turné alatt szinte mindig velünk lesz. Hogy mondjam el ezt Szandinak. Tudom, hogy nem fog történni köztünk semmi, és ha próbálkozik, esküszöm, kivágom az autóbuszból. Beültünk az autóba. Nyomasztotta a lelkiismeretem, hogy nem szóltam Szandinak. Rendesen bántott a dolog.

- Liam teljesen mind egy. Nem mondtad el neki, és holnap nem fogtok találkozni. Ezt már csak a koncerten fogja meg tudni.
- És kiakad, és jogosan. Miért engedtétek ezt Paulnak? Hm? Ha szétmegyünk, ti lesztek a hibásak.
- Állj le Liam, semmi közünk nincs ehhez. Mondtuk Paulnak, hogy ezt nem teheti veled. Erre azt vágta rá, hogy ha nem akarjuk, hogy a média rajtatok csámcsogjon kénytelen ezt megtenni.
- Jaj, hagyjuk már, elegem van. Minden kezdett rendbe jönni, teljesen jól megvoltunk. Álom volt ez a hét vele. Nem fogom engedni, hogy Danielle szétszedjen minket, pontosan tudom, hogy erre pályázik.
- Tudod, hogy Paul mindegyikünknek keresztbe akar tenni, jó kis menedzser. –szólt hozzá Niall.
- Srácok én visszamegyek és elmondom neki. Ott maradok vele éjszakára. Persze, ha ki nem dob.
- Nem a te hibád, hogy ez történt, és ha nem érzel Dani iránt semmit, nem kellene, aggódj.
- Nem azért aggódok, mert érzek iránta valamit, hanem mert a csajom, tuti kiakad, ha megtudja, hogy a volt csajommal leszek több, mint félévig összezárva!  Én már azon kiakadnék, ha megtudnám, hogy fél percet volt a volt pasijával.
- Igen tudjuk Liam. Ezt már tapasztaltuk, ne így állj hozzá, hogy kiakad. Menj oda, mond el neki, karold át. Legyél vele. Mert tuti szarul fogja érezni magát, de biztosítanod kell róla, hogy csak ő és senki más, akkor nem lehet probléma. –tanácsolta Louis
- Köszönöm Louis. Akkor visszavinnétek? –kérdeztem
- Haza szállítom a többieket. Majd a saját kocsiddal visszajössz. –mondta Louis.
- Köszi, Louis, én is imádlak!

15percen belül a Direction házhoz értünk. Gyorsan kipattantam beszaladtam a nappaliba a kocsi kulcsomért. A srácok utamat állták kifelé, és annyit mondtak, hogy maradjak higgadt, ne hagyjam ott. Csak legyek vele. Igen ezt kell tennem. Tudtam jól. Bevágtam magam az autóba. És elindultam oda, ahonnan nem rég jöttem szerelmem házához. Az úton végig gondoltam, minden lehetséges pillanatot gondosan át gondoltam. Eldöntöttem nem engedem menni. Nem Danielle miatt fogok vele összeveszni. Nem engedem, hogy szétszedjen minket. Holnap bejelentem, hogy együtt vagyunk.  A rádióban szólt halkan a zene. Egyik percben elkezdték a Kiss You című dalunkat játszani. Büszke voltam magamra, és a fiúkra is. Ahová eljutottunk hihetetlen még mindig. Egy baj van ezzel, irtó nagyot lehet innen esni. Ezt az egészet csak együtt tudjuk véghezvinni, és persze, hogy a családunk mindig mellettünk legyen. 

Megérkeztem Szandiék házához. Idegesen szorongattam a kulcsot. Odaléptem a csengőhöz. Vettem egy nagy levegőt, és megnyomtam.

Belemerültem a zongorázásba. Annyira rég játszottam, és énekeltem ennyit. A csengő hangja ütötte meg fülemet. Apa egyből felállt, és ment ajtót nyitni. Én az utolsó hangokat leütöttem a zongorán. Hátra néztem mikor ismerős hangot halottam. Mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam, hogy Liam a vendég. Karomat felé nyújtottam, de lustaságom nagyobb erőt vett testem, ezért ülve maradtam. Liam belebújt karjaimba. Majd egy apró puszit nyomott a számra.
- Csak nem hiányoztam? –kérdeztem tőle nevetve
- Ha tudnád mennyire. Zongoráztál?
- Igen. Szórakoztattam kicsit anyáékat. Az újaim teljes elszoktak a hangszertől, fáj a csuklom, egy picit. –panaszkodtam.
- Óh, ezen tudunk segíteni. –fogta meg a kezem és egy lány csókot lehet rá. –ugye máris jobb? Aprót bólintottam. Megszűnt körülöttünk a világ is létezni. Csak mi voltunk abban a pár percben, amíg anya szipogását nem halottuk. Ránéztünk, és folytak a könnyei. Liam aprót mosolygott oda lépett anyához, és megkérdezte, hogy megölelheti-e. Anya fogait villantotta, és magához húzta Liamot. Örültem neki, hogy a szüleim szeretik őt. Majd kibontakozott az öleléséből. Liam mellém lépett.
- Beszélhetnénk 4szemközt? – komoly arccal kémlelte arcomat.
Komolysága megrémisztett. Megfogtam a kezét, és elkezdtem a szobám felé húzni. Beértünk. Leültem az íróasztalomhoz, ő pedig az ágyamra ült.
- Nem jössz ide?
Felálltam, odalépkedtem elé. Megfogta kezeim, és nagy barna szemeit rám meresztette. Olyan csodálatos íriszei voltak, szinte elvesztem bennük.
- Nem bírtam elmondani neked az előbb, de erőt kellett vegyek magamon. Előre szeretném leszögezni, hogy nem akarok vitát, és hangosabb szóváltást, azért jöttem ide, mert szükségem van rád, és neked is szükséged lesz rám. – csendben hallgattam, hogy mit akar még kihozni ebből. Egy könnycsepp gördült le a szeméből. Mi a fene történt, az elmúlt egy órába.

- Édes mond el mi történt! 
- Paul keresztbe tett nekem rendesen. Nem akarom a turnét, nem nélküled nem.
- Nem értelek Liam tényleg nem, és ez megrémít. Mond el, kérlek, hogy mi a baj. Mit csinált Paul?
- Nem tudom, hogy mondjam el. Nem akarok miatta veszekedni, nem akarlak elveszteni.
- Liam nézz rám, nem fogsz elveszíteni, a tiéd vagyok. Együtt vagyunk, és ha a turnén nem is leszek ott testben, de mindennap fogok gondolni rád. És nagyon szorítok, hogy zseniális koncertet adjatok, és elégedetten lépkedjetek le a színpadról.
- Danielle velünk lesz egész turné alatt.
- Hm? Miért? Hogy, hogy? –kérdeztem teljesen higgadtan, hisz láttam, hogy ez a tény Liamot jobban megviseli, mint engem.
- Ő fogja koreografálni a koncertet. Szinte minden állomáson velünk lesz. Én ezt nem akarom. Ez egy irtó nagy szívatás Paultól.
- Jól van. Nyugi. Bízok benned érted? Bízok benned. Nem érdekel Dan.
- Gyere el velünk holnap az interjúra, kérlek.  Miattunk. Tudom, hogy nem akarsz szerepelni, de nélküled nem fogom tudni végig csinálni.
- Én Liam én nem is tudom. Öhm. –rám emelte ismét azokat az ellenállhatatlan szemeket- Oké jó elmegyek. Nem tudom, hogy fogom túlélni, de jó elmegyek.
- Ott leszek veled, itt vagyunk egymásnak. –kulcsolta össze a kezünket. Lehajoltam hozzá, és megcsókoltam. Ölébe húzott, úgy folytattuk csókunkat. Levegőhiány miatt szétváltunk.
- Liam, itt alszol? –kérdeztem tőle.
- Ha szeretnéd. –válaszolta, és egy vigyor ült ki az arcára.
- Mindennél jobban. –mosolyogtam rá én, és egy gyors puszit nyomtam a szájára. Az óra 5órát mutatott.
- Megígérted, hogy énekelsz nekem. –hajolt fölém.
- Gyere. –fogtam meg kezét, és vezettem le a nappaliba. Anya és apa a konyhába tevékenykedett. Gondolom vacsorát csináltak. Elindultam a zongorához. Liamot húztam magammal. Leültem ő pedig állt.
- Na, gyere ide, elférünk ketten. –mutattam a mellettem a helyre. Lehuppant. Nem sokat tűnődtem mit kellene énekelnem. Lassan belekezdtem a dalba. Mi ketten ültünk a zongoránál. A dalba minden iránta érzett szeretetemet kinyilvánítottam. Néha ránéztem. Azt hiszem sosem énekeltem még így. A zene átjárta minden porcikámat, és követelte, hogy még, még és még. Utolsó hangot leütöttem. Egy könnycsepp gördült ki az arcomon. Liam szorosan magához húzott, nem szólt semmit, csak szorosan ölelt. Nyakamba fúrta fejét. Én is így tettem.
- Köszönöm. –mondta alig hallhatóan.
Elhúzódtam tőle, és megcsókoltam. Majd ránéztem a két szemébe. Liam akár mi legyen velünk, te már örökre a szívembe maradsz. Nagyon szeretlek.
- Örökre veled leszek. Ígérem. Mindig melletted leszek.
Megint összefonódott testünk. Öleléséből éreztem, hogy mennyire szeret. Szótlanul öleltük egymást. Csend volt, számunkra megszűnt a világ létezni. Mi képesek voltunk egy saját világot létrehozni magunknak, amibe csak ő és csak én voltam. 

