Sziasztok meghoztam a következő részt =) Jó olvasást. Egy két komi, most már igazán jól esne.
Elindultunk Párizs utcáit járni. Elég esős idő
volt, de mégis gyönyörű pompába volt öltöztetve a város. Ahogy sötétedett úgy
mutatta meg egyre szebb oldalát. Az Eiffel-torony kék színnel volt megvilágítva.
Annyira gyönyörű volt. Kézen fogva róttuk az utcákat. Betértünk egy kisebb
vendéglőbe is. Hangulatos kis hely volt. Ettünk egy-egy sütit, majd tovább
indultunk. Liamot rengetegen megállították. Ezernyi kép készült róla, rólunk,
és rajongókról. Sajnos most már találkoztam több olyan rajongóval, aki ha ölni
tudott volna a szemével, már cafatokba hevernék itt. Olyan gyűlölettel néztek
rám, mint még soha senki, pedig én nem tettem semmit. Liamot egyre többen
vették körül. Amikor már a 20. lánytól kaptam meg a ribanc megnevezést
meguntam, és jobbnak láttam, ha arrébb állok.
Elmentem annyira, hogy lássam Liamot, felültem egy
pad háttámlájára. Egy fiú mellém huppant, és kezdeményezte a beszélgetést, ám
én nem voltam épp jó passzba.
- Te miért nem vagy ott? –bökött a tömeg felé. Megráztam a fejem, és a földet kezdtem el bámulni. –Mi tetszik annyira a földön? Mit látsz, amit én nem? –zavarta meg megint gondolataimat. Kelletlenül megrándítottam a vállam, és tovább pásztáztam a milliónyi apró porszemet. Ennyi lenne? –kérdeztem halkan, szinte magamtól. A fiú rám emelte tekintetét. –A porszemek úgy hevernek a földön, mint egy ártatlan gyermek a pólyájában, és mégis mindenki áttapos rajtuk, és ők szótlanul tűrnek. Vannak dolgok, amikor nem tehetünk semmit, csak tűrünk.
- Nem értem. Szomorú vagy? –kérdezte. Nem, nem. –ráztam a fejem, és egy furcsa mosoly jelent meg arcomon. Nem voltam szomorú, csak az a különleges érzés kerített hatalmába. Azon gondolkodtam, miért engem utál mindenki? Mit tettem, hogy ezt érdemlem, miért kapom azt a jelzőt, hogy ribanc? Liamot teljes szívemből szeretem. Elfogadtam, hogy amikor azt mondja, hogy neki a családja, a fiúk, és én vagyok a legfontosabb, akkor igazából füllent. A rajongók az elsők, és a munkája, utána a családja, majd a fiúk, és én. Ezt megértettem, elfogadtam. És így tartom helyesnek. Bár nekem egy kicsit sem így néz ki a sorrendem, de ez kit is érdekel? A rajongók azt látják, hogy én egy pénzéhes kis izé vagyok. Egyik sem gondon abba bele, hogy mit kell átélnem, és nem csak nekem, hanem az összes többi olyan lánynak, aki hírességgel jár. Néztem őt, ahogy a lányokra őszintén mosolyog, ragyog a boldogságtól. Megérezhette, hogy őt figyelem, mert hirtelen rám emelte tekintetét, mosolygott, és integetett nekem. Ez engem is egy apró mosolyra késztettem, én is visszaintettem neki. A fiú mellettem meglepetten ült. –Te ismered őt? –kérdezte, hangjában egy icipici hisztérikával. Egy igent biccentettem a fejemmel, majd a következő kérdésére előre válaszoltam: a barátnője vagyok. Mire ő hahotázásába kezdett, valószínűleg bolondnak tartott. Nem is csodálom, hisz az előbb itt filozofáltam neki, a homokszemekről. Liamon láttam, hogy kedvesen köszönget el a lányoktól, pár ölelés kíséretében, majd ott hagyja őket, és elindul felém. Gyomrom hullámokat vetett, szívem hevesebben kezdett verni, ahogy egyre közelebb ért hozzánk. Amikor elém ért egy gyors puszit nyomott a számra. A fiú nem tudom, hogy véletlen-e, vagy-hogy oldja a feszültséget, de homlokon csapta magát, majd a pad mellett kötött ki. Gyorsan felpattant elnézést kért, és már ott sem volt. Liammal csak mosolyogtunk a srác tettén. Fejét homlokomnak döntötte, és bocsánatot kért. Elmosolyodtam, és mondtam neki, hogy nincs semmi probléma. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e nálam, ezt a kérdést, ma már számtalanszor hallottam. Egy határozatlan igen volt a válaszom, majd mielőtt beleköthetett volna, hozzátettem, hogy ezt nekem még meg kell szoknom. Biccentett fejével egyet, amivel elfogadta válaszom, és megerősítésként közel hajolt, és egy hosszú csókot lehet ajkaimra. Kapva kapott az alkalmon egy újságíró, és már lencsevégre is kapott minket, küldtünk neki egy mosolyt, majd kézen fogva elindultunk az Eiffel-toronyhoz. Nem jelentettük be, hogy együtt vagyunk, de valószínűleg már az egész világ tudni fogja holnap, és kész tényként fogja kezelni a nagyközönség. Hurrá még pár millió lány utálni fog, azért mert azzal vagyok együtt, akit tiszta szívemből szeretek. Annyira elvoltam gondolataimmal, hogy észre se vettem, mikor megálltunk az óriási remekmű lábánál, Liam végighúzta hideg kezét az arcomon, érintése után éget ahol megérintett, és melegség járta át testem. Megkérdezte, hogy felmegyünk-e. Kezét megszorítottam, és elindultam a lépcső felé. Este volt már, de rengeteg turistacsoport fotózta Párizs jelképét. Felmentünk a 2emeletre. 276méter magasan voltunk a föld felett.
- Te miért nem vagy ott? –bökött a tömeg felé. Megráztam a fejem, és a földet kezdtem el bámulni. –Mi tetszik annyira a földön? Mit látsz, amit én nem? –zavarta meg megint gondolataimat. Kelletlenül megrándítottam a vállam, és tovább pásztáztam a milliónyi apró porszemet. Ennyi lenne? –kérdeztem halkan, szinte magamtól. A fiú rám emelte tekintetét. –A porszemek úgy hevernek a földön, mint egy ártatlan gyermek a pólyájában, és mégis mindenki áttapos rajtuk, és ők szótlanul tűrnek. Vannak dolgok, amikor nem tehetünk semmit, csak tűrünk.
- Nem értem. Szomorú vagy? –kérdezte. Nem, nem. –ráztam a fejem, és egy furcsa mosoly jelent meg arcomon. Nem voltam szomorú, csak az a különleges érzés kerített hatalmába. Azon gondolkodtam, miért engem utál mindenki? Mit tettem, hogy ezt érdemlem, miért kapom azt a jelzőt, hogy ribanc? Liamot teljes szívemből szeretem. Elfogadtam, hogy amikor azt mondja, hogy neki a családja, a fiúk, és én vagyok a legfontosabb, akkor igazából füllent. A rajongók az elsők, és a munkája, utána a családja, majd a fiúk, és én. Ezt megértettem, elfogadtam. És így tartom helyesnek. Bár nekem egy kicsit sem így néz ki a sorrendem, de ez kit is érdekel? A rajongók azt látják, hogy én egy pénzéhes kis izé vagyok. Egyik sem gondon abba bele, hogy mit kell átélnem, és nem csak nekem, hanem az összes többi olyan lánynak, aki hírességgel jár. Néztem őt, ahogy a lányokra őszintén mosolyog, ragyog a boldogságtól. Megérezhette, hogy őt figyelem, mert hirtelen rám emelte tekintetét, mosolygott, és integetett nekem. Ez engem is egy apró mosolyra késztettem, én is visszaintettem neki. A fiú mellettem meglepetten ült. –Te ismered őt? –kérdezte, hangjában egy icipici hisztérikával. Egy igent biccentettem a fejemmel, majd a következő kérdésére előre válaszoltam: a barátnője vagyok. Mire ő hahotázásába kezdett, valószínűleg bolondnak tartott. Nem is csodálom, hisz az előbb itt filozofáltam neki, a homokszemekről. Liamon láttam, hogy kedvesen köszönget el a lányoktól, pár ölelés kíséretében, majd ott hagyja őket, és elindul felém. Gyomrom hullámokat vetett, szívem hevesebben kezdett verni, ahogy egyre közelebb ért hozzánk. Amikor elém ért egy gyors puszit nyomott a számra. A fiú nem tudom, hogy véletlen-e, vagy-hogy oldja a feszültséget, de homlokon csapta magát, majd a pad mellett kötött ki. Gyorsan felpattant elnézést kért, és már ott sem volt. Liammal csak mosolyogtunk a srác tettén. Fejét homlokomnak döntötte, és bocsánatot kért. Elmosolyodtam, és mondtam neki, hogy nincs semmi probléma. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e nálam, ezt a kérdést, ma már számtalanszor hallottam. Egy határozatlan igen volt a válaszom, majd mielőtt beleköthetett volna, hozzátettem, hogy ezt nekem még meg kell szoknom. Biccentett fejével egyet, amivel elfogadta válaszom, és megerősítésként közel hajolt, és egy hosszú csókot lehet ajkaimra. Kapva kapott az alkalmon egy újságíró, és már lencsevégre is kapott minket, küldtünk neki egy mosolyt, majd kézen fogva elindultunk az Eiffel-toronyhoz. Nem jelentettük be, hogy együtt vagyunk, de valószínűleg már az egész világ tudni fogja holnap, és kész tényként fogja kezelni a nagyközönség. Hurrá még pár millió lány utálni fog, azért mert azzal vagyok együtt, akit tiszta szívemből szeretek. Annyira elvoltam gondolataimmal, hogy észre se vettem, mikor megálltunk az óriási remekmű lábánál, Liam végighúzta hideg kezét az arcomon, érintése után éget ahol megérintett, és melegség járta át testem. Megkérdezte, hogy felmegyünk-e. Kezét megszorítottam, és elindultam a lépcső felé. Este volt már, de rengeteg turistacsoport fotózta Párizs jelképét. Felmentünk a 2emeletre. 276méter magasan voltunk a föld felett.
Csodás panoráma tárult elénk a városról. Liam mögém
lépett és átkarolt. Fejét nyakhajlatomba fúrta, keze hasamon pihent.
Mindenegyes levegővételével kínozta nyakamat, a hideg rázott tőle, ezt ő
észrevette halkan a fülembe kuncogott, és megpuszilta, majd megharapta egy
kicsit a nyakam. Mikor végbe vitte a kis expedícióját maga dfelé fordított a
szemembe nézett, és azt mondta: - Annyira szeretlek, köszönöm, hogy vagy nekem.
Minden nyugodt volt, szemei igazgyöngyként csillogtak, nem kellettek most a szavak. Csak pár turista gondolta úgy, hogy mi érdekesebb látványt nyújtunk, mint a város. Kezeimet átfontam nyaka fölött. Homlokomat övének nyomta. Orrunk összeért, ezen mosolyognunk kellet, majd egy nagyon édes és hosszú csókba forrtunk össze. Nyelve a dominanciáért harcolt. Keze egyre lentebb, és lentebb csúszott derekamról. Belemosolyogtam csókunkba. Majd levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól. Szemébe néztem, megfogtam az arcát, és én is bevallottam, hogy mennyire szeretem. Mire ő ismét megcsókolt, erre az Eiffel-torony 2. emelete tapsviharba tört ki. Elválltunk egymástól és jót mosolyogtunk, és integettünk a kínai turistáknak, akik örömmel intettek vissza. Egyik kezével átkarolt, amit nadrágom zsebébe pihentetett. Néztük még egy kicsit a nyugodt várost, ami még ilyenkor is zajos. Majd úgy döntöttünk, hogy elindulunk a hotelbe. Fogtunk egy taxit, és szomorúan vettünk tudomást, arról, hogy holnap újra a zajos London fog minket köszönteni, és utána pedig rengeteg ideig leszünk egymástól távol. Én pedig elkezdem az iskolát Gyönyörű szép napot töltöttünk együtt, még ha nem is indult olyan hű, de nagyon remekül. Fáradtan robogtunk be a hotel ajtaján. A liftet vettük irányba. Felmentünk a szobánkba. Ahogy megérkeztünk, fáradtan indultunk el az ágy felé.
- Édes le kellene fürödnünk. –nyüszögtem.
