13.rész: Furcsa dolgok
Neki ültem a zongorán, óvatosan lenyomtam az első hangot, aztán bátrabban jött a többi, annyira belemerültem, hogy elkezdtem énekelni is, fura volt hallani azt, hogy nagyon jól szól. A hangszalagjaim szinte életre keltek a zongora játékára. Ott ültem abba a hatalmas nappaliba, és mégis arra gondoltam, hogy most egy bútorozatlan szobába éneklek egyedül, a hangom betölti a teret. Leütöttem az utolsó hangokat, a pilláim kinyíltak, és visszatértem a valóéletbe. Valaki elkezdett tapsolni, persze megijedtem, hisz annyira belemerültem a zongorába. Hátra fordultam, és Liamot láttam hatalmas mosollyal az arcán.
Én Szia, hát te? Hogy jöttél be?- álltam fel.
Liam: Szia, ne haragudj nem akartalak megijeszteni, nyitva volt az ajtó, és hallottam valamit, ami kedves volt füleimnek, nagyon jól nyomod.
Én: Hát köszönöm szépen. 
Nikol: Szia Liam. –jött le Nikol a lépcsőn. Óh most legszívesebben kinyírnám. 
Liam: Indulhatunk lányok?
Én-N: hát persze, még a végén elkésünk.
Liam: öhm persze. 
Liam olyan fura volt, mint aki azt sem tudja igazából, hova megyünk. Teljesen össze volt zavarodva, csak tudnám miért. Csendben előre engedett minket az ajtóban, Nikol zárta azt, majd az autónál kinyitotta nekünk az ajtót. Beültünk, igazából nem nagyon szólaltunk meg az úton. Csak arról beszéltünk, hogy jó lett volna még egy kicsit ma aludni.  Megérkeztünk a csarnokhoz. Hátsó bejáratot használtuk, de persze itt is belebotlottunk pár akadékoskodó emberbe. Mi Nikollal egyből a csarnokba mentünk, Liam még elment az öltöző felé. Mindenki nagyon kedves volt körülöttünk. Egyszer Harry hangját hallom mellettem, és látom, hogy Nikolnak befogja a szemét. „Na kivagyok?”
Nikol: Maga az ördög. 
Harry: Nagyon vicces. –nyomott egy puszit az arcára.  
Nikol: megint irányítószámot tévesztettél. –állt oda Zayn mellé. 
Én: Egyébként, sziasztok, szép jó reggelt nektek is.
Fiúk: Szia Szandi, szia Nikol.
Nikol: Hellóztok. 
Loi bukkant elő, egy zacskóval a kezében. Van egy olyan érzésem, megint ő szolgáltatja a reggelit.
Lo: Sziasztok csajok! Reggeli, egyenesen a Nandosból. Remélem nem reggeliztetek.
Én: De reggeliztünk. Majd később elfogyasztjuk.
Niall: Én most kérem. 
Nikol: Mért nem lepődök meg?
A beszélgetésen Liam nem vett részt, mi a fene van vele, olyan furcsa. Mindenki itt van, de ő valahol máshol van. Mégis miért? Összevesztek volna vagy mi? –agyaltam magamban.
Harry: Szandi jól vagy? Nagyon elbambultál.
Én: Öhm persze nincs semmi, igen tök jól aludtam. –válaszoltam.
Harry: Ennek örülök, bár nem kérdeztem meg. Azt kérdeztem, hogy jól vagy-e?
Én: igen Harry bácsi jól vagyok.
Zayn: kezdjük el a próbát sosem fogunk hazaérni, ha nem kezdjük el. Lányok, nyugodtan körbe járhatjátok bárhova mehettek mindent megnézhettek, akármire vagytok kíváncsiak. 
Nikol: Oké, kedves Zayn megjegyeztük.
Niall: De hol van Liam? Nélküle nem tudunk kezdeni.
Harry: Megyek, szólok neki az öltözőben van biztos.
Liam szemszöge:
Megérkeztem, leállítottam a motort, kiszálltam az autóból, és elindultam a bejárati ajtó felé. Mielőtt becsengettem volna, meghallottam, hogy valaki gyönyörűen énekel, és zongorázik bent. Tettem egy próbálkozást, benyitottam, szerencsémre nyitva volt az ajtó, én beosontam rajta, és elkezdtem nézni a lányt, aki nem más volt, mint Alexandra. Háttal volt nekem, de hátulról is láttam, hogy a zene átjárja minden egyes porcikáját. Sosem hallottam így énekelni még egy lányt sem. Egyből elkezdtem agyalni, hogy ezt szerelmi csalódás nélkül biztos nem tudná így elénekelni, ott álltam és hallgattam. Mikor abba hagyta elkezdtem tapsolni, hirtelen hátra fordult és megijedt. 
Ő: Szia hát te? Hogy jöttél be? –állt fel
Én: Szia, ne haragudj nem akartalak megijeszteni, nyitva volt az ajtó, és hallottam valamit, ami kedves volt füleimnek, nagyon jól nyomod. –pirultam el zavarba ejtő mosolya láttán 
Ő: Hát köszönöm szépen. 
Nikol: Szia Liam. –jött le Nikol a lépcsőn. Hagyhatott volna még egy kicsit kettesben vele  
Én: Indulhatunk lányok?
Ő-Nikol: hát persze, még a végén elkésünk.
Én: öhm persze. 
Az autóban nem nagyon beszéltünk, egyszerűen elvarázsolt azzal a dallal. Istenem még csak ez a 2.napja hogy találkoztam vele, nem tudom, mi történik velem, de őt annyira másnak látom, mint a többi lányt. Megérkeztünk a stadionhoz, kinyitottam nekik az ajtót, majd elvonultam az öltözőbe szólni a fiúknak, hogy megjöttek a csajok.
Harry: Király! Akkor menjünk köszöntsük őket. –Mindenki felállt, hogy elinduljon a színpadhoz, de én ülve maradtam. Harry már rég kint volt. Zayn nézett vissza rám.
Zayn: Hé haver, minden rendben van? 
Én: Hát persze, csak tudod…áh mindegy is.
Zayn: Maradjak szeretnél róla beszélni?
Én: Majd talán később, menj én benn maradok.
Zayn: Csaj van a dologban daddy direction?
Én: Mondjuk azt, hogy talán. Na húzz szólj ha kezdünk.
Zayn: Jó-jó ok.
Itt maradtam egyedül a gondolataimban, de mégis mi ez az egész, ami bennem folyik? Nem, nem szerethetem, 2napja ismerem, Daniella óta nem éreztem lány iránt ilyet. Áh minek rágódok rajta, lehet, hogy csak egy hirtelen fellángolás semmi több. Ugyan nincs köztünk semmi, és nem is lesz, ő csak egy rajongó. Elmélkedésemben Harry zavart meg:
Harry: Jól érzed magad Liam, eléggé sápadt vagy. 
Én: Kicsit fáj a fejem, de nem komoly…
Harry: Látom, hogy van valami, na bökd ki!
Én: Nem tudom mi ez…nem tudok nyilatkozni, olyan fura ma benyitottam Szandira mikor zongorázott és énekelt, teljes elvarázsolt. Tegnap olyan jó volt vele lenni, annyira megértjük egymást, tökre más mint a többi lány. 
Harry: Hívd el valahova, biztos elmegy valamerre veled, de Tommoval beszélned kellene, erről ő többet tud mondani.
Én: Miről tudsz amiről én nem?
Harry: Tommo, tőle kapsz tanácsot. De most már induljunk, legyünk túl a próbán. 

