44.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. ;) Tényleg jól esne pár komment:( Mert látom én, hogy rengetegen olvassátok, meg ilyesmi, de nem fogok tanulni az olvasásotokból. Ha megosztanátok a véleményeiteket könnyebb lenne a kedvetekre tenni! Puszi mindekinek! 

Reggel mikor felkeltünk mind ketten nyűgösek voltunk. Eljött haza fele út. Megreggeliztünk. Taxiba ültünk, és a reptérig meg sem álltunk.  Az úton csak csöndbe öleltük egymást. Egy kicsit mind kettőnknek vérzett a szíve, hogy visszatérünk a valóvilágba. És még a gondolattól is megborzongtam, hogy két nap múlva kezdődik a turnéjuk. És hogy a következő két napba se fogjuk aktívan tartani a kapcsolatot, hiszen eddig nem járt be próbára, de most már muszáj lesz.
A taxiból kiszállva megcsapott a hideg levegő, libabőröztem. Liam észrevette, és megdörzsölte a karom. Érintése helyén égett a bőröm. Mindig ugyan olyan hatással volt rám. Ez a dolog cseppet sem akart bennem csillapodni. Leadtuk a csomagjainkat. Elmentünk elintézni a jegyeket, és várni kellett még egy kicsit a beszállásra.
- Jól érezted magad? –kérdezte
- Csodálatos volt Liam! Annyira köszönöm. Nagyon szeretlek. –csókoltam meg.
- Annyira jó hogy vagy nekem. Kérlek, ne köszönj semmit! Neked bármit megadnék.
Szám még nagyobb mosolyra húzódott, és szívem hevesen vert. Szorosan magamhoz öleltem.
„Megkérjük kedves utasainkat, hogy a Londoni járatban kezdjék meg a beszállást!” –szakította félbe a romantikus pillanatunkat. Felszálltunk a gépre. Liam végig a kezemet fogta,
- Szeretném, ha holnap megengednéd, hogy bejelentsem a világnak, hogy vagy nekem.
- Liam nem túl korai ez még? –kérdeztem ijedten. Még mindig azt éreztem ez a média nem az én világom.
- Már mind egy, valószínűleg mindennap címlapra kerültünk. Úgy hogy, én úgy gondolom felesleges csámcsogni tovább az ügyön, és így meg tudjuk akadályozni a pletykákat.
- Rád bízom. –mondtam ki. Arra gondoltam, hogy mihelyt elrepültök más országba, visszamegyek keresztanyuhoz egy kicsit. Még nem kezdődik el a suli.
- Jobban szeretném, ha Londonba maradnál. Szüleid mellett biztonságban tudlak, és ez engem megnyugtatna.

- Igazad lehet, anyának biztos nehéz a terhesség, segíteni kell neki.
- Hogy mi mennyire megértjük egymást. Szeretlek édes. –adott egy édes puszit az arcomra.

- Igen mindenbe megegyezünk. Nem vagyok házsártos nénike. Valakinek nagyon könnyű engem meggyőznie.
- Óh, igen? És ki az? Hm?
- Barna haja van, és szép barna szemei, édes mosolya. Nagyon édes és megértő srác. Nem hiszem, hogy ismeri az úr. –mondtam neki.
- Már így állunk? És hogy hívják ezt a személyt?
- Én csak szerelmemnek hívom. –mondtam diadalittasan.
- Ah, gyere ide törpilla. Vont magához közelebb. Neked is gyönyörű szemeid vannak. nyomott puszit a szemem sarkára, és folytatta. Édes nózid. –adott egy puszit orrom hegyére. Puha bőröd. –puszilt arcon ismét. –és gyönyörű rózsaszín ajkaid. –csókolt meg. 

Összekulcsolt kezünkre is adott egy csókot, majd megsimította arcomat. Érintése mosolygásra késztetett.
- Nagyon fogsz hiányozni. –mondtam ki
- Te is nekem, de túl fogjuk élni. Aztán pedig annyit leszek veled, hogy meg fogod unni.
- Téged? Én? Soha!