44.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. ;) Tényleg jól esne pár komment:( Mert látom én, hogy rengetegen olvassátok, meg ilyesmi, de nem fogok tanulni az olvasásotokból. Ha megosztanátok a véleményeiteket könnyebb lenne a kedvetekre tenni! Puszi mindekinek! 

Reggel mikor felkeltünk mind ketten nyűgösek voltunk. Eljött haza fele út. Megreggeliztünk. Taxiba ültünk, és a reptérig meg sem álltunk.  Az úton csak csöndbe öleltük egymást. Egy kicsit mind kettőnknek vérzett a szíve, hogy visszatérünk a valóvilágba. És még a gondolattól is megborzongtam, hogy két nap múlva kezdődik a turnéjuk. És hogy a következő két napba se fogjuk aktívan tartani a kapcsolatot, hiszen eddig nem járt be próbára, de most már muszáj lesz.
A taxiból kiszállva megcsapott a hideg levegő, libabőröztem. Liam észrevette, és megdörzsölte a karom. Érintése helyén égett a bőröm. Mindig ugyan olyan hatással volt rám. Ez a dolog cseppet sem akart bennem csillapodni. Leadtuk a csomagjainkat. Elmentünk elintézni a jegyeket, és várni kellett még egy kicsit a beszállásra.
- Jól érezted magad? –kérdezte
- Csodálatos volt Liam! Annyira köszönöm. Nagyon szeretlek. –csókoltam meg.
- Annyira jó hogy vagy nekem. Kérlek, ne köszönj semmit! Neked bármit megadnék.
Szám még nagyobb mosolyra húzódott, és szívem hevesen vert. Szorosan magamhoz öleltem.
„Megkérjük kedves utasainkat, hogy a Londoni járatban kezdjék meg a beszállást!” –szakította félbe a romantikus pillanatunkat. Felszálltunk a gépre. Liam végig a kezemet fogta,
- Szeretném, ha holnap megengednéd, hogy bejelentsem a világnak, hogy vagy nekem.
- Liam nem túl korai ez még? –kérdeztem ijedten. Még mindig azt éreztem ez a média nem az én világom.
- Már mind egy, valószínűleg mindennap címlapra kerültünk. Úgy hogy, én úgy gondolom felesleges csámcsogni tovább az ügyön, és így meg tudjuk akadályozni a pletykákat.
- Rád bízom. –mondtam ki. Arra gondoltam, hogy mihelyt elrepültök más országba, visszamegyek keresztanyuhoz egy kicsit. Még nem kezdődik el a suli.
- Jobban szeretném, ha Londonba maradnál. Szüleid mellett biztonságban tudlak, és ez engem megnyugtatna.

- Igazad lehet, anyának biztos nehéz a terhesség, segíteni kell neki.
- Hogy mi mennyire megértjük egymást. Szeretlek édes. –adott egy édes puszit az arcomra.

- Igen mindenbe megegyezünk. Nem vagyok házsártos nénike. Valakinek nagyon könnyű engem meggyőznie.
- Óh, igen? És ki az? Hm?
- Barna haja van, és szép barna szemei, édes mosolya. Nagyon édes és megértő srác. Nem hiszem, hogy ismeri az úr. –mondtam neki.
- Már így állunk? És hogy hívják ezt a személyt?
- Én csak szerelmemnek hívom. –mondtam diadalittasan.
- Ah, gyere ide törpilla. Vont magához közelebb. Neked is gyönyörű szemeid vannak. nyomott puszit a szemem sarkára, és folytatta. Édes nózid. –adott egy puszit orrom hegyére. Puha bőröd. –puszilt arcon ismét. –és gyönyörű rózsaszín ajkaid. –csókolt meg. 

Összekulcsolt kezünkre is adott egy csókot, majd megsimította arcomat. Érintése mosolygásra késztetett.
- Nagyon fogsz hiányozni. –mondtam ki
- Te is nekem, de túl fogjuk élni. Aztán pedig annyit leszek veled, hogy meg fogod unni.
- Téged? Én? Soha!

- Reméltem, hogy ezt a választ kapom. –adott egy apró csókot a számra. Fejemet a vállára döntöttem. Kezünk a hasán pihent. Néztem igéző arcát. Egyben 100%-osan biztos voltam, nem bántam meg semmit, ami vele történt. Fejét a fejemnek döntötte. Csöndben ültünk. Vibrált köztünk a levegő. A rózsaszín felhő talán teljesen elvette az eszemet, de ezt nem bántam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egy női hangra lettem figyelmes.
- Asszonyom leszálltunk. Szólna a barátjának is?
Ránéztem Liamra láttam, hogy édesen szuszog. Aprót bólintottam a hölgynek. Liam puha arcát kezdtem el simogatni. Mire halk nyöszörgések jöttek belőle felszínre. Ezen csak jót mosolyogtam. „Ébredj édes! A srácok már várnak.” –nyomtam puszit arcára. Kinyitotta szemeit. Elindultunk le a gépről. A reptéren iszonyatos tömeg volt, valószínűleg ezt a banda többi tagja okozta. Paul sietett felénk. Átölelte Liamot. Nekem pedig kedvesen köszönt. És ment előttünk, próbált minket védeni. Amikor kiértünk a reptér főcsarnokába elengedtem Liam kezét. Megijedtem a tömegtől. Ennyi embert egy helyen. Liam csak engem nézett, és nyújtotta a kezét. Majd egy ne félj, itt vagyok pillantást vetett rám. Immáron kézen fogva közeledtünk a tömeg felé. Vagy inkább a tömeg felénk? 3 biztonsági őr igyekezett Paulnak segíteni. A lányok, akik ott voltak irtó furán viselkedtek, az egyik neki ment az őrnek. Mire az őr megfogta és kitette oldalra. Egyre jobban éreztem, hogy ez nekem kezd kicsit sok lenni. Előjött az eddig nem mutatkozó tömeg iszonyom, és a fejem is megfájdult a sikítozástól. Alig haladtunk valamit. Liam kénytelen volt elkezdeni autogramokat osztogatni. Táblákkal jöttek a fiúkhoz. Elkezdtem olvasgatni a táblákat. Olyan szövegek voltak rajta, mint például: Niall vegyél feleségül. Harry csókolj meg. Liam szeretlek. Zayn kellesz nekem. Louis tetszel. One Direction a legjobb banda. One Direction örökké.

Elrettentet, hogy ennyire kitartóak. Nagy nehezen a többiekhez értünk. Paul látta, hogy ezt nem igazán viselem jól, ezért mellém állított egy biztonsági őrt. És kikísértetett a kocsihoz. Ő pedig elment elintézni a csomagjainkat. Alig tudtuk áttörni a tömegen. Úgy éreztem magam, mint amikor a kórháznál letámadtak. Az út mentén több olyat is hallottam, hogy ribanc vagy, hülye kis csitri, kinyírlak, szállj le Liamról, de voltak olyanok is, akik azt hajtogatták, hogy szeretünk, meg gratulálunk. Ezek valamennyire jól estek. Mikor kiértünk kezdtem reménykedni, hogy nyugi lesz, de még nagyobb tömeg volt kint, mint bent.
- Istenem minek kell ez? –kérdeztem hangosan
- Nyugodjon meg, ezek csak lányok. –mondta az őr
- Persze lányok, ide csődült a világ összes lánya, vagy mi van már?
- Nem tudom, de lehet, jobban járna, ha taxiba ülne és haza menne. Valószínűleg sokáig fog tartani kiszabadítani a fiúkat onnan.

- Igaza lehet. - helyeseltem

Elindultunk egy taxi felé. A biztonsági őr kinyitotta az ajtót, és minden jót kívánt. Én bediktáltam a címem. Utána eszembe jutott, hogy semmi pénz nincs nálam, hisz a nagy bőröndömbe van a pénztárcám. Telefonom sincs itt természetes. Ez a reptéri jelenet teljesen lefárasztott. A fiúknak sem tudtam rendesen köszönni. Rendesen? Sehogy! Végre leparkoltunk a házunknál. A taxisnak szóltam, hogy várjon már egy kicsit, mert nincs nálam semmi, hozok ki pénzt. Beléptem a házba, anya és apa is otthon ültek. Egyből szorosan magukhoz vontak.
- Édesem annyira hiányoztál! – szorított anya magához.

- Nekem is hiányoztatok anya. Taxival jöttem, nem volt nálam pénz a bőröndömbe van, ki kellene fizetni az urat.
- Majd megyek én. –vállalta apa be.
Anya hasát kezdtem el simogatni. Mire ő csak mosolygott. Minden rendben a pocaklakóval?
- Igen egészséges, mint a makk. –mondta. Szorosan megöleltem.
- Kicsim, hol a bőröndöt egyébként? 