Amíg Harry elment Liamért, addig a fiúk elkezdtek skálázni, és persze egymást piszkálták. Liam elég nyúzottnak tűnt. A fiúk a színpadra siettek, minden olyan volt mint amilyen a koncerten lesz. Szép sorjában jöttek a dalok. Az utolsó dal a Gotta be you volt. Liam mikor énekelt rám nézett. Nem hittem el ezt, úgy voltam vele, hogy biztos csak képzelődöm. Miért énekelne nekem. Szépen lassan véget ért a próba. Észre se vettük de már fél 4volt. Nagyon élveztük az egészet. A kis göndör letörölhetlen vigyorral állított be elénk.
Harry: Na milyenek voltunk? Na jó tudom, hogy jók.
Én: Fenomenálisak, nagyon élveztem.
Nikol: Jó, jó…de nem eléggé
Harry: Háhá vicces vagy.
Én: Harry beszélhetnénk 4szem közt?
Harry: Óh bocsi van csajom…karolta át Nikolt.
Nikol: Harry Styles, ha még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm, kapni fogsz most már. 
Harry: Mit édes?
Erre Nikol vállba verte. Ezen nevetnem kellett.
Harry: Aúú te vadmacska. Ja egyébként gyere velem az öltözőmbe, gyors leszek. -mutatott rám
Én: Harry kérlek, ne legyél perverz.
Harry: Óh akkor, hogy akarod?
Én: Na, jó látom, veled nem megyek semmire
Elindultam Zaynhez, de Harry megragadta a karom, és visszarántott.
Harry: Csak hülyültem, na gyere, beszélgessünk. –indultunk el az öltöző felé
Harry illedelmesen előre engedett, majd becsukta utánunk az ajtót, és hellyel kínált.
Leültünk a kanapéra egymással szemben, irtó fura volt azok a nagy zöld szemei, teljes zavarba hoztak, na meg az, hogy kivel is beszélek.
Én: Ühm tudod, mit inkább hagyjuk.
Harry: Ezt nem mondod komolyan? Most már mond, amit akartál. Mert tuti nem azért akartál 4szem közt beszélni, hogy mennyire tetszett a próba.
Én: Igaz, de mind egy hagyjuk. –hajtottam le a fejem. Miért is akarok Liamról bármit is tudni? Úgy se lesz az enyém, hetek kérdése, és ez az egész elmúlik. Én meg megyek a süllyesztőbe, na de hát éltem már át szerelmi csalódásokat. Bár senki közelségére nem vágytam, úgy, mint Liaméra, már az is megfordult a fejemben, hogy valamiért haragszik rám, de okot nem találtam rá. Most is amint vége lett a próbának eltűnt. Remek úgy tűnik ma a sofőrünk fog szállítgatni minket. 
Harry: Nem vagy valami jó állapotba te lány. Mi a baj mond. Dr. Styles megnyitja rendelőjét.
Én: Csak azt akartam kérdezni, hogy mi van... Liammal? – a végét már eléggé halkan mondtam, az is csoda, hogy értette azt a bizonyos nevet.
Harry: Tehát Liammal, nem tudom, nem igazán mondta el. De veled mi van? Látom, hogy kívülről erős vagy, de ha Liam a közeledben van, megtörsz. 
Én: Nincs semmi, teljesen jól vagyok.
Harry: Ne haragudj, de az arcodra most jelen pillanatban nem ez van leírva.
Én: Nagyon kedves vagy Harry, de tényleg jól vagyok. Csak olyanra vágyom, ami nem lesz, és nem is lehet sose.
Harry: Liamról beszélsz?
Én: már magam sem tudom, mit akarok tőle, vagyis tudom, de ő tuti máshogy vélekedik. A pillangók a gyomromban tégla erősséget mértek a hasfalamra mikor a Gotta Be You-t énekeltétek, képzeld még azt is beképzeltem, hogy Liam nekem énekel. –nevettem fel keserűen.
Harry: Hé, fel a fejjel, gyönyörű lány vagy, ne törj meg. Tartsd magad minden jó lesz.
Én: Lehet nem kellett volna megismerkednem veletek, úgy könnyebb volt, de most, hogy tudom Liam tényleg rendes srác, így ez elég nehezen jön össze, hogy meg se próbáljam nem szeretni. Azt akarom, hogy ha elé kerülök, legyen semleges számomra, de mindig ott vannak a nagyméretű pillangók. Én megteszek mindent tényleg, hogy elfelejtsem majd, de nem várhatjátok el, hogy ez azonnal menjen. –gördült le egy könnycsepp az arcomról
Harry:Ugyan kislány, nem várja tőled senki, hogy ne érezz így Liam iránt, jó kis párost alkotnátok ti így ketten. –mondta azzal a kedves mosolyával.
Én: bele sem merek gondolni. 
Harry: Pedig lehet nem ártana. Beszéld meg ezt Liammal!
Én: Te bolond vagy…kiröhögne…
Harry: Nem ismered még.
Beszélgetésünket Zayn zavarta meg.
Z: Helló nem akarok semmit sem megzavarni, de arra gondoltunk indulhatnánk. Nikol azt mondta kérdezzelek meg téged, hogy jöttök-e velünk kajolni.
Én: Köszi a meghívást, de inkább most haza mennénk. tegnap alig aludtunk. 
Z: Este átjöhetnétek filmezni.
Én: Majd meglátjuk. 
Harry: Add ide a telefonod. Beírom a számom, aztán megcsörgetsz, és ha jöttök akkor rám csörögsz, és ott leszek értetek.
Én: Köszi. 
Elindultunk ki az öltözőből, felhívtuk Thomast, hogy jöjjön értünk. A fiúk szomorúan vették, hogy nem megyünk velük. Haza akartak minket vinni, de ezt most nem fogadtuk el. Hazaértünk ledobáltuk a cuccunkat, és elmentünk lepihenni, mert mind ketten nagyon fáradtak voltunk.

Elmegy, vagy nem megy el a lány a fiúkhoz? Lesz-e esély, hogy Alexandra Liammal megbeszélje ezt a dolgot? Hogy döntenek a fiatalok? 

