17.rész

Sziasztok! Elsőnek is boldog új évet kívánok mindenkinek! Remélem mindenkinek jól telt a szilveszter, én itthon voltam. Itthon töltöttem, több okból is, de na nem baj. Másodsoron pedig meghoztam a következő részt, tudom hogy rövid lett de na... :)

17.rész:
Harry úgy lépett ki a kórteremből, mint akinek bejelentették, hogy megdöglött a macskája (Azért élek ezzel a hasonlattal, mert drága barátunk macskamániában szenved) Liamnak is aggodalom ült ki az arcára. Én csak fürkésztem a fiúkat. Majd megtört hanggal megkérdeztem: Jól vagy? Erre Harry csak bólintott egy igent. Liam pedig bólintott egy nemet. Szótlanul elindultunk a kijárathoz. Liam mellé most Harry ült, én pedig hátul csendben üldögéltem, és hallgattam a fiúk beszélgetését, míg Harry be nem vont:

Liam: Holnap 2re mennünk kell interjúra, a Ellen Showba.  

Harry: Király…még valami?

Liam: Jössz velünk a One Direction rezidenciára, vagy hazavigyelek Louishoz?

Harry: Tuti ott van El, s kitudja, mit csinálnak, veletek megyek, ha nem gáz. –néz hátra rám is.

Én: Engem nem zavarsz, legalább tudunk 4szemközt beszélgetni.

Harry: Ne haragudj…

Én: Látom, hogy bajod van, és az óta van bajod, amióta kijöttél a kórteremből.

Harry: Nincs semmi bajom. –mondta már kicsit ingerülten

Liam: Nyugodj meg haver, ne idegeskedj, ma már nem akarok senkivel kikötni a kórházba.

Harry: Megérkeztünk.

Kiszálltunk. Harry ott hagyott minket, úgy bevágta a kocsiajtót, hogy Liam utána szólt: Óvatosabban nem megy? Mire morgott valamit az orra alatt. Majd rám nézett, és azt mondta, hogy ne haragudjak a barátjára. Elindultunk befelé, utána eszembe jutott valami életjelet kellene adni anyának. Meg megkérdezni miért nem szóltak a Londonba költözésről? Liam kedvesen megmutatta a szobám. Majd mondta, hogy ha bármi gond van, csak szóljak neki, még ha hajnali 4kor is van az. Majd odajött és megölelt. Én csak WTF fejjel néztem, hogy hajnali 4? Az nekem már inkább a reggelt üti. Elment lezuhanyozni, és amit még hoztam  pizsamát magamra vettem. Majd a telefont a fülemhez emeltem, tárcsáztam anyut. Anya a második csörgésre felvette:
Anya: Szia Kincsem! Mizu? Hogy vagy?
Én: Anya, hiányzol. –ekkor kopogtak az ajtómon, majd a kopogó személy egyből be is nyitott, és a fürtös srácot fedeztem fel benne, intettem neki hogy jöjjön be, majd megpaskoltam magam mellett az ágyat. Arca még mindig meggyötört volt. 

Anya: Nekem is, és képzeld, apád haza jön holnap.

Én: De jó örülök neki, úgy megölelgetném, tényleg nagyon hiányoztok. – jelent meg egy könnycsepp a szemembe, és útnak is indult egész a takarómig.

Anya: Kicsim te sírsz?

Én: Anya…ma történt valami Nikollal.

Anya: Még is mi?

Vázoltam neki a helyzetet, ő egyből Londonba akart jönni, Nikolt a 2. lányának tartja.

Anya: Figyelj kicsim, lehet elfogadom Ádám ajánlatát, jobb lenne neked is ott kint, mi lenne ha kiköltöznénk?

Én:Ezt telefonon akarod komolyan megbeszélni?

Anya: Apád úgyis rengeteget utazik Londonba utazásainak 80% London, a maradék 20 pedig Németország, vagy New York. Meg Nikol is ott lenne, neki is jobb lenne.

Én: Az előző kérdést nem azért tettem fel mert nem akarom.

Anya: Tehát beleegyezel?