- A reptéren vagy a fiúknál, attól függ. Annyi lány volt a reptéren, anya az egész világ női szülöttjeit oda csődültek, annyira ijesztő volt. 3/4óra alatt jutottam ki egy biztonsági őr segítségével. Ez annyira félelmetes volt. –borzongtam meg.
- És mesélj már! Hogy tetszett a kis kiruccanás.
- Gyönyörű volt anya. Olyan jó volt csak vele lenni. Annyit nevetünk. Olyan édes volt.
- Szeret téged nagyon, ebben biztos vagyok. Az újságok már cikkeznek rólatok.
- Be fogja jelenteni. Holnap. Hogy ne legyenek pletykák. Képzeld csak el a reptéren mennyi olyan mondatot kaptam. Van egy két lány, aki teljesen őrült. Tényleg féltem tőlük. Az egyik neki ment a biztonsági őrnek, hogy megfoghassa Liamot.
- Történt valami más köztetek? Mármint, hogy tudod, mire gondolok.
A kérdés hallatán teljesen elpirultam. Anya ebből tudta a választ. Mosolyra húzódott a szája, és szorosan magához vont. Jó volt édesanyám kezei közt lenni. Ez a két kar mindig biztonságot nyújtott nekem.
- Gyere kicsim, sütöttem finom sütit. A kedvencedet. Raffaello szelet. –húzott a konyhába. Leültünk a székre. Apa is csatlakozott hozzánk. Őt is megölelgettem. Mind ketten folyamatosan azon voltak, hogy meséljek. Elmeséltem a tollas esetet. Anya ezen jót nevetett. Eszembe jutott a nyaklánc, amit Liamtól kaptam. Előhúztam a pólóm alól. Mind ketten csodálattal nézték az apró nyakláncot. Ez annyira gyönyörű. –sírta el magát anya. Mosolyogtam tettén. Apa csak annyival nyugtázta, hogy érzékenyebb a kelleténél. Megszólalt a csengő. Apa felállt, és odament kinyitni. Én bent vártam anyával a konyhába. Az öt szélhámos kismajom tört be. Liam egyből a karjai közé vont. Ugye nem esett semmi bajod? –kérdezte komolyan.
- Nyugi nincs semmi, nem szedtek szét. Csókoltam meg.
- Ezt most komolyan mondjátok? Egy hétig együtt voltatok, és most itt is csókolgatjátok egymást. Liam Szandi most a miénk. –jött elém Louis. 

Liam arrébb állt, és jót mosolygott barátja tettén. Louis ölelt, és hirtelen a maradék három is felém futott. Ajjajj. Anyaék ezt nevetve díjazták. Természetesen a padlón kötöttünk ki.
- Oké srácok! Ti is hiányoztatok! –mondtam mosolyogva.
Az ajtón Nikol sétált be, és szaladt ő is felém. Szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm, hogy itt vagytok. –mondtam
- A csomagodat oda adtuk apukádnak. –mondta Niall
- Köszönöm. Jól vagytok? Minden ok? Anya sütött sütit, gyertek egyetek. –mondtam.
Pillanatokon belül a konyhába voltunk. Niall már falta is a finom sütit. Anya biztos tudta, hogy átjönnek a fiúk, mert sorba került elő az újabb adag süti.
- Felkészültem Niallra. –jelenti ki a sejtésem.  

Ezen mind jót nevettünk. Harry elkezdett faggatni, hogy történt-e köztünk valami komolyabb.

- Fene a perverzfejed Styles. - mondtam neki durcásan.

- Áhá tehát történt valami. –nem akarta hanyagolni a témát. Barátnőm csak nézett, és mosolygott. A szemeimet forgattam. Szerencsére a szüleim magunkra hagytak minket.

Nem tudom apa, hogy állta volna ezt a témát. Ők is követelték, hogy meséljünk. Liam a hely szépségéről, és nyugodtságáról áradozott.

- Na, srácok mi megyünk, mert nekünk sajnos nem volt egy hét szünetünk együtt. És a mai estét szeretnénk együtt tölteni. –mondja Harry

- Oké. Kikísérlek benneteket. Elindultam a két emberkével az ajtó felé. Megölelgettem őket, majd útnak engedtem, hagy menjenek. Visszamentem a konyhába. Leakartam ülni a helyemre, de Liam megfogta a kezem, és az ölébe húzott.
- Van valami, amit meg kellene beszélnünk.
- HM? Mit szeretnél.
- Öhm…

43.rész

Sziasztok meghoztam a következő részt =) Jó olvasást. Egy két komi, most már igazán jól esne.  

Elindultunk Párizs utcáit járni. Elég esős idő volt, de mégis gyönyörű pompába volt öltöztetve a város. Ahogy sötétedett úgy mutatta meg egyre szebb oldalát. Az Eiffel-torony kék színnel volt megvilágítva. Annyira gyönyörű volt. Kézen fogva róttuk az utcákat. Betértünk egy kisebb vendéglőbe is. Hangulatos kis hely volt. Ettünk egy-egy sütit, majd tovább indultunk. Liamot rengetegen megállították. Ezernyi kép készült róla, rólunk, és rajongókról. Sajnos most már találkoztam több olyan rajongóval, aki ha ölni tudott volna a szemével, már cafatokba hevernék itt. Olyan gyűlölettel néztek rám, mint még soha senki, pedig én nem tettem semmit. Liamot egyre többen vették körül. Amikor már a 20. lánytól kaptam meg a ribanc megnevezést meguntam, és jobbnak láttam, ha arrébb állok.

Elmentem annyira, hogy lássam Liamot, felültem egy pad háttámlájára. Egy fiú mellém huppant, és kezdeményezte a beszélgetést, ám én nem voltam épp jó passzba.
- Te miért nem vagy ott? –bökött a tömeg felé. Megráztam a fejem, és a földet kezdtem el bámulni. –Mi tetszik annyira a földön? Mit látsz, amit én nem? –zavarta meg megint gondolataimat. Kelletlenül megrándítottam a vállam, és tovább pásztáztam a milliónyi apró porszemet. Ennyi lenne? –kérdeztem halkan, szinte magamtól. A fiú rám emelte tekintetét. –A porszemek úgy hevernek a földön, mint egy ártatlan gyermek a pólyájában, és mégis mindenki áttapos rajtuk, és ők szótlanul tűrnek. Vannak dolgok, amikor nem tehetünk semmit, csak tűrünk.
- Nem értem. Szomorú vagy? –kérdezte. Nem, nem. –ráztam a fejem, és egy furcsa mosoly jelent meg arcomon. Nem voltam szomorú, csak az a különleges érzés kerített hatalmába. Azon gondolkodtam, miért engem utál mindenki? Mit tettem, hogy ezt érdemlem, miért kapom azt a jelzőt, hogy ribanc? Liamot teljes szívemből szeretem. Elfogadtam, hogy amikor azt mondja, hogy neki a családja, a fiúk, és én vagyok a legfontosabb, akkor igazából füllent. A rajongók az elsők, és a munkája, utána a családja, majd a fiúk, és én. Ezt megértettem, elfogadtam. És így tartom helyesnek. Bár nekem egy kicsit sem így néz ki a sorrendem, de ez kit is érdekel? A rajongók azt látják, hogy én egy pénzéhes kis izé vagyok. Egyik sem gondon abba bele, hogy mit kell átélnem, és nem csak nekem, hanem az összes többi olyan lánynak, aki hírességgel jár. Néztem őt, ahogy a lányokra őszintén mosolyog, ragyog a boldogságtól. Megérezhette, hogy őt figyelem, mert hirtelen rám emelte tekintetét, mosolygott, és integetett nekem. Ez engem is egy apró mosolyra késztettem, én is visszaintettem neki. A fiú mellettem meglepetten ült. –Te ismered őt? –kérdezte, hangjában egy icipici hisztérikával. Egy igent biccentettem a fejemmel, majd a következő kérdésére előre válaszoltam: a barátnője vagyok. Mire ő hahotázásába kezdett, valószínűleg bolondnak tartott. Nem is csodálom, hisz az előbb itt filozofáltam neki, a homokszemekről. Liamon láttam, hogy kedvesen köszönget el a lányoktól, pár ölelés kíséretében, majd ott hagyja őket, és elindul felém. Gyomrom hullámokat vetett, szívem hevesebben kezdett verni, ahogy egyre közelebb ért hozzánk. Amikor elém ért egy gyors puszit nyomott a számra. A fiú nem tudom, hogy véletlen-e, vagy-hogy oldja a feszültséget, de homlokon csapta magát, majd a pad mellett kötött ki. Gyorsan felpattant elnézést kért, és már ott sem volt. Liammal csak mosolyogtunk a srác tettén. Fejét homlokomnak döntötte, és bocsánatot kért. Elmosolyodtam, és mondtam neki, hogy nincs semmi probléma. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e nálam, ezt a kérdést, ma már számtalanszor hallottam.  Egy határozatlan igen volt a válaszom, majd mielőtt beleköthetett volna, hozzátettem, hogy ezt nekem még meg kell szoknom. Biccentett fejével egyet, amivel elfogadta válaszom, és megerősítésként közel hajolt, és egy hosszú csókot lehet ajkaimra. Kapva kapott az alkalmon egy újságíró, és már lencsevégre is kapott minket, küldtünk neki egy mosolyt, majd kézen fogva elindultunk az Eiffel-toronyhoz. Nem jelentettük be, hogy együtt vagyunk, de valószínűleg már az egész világ tudni fogja holnap, és kész tényként fogja kezelni a nagyközönség. Hurrá még pár millió lány utálni fog, azért mert azzal vagyok együtt, akit tiszta szívemből szeretek. Annyira elvoltam gondolataimmal, hogy észre se vettem, mikor megálltunk az óriási remekmű lábánál, Liam végighúzta hideg kezét az arcomon, érintése után éget ahol megérintett, és melegség járta át testem. Megkérdezte, hogy felmegyünk-e. Kezét megszorítottam, és elindultam a lépcső felé. Este volt már, de rengeteg turistacsoport fotózta Párizs jelképét. Felmentünk a 2emeletre. 276méter magasan voltunk a föld felett.

