42.rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt, mint megígértem megpróbálok, sűrűbben hozni részt. Hát most ez lett belőle. 

Reggel olyan gyorsan pattantunk ki az ágyból. Sajnos most nem volt idő romantikázni. Liam ment fürdeni elsőnek. Én addig ellenőriztem, hogy meg van-e minden. Mikor készlett sietősen felöltözött. Kirontott a fürdőből. 

- Lemegyek, elintézem a számlát, az autó nem sokára itt lesz értünk.
- Oké, édes a nadrágoddal mi lesz?
- Itt hagyjuk! Már mind egy neki. Párizsba veszünk helyette másikat.
- Oké! Te tudod. –válaszoltam
Elmentem én is zuhanyozni, belenéztem a tükörbe, nyakamat egy nagy piros foltocska díszítette, ezért egy kisebb kendővel takartam el azt, épp, hogy ez egyik elmúlik, már jön is a következő. Folytattam az öltözködést egy csőfarmert vettem fel, egy lila rövid ujjúval. Mi meglepő hosszú ujjú nincs is nálam. Párizsba pedig eléggé hideg van. Oké Liam sem hozott hosszú ujjút. Feldobtam egy enyhe sminket. Liam pont visszaért.
- Minden megvan? –kérdezte
- Igen édes, de szét fogunk fagyni. –jelentettem be neki.
- Miért? –nézett rám nagy szemekkel.

- Mert mondjuk Párizsba ritka, ha 25°C felett van a hőmérséklet. És nincs nálunk pulcsi.
- Megoldjuk, veszünk. Nyugi mindenre gondoltam.

- Remek ötleteid vannak. –adtam egy puszit ajkaira, majd kiléptem az ajtón. Mire ő rávágott a fenekemre. Szúrós tekintettel néztem vissza rá. Mire ő megpuszilta az arcom. Oké ma még egy normális csókot sem tudtunk váltani a rohanás miatt. Hova tette az én életem tegnap az eszét? Bár gondolom, hogy hova…
- Drágám add ide a tollat a zsebedből.  –szóltam rá
- Áh, honnan tudtad? –kérdezte
- Ismerlek, de nem engedem, hogy még egyszer benne hagyd, mondtam, hogy erről leszoktatlak.

- A fiúk is a zsebükbe hordják. –jött mentegetőzésével
- De most van nálam táska. –lebegtettem meg a szeme előtt retikülömet. –Belefér, látod. –dobtam bele a tollat. Megrázta fejét. Átkarolta derekamat, és elindultunk az autóhoz, ami már várt minket.
- Hova vigyem önöket? –kérdezte a sofőr.
- A repülőtérre kérem. –mondta Liam.
Fél óra autókázás után megérkeztünk a repülőtérre. Az autóba csak egymáshoz bújva ültünk nem beszéltünk. A taxis jelezte, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk az autóból. Bementünk a reptérre felvettük a jegyeinket, amik Párizsba szóltak. Leadtuk a csomagjainkat. Elmentünk venni egy kis rágcsálni valót a gépre. És még mindig nem csókolóztunk ma. Egyszerűen ez így valahogy kiesik, mert rohanunk. Nagyon hiányozik édes ajkainak íze. Ha már most megbolondulok ennek hiányától, mi lesz, ha itt hagy? Mi lesz, ha elmegy turnézni? Sokkal, szebb lányokkal fog találkozni, mint én.
Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy Liam felállt mellőlem, csak amikor a kezét lóbálta előttem.
- Kicsim itt vagy? –szólt hozzám
- Igen ne haragudj! Kicsit fáradt vagyok.
- Na, gyere, szálljunk fel, utána pihenhetsz! –nyújtotta kezét felém
 Elfogadtam, összekulcsoltuk ujjaikat. És elindultunk a repülő felé. Szótlanul mentem mellette. Felértünk a repülőre, elfoglaltuk a helyünket. Az ablaknak döntöttem a fejem, és bámultam kifelé a többi repülőre.
- Édes valami baj van? - kérdezte

- Nem nincs semmi. –válaszoltam bár hangom nem a válasznak megfelelően csengett.
- Látom, hogy van valami. Megbántad a tegnap estét? –kérdezte ijedten.
- Hogy mi? Dehogy is. Imádtam a tegnap estét.
- Akkor mi van veled? Olyan szótlan vagy.
- Fáradt vagyok, és hiányzik a csókod. Ma még nem is kaptam rendes csókot. –mondtam neki egy kicsit felháborodva.
- Óh, picim csak ennyi, ezt mondhattad volna hamarabb is! És egyébként nekem is hiányzik édes ajkad.
Megfogta a nyakam, közelebb húzott magához, mélyen a szemembe nézett.
- Mindennél jobban imádlak. –csókolt meg.
Apró ajkai lágyan érintették az én ajkaimat, egy kicsit harapott az alsó ajkamba, amivel arra kényszerített, hogy nyissam ki azt. Nyelve sebesen lecsapott az enyémre, és később már vad táncot jártak. Levegőhiány miatt szétváltunk. Néztük még egy kicsit egymást, majd fejem a vállán landolt.