- Reméltem, hogy ezt a választ kapom. –adott egy apró csókot a számra. Fejemet a vállára döntöttem. Kezünk a hasán pihent. Néztem igéző arcát. Egyben 100%-osan biztos voltam, nem bántam meg semmit, ami vele történt. Fejét a fejemnek döntötte. Csöndben ültünk. Vibrált köztünk a levegő. A rózsaszín felhő talán teljesen elvette az eszemet, de ezt nem bántam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egy női hangra lettem figyelmes.
- Asszonyom leszálltunk. Szólna a barátjának is?
Ránéztem Liamra láttam, hogy édesen szuszog. Aprót bólintottam a hölgynek. Liam puha arcát kezdtem el simogatni. Mire halk nyöszörgések jöttek belőle felszínre. Ezen csak jót mosolyogtam. „Ébredj édes! A srácok már várnak.” –nyomtam puszit arcára. Kinyitotta szemeit. Elindultunk le a gépről. A reptéren iszonyatos tömeg volt, valószínűleg ezt a banda többi tagja okozta. Paul sietett felénk. Átölelte Liamot. Nekem pedig kedvesen köszönt. És ment előttünk, próbált minket védeni. Amikor kiértünk a reptér főcsarnokába elengedtem Liam kezét. Megijedtem a tömegtől. Ennyi embert egy helyen. Liam csak engem nézett, és nyújtotta a kezét. Majd egy ne félj, itt vagyok pillantást vetett rám. Immáron kézen fogva közeledtünk a tömeg felé. Vagy inkább a tömeg felénk? 3 biztonsági őr igyekezett Paulnak segíteni. A lányok, akik ott voltak irtó furán viselkedtek, az egyik neki ment az őrnek. Mire az őr megfogta és kitette oldalra. Egyre jobban éreztem, hogy ez nekem kezd kicsit sok lenni. Előjött az eddig nem mutatkozó tömeg iszonyom, és a fejem is megfájdult a sikítozástól. Alig haladtunk valamit. Liam kénytelen volt elkezdeni autogramokat osztogatni. Táblákkal jöttek a fiúkhoz. Elkezdtem olvasgatni a táblákat. Olyan szövegek voltak rajta, mint például: Niall vegyél feleségül. Harry csókolj meg. Liam szeretlek. Zayn kellesz nekem. Louis tetszel. One Direction a legjobb banda. One Direction örökké.

Elrettentet, hogy ennyire kitartóak. Nagy nehezen a többiekhez értünk. Paul látta, hogy ezt nem igazán viselem jól, ezért mellém állított egy biztonsági őrt. És kikísértetett a kocsihoz. Ő pedig elment elintézni a csomagjainkat. Alig tudtuk áttörni a tömegen. Úgy éreztem magam, mint amikor a kórháznál letámadtak. Az út mentén több olyat is hallottam, hogy ribanc vagy, hülye kis csitri, kinyírlak, szállj le Liamról, de voltak olyanok is, akik azt hajtogatták, hogy szeretünk, meg gratulálunk. Ezek valamennyire jól estek. Mikor kiértünk kezdtem reménykedni, hogy nyugi lesz, de még nagyobb tömeg volt kint, mint bent.
- Istenem minek kell ez? –kérdeztem hangosan
- Nyugodjon meg, ezek csak lányok. –mondta az őr
- Persze lányok, ide csődült a világ összes lánya, vagy mi van már?
- Nem tudom, de lehet, jobban járna, ha taxiba ülne és haza menne. Valószínűleg sokáig fog tartani kiszabadítani a fiúkat onnan.

- Igaza lehet. - helyeseltem

Elindultunk egy taxi felé. A biztonsági őr kinyitotta az ajtót, és minden jót kívánt. Én bediktáltam a címem. Utána eszembe jutott, hogy semmi pénz nincs nálam, hisz a nagy bőröndömbe van a pénztárcám. Telefonom sincs itt természetes. Ez a reptéri jelenet teljesen lefárasztott. A fiúknak sem tudtam rendesen köszönni. Rendesen? Sehogy! Végre leparkoltunk a házunknál. A taxisnak szóltam, hogy várjon már egy kicsit, mert nincs nálam semmi, hozok ki pénzt. Beléptem a házba, anya és apa is otthon ültek. Egyből szorosan magukhoz vontak.
- Édesem annyira hiányoztál! – szorított anya magához.

- Nekem is hiányoztatok anya. Taxival jöttem, nem volt nálam pénz a bőröndömbe van, ki kellene fizetni az urat.
- Majd megyek én. –vállalta apa be.
Anya hasát kezdtem el simogatni. Mire ő csak mosolygott. Minden rendben a pocaklakóval?
- Igen egészséges, mint a makk. –mondta. Szorosan megöleltem.
- Kicsim, hol a bőröndöt egyébként? 