Csodás panoráma tárult elénk a városról. Liam mögém lépett és átkarolt. Fejét nyakhajlatomba fúrta, keze hasamon pihent. Mindenegyes levegővételével kínozta nyakamat, a hideg rázott tőle, ezt ő észrevette halkan a fülembe kuncogott, és megpuszilta, majd megharapta egy kicsit a nyakam. Mikor végbe vitte a kis expedícióját maga dfelé fordított a szemembe nézett, és azt mondta: - Annyira szeretlek, köszönöm, hogy vagy nekem.
Minden nyugodt volt, szemei igazgyöngyként csillogtak, nem kellettek most a szavak. Csak pár turista gondolta úgy, hogy mi érdekesebb látványt nyújtunk, mint a város. Kezeimet átfontam nyaka fölött. Homlokomat övének nyomta. Orrunk összeért, ezen mosolyognunk kellet, majd egy nagyon édes és hosszú csókba forrtunk össze. Nyelve a dominanciáért harcolt. Keze egyre lentebb, és lentebb csúszott derekamról. Belemosolyogtam csókunkba. Majd levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól. Szemébe néztem, megfogtam az arcát, és én is bevallottam, hogy mennyire szeretem. Mire ő ismét megcsókolt, erre az Eiffel-torony 2. emelete tapsviharba tört ki. Elválltunk egymástól és jót mosolyogtunk, és integettünk a kínai turistáknak, akik örömmel intettek vissza. Egyik kezével átkarolt, amit nadrágom zsebébe pihentetett. Néztük még egy kicsit a nyugodt várost, ami még ilyenkor is zajos. Majd úgy döntöttünk, hogy elindulunk a hotelbe. Fogtunk egy taxit, és szomorúan vettünk tudomást, arról, hogy holnap újra a zajos London fog minket köszönteni, és utána pedig rengeteg ideig leszünk egymástól távol. Én pedig elkezdem az iskolát Gyönyörű szép napot töltöttünk együtt, még ha nem is indult olyan hű, de nagyon remekül. Fáradtan robogtunk be a hotel ajtaján. A liftet vettük irányba. Felmentünk a szobánkba. Ahogy megérkeztünk, fáradtan indultunk el az ágy felé.
- Édes le kellene fürödnünk. –nyüszögtem.
- Együtt? –pattantak ki Liam szemei

- Hm… legyen. –válaszoltam mosolyogva. –de tényleg csak fürdés semmi más. –jelentettem ki.
- Ígérem, nem csinálok semmi rosszat.
- Azt nem mondtam, hogy rossz volt. –adtam egy gyors puszit a nyakára, és indultam el a fürdő felé. Sietős lépteket hallottam meg magam mögött, akaratlanul is elmosolyogtam. Óvatosan elindultam felé, miután becsukta az ajtót, és elfordította a zárat. Elé értem megharaptam a szám szélét. Liam levegő vételei szaporodtak.
- Megölsz kislány, ugye tudod? –kérdezte.
Erre csak felkuncogtam, és adtam neki egy csókot, majd óvatosan elkezdtem felhúzni a pólóját. Kockás hasa elém tárult. Végig simítottam kidolgozott testén. Mire hümmögött egyet. Majd vállamra hajtotta fejét, és mélyeket lélegzett
- Azt mondtad nem lesz semmi, és most kínzol…. mielőtt folytathatta volna a mondatot, számat szájára tapasztottam. Nem értettem magam, honnan ez a nagy bátorság. Benyúlt a pólóm alá mire felszisszentem. Ijedten nézett rám.
- Mit tettem? –kérdezte. Nagyon édes volt.
- Hideg a kezed. –válaszoltam
- Majd mindjárt felmelegszik. –motyogta, és folytatta munkáját pólóm alatt. Óvatos volt, mint tegnap este. Én következtem, az öv kikapcsolásánál segített Liam, majd lehúztam róla nadrágját, amiből kilépett. Ügyesen kapcsolta ki nadrágom gombját, és szabadított meg a ruhadarabtól. Mindketten fehérneműben álltunk egymás előtt. Rátapadt nyakamra, mint egy kis pióca. Kezei egyre fentebb vándoroltak combomon, míg elérte érzékeny pontomat. Majd ágyékát egy kicsit előre nyomta. Feszítette már a boxere rendesen. Úgy gondoltam nem kínzom tovább. Megszabadítottam alsójától. Ő pedig épp a melltartómmal vívott csatát, amit ő nyert meg. Letámadt mindenhogy. Éreztem, hogy most más, más, mint az első. Ez sokkal szenvedélyesebb lesz. Kezei fehérneműm alatt vándoroltak, ami jóleső nyögéseket váltott ki belőlem. Elindultunk a zuhany felé. Egymásnak estünk téptük egymás ajkait. Kívántam őt mindenestől. Ujjai táncot jártak érzékeny pontomon, és kínzott. Liaaaam- nyögtem. Ne kínozz, kérlek. Háta már valószínűleg tiszta karmolás volt. Kinyúlt a nadrágjáért. A nadrág zsebéből kivette pénztárcáját, és pénztárcájából a fémes csomagolású kis tasakot. Pénztárcája szétázott, a víztől ami rá esett, sietősen dobta le a földre. Kibontotta a tasakot, majd felhelyezte, én addig nyakát csókolgattam. Összekulcsolta ujjainkat, majd belém hatolt. Mámorító érzés járta át a testem. Gyönyör, és boldogság egyszerre. Liam óvatos volt, úgy bánt velem, mint egy kis porcelánbábúval, aki perceken belül összetörhet. Liiaam én mindjárt… cshhh –csitított le. Másodpercekkel később hátába mélyesztettem körmöm, és nem sokkal rá ő is szorosan magához húzott. Csókokkal vonta be ajkaimat. Összeölelkezve álltunk. Egymást fürdettük, lábam még mindig meg megremegett. Kiszálltunk a zuhany alól, rám terített egy törölközőt, majd magára is. Gyönyörű vagy. –suttogta. Kijelentésére elpirosodtam. Megszárítkoztunk, majd bebújtunk az ágyba, már egyikünk sem fázott. Szorosan ölelve aludtunk el egymás karjaiba. Gyönyörű lezárása, egy csodálatos napnak. –ezzel  a gondolattal aludtam el, mosollyal az arcomon.. 

42.rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt, mint megígértem megpróbálok, sűrűbben hozni részt. Hát most ez lett belőle. 

Reggel olyan gyorsan pattantunk ki az ágyból. Sajnos most nem volt idő romantikázni. Liam ment fürdeni elsőnek. Én addig ellenőriztem, hogy meg van-e minden. Mikor készlett sietősen felöltözött. Kirontott a fürdőből. 

- Lemegyek, elintézem a számlát, az autó nem sokára itt lesz értünk.
- Oké, édes a nadrágoddal mi lesz?
- Itt hagyjuk! Már mind egy neki. Párizsba veszünk helyette másikat.
- Oké! Te tudod. –válaszoltam
Elmentem én is zuhanyozni, belenéztem a tükörbe, nyakamat egy nagy piros foltocska díszítette, ezért egy kisebb kendővel takartam el azt, épp, hogy ez egyik elmúlik, már jön is a következő. Folytattam az öltözködést egy csőfarmert vettem fel, egy lila rövid ujjúval. Mi meglepő hosszú ujjú nincs is nálam. Párizsba pedig eléggé hideg van. Oké Liam sem hozott hosszú ujjút. Feldobtam egy enyhe sminket. Liam pont visszaért.
- Minden megvan? –kérdezte
- Igen édes, de szét fogunk fagyni. –jelentettem be neki.
- Miért? –nézett rám nagy szemekkel.

- Mert mondjuk Párizsba ritka, ha 25°C felett van a hőmérséklet. És nincs nálunk pulcsi.
- Megoldjuk, veszünk. Nyugi mindenre gondoltam.

- Remek ötleteid vannak. –adtam egy puszit ajkaira, majd kiléptem az ajtón. Mire ő rávágott a fenekemre. Szúrós tekintettel néztem vissza rá. Mire ő megpuszilta az arcom. Oké ma még egy normális csókot sem tudtunk váltani a rohanás miatt. Hova tette az én életem tegnap az eszét? Bár gondolom, hogy hova…
- Drágám add ide a tollat a zsebedből.  –szóltam rá
- Áh, honnan tudtad? –kérdezte
- Ismerlek, de nem engedem, hogy még egyszer benne hagyd, mondtam, hogy erről leszoktatlak.