Sziasztok! Nem tudom mikor hozom a kövit, ezt a részt tegnap fejeztem be, de igyekszem, csak most kicsit elvagyok havazva:) Köszönöm a 160megtekintést aranyosak vagytok, de jó lenne ha komiznátok is....sziasztok szép holnapot nektek...

12rész: Hazaút/otthon

Az autóban én ültem Liam mellé, Nikol pedig hátra.

Csodálatos volt ez a nap, életem legjobb napja. A fiúkkal szerencsére nagyon jól kijöttünk, és annak is örülök, hogy ennyire jól érezték magukat, na meg persze, hogy Liammal ennyit beszélgettünk, egyre szimpatikusabb ez a fiú. Ahogy ültem mellette és gondolkodtam, a gondolataim végére azt hiszem már jó vörös voltam.

Liam: Meleged van?

Óh anyám nagyon jó, tehát nem csak hiszem, hanem gyakorlatban is vörös vagyok.

Én: Igen kicsit. Örülök, hogy megismerkedhettem a One Directionnel, örök élmény a mai nap.

Liam: Örülök, hogy ti is jól éreztétek magatokat.

Nikol: Ti vadállatok vagytok, fáj a hasam a nevetéstől.

Ezen mind elkezdtünk nevetni.

Liam: Óh, ez csak egy kis ízelítő volt csajok, ennél tudunk vadabbak lenni.

Nikol: ennél is? Akkor mire kell számítani? Nevető görccsel fogunk kikötni a kórházba vagy mi?

Liam: Ilyenre nem esküszöm, de egy holnapi próbára tuti biztos elkerülsz. El ne aludjatok!

Nikol: Nem tudunk semmit ígérni.

Én: Nekem még bosszút kell állnom Tommon.

Liam: Rajta nem nehéz. Adhatok pár ötletet.

Én: Ne, úgy édes a bosszú, ha én tervelem ki.

Nikol: Srácok, elhaladtunk a ház előtt.

Liam: Óh tényleg, bocsi. –Tolatott vissza a házunk elé Liam.

Kiszállt, és kinyitotta nekünk az autó ajtaját. Majd megölelt jó éjszakát kívánt, és elhajtott. Mi óvatosan benyitottunk a házba, nehogy felébresszünk valakit, de Samanta, és Ádám kint ültek a kanapén.

Mi: Sziasztok!

S: Sziasztok!

Ádám: Sziasztok! Na mizu hölgyek?

Nikol: Remélem nem baj, hogy ilyen sokáig voltunk oda, és nem miattunk ültök itt.

S: Jaj dehogy gond, hogy éreztétek magatokat?

Mi: Nagyon jól.

Nikol: Nagyon elfáradtunk, hm holnapra el hívtak minket a főpróbára, ugye nem….

S: Hülyéskedsz? Dehogy gond. –vágott a szavamba Samanta

Én: Imádjuk a fiúkat, nagyon édesek, és imádjuk Londont, One Direction szemmel.

Ádám: Merre vittek benneteket?

Nikol: Elsőnek a London Eyeba mentünk, ahol Szandra, és Liam egy kapszulába voltak, voltunk a Temze partján, megnéztük a Buckingham-palotát, majd voltunk egy parkba a St. James.

Én: Na meg a Nandost ki ne hagyjuk.

Ádám: akkor hagytak a fiúk nekem is mutatni valót.

Nikol: Remek este volt.

Én: Egyetértek, a fiúk egyszerűen csodálatosak.

S: Igen én mondtam, de menjetek aludni biztos elfáradtatok, holnap pedig mentek a próbájukra, és gondolom, nem aludni szeretnétek.

Én: Igen ez igaz.

Nikol-Én: Jó éjt!

S-A: Jó éjszakát.

Felmentünk a szobánkba, elmentem zuhanyozni, majd anyának gyorsan írtam egy sms-t majd lefeküdtem, amint a párnát érte a fejem, úgy csukódtak le pilláim. Reggel a telefonom zajára ébredtem fel. A kijelzőn anya nevét véltem felfedezni.

Én: Igen? –szóltam bele álmosan

Anya: szia kicsim! Mizu?

Én: Most keltem, várj egy picit. –néztem az órára, megnyugvással láttam, hogy még csak 8óra. Utána hirtelen eszembe jutott, hogy basszus 9re itt van Liam. A telefont lecsaptam, amire anya valószínűleg kiakadt. Gyorsan átszaladtam Nikol szobájába, majd elkezdtem keltegetni.

Én: Nikol kellj fel! Hallod kellj már fel.

Nikol: Hm még egy kicsit hagy aludjak.

Én: 8óra 9-re jön Liam, sehogy sem állunk.

Nikol: Főzöl kávét, addig felszedem magam a földről.

Én: Jó- jó persze.

Nagy nehezen kimászott az ágyból, én pedig elindultam köntösbe a konyha felé feltenni egy kávét, a konyhába Joe-val találtam magam szembe.

Én: Jó reggelt!

Joe: Szia Szandi! Nekem el kell indulnom a munkába, reggeli a pulton, és kávé is van főzve.

Én: Oké, köszönjük, jó munkát.

Joe: Nektek pedig jó szórakozást a fiúkkal.

Joe kilépett az ajtón, én meg visszavonszoltam magam a szobámba. Kerestem magamra egy lila felsőt, és egy fekete csőnadrágot, cipőnek egy emelt sarkú szandált választottam.  Elmentem a fürdőbe tusolni, hajat szárítottam, felöltöztem. Fél 9-t mutatott az órám. Elindultam lefelé ismét telefonommal a kezembe. Anyát visszahívtam:

Én: Bocsi anya, hogy rád vágtam a telefont, 9re jön Liam, és 8óra volt, fel kellett keltenem Nikolt.

Anya: Óh a vejem. Hogy van? Jó fej?

Én: Írtó édes fiú anya, de ne mond, hogy a vejed, nem volt és nem is lesz az.

Anya: Ugyan már. Hova mentek?

Én: koncert próbára. És nagyon izgulok.

Anya: Kincsem tudom, mennyire vártad már ezt a pillanatot.

Én: Anya ne haragudj leteszem, még megreggelizünk meg minden, írok smst, ha haza értem.

Anya: Oké remek! Jó szórakozást, szeretlek.

Én: Neked szép napot anya, puszi

Nikol mint egy nyúzott veréb sétált le a lépcsőn, de már felvolt öltözve, s ki volt sminkelve.

Megreggeliztünk. Fogat mostunk. ¾ 9. Liamnak van még negyed órája, ő a csapatból sosem késik. A nappali egyik sarkában állt egy gyönyörű szép fekete zongora. Úgy gondoltam kiélem gyermeki énem, kedvenc hangszeremen, amin már kiskorom óta tudok játszani, anyum jóvoltából. Sajnos otthon már nincs meg a zongoránk, de a mamiéknál még meg van az a gyönyörű fehér pianino, náluk szoktam játszani, ha ott vagyok. Hallás után, és kottázva is jól megy ez a kis hobby, bár ilyen nagy zongorán még sosem próbálkoztam. Mostani új dalom, amit rengetegszer hallgatok, és éneklek Christina Perri Yar of hearts.    

