onedirectionbeus

9.rész: Direction ház, Louis J

Mikor kiszálltunk Lou megfogta a kezem és berángatott a kerítésen belűre. Az állam a földet súrolta. Gyönyörű szép volt.

Lou: Hé kiscsaj gyere bentről még királyabb.

Beléptünk, az ámulattól nem igazán tudtam mit szólni. Ez egy igazi vérbeli luxus angol ház. Kívülről sárga falak, és terméskő téglák borították. És megmertem volna kockáztatni, hogy a szobák száma 2× több mint 10.

Lou: Gyere körbe vezetlek.

Elindultunk balra: Valószínűleg nappali volt. Onnan egy üvegajtón lehetett kilátni az udvara, ahol egy nagy medence volt. A másik oldalon az ebédlő köszöntött. Onnan a konyha, ezeken látszott, hogy nem sűrűn volt használva talán sosem. Mentünk tovább a jobb oldalra: egy nagy fürdőszoba tátongott. A következő szobában minden volt ami One Directionről szólt, CD, poszterek, díjjak, képek, rajongóktól kapott állatkák, levelek, ajándékok. Onnan nyílt egy ajtó.

Lou: Itt szoktak megszületni a dalaink, ez a mi erőt adó szobánk imádunk itt bent lenni, valamelyikünknek valami gondja van be ül ide, és elszáll minden baja, mert olyan pozitív töltettel rendelkezik.  A következő szoba az lesz. - mutatott 1 ajtóra. Odalépett és kinyitotta. Egy kisstúdió tárult elénk. Kimentünk a bejárathoz ahol egy hatalmas nappali tárult elénk.

Ez a főnappalink, körbe erkély volt ahonnan megint egy folyosóra nyílt. Gyere, megmutatom a szobákat- szólt Lou.
Én: Ez király, nagyon tetszik,

Elindultunk fel ahova csigalépcső vezetett, a kényelmes járású. Beléptünk a folyósóra. Elindultunk szembe, ez egy lépcsőház volt, ami szintén csigavolt.
Louis: ez a fenti közös szobánk, itt szoktunk DVD-ni meg, baromkodni, meg komoly beszélgetéseket folytatni, mikor nem vagyunk álmosak.

Lou: Na most jönnek a szobáink. Kezdjük Niall szobájával. –elindultunk le a lépcsőn.

Benyitott. Rend uralkodott a szobába, a sarokba egy fekete gitár álldogált. A falszín kék volt. Fiús szoba, de jó értelemben, fehér bútorral. A sarokba egy ajtó díszelgett. Lou: Az, az ajtó külön fürdő.

Megcsörrent a mobilom. A kijelzőn anya volt.

Lou: Vedd fel nyugodtan!
Én: Ne haragudj anyukám az.

Felvettem:

Én: Szia anya!
Anya: Kicsim! Olvastam a leveled, mi újság? Hogy vagy? Hogy telt a napod, találkoztál Liammal? Gondolom már Ádáméknál vagytok. Nikollal mizu? Hozzáteszem szép a szobád!
Én: Anya köszönöm jól vagyok, nagyon hiányzol, egyébként találkoztam vele igen, és nem vagyok a szálláson, mert az egyik sráccal vagyok, a házukba. Este megyünk valahova.

 Anya: Remek.

Én: Holnap hívlak vagy ma írok, de most leteszem. Szia anya pusz! Vigyázz magadra!

Anya: Te is puszi.

Letettem a telefont elnézést kértem.

Lou: a következő szoba az enyém, kupi van. Bocsi.

Benéztem narancssárga fal fekete bútorra irtó jól nézett ki.

Lou: Találd ki, hogy kié ez a szoba.
A falak szürke fehér és zöldszínbe pompáztak mindegyik ilyen mattabb. Az ágy fekete volt, fehér ágyneművel, ami gondosan be volt ágyazva.

Én: Harrynél tudom elképzelni ezt a szobát

Lou: Talált süllyedt.

Liam szobája következett: Fehér volt a fal, az ágy minden fehér volt, az ágyon volt egy barna dísztakaró. És barna párnák, plazma Tv a falba. Közös családi fotók a fehér szekrénybe, és barna padlószőnyeg. Persze mint a többihez is ide is tartozott külön fürdőszoba. Zayn szobája madártej sárga mahagóniai színekkel, a függöny az ágy, és világos barna padlószőnyeg. Mindegyik szobára jellemző a nagy ablakok, és a francia ágy. Mire körbejártuk a házat kicsit elfáradtam, a vendégszobákat inkább nem néztem meg.