- A fiúk is a zsebükbe hordják. –jött mentegetőzésével
- De most van nálam táska. –lebegtettem meg a szeme előtt retikülömet. –Belefér, látod. –dobtam bele a tollat. Megrázta fejét. Átkarolta derekamat, és elindultunk az autóhoz, ami már várt minket.
- Hova vigyem önöket? –kérdezte a sofőr.
- A repülőtérre kérem. –mondta Liam.
Fél óra autókázás után megérkeztünk a repülőtérre. Az autóba csak egymáshoz bújva ültünk nem beszéltünk. A taxis jelezte, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk az autóból. Bementünk a reptérre felvettük a jegyeinket, amik Párizsba szóltak. Leadtuk a csomagjainkat. Elmentünk venni egy kis rágcsálni valót a gépre. És még mindig nem csókolóztunk ma. Egyszerűen ez így valahogy kiesik, mert rohanunk. Nagyon hiányozik édes ajkainak íze. Ha már most megbolondulok ennek hiányától, mi lesz, ha itt hagy? Mi lesz, ha elmegy turnézni? Sokkal, szebb lányokkal fog találkozni, mint én.
Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy Liam felállt mellőlem, csak amikor a kezét lóbálta előttem.
- Kicsim itt vagy? –szólt hozzám
- Igen ne haragudj! Kicsit fáradt vagyok.
- Na, gyere, szálljunk fel, utána pihenhetsz! –nyújtotta kezét felém
 Elfogadtam, összekulcsoltuk ujjaikat. És elindultunk a repülő felé. Szótlanul mentem mellette. Felértünk a repülőre, elfoglaltuk a helyünket. Az ablaknak döntöttem a fejem, és bámultam kifelé a többi repülőre.
- Édes valami baj van? - kérdezte

- Nem nincs semmi. –válaszoltam bár hangom nem a válasznak megfelelően csengett.
- Látom, hogy van valami. Megbántad a tegnap estét? –kérdezte ijedten.
- Hogy mi? Dehogy is. Imádtam a tegnap estét.
- Akkor mi van veled? Olyan szótlan vagy.
- Fáradt vagyok, és hiányzik a csókod. Ma még nem is kaptam rendes csókot. –mondtam neki egy kicsit felháborodva.
- Óh, picim csak ennyi, ezt mondhattad volna hamarabb is! És egyébként nekem is hiányzik édes ajkad.
Megfogta a nyakam, közelebb húzott magához, mélyen a szemembe nézett.
- Mindennél jobban imádlak. –csókolt meg.
Apró ajkai lágyan érintették az én ajkaimat, egy kicsit harapott az alsó ajkamba, amivel arra kényszerített, hogy nyissam ki azt. Nyelve sebesen lecsapott az enyémre, és később már vad táncot jártak. Levegőhiány miatt szétváltunk. Néztük még egy kicsit egymást, majd fejem a vállán landolt.

Mióta megérkeztünk a repülőtérre, annyira el van varázsolva. 5 percig legyeztem a szeme előtt a kezem, mire észrevette, és ha megkérdezem mi a baj az a válasz, hogy csak fáradt. Talán megbánta az éjszakát? De hát mért nem szólt, hogy még nem áll rá készen? Én vártam volna rá, ha kell évekig. Tegnap egyáltalán nem láttam rajta, hogy nem élvezné a dolgot, sőt. Most még is annyira rossz kedve van. Pedig a hotelbe még mosolygott, de most. Tessék, felszálltunk a repülőre, és ő inkább neki támaszkodik az ablaknak, minthogy a vállamra döntené édes fejét. Nem bírom tovább meg kell tőle kérdeznem:
- Édes valami baj van?

- Nem nincs semmi. –válaszolta, de hangja mégis szomorúságot tükrözött.
- Látom, hogy van valami. Megbántad a tegnap estét? –nyeltem egy nagyot, és vártam válaszát.
- Hogy mi? Dehogy is. Imádtam a tegnap estét.

- Akkor mi van veled? Olyan szótlan vagy. –kérdeztem tőle kedvesen
- Fáradt vagyok, és hiányzik a csókod. Ma még nem is kaptam rendes csókot. –mondta kicsit felháborodva, ezen jót mosolyogtam, és jó tudni, hogy hiányzik neki, a csókom.
- Óh, picim csak ennyi, ezt mondhattad volna hamarabb is! És egyébként nekem is hiányzik édes ajkad. –vallottam be, hisz tényleg nem tudtunk ma még normális csókot váltani.
Megfogtam a nyakát, közelebb húztam magamhoz, mélyen a szemébe néztem
- Mindennél jobban imádlak. – vallottam be neki, majd megcsókoltam
Édes ajkai óvatosan falták ajkaim. Nem bírtam tovább, aprót haraptam ajkába, ő egyből kinyitotta a száját, beférkőztem szájába, és táncra hívtam nyelvét, amit ő el is fogadott. A levegőhiány tette tönkre a remek pillanatunkat. A csók után hosszan bámultam szemeibe, ezekbe a gyönyörű szemekbe, amelyekben elveszek.   
Rátette fejét a vállamra, ölembe fogtam kezét, ujjammal simogattam sima bőrét, amire el is aludt. Egy fél óra sem telt el, de már Párizsba voltunk, ezért fel kellett keltenem. Gyönyörű szemét rám emelte, mondtam neki, hogy megérkeztünk egy aprót bólintott. Leszálltunk. Fogtunk egy taxit, ami a hotelhez vitt minket. Le Burgundy Parisban szálltunk meg. Úgy gondoltam, hogy picit pihenünk, mert, hogy Szandi tényleg eléggé fáradt. Este pedig elmegyünk várost nézni.

- Elmegyünk venni neked nadrágot? –kérdezte tőlem Szandi
- Ne most veled akarok lenni, gyere ide. –fogtam meg kezét és húztam közel magamhoz, és beleültettem ölembe, majd megcsókoltam. Homlokunkat egymás homlokához döntöttük. Láttam, hogy még mindig nincs valami happy állapotba.

- Mi lenne, ha pihennénk egy kicsit? –simítottam meg az arcát.
- Igazán jól esne. –mondta egy apró mosoly kíséretében. –de Párizsba vagyunk, ilyenkor nem aludhatunk.
- De-de, majd estefelé lemegyünk körül nézni, és nem utoljára hoztalak ide. Szeretem Párizst, szép. Jó itt lenni.

Tényleg fáradt voltam, de nem akartam a hotelbe fetrengeni, de úgy tűnik Liam is szeretne, egy kicsit piheni. Akkor itt maradunk. Még mindig motoszkált a fejembe, a kérdés, hogy miért pont én? És mi lesz ha…? Eddig én vigasztaltam őt a turnéval kapcsolatban, most neki kellene engem, de én nem mondom ki, hogy ez a bajom. Nem akarok felesleges erőfeszítéseket ebbe a gondolatba tenni. Talán minden rendbe lesz, még ha több hónapra is megy. És annyira nem lesz borzalmas, mert néha majd én is megyek vele. Tehát annyira nem lesz szörnyű, és érzem, hogy szeret. Nincs mitől félnem.  Míg én gondolkodtam, ő el is aludt mellettem. Úgy döntöttem, hogy ha már ő is elaludt, akkor én is beszundizok mellette.

( Repülőn ülök Eleanorral, és Perrievel, épp a fiúk Amsterdami koncertjére tartunk. Már 2hónapja nem találkoztunk a fiúkkal nagyon hiányoznak nekünk. Eleanor pont azt meséli, hogy mennyire csendes Louis nélkül a ház. Perrie pedig Zaynt hiányolja. Elmondása szerint néha alig tud elaludni, aggódik, hogy Zaynnek baja esik. És itt vagyok én, én, aki már lassan 3napja nem beszéltem Liammal, folyamatosan a telefont nézem, nem hív, amikor én hívom, kinyomja. Attól félek, hogy a képzeleteim bolondoznak velem, és beváltak. Harryt is felhívtam, azt mondja, hogy Liam mindig intézi a dolgokat, nem igazán ér rá, és hogy ne aggódjak, minden rendben van. Végre leszállt a gépünk, a fiúk nem tudják, hogy ide jövünk, meglepjük őket. Egy szállodába szobát béreltünk. Elsőnek elmegyünk oda, majd a fiúkhoz indulunk, akik próbálnak a koncertre. Vettünk egy kis apróságot nekik, az egyik butikba, majd indultunk is a sportcsarnokba. Mikor beléptünk leültünk egy székre, hogy a fiúk ne lássanak. Majd mikor végeztek a dallal, Paul mondta, hogy 10perc szünet. A kispillangók előjöttek a gyomromba. A másik két lány elindult az öltözőkhöz, majd én utánuk indultam. De, bár ne tettem volna. Hangokat hallottam, Liam hangját, ezért benyitottam, ott állt egy szőke lánnyal csókolózott. Szemeimből záporoztak a könnycseppek. A lány csak jó ízűen nevetett. Liam hátranézett, neki is mosoly ült a száján. –Miért csináltad? Miért tetted ezt velem? –kérdeztem tőle kétségbe esetten. Ő pedig a képembe röhögve válaszolta: -Óh- cica te már nem kellesz kaptam jobbat. Szakítok!) Hirtelen felültem az ágyra, szememből könnycseppek hulltak, halkan szipogtam, hisz ő még nyugodtan aludt. Kibotorkáltam az előtérbe, ittam egy pohár vizet. Visszamentem szobába a bőröndömből kivettem a fürdőruhám a törölközőm, és egy cetlitre írtam egy rövid üzenetet: „Elmentem úszni egyet. Szeretlek” letettem mellé. Elindultam lefelé, valaki csak megtudja mondani, hol van a úszórészleg. Ez így is volt. Egy kedves szobapincér levezetett. Muszáj volt elterelni valamivel a gondolataim, most nincs zongora. Mikor beléptem a fürdőrészre, nem volt ott senki. Meglepő. Gondolom, este tele van, ilyenkor meg nincs itt senki, mert mindenki várost néz. Egy ideje már elvoltam lent. A medence szélén támaszkodtam, mikor két kezet éreztem a derekamon, a hideg is kirázott. Megijedtem, hirtelen nem tudtam ki. De mikor meghallottam hangját, félelmem azonnal elszállt.
- Miért nem keltettél fel? –kérdezte
- Aranyosan aludtál. –válaszoltam.
- De te nem aludhattál valami sokat. –jelenti ki
- Nem aludtam jól, lejöttem egy kicsit úszni.
- Ma olyan fura vagy. Mi a baj? Látom, hogy baj van, és ne arra fogd, hogy fáradt vagy, mert ha fáradt lennél, akkor most fenn aludnánk összebújva.
- Hm, rosszat álmodtam, és felijedtem.
- Mit álmodtál? –simította ki hajamat arcomból.
- Butaságot. –tettem mellkasára a kezem, és megcsókoltam, majd a nyakát puszilgattam, és hogy visszakapja a foltot a nyakamon, ezért óvatosan elkezdtem kiszívni a nyakát.