11.rész: Kirándulás

11.rész: Kirándulás:

Harry: Elsőnek a London Eye kerül elétek, a második a Buckingham palota, ST James Park, majd a Tower-híd, az előző mellesleg Niall kedvenc helye. Aztán meglátogatunk egy Nandos’t. Jó lesz így fiúk, lányok?

Nikol: Remek.

Zayn: Akkor induljunk.

Liam: ja és a kis túra után én leszek a sofőrötök, remélem, nem bánjátok. Én, viszlek titeket haza.
Én: Oké, de nem leszel fáradt?

Liam: értetek élünk, ilyenkor a fáradság eltűnik.

Nikol: Ez igazán kedves.

Az utcán valahogy kialakult 2csapat. Elől ment Niall, Nikol Harry. Utánuk, mentünk : Liam, én Zayn, Loius.
Zayn: Meddig maradtok itt?
Én: augusztus 25.-én megyünk vissza. Tehát egész nyáron itt leszünk.

Zayn: az tök jó. Kár, hogy megyünk turnézni szívesen megismerkedtem, volna a barátnőddel komolyabban.

Én: Mikor indultok a turnéra, és meddig tart?

Zayn: 2hét múlva. Október 17.-én jövünk vissza. Aztán novemberben megint lesz, februárig.

Én: az szép.
Louis: Jöhetnétek velünk. –mondta kacsintva

Zayn: Milyen helyen éltek? Milyen Magyarország?

Én: Nagyon szép helyek vannak Magyarországon, egy csomó híres épület. És egy helyen van minden síkság, dombság, hegység, tenger (Balaton). Nem egy nagy ország, de szép. Mi Kecskeméten élünk, szeretek ott élni. Nagyon szép város.

Zayn: Sosem gondolkoztál azon, hogy elköltözöl onnan?

Én: Mindig vannak ilyen kusza gondolataim, hogy jó lenne majd itt kint élni, de minden oda köt, nem biztos, hogy ott tudnám hagyni.

Zayn: Van barátod?

Én: Jelen pillanatban nincs.

Zayn: És Nikolnak?

Én: Neki sincs. –mondtam immáron mosolyogva

Louis: Akkor nálatok valószínűleg csukott szemmel járnak a fiúk.

Én: Ha te mondod, én elhiszem.

Louis: annyira jó fej vagy! –mondta nagy vigyorral a fején

Én: Ezt igazán jól esik hallani, de miért is?

Liam: nem sikítasz, nem ájuldozol, meg ilyen kis apróságok.

Én: Nem gondolod, hogy kicsit feltűnő lenne, ha végig üvölteném az utcát?

Liam: Igazán vicces lenne!

Én: Igen? Szerintem nem! Elintézném mára a sportnapotokat fiúk, azt hiszem.

Zayn: Ugyan Liam szeret futni.

Louis: De én nem, és te sem.

Liam: Zayn egész nap csak aludna. Nem tudom, képtelen vagyok felfogni, hogy tud valaki ennyit aludni.

Zayn: Én meg képtelen vagyok azt felfogni, hogy tudod a levest villával enni.

Louis: Mindegyiküknek van valami baja, kivéve nekem.

Én ránézek, és elkezdtem nevetni, nagyon édesen mondta azt a fejet.

Liam: Tényleg mindegyikünknek van valami agg normális baja. Menjünk végig a bandán: Harry: Harry imád meztelenül rohangálni. Niall: Egy óriás sem tud annyit enni, amennyit ő. Zayn: Rengeteget alszik, és a haja sérthetetlen, Louis: A madarával kikészít, és az alvajárás sem semmi nála. Én: Én meg hát utálom a kanalakat, nem félek tőlük, csak nem szeretem őket.

Én: Hisztek a sorsban?

Li;Lo;Z: Igen!
Én: akkor szerintem nem véletlenül kerültetek egy csapatba, mindegyikőtöknek van valami kis beütése, ami egyébként egy plusz bennetek, és írtóra jól kijön, a hangotok akkor robban főleg, ha egyszerre szól. Annyira illetek egymáshoz, hogy ezt bárki megirigyelhetné. És, most nem rajongó szemével mondom, mert Nikol nem rajong értetek, és neki is ugyan ez a véleménye, csak ő nem szereti az ilyesfajta zenét.

Liam: Tudod, ezért csináljuk, mert van, amikor ilyet kapunk, és ez sokkal jobban esik, mint bármi más.

Én: Elmondhatom, hogy pozitívan csalódtunk bennetek.

Liam: Mire érted?

Én: Nem vagytok felfuvalkodott hólyagok. Élitek az életeteket, és mellette zenélgettek.

Zayn: Egyikünk sem szeretne felfuvalkodott hólyagként viselkedni. Normális tizenévesek vagyunk. Bulizunk, és mellette jó hangulatot teremtünk. Ismertek vagyunk, lehet, de nem élünk ezzel vissza. Sosem zavarnánk el rajongót, ha odajönne hozzánk beszélgetni. Sőt, azon vagyunk mindig, hogy találkozhassunk velük, volt, hogy kiszöktünk hozzájuk. Csak egy pár lány megöli a másikat, ha a másikhoz érünk, vagy letapossák, néha félelmetesek, de csodálatos érzés.

Liam: Nézd, ott a London Eye.

Nikolék megvártak minket. Harryvel nagyon kijöttek egymással.

 Harry: Meg is érkeztünk, egy kapszulába szálunk oké?

Li: Szandival szeretnék külön lenni, ha nem gond.

Erre csak így ránéztem Liamra aztán Harryre, fülig elvörösödtem.

Harry: Érthető, egy ilyen gyöngyszemmel én is maradnék kettesben Mr Payne.

Elmentek megvenni a jegyeket. Louis mellém lépett, és átkarolt, majd kivillantotta nagy fehér fogsorát.

Én: Min mosolyogsz?

Lu: Álom mi álom csak? Hajrá kislány nem fog megenni a vén róka.

Értetlen fejet vágok neki, és azt gondolom magamba, hogy ez kész bolond. Ugyan már én meg Liam, biztos megint csak faggatni akar, de legalább együtt lehetek vele. Beszálltunk a kapszulába oda álltam az ablakhoz, - egy kör egy bő félórába telik. -  Liam oda állt mellém

Li: Hogy tetszik?

Én: Gyönyörű. Sosem láttam még ehhez foghatót.

Li: Várod már a koncertet?

Én: Igen, kíváncsi vagyok rá már.

Li: Holnap eljöhetnétek a főpróbára. Ráértek?