* Beszélgetés Louissal

Lou: Megkínálhatlak egy pohár őszi lével? Meg van, chips nézünk valamit, amíg a többiek hazaérnek, vagyis ne is nézzünk, beszélgessünk a fenti szobába. Fogta meg a kezem és húzott fel az emeletre a „beszélgetős szobába” Az előbb nem tűnt fel, de itt is is van egy kisajtó, de ott csak rágcsálni valót tartanak meg van egy hűtő tele üccsivel.

Lou: Csak hogy ne kelljen a konyhába rohangálni. Nyomott a kezembe egy pohár rostos őszi levet, és kiöntött egy tálba perecet. A szobába volt kanapé, és volt babzsák-fotel. Én egy labdafotelbe foglaltam helyet, Louis így tett, egy üveg asztal volt mellettünk.

Lou: Tehát, mióta vagy rajongó?

Én: Hát régóta, youtubon már a Xfaktor videókat is nézegettem.
Lou: Azok mi régiek már. És hogy tetszik a látvány? Nem a házra értem, hanem a csapatra.

Én: Jó, örülök, hogy ennyire szerencsés lehetek, hogy itt lehetek veled, és beszélgethetek, és a vidámparkot is nagyon élveztem, írtóra szimpatikus fiúk vagytok.

 Lou: Hát elhiheted, hogy nem szoktunk minden rajongót felráncigálni a házba. Láttam, hogy, nézel Liamra, sokan azt mondják, hogy szerelmesek belénk, Harry a legkapósabb, de az nem szerelem, amit éreznek, csak fanatikus rajongás, de te egész más vagy. Ahogy Liamra nézel, úgy még Danin kívül senkit nem láttam ránézni, de te még Danin kívül is másabban nézel rá. És ne vörösödj, ismerem ezt, nálam Eleonornál van így.

Én: Nagyon összeilletek, édes pár vagytok tényleg.

Lou: Köszi, nagyon szeretem. De ne tereld a témát, mióta vagy bele szerelmes?

Én: De Lou, pont te mondtad, hogy ezek az érzések egy rajongó fanatikus rajongásai.

Lou: És hozzátettem, hogy látom a szemeden, hogy ez nálad nem csak egy rajongás.

Én: Egyébként jobban vagy? Nincs már hányingered?

Lou: Ugyan már rég elmúlt. De megint tereled a témát, segíteni akarok.

Én: Édes vagy Louis nagyon. És köszönöm tényleg.

Lou: Na, gyere ide kislány. –állt fel, felálltam én is és megölelt.

Érdekes volt, Louis olyan volt velem, mintha már évekkel ezelőtt ismernénk egymást. Liam felé kialakítottam egy képet, és abba vagyok belezúgva nem is ismerem az igazit. És most, hogy ma vele lehettem egész nap csak nehezít az egészen.

Lou: Min gondolkozol? Csak nem Liamon?

Én: Te gondolat olvasónak készültél?

Louis: Buktad csajszi bevallottad, hogy szerelmes vagy bele.

Én: Louis imádlak téged tényleg, de nem lehetek bele szerelmes.

Louis: Mért nem engeded, hogy átjárjon az érzés? Itt van, lehet, megkapnád.

Én: Na, látod, drága barátom a lehet nagyon messze áll a biztostól. És nem Liamot szeretem, hanem a felé kialakított meseszerű képet. Nem ismerem az igazit.

Louis: Van pár hónapod, hogy megismerd.

Én: Na, látod én 2,5hónap múlva megyek haza, nem maradhatok itt.

Lou: Mért fogsz mindent fel így, mért akarod ennyire eltolni magad a többiektől? Csak velem beszélsz szinte.

Én: Louis veled volt lehetőségem beszélni, én nem vagyok, egy ilyen könnyen kiadom magam. Csalódtam már, és nem akarok még egyszer.

Loius: Ne haragudj, csak nem hiszem, hogy a többiek megennének. És ez volt az álmod valóra vált, és te mégis azt hiszed, hogy csak álmodsz.

Én: Hát megesik velem az ilyen, csak nekem idő kell, veled, most úgy beszélek, mintha már évek óta barátok lennénk.

Lou: Nekem is feltűnt, hogy jól kijövünk. Egyébként, ha a fiúk is megkedvelnek titeket garantált dolog, hogy nem fogunk elengedni csak úgy titeket.

Én: Varázslatos vagy.

Lou: Igen te is.

Ekkor hallottuk fenn, hogy valakik bejöttek, na vajon kik azok.

Lou: Gyere, menjünk le hozzájuk. –fogott kézen.

Én: Várj Louis egy picit, kérlek, ne mond el Liamnak, jó?

Louis: Becsszó