Mióta megérkeztünk a repülőtérre, annyira el van varázsolva. 5 percig legyeztem a szeme előtt a kezem, mire észrevette, és ha megkérdezem mi a baj az a válasz, hogy csak fáradt. Talán megbánta az éjszakát? De hát mért nem szólt, hogy még nem áll rá készen? Én vártam volna rá, ha kell évekig. Tegnap egyáltalán nem láttam rajta, hogy nem élvezné a dolgot, sőt. Most még is annyira rossz kedve van. Pedig a hotelbe még mosolygott, de most. Tessék, felszálltunk a repülőre, és ő inkább neki támaszkodik az ablaknak, minthogy a vállamra döntené édes fejét. Nem bírom tovább meg kell tőle kérdeznem:
- Édes valami baj van?

- Nem nincs semmi. –válaszolta, de hangja mégis szomorúságot tükrözött.
- Látom, hogy van valami. Megbántad a tegnap estét? –nyeltem egy nagyot, és vártam válaszát.
- Hogy mi? Dehogy is. Imádtam a tegnap estét.

- Akkor mi van veled? Olyan szótlan vagy. –kérdeztem tőle kedvesen
- Fáradt vagyok, és hiányzik a csókod. Ma még nem is kaptam rendes csókot. –mondta kicsit felháborodva, ezen jót mosolyogtam, és jó tudni, hogy hiányzik neki, a csókom.
- Óh, picim csak ennyi, ezt mondhattad volna hamarabb is! És egyébként nekem is hiányzik édes ajkad. –vallottam be, hisz tényleg nem tudtunk ma még normális csókot váltani.
Megfogtam a nyakát, közelebb húztam magamhoz, mélyen a szemébe néztem
- Mindennél jobban imádlak. – vallottam be neki, majd megcsókoltam
Édes ajkai óvatosan falták ajkaim. Nem bírtam tovább, aprót haraptam ajkába, ő egyből kinyitotta a száját, beférkőztem szájába, és táncra hívtam nyelvét, amit ő el is fogadott. A levegőhiány tette tönkre a remek pillanatunkat. A csók után hosszan bámultam szemeibe, ezekbe a gyönyörű szemekbe, amelyekben elveszek.   
Rátette fejét a vállamra, ölembe fogtam kezét, ujjammal simogattam sima bőrét, amire el is aludt. Egy fél óra sem telt el, de már Párizsba voltunk, ezért fel kellett keltenem. Gyönyörű szemét rám emelte, mondtam neki, hogy megérkeztünk egy aprót bólintott. Leszálltunk. Fogtunk egy taxit, ami a hotelhez vitt minket. Le Burgundy Parisban szálltunk meg. Úgy gondoltam, hogy picit pihenünk, mert, hogy Szandi tényleg eléggé fáradt. Este pedig elmegyünk várost nézni.

- Elmegyünk venni neked nadrágot? –kérdezte tőlem Szandi
- Ne most veled akarok lenni, gyere ide. –fogtam meg kezét és húztam közel magamhoz, és beleültettem ölembe, majd megcsókoltam. Homlokunkat egymás homlokához döntöttük. Láttam, hogy még mindig nincs valami happy állapotba.

- Mi lenne, ha pihennénk egy kicsit? –simítottam meg az arcát.
- Igazán jól esne. –mondta egy apró mosoly kíséretében. –de Párizsba vagyunk, ilyenkor nem aludhatunk.
- De-de, majd estefelé lemegyünk körül nézni, és nem utoljára hoztalak ide. Szeretem Párizst, szép. Jó itt lenni.

Tényleg fáradt voltam, de nem akartam a hotelbe fetrengeni, de úgy tűnik Liam is szeretne, egy kicsit piheni. Akkor itt maradunk. Még mindig motoszkált a fejembe, a kérdés, hogy miért pont én? És mi lesz ha…? Eddig én vigasztaltam őt a turnéval kapcsolatban, most neki kellene engem, de én nem mondom ki, hogy ez a bajom. Nem akarok felesleges erőfeszítéseket ebbe a gondolatba tenni. Talán minden rendbe lesz, még ha több hónapra is megy. És annyira nem lesz borzalmas, mert néha majd én is megyek vele. Tehát annyira nem lesz szörnyű, és érzem, hogy szeret. Nincs mitől félnem.  Míg én gondolkodtam, ő el is aludt mellettem. Úgy döntöttem, hogy ha már ő is elaludt, akkor én is beszundizok mellette.