- Milyen kis vámpír vagy. –adott puszit ajkaimra. –de még mindig nem mondtad el mit álmodtál-
- hogy elhagysz. –jelentettem ki nemes egyszerűséggel, és egy nagyot nyeltem, nehogy eszembe jusson az álombeli kép.

- Sosem tenném. Nálad szebb, okosabb, kedvesebb, édesebb, szerényebb, szeretni valóbbat, hé, nem is, mert imádni valóbb lányt sose láttam, és nem is ismertem. –adott apró puszikat a számra. Nagyon szeretlek, imádlak, nélküled nem léteznénk, csak a tiéd vagyok senki másért. Legyek akár hol, én mindig itt vagyok melletted. Turnén mindennap hívlak, és te pedig jössz, ha ráérsz. Mindent megoldunk. Turné után pedig elmegyünk valahova ismét csak mi ketten. Ne aggódj, kérlek ilyeneken. Nagyon imádlak Törpilla.
- Héé nem is vagyok pici!
- Nem, de az én pindurim vagy. –csókol meg ismét. –Na gyere menjünk nézzük meg a várost, és vegyünk nekem nadrágot.
- Oké menjünk!

Liam szavai hatottak, imádom, ahogy beszél hozzám. Tényleg nincs hozzáfogható fiú a világon. 

Nem One Direction, de muszáj megemlékeznünk róla!

Muszáj megemlékeznünk a Republic frontemberéről! A nemzet nem csak egy egyszerű embert veszített el ma, hanem egy művészt, egy kiváló embert. A magyar zeneipar legeslegjobban kiemelkedő alakja volt. Olyan zenét csinált, amit mindenki ismert, és rengetegen szerették, köztünk én is. 

Kiskoromban mindig a Szállj el kismadarat énekelgettem tőle :"(

Kedvenc dalom tőlük: Ha még egyszer...

1965 május3-2013 március 11 :'(

RIP :'(
Szívünkben örökké élni fogsz :(  

41.rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen későn van rész! Nem nagyon értem rá! Most már megpróbálok visszaállni arra, hogy sűrűn hozok részt.
Fél 11 körül keltem fel. Liamet néztem. Olyan édesen aludt mellettem, és szorosan húzott magához. Apró csókokkal borítottam be arcát, hogy felkeljen. Nagy mosoly húzódott a szájára.
- Abba ne hagyd. –szólt rám
Kapott egy puszit, majd kipattantam mellőle. A nap ezer ágra sütött. A tenger gyönyörű volt, ahogy visszaverte a napsugarakat.
- Lemenjünk édes? –kérdezte miközben odajött hozzám, és átkarolt hátúról.
- Igen! –mondtam, csillogó szemekkel.
- Oké, akkor vedd fel a fürdő ruhád, és menjünk!  
Elmentem felöltözni. Majd mire kész lettem Liam is kész lett. Kézen fogva léptünk ki az ajtón, és kezdtük meg a sétát a part felé. Sétálgattunk egy darabig, majd levettük ruháinkat, és bementünk a vízbe. Kellemesen meleg volt. Annyira jó volt itt lenni vele. Anyáék már biztos halára aggódják magukat, hisz telefont egyikünk sem hozott. Ez a mi hetünk, ezt senki sem zavarhatja meg. Így is holnap után már megyünk is haza. Olyan gyorsan eltelik ez a pár nap. Most olyan, mintha egy álomba lennénk, de utána megint belecsöppenünk a fájó valóságba, ami nem más, hogy hónapokig leszünk egymástól távol, de most úgy érzem, hogy mindent ki fog bírni a kapcsolatunk.

Néztem gyönyörű arcát, amelyről nyugodtan folytak le a vízcseppek. Ő nézett azokkal az élénk barna szemekkel. Magához húzott, és megcsókolt. Mindig furcsa, amit ilyenkor érzek, de amit most éreztem az volt a legfurcsább. Kívántam minden egyes porcikáját. Akartam őt, mindenféle módon. A csókunk a lassúból átváltozott a vad követelőzésbe, amit én kezdtem. Ő szakította meg ezt.
- Milyen kis vadcica vagy. –mondta. –erre én teljesen elpirultam. Álam alá nyúlt, és megcsókolt. A csók után megfogta a kezem.
- Na, gyere, keresünk egy hajót, és megebédelünk rajta. –kulcsolta össze a kezünket.
Elindultunk a partra. Felöltöztünk, a vizes fürdőruhán remekül mutat a nyári ruha tényleg. Elmentünk a kikötőbe. Azért volt főképp jó a város, mert sok minden volt közel egymáshoz, így nem kellett autót bérelni. Az emberek nagy része csak sétálgatott.
- Este lesz egy kis meglepetésem számodra. –szakította meg gondolataim Liam.
- Igen? És mi? –kérdeztem mosollyal az arcomon.

- Majd meglátod. –hajolt közelebb és egy rövidebb puszit adott a számra.
Felszálltunk egy hajóra, ahol francia specialitást szolgáltak fel, meg sem próbáltam megjegyezni a nevét, úgysem ment volna.
Liam nagyon édes fiú, soha senki nem foglalkozott ennyit velem, mint ő. Most már mindent tudunk egymásról, bármit meg tudok osztani vele. Tudom, hogy segít megoldani, és senkinek nem mondja el az apróbb kis titkokat.
Hajóút végén elbarangoltunk a városba. Elmentünk vásárolgatni. Megnéztük a híresebb épületeket/ múzeumokat. Egyszerűen csodás volt minden.
- Édes megnézzük este a naplementét? –kérdeztem tőle.

 - Igen. Örömmel. –puszilt bele a nyakamba.
3óra körül járhatott. Elindultunk egy élményfürdő felé. Elég sokan voltak benn. Több directioner jött oda hozzánk. Volt olyan, aki teljesen kiakadtak, hogy Liammal vagyok, és volt, aki aranyosan vette ezt az egészet. Már felesleges titkolóznunk. Valószínűleg mire kimegyünk innen hemzsegni fog a környék az újságíróktól. Ezek már csak apróbb dolgok voltak, nem igen érdekelt már, hogy közszereplő leszek. Napoztam egy kicsit, Liam pedig elment úszni. Már épp csukódtak le a szemhéjaim, amikor egy kislány leült mellém. Jött az apukája, hogy elvigye.
- Gyere, ne zavard a hölgyet, hagy pihenjen. –mondta neki.
- Nem igazán zavar. –mondtam a kedves apukának.
- Te vagy Liam Payne barátnője? –kérdezte a kislány.
- Igen én vagyok. –ültem fel hozzá. Ő pedig csak átkarolt. Viszonoztam ezt a gesztust.
- Szeretnél vele beszélgetni? Nem sokára jön csak elment úszni egyet.
- Szabad? –kérdezte csillogó tekintettel.
-  Hát persze, nem fog megenni. Sőt, ha hozol egy papírt vagy várj csak, lehet, van nála dedikáló kártya.
Megfogtam Liam farmerját, és kutatni kezdtem utána, de valami trutyiba nyúltam bele. Sikerült benne találnom kártyát, és egy kifolyt tollat, Király, ha ezt meglátja, kiakad.  Sztárság alapvető része, hogy mindig, mindenhol van nála dedikáló kártya, és toll.

Tiszta tinta volt a kezem a tolltól. Szerelmem pedig pont felénk tartott. Mosolyogva. Na, majd nem fogsz te mosolyogni, ha meglátod a farmeredet fogtam a fejem.  Oda ért hozzám erre persze hogy rá ül a farmernadrágjára, és kedvesen kezd el beszélgetni a mellettem ülő lányra.
- Édes szerintem add ide azt a farmert. –szóltam rá
- Neked mitől kék a kezed? –néz rám ijedten.
- Ne nyúlj bele a nadrágod zsebébe. –javasoltam.
- Ugye nem? –kérdezte
- Ugye de! Miért hagytad benne a tollat a zsebedbe a 40°C-on?
- Mindig benne van. –válaszolja.
- Mind egy add ide a nadrágod, megpróbálok csinálni vele valamit, addig te szórakoztasd Lilianat. –mutattam a kislányra. Megfogtam a nadrágját, és elindultam a mosdók felé. Volt, aki hülyének nézett, hogy egy férfi gatyának a zsebét súrolom a tintától, egy strandon. Nem igazán jött ki belőle. Nekem már teljesen mindegy volt, hisz a kék tinta sikeresen befogta a kezem. Gyönyörű lett a kezem, félig Avatar beütést érzek. Elindultam vissza, de Liamat egy újabb rajongói sereg vette körül. Visszamentem leültem Liam mellé, ő közbe szorgalmasan osztogatta az autogramot, és a képeket.
- Édes kivettem a táskádból egy tollat. –nyögi be.
- Oké jól van! – válaszoltam. –de azt nem fogod zsebre vágni, erről le foglak szoktatni. –mondtam neki.
- Nagyon nem jött ki? –kérdezi ijedten.
- Drágaságom szerintem fürdőgatyába fogsz a szállásig gyalogolni.
- Ne már. Muti. –kérte.
- Mi történt? –kérdezte az egyik rajongó.
- Beletettem a tollat a nadrágom zsebébe és belefolyt, még szerencse, hogy a kártyák a másik zsebbe voltak. Jegyezzétek meg, sose tegyétek bele a zsebetekbe a tollat, mert így jártok.