- A reptéren vagy a fiúknál, attól függ. Annyi lány volt a reptéren, anya az egész világ női szülöttjeit oda csődültek, annyira ijesztő volt. 3/4óra alatt jutottam ki egy biztonsági őr segítségével. Ez annyira félelmetes volt. –borzongtam meg.
- És mesélj már! Hogy tetszett a kis kiruccanás.
- Gyönyörű volt anya. Olyan jó volt csak vele lenni. Annyit nevetünk. Olyan édes volt.
- Szeret téged nagyon, ebben biztos vagyok. Az újságok már cikkeznek rólatok.
- Be fogja jelenteni. Holnap. Hogy ne legyenek pletykák. Képzeld csak el a reptéren mennyi olyan mondatot kaptam. Van egy két lány, aki teljesen őrült. Tényleg féltem tőlük. Az egyik neki ment a biztonsági őrnek, hogy megfoghassa Liamot.
- Történt valami más köztetek? Mármint, hogy tudod, mire gondolok.
A kérdés hallatán teljesen elpirultam. Anya ebből tudta a választ. Mosolyra húzódott a szája, és szorosan magához vont. Jó volt édesanyám kezei közt lenni. Ez a két kar mindig biztonságot nyújtott nekem.
- Gyere kicsim, sütöttem finom sütit. A kedvencedet. Raffaello szelet. –húzott a konyhába. Leültünk a székre. Apa is csatlakozott hozzánk. Őt is megölelgettem. Mind ketten folyamatosan azon voltak, hogy meséljek. Elmeséltem a tollas esetet. Anya ezen jót nevetett. Eszembe jutott a nyaklánc, amit Liamtól kaptam. Előhúztam a pólóm alól. Mind ketten csodálattal nézték az apró nyakláncot. Ez annyira gyönyörű. –sírta el magát anya. Mosolyogtam tettén. Apa csak annyival nyugtázta, hogy érzékenyebb a kelleténél. Megszólalt a csengő. Apa felállt, és odament kinyitni. Én bent vártam anyával a konyhába. Az öt szélhámos kismajom tört be. Liam egyből a karjai közé vont. Ugye nem esett semmi bajod? –kérdezte komolyan.
- Nyugi nincs semmi, nem szedtek szét. Csókoltam meg.
- Ezt most komolyan mondjátok? Egy hétig együtt voltatok, és most itt is csókolgatjátok egymást. Liam Szandi most a miénk. –jött elém Louis. 

Liam arrébb állt, és jót mosolygott barátja tettén. Louis ölelt, és hirtelen a maradék három is felém futott. Ajjajj. Anyaék ezt nevetve díjazták. Természetesen a padlón kötöttünk ki.
- Oké srácok! Ti is hiányoztatok! –mondtam mosolyogva.
Az ajtón Nikol sétált be, és szaladt ő is felém. Szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm, hogy itt vagytok. –mondtam
- A csomagodat oda adtuk apukádnak. –mondta Niall
- Köszönöm. Jól vagytok? Minden ok? Anya sütött sütit, gyertek egyetek. –mondtam.
Pillanatokon belül a konyhába voltunk. Niall már falta is a finom sütit. Anya biztos tudta, hogy átjönnek a fiúk, mert sorba került elő az újabb adag süti.
- Felkészültem Niallra. –jelenti ki a sejtésem.  

Ezen mind jót nevettünk. Harry elkezdett faggatni, hogy történt-e köztünk valami komolyabb.

- Fene a perverzfejed Styles. - mondtam neki durcásan.

- Áhá tehát történt valami. –nem akarta hanyagolni a témát. Barátnőm csak nézett, és mosolygott. A szemeimet forgattam. Szerencsére a szüleim magunkra hagytak minket.

Nem tudom apa, hogy állta volna ezt a témát. Ők is követelték, hogy meséljünk. Liam a hely szépségéről, és nyugodtságáról áradozott.

- Na, srácok mi megyünk, mert nekünk sajnos nem volt egy hét szünetünk együtt. És a mai estét szeretnénk együtt tölteni. –mondja Harry

- Oké. Kikísérlek benneteket. Elindultam a két emberkével az ajtó felé. Megölelgettem őket, majd útnak engedtem, hagy menjenek. Visszamentem a konyhába. Leakartam ülni a helyemre, de Liam megfogta a kezem, és az ölébe húzott.
- Van valami, amit meg kellene beszélnünk.
- HM? Mit szeretnél.
- Öhm…