( Repülőn ülök Eleanorral, és Perrievel, épp a fiúk Amsterdami koncertjére tartunk. Már 2hónapja nem találkoztunk a fiúkkal nagyon hiányoznak nekünk. Eleanor pont azt meséli, hogy mennyire csendes Louis nélkül a ház. Perrie pedig Zaynt hiányolja. Elmondása szerint néha alig tud elaludni, aggódik, hogy Zaynnek baja esik. És itt vagyok én, én, aki már lassan 3napja nem beszéltem Liammal, folyamatosan a telefont nézem, nem hív, amikor én hívom, kinyomja. Attól félek, hogy a képzeleteim bolondoznak velem, és beváltak. Harryt is felhívtam, azt mondja, hogy Liam mindig intézi a dolgokat, nem igazán ér rá, és hogy ne aggódjak, minden rendben van. Végre leszállt a gépünk, a fiúk nem tudják, hogy ide jövünk, meglepjük őket. Egy szállodába szobát béreltünk. Elsőnek elmegyünk oda, majd a fiúkhoz indulunk, akik próbálnak a koncertre. Vettünk egy kis apróságot nekik, az egyik butikba, majd indultunk is a sportcsarnokba. Mikor beléptünk leültünk egy székre, hogy a fiúk ne lássanak. Majd mikor végeztek a dallal, Paul mondta, hogy 10perc szünet. A kispillangók előjöttek a gyomromba. A másik két lány elindult az öltözőkhöz, majd én utánuk indultam. De, bár ne tettem volna. Hangokat hallottam, Liam hangját, ezért benyitottam, ott állt egy szőke lánnyal csókolózott. Szemeimből záporoztak a könnycseppek. A lány csak jó ízűen nevetett. Liam hátranézett, neki is mosoly ült a száján. –Miért csináltad? Miért tetted ezt velem? –kérdeztem tőle kétségbe esetten. Ő pedig a képembe röhögve válaszolta: -Óh- cica te már nem kellesz kaptam jobbat. Szakítok!) Hirtelen felültem az ágyra, szememből könnycseppek hulltak, halkan szipogtam, hisz ő még nyugodtan aludt. Kibotorkáltam az előtérbe, ittam egy pohár vizet. Visszamentem szobába a bőröndömből kivettem a fürdőruhám a törölközőm, és egy cetlitre írtam egy rövid üzenetet: „Elmentem úszni egyet. Szeretlek” letettem mellé. Elindultam lefelé, valaki csak megtudja mondani, hol van a úszórészleg. Ez így is volt. Egy kedves szobapincér levezetett. Muszáj volt elterelni valamivel a gondolataim, most nincs zongora. Mikor beléptem a fürdőrészre, nem volt ott senki. Meglepő. Gondolom, este tele van, ilyenkor meg nincs itt senki, mert mindenki várost néz. Egy ideje már elvoltam lent. A medence szélén támaszkodtam, mikor két kezet éreztem a derekamon, a hideg is kirázott. Megijedtem, hirtelen nem tudtam ki. De mikor meghallottam hangját, félelmem azonnal elszállt.
- Miért nem keltettél fel? –kérdezte
- Aranyosan aludtál. –válaszoltam.
- De te nem aludhattál valami sokat. –jelenti ki
- Nem aludtam jól, lejöttem egy kicsit úszni.
- Ma olyan fura vagy. Mi a baj? Látom, hogy baj van, és ne arra fogd, hogy fáradt vagy, mert ha fáradt lennél, akkor most fenn aludnánk összebújva.
- Hm, rosszat álmodtam, és felijedtem.
- Mit álmodtál? –simította ki hajamat arcomból.
- Butaságot. –tettem mellkasára a kezem, és megcsókoltam, majd a nyakát puszilgattam, és hogy visszakapja a foltot a nyakamon, ezért óvatosan elkezdtem kiszívni a nyakát.

- Milyen kis vámpír vagy. –adott puszit ajkaimra. –de még mindig nem mondtad el mit álmodtál-
- hogy elhagysz. –jelentettem ki nemes egyszerűséggel, és egy nagyot nyeltem, nehogy eszembe jusson az álombeli kép.

- Sosem tenném. Nálad szebb, okosabb, kedvesebb, édesebb, szerényebb, szeretni valóbbat, hé, nem is, mert imádni valóbb lányt sose láttam, és nem is ismertem. –adott apró puszikat a számra. Nagyon szeretlek, imádlak, nélküled nem léteznénk, csak a tiéd vagyok senki másért. Legyek akár hol, én mindig itt vagyok melletted. Turnén mindennap hívlak, és te pedig jössz, ha ráérsz. Mindent megoldunk. Turné után pedig elmegyünk valahova ismét csak mi ketten. Ne aggódj, kérlek ilyeneken. Nagyon imádlak Törpilla.
- Héé nem is vagyok pici!
- Nem, de az én pindurim vagy. –csókol meg ismét. –Na gyere menjünk nézzük meg a várost, és vegyünk nekem nadrágot.
- Oké menjünk!

Liam szavai hatottak, imádom, ahogy beszél hozzám. Tényleg nincs hozzáfogható fiú a világon.