Ezen csak jót mosolyogtam. Reméltem ott legbelül, hogy ő is meg tanulta ezt a leckét. Lassan szétszéledtek a rajongók, mi is összepakoltunk, vetünk egy jégkrémet, és elindultunk a szállásra. Liam a dereka köré tekerte a törölközőt, felkapta a felsőjét. Eléggé ironikus volt a helyzet, mert, ahogy gondoltam, volt kint pár újságíró. Még szerencse, hogy véletlen arra járt egy a taxi. Gyorsan bepattantunk, bediktáltuk a címet, és már ott sem voltunk. Elmentem lefürödni a klóros víztől, leáztattam Liam nadrágját, bár szerintem ezt már ki lehet dobni, de mind egy. Liam is elment lefürdeni. Majd mikor végeztünk elindultunk megnézni a naplementét. Liam ismét elkezdte beletuszkolni a zsebébe a tollat, és a kártyákat. Mire én a fejemet csóváltam.
- Add ide azt, mielőtt ezt a nadrágodat is tönkre teszed. –parancsoltam rá.
- Tessék anyuci. –nyújtotta oda.
- Mit mondtál? –kérdeztem tőle tettetett sértődéssel.
- Jól van, na- Jött közel hozzám. És nyomott egy puszit a vállamra.
- Hm, ilyet nem szoktak a fiúk az anyukáknak csinálni. –fordultam felé. Mire ő a számra helyezte a száját.
- És persze ilyet sem. –mormogtam bele a csókunkba.
Mire ő levezette kezeit a fenekemre, és belemarkolt.
- Na ilyet meg pláne nem. - folytattam a kötekedést.

- Jó akkor gyere, induljunk. –fogta meg a kezem, és elindultunk a partra. Az utca eléggé kihalt volt. Leértünk a partra, leültünk a homokba, este 7körül járt. És a Nap elkezdett lefelé haladni. Gyönyörű szép látvány volt. Neki dőltem Liamnak, ő pedig átkarolt, adott egy puha csókot ajkaimra. Tökéletes pillanat volt ez az egész. Miután besötétedett. Visszaindultunk a szállásra. A portán megállt.

- Kicsim van egy kis dolgom 10perc múlva megyek. Öltözz fel. Fenn találkozunk. –mondta sunyin, és mosolygott egy édeset.
- Oké. –adtam neki egy aprócska puszit.
Ő odament a portához, én pedig elindultam fel a lakosztályba. Kinyitottam a szekrényt, és elkezdtem vizslatni a ruháimat, hogy mit is vegyek fel. Egy fekete ruha mellett döntöttem, kifestettem magam, és hajamat egy kicsit begöndörítettem. Ezt mind fél óra alatt. Egyszer csak kopogtak az ajtón. Bezártam? –kérdeztem magamtól. Odamentem, de az ajtó nem volt bezárva, és egy szobapincér állt előttem.
- Jó estét kívánok a hölgynek! Ezt Liam úr küldi. –nyújt át tálcán egy borítékot.
Elvettem onnan. Kinyitottam.
„ Szia Életem! Gyere az alagsorba, tudod a meglepetés ;) Nagyon szeretlek, kérlek, siess, mert nagyon hiányzol.”

Mosolyogtam egyet, és elindultam lefelé. Nem volt nehéz oda találni. Az alagsor bejáratánál állt még egy szobapincér, egy tálcával, amin egy száll rózsa volt.
- Kisasszony, ez az öné. –nyújtotta át nekem.
Megfogtam a rózsát, beleszippantottam. A kicsi pillangók a gyomromban vadtáncba jártak. Víz illatot éreztem. A folyosó végén egy ajtó félig volt nyitva, gondoltam ide kell benyitnom. Nagyon is jó helyre nyitottam. Teljes elfeledkeztem mindenről, amint megláttam ezt a gyönyörű helyet, és Liamot, miközben mosolyogva áll egy száll rózsával a kezében. Bentebb léptem. Egy könnycsepp gurult le az arcomról a meghatódottságtól. Liam odalépte letörölte, és megcsókolt.
- Tetszik? –kérdezte félénken.

- Liam hisz ez gyönyörű! Úristen én nem találok szavakat. Köszönöm. –csókoltam meg.
A vízen gyertyák úszkáltak. Két pezsgős üveg volt kirakva a kismedence szélére. A sarokba ki volt rakva, hogy I love you. Megfogta a kezem, egy dobozt húzott ki a zsebéből, majd nyújtotta át.
- Ezt neked vettem. –jelentette be
Kinyitottam a dobozkát, egy nyaklánc díszelgett előttem.
Ez egy vagyonba kerülhetett. - mondtam
- Ne foglalkozz vele. Gyere inkább ide. Fogta meg a kezem, és nyomott egy csókot a számra. Testemet ismét átjárta az a jól eső borzongás, ami a parton. Csókunk egyre vadabb és követelőző lett. Benyúltam pólója alá. Megállított. Odament a kádhoz kivette belőle a gyertyákat, majd visszajött, és letámadta nyakamat. Lehúzta ruhám cipzárját. Percekkel később fehérneműbe álltam előtte szégyenlősen. Ő ajkába harapott.
- Gyönyörű vagy jelentette ki. –mire csak még jobban elpirultam.
Most én kezdtem el nyakát csókolgatni, ő addig el volt foglalva fenekemmel. Benyúltam a pólója alá, és kibújtattam belőle. Izmos teste elém tárult. Keze egyre fentebb haladt gerincemen simított végig, és egy mozdulattal kikapcsolta melltartóm.
- Hm, van benne gyakorlatod. –mondtam. Mire ő csak felnevetett, és letámadta nyakamat.
A nadrágjának a cipzárjával kezdtem el foglalatoskodni, de nem igazán akarta megadni magát, ezért Liam besegített. Én egy száll bugyiba, ő pedig egy száll alsó gatyába állt előttem. Hazudnék, ha az mondanám, hogy nem kívántam őt. Sőt. Ismét letámadtam nyakát. Mire ő a bugyimmal kezdett babrálni, de mielőtt lehúzta volna. Megállt, rám nézett.
- Édes biztos, hogy akarod? –kérdezte
- Igen. –bólintottam. Bár hangom remegett, hisz nekem ez volt az első. Lehúzta bugyimat, majd levette a nadrágját, elindultunk a medencébe. Gyönyörű látvány volt tényleg. Mesébe illő. Nem volt természetes fény, csak a gyertyák. Csókolgattuk egymást, és ismerkedtünk egymás testrészeivel. Jól eső nyögéseket váltott ki belőlem, mikor Liam melleimet masszírozta.
- Ha nagyon fáj, szólj! –kérlelt, majd egy hosszú csókot kezdeményezett. 
Nem sokkal később egybe forrt a testünk. Liam igazán figyelmes volt, vigyázott minden egyes mozdulatával. Az első percekben fájt, de utána átalakult jól eső érzéssé. Szebb első alkalmat el sem tudtam volna képzelni.
Lihegve feküdtünk a vízben egymás karjaiban, csókolóztunk, ettünk csokis szamócát, és megittunk egy pohár pezsgőt. Majd összeszedelőzködtünk, és elindultunk a szobánkba.

Az ajtó előtt Liam visszarántott.
- Édes van egy kis gond. –mondja
Néztem rá, hogy mi baja van.

- Holnap Párizsba utazunk, és nincs összepakolva.
Elsőnek nem tudtam, miről beszél, majd elmondat még egyszer. Beestünk az ajtón, és elkezdtünk összepakolni, majd hajnali fél2 körül sikeresen, és fáradtan bedőltünk az ágyba. 

40.rész

Reggel arra keltem, hogy Liam simogatta az arcom. Nehezen kinyitottam szemeimet, és belenéztem gyönyörű szemébe. Puha ajkaival, adott a számra egy puszit, de én nem értem be ennyivel. Perceken belül nyelveink a dominanciáért harcoltak. Nehezen szétváltunk.
- Hm, szép jó reggelt. –köszöntött most már szavakkal is

- Ennél jobbat? Ennél jobb nincs, nem lehet. –mosolyogtam.
- Mit szólnál, ha lemennénk reggelizni? –kérdezte
- Elsőnek lefürdök, felöltözöm.
- Segíthetek? –nézett rám azokkal, gesztenyebarna szemeivel.
- Igen. –válaszoltam komolyan.

- Tényleg?
- Nem drágám! –mondtam gonosz vigyorral az arcomon.

- Áhá tehát így állunk! –állt fel és futott oda hozzám. És adott egy csókot, majd a fürdőszoba felé kezdett tolni. Mikor bementünk kattant a zár. Nézett rám igéző szemeivel. Közelebb lépett, és csókolgatni kezdett, majd keze a pólóm alá tévedt.

- Édes, imádlak, de ennek nem most van itt az ideje. –állítottam meg.
Szomorúan rám nézett, adott egy puszit. És még mindig ott álltunk a fürdő közepén, nem mozdult egy tapodtat sem. Csípőre tettem a kezem, megmosolyogtam, hogy nem mozdul, majd az ajtóra mutattam, adva neki a jelzést, hogy induljon kifelé.
- Jó megyek. Elintézek valamit, mire felérsz, kész leszek oké?