Én: Öhm, azt hiszem nincs holnapra programunk.

Li: Reggel 9re nálatok leszek. 10-re megyünk a stadionba.

Én: Oké. A fiúknak nem lesz gond?

Li: Ugyan, még sosem láttam őket így oda két csajért. Ez jelent valamit, nem gondolod?

Én: Mire gondolsz?

Li: Hogy, ha jók lesztek, akkor több is lehet, mint egy két együtt töltött nap, benne lehettek One Direction családba.

Én: Ez igen megtisztelő Liam, de azt hiszem a turnétok ezt a lehetőséget igen, csak elvágja. És egyébként előre kívánok sok sikert, és nagy bulikat.

Li: Köszönöm a fiúk nevében is, de attól, hogy mi turnézunk fogunk tudni beszélni.

Én: Érdekes ez az egész, tudod tegnap előtt még azt sem hittem, hogy a koncerten fogunk találkozni, nem hogy a London Eye egyik kapszulájában felhőtlenül beszélgetünk

Li: Csodák pedig vannak, csak hinni kell, hogy eléred.

Én: Milyen jól fogalmazol.

Li: Azt, hiszem ez alapdolog az életembe, mióta belecsöppentem ebbe az egészbe. Én hittem, és mi öten hittük, hogy megcsináljuk, és nézd, most hol járunk. Az albumaink az eladási listák első helyén áll, a bevételt beteg gyerekek gyógyítására szánják, végre mi is tehetünk azért, hogy a világ jobb legyen.

Én: Végre egy sztár, aki nem azt mondja, hogy több lesz a pénzem, hanem hogy a pénzem egy részét nemes dolgokra használom fel.

Li: Ugyan, hova tudnánk, annyi pénzt tenni? Nem vagyunk nagyra vágyóak, tényleg mindent megvehetünk, amit akarunk, mindent megkaphatunk, de ezért megdolgoztunk, és lehet, hogy ez a színpad előtti embereknek majomkodást jelent, de ezek a dolgok mögött rengeteg nehézség van, és rengeteg dolgot kell feladnunk érte.

Én: Én biztos nem tudnék úgy élni, hogy mindenhol azt lesik, mikor mit csinálok. Hidd el Liam rengeteg embernek adtok erőt, hogy merjenek. És rengetegen szeretnek titeket.

Li: Igen, de ne felejtsük el az utálkozókat belőlük is akad bőven, egyszer Harry az egyik fellépésen elrontott egy hangot, és rengeteg kritikát kapott, meg olyanokat mondtak neki, hogy gyűlölünk. Harry nagyon érzékeny, és teljes kiborult, azt hitte, hogy mi is haragszunk rá, de utána mikor olvasta ezeket ott teljesen padlót fogott. Pedig tényleg csak egy hang volt.

Én: Tudod, sokan mondják azt, hogy ezek azért történnek, mert az emberek irigyek, de nem ennek köze sincs az irigységhez, ez csak egy „kedveskedő” rosszindulat, ennél rosszabb nincs. Ezt csak onnan tudom, mert én is kapok belőle odahaza.

Li: Miért? Mivel bántanak?

Én: Igazából mindent megkapok otthon, amit akarok, apukám jóvoltából, szép ház, kutya, új ruhák hetente, nyaralások, táborok, mindent, és ez miatt kapok köveket. Tavaly elmentem dolgozni, hátha ezek majd lecsillapodnak, de csak még nagyobb feszültséget keltett a többiekben, én az a típus vagyok, aki szeretne megfelelni mindenkinek, de egyszerűen nem tudok, mert ha dolgozok, és úgy keresek pénzt, akkor azt kapom, hogy mi van nem elég a pénze a szüleidnek? Ha meg csak elvagyok, akkor meg hogy már megint kihasználod anyukád… Utálom ezeket a dolgokat, de már meg tanultam őket kezelni.

Li: Nagyon buták néha az emberek.

Lassan leérkeztünk a levegőből, imádtam ott fenn lenni. Az tuti, hogy egyszer majd én egyedül fogok felmenni, csodálatos látvány tárul elénk.

H: Sziasztok! Na milyen volt?

Én: Eszméletlenül csodálatos ott fenn. –mutattam a legfelső kapszulába.

H: Akkor menjünk a Tower-hídhoz már vár ránk biztos.

Z: Csodálatos ilyenkor, ki van világítva.

Nem kellett sokat sétálnunk, talán egy 20percet, és elénk tárult az a csodálatos látvány, amiről Zayn beszélt. Leültünk egy kicsit,a rakpartra  hülyülni. Louis ült egyik oldalamon Nikol a másik oldalamon. Egyszer Loui elővette az Iphonját és kattintott pár képet.

Lo: Ugye tudjátok, hogy ez megy twittere? – mutatott egy elég érdekes képre.

Én: Na ne, Louis ha felteszed ezt a képet twiterre esküszöm a folyóba végzed!

Lo: úgyse mered!

Nikol: Ne mond ezt neki, hidd el, simán belelök, én is végeztem már medencébe, mikor azt mondtam, hogy úgy se mered. 2méteres medencébe persze aztán utánam ugrott, mert nem tudok úszni.

Én: Kizárólag csak a te hibád volt. –emlékeztem rá vissza, a fejemen fülig érő mosoly volt.

Lo: Nem nézem ki belőled ezt.

Én: Igen? –löktem meg egy kicsit a karját.

Lo: Óh, csak gyertek hozzánk, véged kislány!

Li: Mit terrorizálod már szegény lányokat Tommo? –állt Liam a hátunk mögé, köré a többi fiú. Mi is feltápászkodtunk a kényelmes helyünkről.

Lo: Kikérem magamnak! Bele akart lökni a vízbe. –mutatott felháborodva rám

H: Mert biztos megérdemelted! Na menjünk tovább.

Niall: Éhes vagyok, együnk.

Nikol: De mielőtt eljöttünk körülbelül 1.5órája ettél meg 5szendvicset.

Niall: Már 1,5 órája nem ettem…??? Úristen!!!

Én: Hm nem rossz ötlet az evés, én is kezdek éhes lenni.

Harry: Óh hát persze ti ketten ott - mutatott rám, és Liamra- nem ettetek, mert udvaroltatok egymásnak.

Liam: Hazza talán féltékeny vagy?

Harry: Én? Nem van nekem kit ölelgetnem. –szorította magához Nikolt.

Nikol: Igen? Szerintem eltévesztetted a házszámot a másik oldaladon van Louis.

Harry: óh, és te ezt nem élvezed?

Nikol: Hát annyira nem…

Harry odafordult Loiushoz, aki sértődött képet vágva hátat fordított Harrynek.

Harry: Édes kis tücsköm, ne haragudj, azt hittem te vagy.

Lo: Hagyj Hazza, induljunk enni!

Mindenkinek leverhetetlen jó kedve volt. A legközelebbi Nandosba mentünk be, mert ez Niall kedvenc helye. Jól megbámultak minket mikor beléptünk. Egy két lány a szemével, ha ölni tudott volna, valószínűleg már nem élnénk. Leültünk egy 7személyes asztalhoz. Én egy hamburgert kértem sült krumplival kólával, Zayn csirkét evett. Harry és Louis egy pizzát. Niall…Niall felette az egész Nandost, na jó nem, de kért 2hamburgert, 3adag sült krumplit, és egy Brodway menüt.

Nikol: Ezt most komolyan gondolod? –nézett nagy szemekkel Niallra.

Liam: Simán megeszi.

Én: De hova fér neki ennyi étel?

Harry:Áhh Niall hasa egy feketelyuk. Mindent elnyel.

Niall: Hé, itt vagyok ám!

 Én: Te csak egyél haspók.

Meg vacsoráztunk, ne mondjam Niall volt az első, aki végzett, én teljes kiakadtam, 35percen belül megevett mindent a tálcájáról. A Buckingam palotát csak kívülről néztük meg, de így is nagyon szép volt. Aztán mentünk a Parkba. Harry az úton elmesélte, hogy neki a parkok nem jó élmények, mert egyszer egy lányt kedvéért körbetett mindent gyertyával, még a tó vízére is vett úszó gyertyát, és a lány nem ment el a randira. Ezen persze már csak jót mosolygott mikor mesélte. Maga a park gyönyörű szép volt. Égősor futott a járda fölött. Egy kis patak csordogált a parkon keresztül, fölötte egy híddal. Meseszép.

Zayn: Jól hallottam holnap jöttök a próbánkra?

Én: Még az is megeshet, de nem akarunk zavarni.

Harry: Ugyan, nyugodtan gyertek tök buli lesz.

Nikol: Köszi a meghívást várom, hogy mit is produkáltok élőben.

Liam: Én megyek értetek, de legyetek kész.

Nikol az órájára pillantott, valószínűleg kezdett már fáradni, de hajnali 1-kor mit is várhat az ember.

Nikol: Hm srácok, nagyon élveztük a mai napot, de szerintem a bátyám már aggódik, hogy mit csinálunk ilyen sokáig veletek, és szerintem az is megfordult a fejébe, hogy drága barátnőm elkergetett benneteket és eljön segíteni megkeresni. Tehát lehet, ideje lenne haza látogatni.

Én: hékás nem kergettem el őket. Mind itt van egyben és egészben.

Loi: Köszi, hogy nem szedtél szét minket. –mondta ördögi vigyorral a fején.  

Én: Ne örülj előre a medve bőrére drága Louis. –álltam mellé, és karoltam át a vállát

Lou: Mire készülsz te kis ördögfajzat?

Én: Semmire. Csak ide álltam melléd kis rókagép. Összeakartam kócolni a haját, de mire végbe vittem volna a tervem megelőzött.

Liam: Hé Tommo ne piszkáld Szandit. Elindulunk a Direction házhoz, és onnan hazaszállítom önöket hölgyek.

Nikol: milyen figyelmes vagy Liam. –paskolta meg a hátát Liamnak.

Niall: Éhes vagyok.

Én: fejezd be írmanó, amennyit megettél 3/4órája, az egy embernek 5napi élelem.

Zayn: Fekete lyuk elmélet… emlékezz csak.

Én: Na, jó induljunk, mert holnap nem foktok felkelni időben, na meg mi sem.

Harry: Nagyon jól éreztük ma magunkat veletek csajok, imádlak titeket.

Liam: Csatlakozom az előttem szólóhoz.

Niall: Én nem csatlakozom, mert én még annál is jobban éreztem magam

Louis: Igen manó, én nálad is jobban.

Niall: Nem mert én!

L: Nem mert én.

Így ment ez egészen a Direction házig. Jöttek a hátunk mögött,és vitáztak, mi persze jót nevettünk rajtuk. Liam elment a kocsiért, addig mi elköszöntünk. 

10.rész:)

Sziasztok! Meghoztam a következő részt:) 

10.rész: Együtt a nagy csapat

Elindultunk, mikor kiértünk az erkélyre Louis úgy gondolta, jelez, hogy itt vagyunk, ezért ordított egy nagyot.

Harry: Lou, ha ezt még egyszer eljátszod kapni, fogsz.

Elindultunk lefelé. Louis persze teljesen megbolondult elkezdte Harryt ölelgetni.

Lou: Szerelmem megcsaltál? Én nem esküszöm.

Harry: Nyugi drágám nem történt semmi, ölelték meg egymást. Ezen mi már csak nevettünk.

Niall: Elszórakoztatott?

Én: Jót beszélgettünk fogjuk rá hogy igen. És ti ki éltétek gyermekkori éneiteket?

Liam: Ki, de gyere velem, mesélek valamit. Vagyis inkább beszélgessünk, Nikolt már ismerem, de téged még nem, és meg akarlak ismerni. – fogta meg a kezem.

Én csak ijedten hátra néztem Louira, mire ő csak kacsintott egyet. Kéz a kézben mentünk fel a szobájába. Miért nem a beszélgető szobába megyünk, mért a szobájába? kezdtem agyalni, de éreztem, hogy felesleges agyalnom. Csak szedjem össze magam. Mikor beértünk a szobájába elengedte a kezem. A kezem érintésétől égett.

* Beszélgetés Liammal.

Liam: csücss az ágyra, vagyis érezd magad otthon, hozok ropogtatni valót.

Odamentem az ablakhoz, és nézelődni kezdtem, a gyomrom az eléggé táncot járt. Istenem-próbáltam kicsit lenyugtatni a belső rendszerem a bámészkodással. Mikor kicsit már nyugisabb voltam, akkor betoppant Liam, megint előjött a kishastánc. 

L: Már meg is jöttem. Én is sűrűn szoktam nézni kifelé, olyan nyugtató.

Én: Igen az, nagyon jó lehet itt élni

L: Mindenhol jó, de legjobb otthon. Köszönöm a karkötőt még egyszer nézett a csuklójára.
Én: ugyan megérdemled, mint a többiek is az ajándékokat.

L: Nagyon tetszik, Nikol azt mondta te választottad. Egyébként nagyon csinos vagy.

Én: Köszönöm, te pedig aranyos.

L: Haragudtam Louira, hogy kiszedett délután. El akartalak csalni, sétálni a vidámparkba, és beszélgetni.

É: Nagyon jól összebarátkoztam vele, irtó kedves fiú. Elsőre megtaláltam vele a közös hangot, olyan mintha már évek óta ismerném.

L: Igen ő ilyen típus. Remélem, nekem is sikerül ilyen benyomást keltenem benned.

Én: Hát én nem vagyok semmi jónak az elrontója.

A beszélgetést Harry szakította félbe: „Gyertek, indulunk, ne turbékoljatok”

L: Köszi, Harry, még a lehetőségét is elvetted a turbékolásnak.

Harry: Majd a London Eyeba turbékoltok.

L: Köszi, drága barátom. –csukta be Harry orra előtt az ajtót. Én ezen csak halványan elmosolyodtam. Ő is eresztett egy féloldalas mosolyt, (istenem annyira szexi volt). –majd folytatta: Tehát hol is jártunk?

Én: Hogy a többiek elindulnak nélkülünk.

L: Majd utánuk megyünk. Vagy ha ennyire menekülsz tőlem, akkor menjünk.

Én: Nem menekülök, szívesen beszélgetek veled.

L: Mesélj egy kicsit magadról!

Én: Öhm Alexandrának hívnak, mint már tudod. Magyarországon élek a családommal, vagyis inkább anyukámmal. Marketinget tanulok, utolsó éves vagyok. A hobbym az énekelgetés, 8éve lassan énekkaros vagyok. Szeretem a kutyákat. Könnyebb lenne, ha kérdeznél, hogy mire vagy kíváncsi, nem akarlak untatni a felesleges fecsegéssel.

L: Nem untatsz, de akkor nézzük. Honnan ismered Nikolt, és mióta?

Én: Nikollal már 1éves korunk óta ismerjük egymást, szomszédok vagyunk, édesanyja óvónő, és ő volt az óvónőm, olyanok vagyunk egymásnak, mint, a testvérek, s a bátyjával is ennyire jóban vagyok, ha ez nem lenne így, akkor nem lennék itt.

L: Rajongó vagy?

Én: Szeretem, amit csináltok, olyan kedvcsináló, és nem mindennapi. Jó hallgatni! De nem vagyok fanatikus, persze nekem is álmaim közt volt, hogy egyszer eljutok egy One Direction koncertre, de én nem aludnék a stadion előtt egy éjszakát, csak, hogy első sorba legyek, nem tépném le egyikkőtökről sem a ruhát.

L: Megilletődtél mikor megláttál minket.

Én: Nem tagadom, hogy meg igen, és úgy gondolom, hogy ez természetes. Érdekes így veletek lenni, mondanám, hogy még mindig nem hiszem el, de ami a szemem előtt van abban azért úgy szoktam hinni. –mondtam mosolyt eresztve az arcomra.

L: Ki a kedvenced a bandából?

Én: Nálatok ez egy ilyen alapkérdés? Már csak Louival ezt már mind átrágtuk.

L: kíváncsi vagyok, mert minden rajongónak van valaki, aki szimpatikusabb, mint a másik bandatag. Tehát? De ha ennyire zavar, hogy így tettem fel a kérdést, felteszem máshogy, kivel mennél el randizni, vagy kivel lennél szívesen kettesben?

„Na, most hogy bújjak ki a kérdés alól? Most légy okos Szandi” Ha eddig nem voltam zavarba azt hiszem ezek után vörös lettem.   

Én: Mivel a kérdésed feltételezés nem válaszolok rá. Egyébként mindannyian szimpatikusak vagytok nekem.

L: Ha egyszer egy rajongó azt mondaná, hogy vigyem el vacsizni, megtenném, de az a baj, hogy ez általában csapatra vonatkozó kérés szokott lenni.

É: Érdekes fiúk vagytok, ugye tudod? Mi lenne, ha a beszélgetést útközben folytatnánk?

L: Csak ha elárulod ki a kedvenced.

Én: Látom, ezt a kérdést kikerülni nem fogjuk, Kevin, Kevin a kedvencem.

L: Cseles válasz, végül is, aki fejbe talál az első találkozás első 10percében. –kezdett nevetni, mire én is nevetésbe kezdtem, majd kinyögtem a választ

Én: Na, jól van, te vagy a kedvenc.

L: Ezt most komolyan mondod, vagy csak, hogy mondj valamit?

Én: Teljesen komolyan mondom Liam te vagy a favorit. Szimpatikus vagy, remek hanggal, kedves mosollyal.

L: Megölelhetlek? –kérdezte mosollyal az arcán

Én: Persze. –én is mosollyal válaszoltam.

L: Menjünk, mert azt hiszem várnak már.

Kiléptünk az ajtón lent a nappaliba ott volt mindenki. Beszélgettek dolgokról.

Én: Bocsi, kicsit beszélgettünk még.

Harry: Észrevettük. –mondta fura mosollyal az arcán.

Niall: akkor induljunk!

Mindenki felállt felkaptuk a táskáinkat, és elindultunk kifelé. Az ajtón kilépve megcsapta az arcom a kellemes meleg levegő. 

9.rész: Direction ház, Louis J

Mikor kiszálltunk Lou megfogta a kezem és berángatott a kerítésen belűre. Az állam a földet súrolta. Gyönyörű szép volt.

Lou: Hé kiscsaj gyere bentről még királyabb.

Beléptünk, az ámulattól nem igazán tudtam mit szólni. Ez egy igazi vérbeli luxus angol ház. Kívülről sárga falak, és terméskő téglák borították. És megmertem volna kockáztatni, hogy a szobák száma 2× több mint 10.

Lou: Gyere körbe vezetlek.

Elindultunk balra: Valószínűleg nappali volt. Onnan egy üvegajtón lehetett kilátni az udvara, ahol egy nagy medence volt. A másik oldalon az ebédlő köszöntött. Onnan a konyha, ezeken látszott, hogy nem sűrűn volt használva talán sosem. Mentünk tovább a jobb oldalra: egy nagy fürdőszoba tátongott. A következő szobában minden volt ami One Directionről szólt, CD, poszterek, díjjak, képek, rajongóktól kapott állatkák, levelek, ajándékok. Onnan nyílt egy ajtó.

Lou: Itt szoktak megszületni a dalaink, ez a mi erőt adó szobánk imádunk itt bent lenni, valamelyikünknek valami gondja van be ül ide, és elszáll minden baja, mert olyan pozitív töltettel rendelkezik.  A következő szoba az lesz. - mutatott 1 ajtóra. Odalépett és kinyitotta. Egy kisstúdió tárult elénk. Kimentünk a bejárathoz ahol egy hatalmas nappali tárult elénk.

Ez a főnappalink, körbe erkély volt ahonnan megint egy folyosóra nyílt. Gyere, megmutatom a szobákat- szólt Lou.
Én: Ez király, nagyon tetszik,

Elindultunk fel ahova csigalépcső vezetett, a kényelmes járású. Beléptünk a folyósóra. Elindultunk szembe, ez egy lépcsőház volt, ami szintén csigavolt.
Louis: ez a fenti közös szobánk, itt szoktunk DVD-ni meg, baromkodni, meg komoly beszélgetéseket folytatni, mikor nem vagyunk álmosak.

Lou: Na most jönnek a szobáink. Kezdjük Niall szobájával. –elindultunk le a lépcsőn.

Benyitott. Rend uralkodott a szobába, a sarokba egy fekete gitár álldogált. A falszín kék volt. Fiús szoba, de jó értelemben, fehér bútorral. A sarokba egy ajtó díszelgett. Lou: Az, az ajtó külön fürdő.

Megcsörrent a mobilom. A kijelzőn anya volt.

Lou: Vedd fel nyugodtan!
Én: Ne haragudj anyukám az.

Felvettem:

Én: Szia anya!
Anya: Kicsim! Olvastam a leveled, mi újság? Hogy vagy? Hogy telt a napod, találkoztál Liammal? Gondolom már Ádáméknál vagytok. Nikollal mizu? Hozzáteszem szép a szobád!
Én: Anya köszönöm jól vagyok, nagyon hiányzol, egyébként találkoztam vele igen, és nem vagyok a szálláson, mert az egyik sráccal vagyok, a házukba. Este megyünk valahova.

 Anya: Remek.

Én: Holnap hívlak vagy ma írok, de most leteszem. Szia anya pusz! Vigyázz magadra!

Anya: Te is puszi.

Letettem a telefont elnézést kértem.

Lou: a következő szoba az enyém, kupi van. Bocsi.

Benéztem narancssárga fal fekete bútorra irtó jól nézett ki.

Lou: Találd ki, hogy kié ez a szoba.
A falak szürke fehér és zöldszínbe pompáztak mindegyik ilyen mattabb. Az ágy fekete volt, fehér ágyneművel, ami gondosan be volt ágyazva.

Én: Harrynél tudom elképzelni ezt a szobát

Lou: Talált süllyedt.

Liam szobája következett: Fehér volt a fal, az ágy minden fehér volt, az ágyon volt egy barna dísztakaró. És barna párnák, plazma Tv a falba. Közös családi fotók a fehér szekrénybe, és barna padlószőnyeg. Persze mint a többihez is ide is tartozott külön fürdőszoba. Zayn szobája madártej sárga mahagóniai színekkel, a függöny az ágy, és világos barna padlószőnyeg. Mindegyik szobára jellemző a nagy ablakok, és a francia ágy. Mire körbejártuk a házat kicsit elfáradtam, a vendégszobákat inkább nem néztem meg.

* Beszélgetés Louissal

Lou: Megkínálhatlak egy pohár őszi lével? Meg van, chips nézünk valamit, amíg a többiek hazaérnek, vagyis ne is nézzünk, beszélgessünk a fenti szobába. Fogta meg a kezem és húzott fel az emeletre a „beszélgetős szobába” Az előbb nem tűnt fel, de itt is is van egy kisajtó, de ott csak rágcsálni valót tartanak meg van egy hűtő tele üccsivel.

Lou: Csak hogy ne kelljen a konyhába rohangálni. Nyomott a kezembe egy pohár rostos őszi levet, és kiöntött egy tálba perecet. A szobába volt kanapé, és volt babzsák-fotel. Én egy labdafotelbe foglaltam helyet, Louis így tett, egy üveg asztal volt mellettünk.

Lou: Tehát, mióta vagy rajongó?

Én: Hát régóta, youtubon már a Xfaktor videókat is nézegettem.
Lou: Azok mi régiek már. És hogy tetszik a látvány? Nem a házra értem, hanem a csapatra.

Én: Jó, örülök, hogy ennyire szerencsés lehetek, hogy itt lehetek veled, és beszélgethetek, és a vidámparkot is nagyon élveztem, írtóra szimpatikus fiúk vagytok.

 Lou: Hát elhiheted, hogy nem szoktunk minden rajongót felráncigálni a házba. Láttam, hogy, nézel Liamra, sokan azt mondják, hogy szerelmesek belénk, Harry a legkapósabb, de az nem szerelem, amit éreznek, csak fanatikus rajongás, de te egész más vagy. Ahogy Liamra nézel, úgy még Danin kívül senkit nem láttam ránézni, de te még Danin kívül is másabban nézel rá. És ne vörösödj, ismerem ezt, nálam Eleonornál van így.

Én: Nagyon összeilletek, édes pár vagytok tényleg.

Lou: Köszi, nagyon szeretem. De ne tereld a témát, mióta vagy bele szerelmes?

Én: De Lou, pont te mondtad, hogy ezek az érzések egy rajongó fanatikus rajongásai.

Lou: És hozzátettem, hogy látom a szemeden, hogy ez nálad nem csak egy rajongás.

Én: Egyébként jobban vagy? Nincs már hányingered?

Lou: Ugyan már rég elmúlt. De megint tereled a témát, segíteni akarok.

Én: Édes vagy Louis nagyon. És köszönöm tényleg.

Lou: Na, gyere ide kislány. –állt fel, felálltam én is és megölelt.

Érdekes volt, Louis olyan volt velem, mintha már évekkel ezelőtt ismernénk egymást. Liam felé kialakítottam egy képet, és abba vagyok belezúgva nem is ismerem az igazit. És most, hogy ma vele lehettem egész nap csak nehezít az egészen.

Lou: Min gondolkozol? Csak nem Liamon?

Én: Te gondolat olvasónak készültél?

Louis: Buktad csajszi bevallottad, hogy szerelmes vagy bele.

Én: Louis imádlak téged tényleg, de nem lehetek bele szerelmes.

Louis: Mért nem engeded, hogy átjárjon az érzés? Itt van, lehet, megkapnád.

Én: Na, látod, drága barátom a lehet nagyon messze áll a biztostól. És nem Liamot szeretem, hanem a felé kialakított meseszerű képet. Nem ismerem az igazit.

Louis: Van pár hónapod, hogy megismerd.

Én: Na, látod én 2,5hónap múlva megyek haza, nem maradhatok itt.

Lou: Mért fogsz mindent fel így, mért akarod ennyire eltolni magad a többiektől? Csak velem beszélsz szinte.

Én: Louis veled volt lehetőségem beszélni, én nem vagyok, egy ilyen könnyen kiadom magam. Csalódtam már, és nem akarok még egyszer.

Loius: Ne haragudj, csak nem hiszem, hogy a többiek megennének. És ez volt az álmod valóra vált, és te mégis azt hiszed, hogy csak álmodsz.

Én: Hát megesik velem az ilyen, csak nekem idő kell, veled, most úgy beszélek, mintha már évek óta barátok lennénk.

Lou: Nekem is feltűnt, hogy jól kijövünk. Egyébként, ha a fiúk is megkedvelnek titeket garantált dolog, hogy nem fogunk elengedni csak úgy titeket.

Én: Varázslatos vagy.

Lou: Igen te is.

Ekkor hallottuk fenn, hogy valakik bejöttek, na vajon kik azok.

Lou: Gyere, menjünk le hozzájuk. –fogott kézen.

Én: Várj Louis egy picit, kérlek, ne mond el Liamnak, jó?

Louis: Becsszó