- Együtt? –pattantak ki Liam szemei
Minden nyugodt volt, szemei igazgyöngyként csillogtak, nem kellettek most a szavak. Csak pár turista gondolta úgy, hogy mi érdekesebb látványt nyújtunk, mint a város. Kezeimet átfontam nyaka fölött. Homlokomat övének nyomta. Orrunk összeért, ezen mosolyognunk kellet, majd egy nagyon édes és hosszú csókba forrtunk össze. Nyelve a dominanciáért harcolt. Keze egyre lentebb, és lentebb csúszott derekamról. Belemosolyogtam csókunkba. Majd levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól. Szemébe néztem, megfogtam az arcát, és én is bevallottam, hogy mennyire szeretem. Mire ő ismét megcsókolt, erre az Eiffel-torony 2. emelete tapsviharba tört ki. Elválltunk egymástól és jót mosolyogtunk, és integettünk a kínai turistáknak, akik örömmel intettek vissza. Egyik kezével átkarolt, amit nadrágom zsebébe pihentetett. Néztük még egy kicsit a nyugodt várost, ami még ilyenkor is zajos. Majd úgy döntöttünk, hogy elindulunk a hotelbe. Fogtunk egy taxit, és szomorúan vettünk tudomást, arról, hogy holnap újra a zajos London fog minket köszönteni, és utána pedig rengeteg ideig leszünk egymástól távol. Én pedig elkezdem az iskolát Gyönyörű szép napot töltöttünk együtt, még ha nem is indult olyan hű, de nagyon remekül. Fáradtan robogtunk be a hotel ajtaján. A liftet vettük irányba. Felmentünk a szobánkba. Ahogy megérkeztünk, fáradtan indultunk el az ágy felé.
- Édes le kellene fürödnünk. –nyüszögtem.
- Együtt? –pattantak ki Liam szemei
- Hm… legyen. –válaszoltam mosolyogva. –de tényleg
csak fürdés semmi más. –jelentettem ki.
- Ígérem, nem csinálok semmi rosszat.
- Azt nem mondtam, hogy rossz volt. –adtam egy gyors puszit a nyakára, és indultam el a fürdő felé. Sietős lépteket hallottam meg magam mögött, akaratlanul is elmosolyogtam. Óvatosan elindultam felé, miután becsukta az ajtót, és elfordította a zárat. Elé értem megharaptam a szám szélét. Liam levegő vételei szaporodtak.
- Megölsz kislány, ugye tudod? –kérdezte.
Erre csak felkuncogtam, és adtam neki egy csókot, majd óvatosan elkezdtem felhúzni a pólóját. Kockás hasa elém tárult. Végig simítottam kidolgozott testén. Mire hümmögött egyet. Majd vállamra hajtotta fejét, és mélyeket lélegzett
- Azt mondtad nem lesz semmi, és most kínzol…. mielőtt folytathatta volna a mondatot, számat szájára tapasztottam. Nem értettem magam, honnan ez a nagy bátorság. Benyúlt a pólóm alá mire felszisszentem. Ijedten nézett rám.
- Mit tettem? –kérdezte. Nagyon édes volt.
- Hideg a kezed. –válaszoltam
- Majd mindjárt felmelegszik. –motyogta, és folytatta munkáját pólóm alatt. Óvatos volt, mint tegnap este. Én következtem, az öv kikapcsolásánál segített Liam, majd lehúztam róla nadrágját, amiből kilépett. Ügyesen kapcsolta ki nadrágom gombját, és szabadított meg a ruhadarabtól. Mindketten fehérneműben álltunk egymás előtt. Rátapadt nyakamra, mint egy kis pióca. Kezei egyre fentebb vándoroltak combomon, míg elérte érzékeny pontomat. Majd ágyékát egy kicsit előre nyomta. Feszítette már a boxere rendesen. Úgy gondoltam nem kínzom tovább. Megszabadítottam alsójától. Ő pedig épp a melltartómmal vívott csatát, amit ő nyert meg. Letámadt mindenhogy. Éreztem, hogy most más, más, mint az első. Ez sokkal szenvedélyesebb lesz. Kezei fehérneműm alatt vándoroltak, ami jóleső nyögéseket váltott ki belőlem. Elindultunk a zuhany felé. Egymásnak estünk téptük egymás ajkait. Kívántam őt mindenestől. Ujjai táncot jártak érzékeny pontomon, és kínzott. Liaaaam- nyögtem. Ne kínozz, kérlek. Háta már valószínűleg tiszta karmolás volt. Kinyúlt a nadrágjáért. A nadrág zsebéből kivette pénztárcáját, és pénztárcájából a fémes csomagolású kis tasakot. Pénztárcája szétázott, a víztől ami rá esett, sietősen dobta le a földre. Kibontotta a tasakot, majd felhelyezte, én addig nyakát csókolgattam. Összekulcsolta ujjainkat, majd belém hatolt. Mámorító érzés járta át a testem. Gyönyör, és boldogság egyszerre. Liam óvatos volt, úgy bánt velem, mint egy kis porcelánbábúval, aki perceken belül összetörhet. Liiaam én mindjárt… cshhh –csitított le. Másodpercekkel később hátába mélyesztettem körmöm, és nem sokkal rá ő is szorosan magához húzott. Csókokkal vonta be ajkaimat. Összeölelkezve álltunk. Egymást fürdettük, lábam még mindig meg megremegett. Kiszálltunk a zuhany alól, rám terített egy törölközőt, majd magára is. Gyönyörű vagy. –suttogta. Kijelentésére elpirosodtam. Megszárítkoztunk, majd bebújtunk az ágyba, már egyikünk sem fázott. Szorosan ölelve aludtunk el egymás karjaiba. Gyönyörű lezárása, egy csodálatos napnak. –ezzel a gondolattal aludtam el, mosollyal az arcomon..
