10.rész:)

Sziasztok! Meghoztam a következő részt:) 

10.rész: Együtt a nagy csapat

Elindultunk, mikor kiértünk az erkélyre Louis úgy gondolta, jelez, hogy itt vagyunk, ezért ordított egy nagyot.

Harry: Lou, ha ezt még egyszer eljátszod kapni, fogsz.

Elindultunk lefelé. Louis persze teljesen megbolondult elkezdte Harryt ölelgetni.

Lou: Szerelmem megcsaltál? Én nem esküszöm.

Harry: Nyugi drágám nem történt semmi, ölelték meg egymást. Ezen mi már csak nevettünk.

Niall: Elszórakoztatott?

Én: Jót beszélgettünk fogjuk rá hogy igen. És ti ki éltétek gyermekkori éneiteket?

Liam: Ki, de gyere velem, mesélek valamit. Vagyis inkább beszélgessünk, Nikolt már ismerem, de téged még nem, és meg akarlak ismerni. – fogta meg a kezem.

Én csak ijedten hátra néztem Louira, mire ő csak kacsintott egyet. Kéz a kézben mentünk fel a szobájába. Miért nem a beszélgető szobába megyünk, mért a szobájába? kezdtem agyalni, de éreztem, hogy felesleges agyalnom. Csak szedjem össze magam. Mikor beértünk a szobájába elengedte a kezem. A kezem érintésétől égett.

* Beszélgetés Liammal.

Liam: csücss az ágyra, vagyis érezd magad otthon, hozok ropogtatni valót.

Odamentem az ablakhoz, és nézelődni kezdtem, a gyomrom az eléggé táncot járt. Istenem-próbáltam kicsit lenyugtatni a belső rendszerem a bámészkodással. Mikor kicsit már nyugisabb voltam, akkor betoppant Liam, megint előjött a kishastánc. 

L: Már meg is jöttem. Én is sűrűn szoktam nézni kifelé, olyan nyugtató.

Én: Igen az, nagyon jó lehet itt élni

L: Mindenhol jó, de legjobb otthon. Köszönöm a karkötőt még egyszer nézett a csuklójára.
Én: ugyan megérdemled, mint a többiek is az ajándékokat.

L: Nagyon tetszik, Nikol azt mondta te választottad. Egyébként nagyon csinos vagy.

Én: Köszönöm, te pedig aranyos.

L: Haragudtam Louira, hogy kiszedett délután. El akartalak csalni, sétálni a vidámparkba, és beszélgetni.

É: Nagyon jól összebarátkoztam vele, irtó kedves fiú. Elsőre megtaláltam vele a közös hangot, olyan mintha már évek óta ismerném.

L: Igen ő ilyen típus. Remélem, nekem is sikerül ilyen benyomást keltenem benned.

Én: Hát én nem vagyok semmi jónak az elrontója.

A beszélgetést Harry szakította félbe: „Gyertek, indulunk, ne turbékoljatok”

L: Köszi, Harry, még a lehetőségét is elvetted a turbékolásnak.

Harry: Majd a London Eyeba turbékoltok.

L: Köszi, drága barátom. –csukta be Harry orra előtt az ajtót. Én ezen csak halványan elmosolyodtam. Ő is eresztett egy féloldalas mosolyt, (istenem annyira szexi volt). –majd folytatta: Tehát hol is jártunk?

Én: Hogy a többiek elindulnak nélkülünk.

L: Majd utánuk megyünk. Vagy ha ennyire menekülsz tőlem, akkor menjünk.

Én: Nem menekülök, szívesen beszélgetek veled.

L: Mesélj egy kicsit magadról!

Én: Öhm Alexandrának hívnak, mint már tudod. Magyarországon élek a családommal, vagyis inkább anyukámmal. Marketinget tanulok, utolsó éves vagyok. A hobbym az énekelgetés, 8éve lassan énekkaros vagyok. Szeretem a kutyákat. Könnyebb lenne, ha kérdeznél, hogy mire vagy kíváncsi, nem akarlak untatni a felesleges fecsegéssel.

L: Nem untatsz, de akkor nézzük. Honnan ismered Nikolt, és mióta?

Én: Nikollal már 1éves korunk óta ismerjük egymást, szomszédok vagyunk, édesanyja óvónő, és ő volt az óvónőm, olyanok vagyunk egymásnak, mint, a testvérek, s a bátyjával is ennyire jóban vagyok, ha ez nem lenne így, akkor nem lennék itt.

L: Rajongó vagy?

Én: Szeretem, amit csináltok, olyan kedvcsináló, és nem mindennapi. Jó hallgatni! De nem vagyok fanatikus, persze nekem is álmaim közt volt, hogy egyszer eljutok egy One Direction koncertre, de én nem aludnék a stadion előtt egy éjszakát, csak, hogy első sorba legyek, nem tépném le egyikkőtökről sem a ruhát.

L: Megilletődtél mikor megláttál minket.

Én: Nem tagadom, hogy meg igen, és úgy gondolom, hogy ez természetes. Érdekes így veletek lenni, mondanám, hogy még mindig nem hiszem el, de ami a szemem előtt van abban azért úgy szoktam hinni. –mondtam mosolyt eresztve az arcomra.

L: Ki a kedvenced a bandából?

Én: Nálatok ez egy ilyen alapkérdés? Már csak Louival ezt már mind átrágtuk.

L: kíváncsi vagyok, mert minden rajongónak van valaki, aki szimpatikusabb, mint a másik bandatag. Tehát? De ha ennyire zavar, hogy így tettem fel a kérdést, felteszem máshogy, kivel mennél el randizni, vagy kivel lennél szívesen kettesben?

„Na, most hogy bújjak ki a kérdés alól? Most légy okos Szandi” Ha eddig nem voltam zavarba azt hiszem ezek után vörös lettem.   

Én: Mivel a kérdésed feltételezés nem válaszolok rá. Egyébként mindannyian szimpatikusak vagytok nekem.

L: Ha egyszer egy rajongó azt mondaná, hogy vigyem el vacsizni, megtenném, de az a baj, hogy ez általában csapatra vonatkozó kérés szokott lenni.

É: Érdekes fiúk vagytok, ugye tudod? Mi lenne, ha a beszélgetést útközben folytatnánk?

L: Csak ha elárulod ki a kedvenced.

Én: Látom, ezt a kérdést kikerülni nem fogjuk, Kevin, Kevin a kedvencem.

L: Cseles válasz, végül is, aki fejbe talál az első találkozás első 10percében. –kezdett nevetni, mire én is nevetésbe kezdtem, majd kinyögtem a választ

Én: Na, jól van, te vagy a kedvenc.

L: Ezt most komolyan mondod, vagy csak, hogy mondj valamit?

Én: Teljesen komolyan mondom Liam te vagy a favorit. Szimpatikus vagy, remek hanggal, kedves mosollyal.

L: Megölelhetlek? –kérdezte mosollyal az arcán

Én: Persze. –én is mosollyal válaszoltam.

L: Menjünk, mert azt hiszem várnak már.

Kiléptünk az ajtón lent a nappaliba ott volt mindenki. Beszélgettek dolgokról.

Én: Bocsi, kicsit beszélgettünk még.

Harry: Észrevettük. –mondta fura mosollyal az arcán.

Niall: akkor induljunk!

Mindenki felállt felkaptuk a táskáinkat, és elindultunk kifelé. Az ajtón kilépve megcsapta az arcom a kellemes meleg levegő.