- Rendben.

Annyira édesen szuszog itt mellettem. Annyira, jó hogy a barátnőmnek mondhatom. Gyönyörű lány. Beindítja minden érzékszervem. Úgy gondoltam felkeltem, lemegyünk reggelizni, elmegyünk vidámparkba. Este elviszem vacsorázni egy édes kis étterembe. Vettem neki egy nyakláncot, és ezt az este folyamán fogja megkapni. Mikor kinyitotta szemét, egy puszit adtam ajkaira, de ő neki ez kevés volt. 

- Hm, szép jó reggelt. –szóltam hozzá

- Ennél jobbat? Ennél jobb nincs, nem lehet. –mosolygott, olyan volt, mint egy angyal

- Mit szólnál, ha lemennénk reggelizni? –kérdeztem tőle, hisz éhes voltam
- Elsőnek lefürdök, felöltözöm. – hm, beindította a fantáziám, ez a két mondat
- Segíthetek? –kérdeztem tőle
- Igen. –válaszolta komolyan.

- Tényleg? –sokkolt a válasza
- Nem drágám! –mondta gonosz mosollyal az arcán. .

- Áhá tehát így állunk! –álltam fel és futottam oda hozzá. És adtam neki egy csókot, majd a fürdőszoba felé kezdtem tolni, hátha meggondolja magát. Mikor bementünk kattant a zár. Bezártam az ajtót. Már szemeimmel is feltudtam volna falni. Közelebb léptem, és egy lágy, de mégis vad csókot nyomtam szájára, majd benyúltam pólója alá. Mire ő megállított:

- Édes, imádlak, de ennek nem most van itt az ideje.
Szomorúan rá nézte, majd eszembe jutott valami, adtam egy puszit szájára. És elkezdtem kiagyalni a tervet, mire ő csípőre tett a kézzel, mutogatott az ajtó felé. Vettem az adást
- Jó megyek. Elintézek valamit, mire felérsz, kész leszek oké?

- Rendben. –válaszolta
Kiléptem a szobából. Felöltöztem, és lementem a recepcióhoz.
- Elnézést. –szóltam a hölgyre
Rám nézett, majd összehúzott szemöldökkel várta, hogy mondjam mi bajom van.
- Önöknek van valahol jakuzzi részlegük?
- Az alaksorban igen van!
- Remek! Szeretném holnap estére kibérelni. Lehet ilyet?
- Lehet, igen. Van valami kívánsága a díszítéssel kapcsolatban?
- Szeretném, ha sok rózsaszirom lenne, és gyertyák. Szeretnék kérni hozzá egy üvegpezsgőt, és szamócát. Körülbelül ennyi.
- Rendben, akarja, hogy mi küldjük le a lányt vagy, ön viszi le?
- Hm, szeretném, ha önök küldenék le. Meglepetés lenne neki.
- Oké hány óra körül szeretné?

- Fél 8körül. És, még egyet szeretnék, a világítás olyan hangulatos legyen.
- Rendben van, bízza nyugodtan ránk.

- Köszönöm szépen! Viszlát! –indultam vissza a szobánkba. Kicsim még mindig fürdött. Így a nyaklánc átadását is holnapra helyeztem át.

Leültem a kanapéra bekapcsoltam a TV-ét, mikor barátnőm egy gyönyörű ruhába megjelent előttem, de nem is a ruha volt gyönyörű, hanem ő benne. Megszépítette az így is szép ruhát.  Elsőnek csak rákukkantottam, majd felé fordultam.

- Sikerült elintézni, amit szerettél volna? –kérdezi bájosan.
- Igen, de most már megyünk enni? –kérdeztem
- Igen. –hajolt hozzám, és adott egy puszit a nyakamra, mire kivert a libabőr.

- Gyönyörű vagy Szandi. – simítottam el egy kósza hajtincset arcáról. Ő csak elpirulva nézett. A gondolat, hogy holnap este, ha minden jól megy az enyém lesz, felcsigázott.
Összekulcsoltam kezünket, és elindultunk az ebédlő felé. Reggeli után felmentünk a szobába felvette a táskáját, majd elindultunk a vidámparkba. Reggeli közbe elmondtam neki, hogy azt terveztem, hogy elmegyünk a vidámparkba, örült ennek az ötletemnek, magas sarkúját lecserélte egy topánkára. Nagyon jól nézett ki. Úgy tervezem, hogy csütörtökön elindulunk Párizsba, de sajnos még nem tudom, hogy fogunk eljutni oda, a csomagjainkkal, elég messze van, de hát én vagyok Liam Payne meg tudom oldani a problémát, muszáj lesz. Taxiba szálltunk, és meg sem álltunk a vidámparkig. Első hely ahova mentünk az a óriás kerék volt, eszembe is jutott, hogy ha hazaértünk elviszem még egyszer a London Eyehoz mielőtt elindulnánk a turnéra. Akárhányszor a turnéra gondolok, összeszorul a szívem, hogy itt kell hagynom több mint félévig. Ez a tény egy kicsit le is tört.  

Gyönyörű volt a kicsinyke város az óriáskerékről, de Liam hangulata korán sem volt megnyerő. Láttam rajta, hogy valami baja van. Szorosan hozzám bújt, és átkarolt. Fejét a vállamra helyezte, kezemet ölébe rakta, és simogatta, de még sem volt jó kedve.

- Mi a baj? –kérdeztem aggódva.
- Semmi. – válaszolta
- Akkor min gondolkoztál el ennyire?
- Tudod, ha visszamegyünk, utána rá 2napra indulunk turnézni. Csak simán nem akarlak itt hagyni több mint félévig.
- Tudom, de neked ez a dolgod, én várni foglak, kimegyek eléd a reptérre, mindennap beszélünk. Minden rendben lesz. –adtam egy puszit az arcára.
- Ezt nekem kellene neked mondanom.
- De most neked ezekre nagyobb szükséged van. –simítottam meg puha arcát.
- Szeretlek. –bújt még jobban hozzám.
Liam olyan volt most, mint a kezes bárány. Mint egy édes kiskutya, aki ha teheti, a gazdájához bújik. Érdekes kapcsolatnak indult a miénk, de mostanában csak a jó úton haladunk. Egyre jobban azt érzem, hogy nekem ő az igazi. Szeret. Itt van velem, ölel, csókol, becézget, megért, és ami a legfontosabb szeret. Igen szeret, és én is szeretem őt. Nehéz lesz ez a félév, de ki fogjuk bírni, mert muszáj kibírnunk, hogy utána csak egymással foglalkozhassunk. Óriáskerék után körhintáztunk, hullámvasutaztunk, ettünk fagyit, meg vattacukrot. Találkoztunk pár rajongóval, Liam foglalkozott velük egy kicsit, én addig félre álltam, de egyébként aranyosak voltak, örültek neki, hogy együtt vagyunk. Este 7körül elindultunk a szállodába, mert, hogy ma még el akar vinni, vacsorázni. Hiába mondtam, hogy rám ne költsön, nem engedett belőle. Sőt még meg is sértődött, hogy- hogy gondolom én ezt. Adtam neki egy csókot, így megnyugodott. Most ő ment el lezuhanyozni elsőnek, majd én mentem utána. Egy fehér ruhát vettem fel, ami kicsit csipkézett volt, és a derekán egy aranyszalag volt. Kivasaltam hajam, majd feldobtam egy enyhe sminket. Mosolyogva nyugtáztam, hogy ez így teljesen jó lett. Kiléptem a fürdőszoba ajtón, Liam egy öltönyt viselt, és egy kockás inget vett fel hozzá. Hm, nagyon szexi, volt, és persze helyes. Ajkai széles mosolyra húzódtak, mikor meglátott engem. Közel lépett hozzám, nyelt egy nagyot, és lágyan neki nyomta ajkait az enyémnek. Majd egy gyönyörű vagy mondattal szorosan magához vont. Átölelte a derekam, így indultunk meg az ajtó felé. Csodálatos érzés mellette lenni, engem még egy fiú sem szerettet ennyire, mint Liam. És én sem szerettem még ennyire senkit, mint őt. Beültünk a taxiba, ő bediktálta a címet. Kezünk összekulcsolva az ölemben pihent. Az étterem nagyon hangulatos kis hely volt. Bementünk leültünk egy nyugodt kis sarokba. A pincér felvette a rendelésünket, és kettesbe hagyott minket, Liam megfogta a kezem, és kezdeményezte a csevegést.
- Ha visszamentünk Londonba fogsz nekem énekelni ugye?
- Hm, mi érdekes kérés? –forgattam meg szemeim, miközben mosolyogtam
- Gyönyörű hangod van. Elvarázsolsz vele, bár mindeneddel.
- Ahj te, éneklek neked, ha te is nekem.

- Várj már te még nem is voltál koncertünkön. –jutott eszébe
- Hát még nem volt alkalmam elmenni.
- A turné első megállója London, tehát az első koncerten mindenki ott lesz neked is ott kell lenned. –jelenti ki
- Örömmel elmegyek. Már vagy 2éve arra vágyom, hogy eljuthassak egy One Direction koncertre.
- Na, akkor most ez teljesülni is fog. –puszilta meg kézfejemet.
A pincér kihozta a rendelésünket, megettük majd visszamentünk a szállodába. Beszélgettünk, csókolóztunk, és egymás karjaiba aludtunk el.