- Ígérem, nem csinálok semmi rosszat.
- Azt nem mondtam, hogy rossz volt. –adtam egy gyors puszit a nyakára, és indultam el a fürdő felé. Sietős lépteket hallottam meg magam mögött, akaratlanul is elmosolyogtam. Óvatosan elindultam felé, miután becsukta az ajtót, és elfordította a zárat. Elé értem megharaptam a szám szélét. Liam levegő vételei szaporodtak.
- Megölsz kislány, ugye tudod? –kérdezte.
Erre csak felkuncogtam, és adtam neki egy csókot, majd óvatosan elkezdtem felhúzni a pólóját. Kockás hasa elém tárult. Végig simítottam kidolgozott testén. Mire hümmögött egyet. Majd vállamra hajtotta fejét, és mélyeket lélegzett
- Azt mondtad nem lesz semmi, és most kínzol…. mielőtt folytathatta volna a mondatot, számat szájára tapasztottam. Nem értettem magam, honnan ez a nagy bátorság. Benyúlt a pólóm alá mire felszisszentem. Ijedten nézett rám.
- Mit tettem? –kérdezte. Nagyon édes volt.
- Hideg a kezed. –válaszoltam
- Majd mindjárt felmelegszik. –motyogta, és folytatta munkáját pólóm alatt. Óvatos volt, mint tegnap este. Én következtem, az öv kikapcsolásánál segített Liam, majd lehúztam róla nadrágját, amiből kilépett. Ügyesen kapcsolta ki nadrágom gombját, és szabadított meg a ruhadarabtól. Mindketten fehérneműben álltunk egymás előtt. Rátapadt nyakamra, mint egy kis pióca. Kezei egyre fentebb vándoroltak combomon, míg elérte érzékeny pontomat. Majd ágyékát egy kicsit előre nyomta. Feszítette már a boxere rendesen. Úgy gondoltam nem kínzom tovább. Megszabadítottam alsójától. Ő pedig épp a melltartómmal vívott csatát, amit ő nyert meg. Letámadt mindenhogy. Éreztem, hogy most más, más, mint az első. Ez sokkal szenvedélyesebb lesz. Kezei fehérneműm alatt vándoroltak, ami jóleső nyögéseket váltott ki belőlem. Elindultunk a zuhany felé. Egymásnak estünk téptük egymás ajkait. Kívántam őt mindenestől. Ujjai táncot jártak érzékeny pontomon, és kínzott. Liaaaam- nyögtem. Ne kínozz, kérlek. Háta már valószínűleg tiszta karmolás volt. Kinyúlt a nadrágjáért. A nadrág zsebéből kivette pénztárcáját, és pénztárcájából a fémes csomagolású kis tasakot. Pénztárcája szétázott, a víztől ami rá esett, sietősen dobta le a földre. Kibontotta a tasakot, majd felhelyezte, én addig nyakát csókolgattam. Összekulcsolta ujjainkat, majd belém hatolt. Mámorító érzés járta át a testem. Gyönyör, és boldogság egyszerre. Liam óvatos volt, úgy bánt velem, mint egy kis porcelánbábúval, aki perceken belül összetörhet. Liiaam én mindjárt… cshhh –csitított le. Másodpercekkel később hátába mélyesztettem körmöm, és nem sokkal rá ő is szorosan magához húzott. Csókokkal vonta be ajkaimat. Összeölelkezve álltunk. Egymást fürdettük, lábam még mindig meg megremegett. Kiszálltunk a zuhany alól, rám terített egy törölközőt, majd magára is. Gyönyörű vagy. –suttogta. Kijelentésére elpirosodtam. Megszárítkoztunk, majd bebújtunk az ágyba, már egyikünk sem fázott. Szorosan ölelve aludtunk el egymás karjaiba. Gyönyörű lezárása, egy csodálatos napnak. –ezzel a gondolattal aludtam el, mosollyal az arcomon..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése