onedirectionbeus

Sziasztok! Nem tudom mikor hozom a kövit, ezt a részt tegnap fejeztem be, de igyekszem, csak most kicsit elvagyok havazva:) Köszönöm a 160megtekintést aranyosak vagytok, de jó lenne ha komiznátok is....sziasztok szép holnapot nektek...

12rész: Hazaút/otthon

Az autóban én ültem Liam mellé, Nikol pedig hátra.

Csodálatos volt ez a nap, életem legjobb napja. A fiúkkal szerencsére nagyon jól kijöttünk, és annak is örülök, hogy ennyire jól érezték magukat, na meg persze, hogy Liammal ennyit beszélgettünk, egyre szimpatikusabb ez a fiú. Ahogy ültem mellette és gondolkodtam, a gondolataim végére azt hiszem már jó vörös voltam.

Liam: Meleged van?

Óh anyám nagyon jó, tehát nem csak hiszem, hanem gyakorlatban is vörös vagyok.

Én: Igen kicsit. Örülök, hogy megismerkedhettem a One Directionnel, örök élmény a mai nap.

Liam: Örülök, hogy ti is jól éreztétek magatokat.

Nikol: Ti vadállatok vagytok, fáj a hasam a nevetéstől.

Ezen mind elkezdtünk nevetni.

Liam: Óh, ez csak egy kis ízelítő volt csajok, ennél tudunk vadabbak lenni.

Nikol: ennél is? Akkor mire kell számítani? Nevető görccsel fogunk kikötni a kórházba vagy mi?

Liam: Ilyenre nem esküszöm, de egy holnapi próbára tuti biztos elkerülsz. El ne aludjatok!

Nikol: Nem tudunk semmit ígérni.

Én: Nekem még bosszút kell állnom Tommon.

Liam: Rajta nem nehéz. Adhatok pár ötletet.

Én: Ne, úgy édes a bosszú, ha én tervelem ki.

Nikol: Srácok, elhaladtunk a ház előtt.

Liam: Óh tényleg, bocsi. –Tolatott vissza a házunk elé Liam.

Kiszállt, és kinyitotta nekünk az autó ajtaját. Majd megölelt jó éjszakát kívánt, és elhajtott. Mi óvatosan benyitottunk a házba, nehogy felébresszünk valakit, de Samanta, és Ádám kint ültek a kanapén.

Mi: Sziasztok!

S: Sziasztok!

Ádám: Sziasztok! Na mizu hölgyek?

Nikol: Remélem nem baj, hogy ilyen sokáig voltunk oda, és nem miattunk ültök itt.

S: Jaj dehogy gond, hogy éreztétek magatokat?

Mi: Nagyon jól.

Nikol: Nagyon elfáradtunk, hm holnapra el hívtak minket a főpróbára, ugye nem….

S: Hülyéskedsz? Dehogy gond. –vágott a szavamba Samanta

Én: Imádjuk a fiúkat, nagyon édesek, és imádjuk Londont, One Direction szemmel.

Ádám: Merre vittek benneteket?

Nikol: Elsőnek a London Eyeba mentünk, ahol Szandra, és Liam egy kapszulába voltak, voltunk a Temze partján, megnéztük a Buckingham-palotát, majd voltunk egy parkba a St. James.

Én: Na meg a Nandost ki ne hagyjuk.

Ádám: akkor hagytak a fiúk nekem is mutatni valót.

Nikol: Remek este volt.

Én: Egyetértek, a fiúk egyszerűen csodálatosak.

S: Igen én mondtam, de menjetek aludni biztos elfáradtatok, holnap pedig mentek a próbájukra, és gondolom, nem aludni szeretnétek.

Én: Igen ez igaz.

Nikol-Én: Jó éjt!

S-A: Jó éjszakát.

Felmentünk a szobánkba, elmentem zuhanyozni, majd anyának gyorsan írtam egy sms-t majd lefeküdtem, amint a párnát érte a fejem, úgy csukódtak le pilláim. Reggel a telefonom zajára ébredtem fel. A kijelzőn anya nevét véltem felfedezni.

Én: Igen? –szóltam bele álmosan

Anya: szia kicsim! Mizu?

Én: Most keltem, várj egy picit. –néztem az órára, megnyugvással láttam, hogy még csak 8óra. Utána hirtelen eszembe jutott, hogy basszus 9re itt van Liam. A telefont lecsaptam, amire anya valószínűleg kiakadt. Gyorsan átszaladtam Nikol szobájába, majd elkezdtem keltegetni.

Én: Nikol kellj fel! Hallod kellj már fel.

Nikol: Hm még egy kicsit hagy aludjak.

Én: 8óra 9-re jön Liam, sehogy sem állunk.

Nikol: Főzöl kávét, addig felszedem magam a földről.

Én: Jó- jó persze.

Nagy nehezen kimászott az ágyból, én pedig elindultam köntösbe a konyha felé feltenni egy kávét, a konyhába Joe-val találtam magam szembe.

Én: Jó reggelt!

Joe: Szia Szandi! Nekem el kell indulnom a munkába, reggeli a pulton, és kávé is van főzve.

Én: Oké, köszönjük, jó munkát.

Joe: Nektek pedig jó szórakozást a fiúkkal.

Joe kilépett az ajtón, én meg visszavonszoltam magam a szobámba. Kerestem magamra egy lila felsőt, és egy fekete csőnadrágot, cipőnek egy emelt sarkú szandált választottam.  Elmentem a fürdőbe tusolni, hajat szárítottam, felöltöztem. Fél 9-t mutatott az órám. Elindultam lefelé ismét telefonommal a kezembe. Anyát visszahívtam:

Én: Bocsi anya, hogy rád vágtam a telefont, 9re jön Liam, és 8óra volt, fel kellett keltenem Nikolt.

Anya: Óh a vejem. Hogy van? Jó fej?

Én: Írtó édes fiú anya, de ne mond, hogy a vejed, nem volt és nem is lesz az.

Anya: Ugyan már. Hova mentek?

Én: koncert próbára. És nagyon izgulok.

Anya: Kincsem tudom, mennyire vártad már ezt a pillanatot.

Én: Anya ne haragudj leteszem, még megreggelizünk meg minden, írok smst, ha haza értem.

Anya: Oké remek! Jó szórakozást, szeretlek.

Én: Neked szép napot anya, puszi

Nikol mint egy nyúzott veréb sétált le a lépcsőn, de már felvolt öltözve, s ki volt sminkelve.

Megreggeliztünk. Fogat mostunk. ¾ 9. Liamnak van még negyed órája, ő a csapatból sosem késik. A nappali egyik sarkában állt egy gyönyörű szép fekete zongora. Úgy gondoltam kiélem gyermeki énem, kedvenc hangszeremen, amin már kiskorom óta tudok játszani, anyum jóvoltából. Sajnos otthon már nincs meg a zongoránk, de a mamiéknál még meg van az a gyönyörű fehér pianino, náluk szoktam játszani, ha ott vagyok. Hallás után, és kottázva is jól megy ez a kis hobby, bár ilyen nagy zongorán még sosem próbálkoztam. Mostani új dalom, amit rengetegszer hallgatok, és éneklek Christina Perri Yar of hearts.