Én: Bele persze. –mondtam mosollyal az arcomon

Anya: Édesapáddal már mindent megbeszéltem. Nikol szüleit is rá akarjuk venni, de mi már tuti megyünk.

Én: Oké anya, de most le kell tennem itt, ül mellettem Harry és szerintem beszélni akar velem.

Anya: Harry Styles melletted ül? Hol vagy?
Én: One Direction rezidenciáján. És igen jóba lettünk.

Anya: Kérek képet kicsim, meg autogramot. –na, jó ezen nevetnem kellett. Tudom, hogy anya kedvence Harry, de azért mégis. Majd miután kinevettem magam jó éjt kívántam, meg puszilt küldtem, és letettem. Ránéztem Harryre, majd bocsánatot kértem, hogy megvárakoztattam. De ő csak legyintett. Elmondtam neki, hogy anya kedvence volt, és majd írhatna neki egy autogramot. Ezen jót mosolygott, talán ez az első őszinte mosolya, amióta kiléptünk a kórházból. Majd arca ismét elkomorult, és elkezdte magát szidni, hogy mekkora köcsög. Én csak néztem rá értetlenül, mert annyira mondta, hogy reagálni se engedett, és közbe fel-alá járkált a szobába, ami kezdett nem kicsit idegesíteni. Mikor már 5percen keresztülhallgattam a szitkozódását, ami maga felé irányul, meguntam és hiába próbáltam szóval megszakítani, nem ment, ezért hogy befogja végre egy párnát dobtam a fejéhez, de mint aki meg se érzi mondta tovább ugyanúgy. Felálltam az ágyra, és mikor az ágy elé ért, ráugrottam a hátára, erre mind ketten a földön landoltunk, de egyikünk sem ütötte meg magát. Majd rám nézett értetlen fejet vágva, mire én csak annyit mondtam, hogy végre hogy befejezted már. Gyere, ülj le az ágyra. Erre odajött és lefeküdt. Úgy látom, gondok vannak a szavak értelmezésével, de ha így akarja, legyen így. Lefeküdtem én is mellé, mind a ketten a plafont bámultuk. Majd kinyögte: Segíteni akarok Nikolnak, ő ebbe bele is ment. Mire kikerekedtek a szemeim. És felé kerekedtem, de csak úgy, hogy a könyökömön támaszkodtam mellette, és az arcát kezdtem el fixírozni. Ahj, azok a zöld szemek. Ő elhallgatott, de ráparancsoltam, hogy folytasd! Így is tett: Benne lenne abba, hogy együtt legyünk, legalábbis ezt vettem le a szavaiból, de ééénnn…itt elhallgatott és egy könnycsepp jelent meg a szemében. Majd megint ráparancsoltam: abba ne hagyd, kérlek, mond tovább, aztán majd sírunk együtt. Folytatta: Tehát ő akarja, de én rájöttem, hogy nem tudom megadni azt, amire vár… ti visszamentek Magyarországra, mi megyünk turnéra. Csak bólogattam, és mikor abba hagyta én csak átkaroltam. Majd amikor átkaroltam a fülébe súgtam: Mi nem megyünk vissza, ideköltözünk. Erre csak eltolt magától, és nézett, hogy mi? Majd olyan édes mosolyt láttam az arcán, mint még senkién. Bár Harry a szeméről és a gödröcskékről, meg a göndör hajáról híres. Na meg még van egy dolog…azt gondolom nem kell bemutatnom. Már nagyon fáradt voltam tehát megkértem Harryt, hogy távozzon, de mondta, hogy semmi kedve nincs egyedül aludni, és aludhat-e velem. Én csak értetlen fejjel néztem rá, majd megszólaltam, okééé, de nem meztelenül. Mire elröhögte magát. És átkarolt, majd megköszönte a mai estét. És kiment. Én lefeküdtem aludni. Komolyan mondom sose gondoltam, hogy egyszer ennyire kívánni fogom, a pihe-puha ágyacskát. Már kezdtek lecsukódni szemhéjaim, amikor éreztem, hogy valaki bebújik mellém az ágyba. Nyögve nyelősen megkérdeztem, hogy te vagy az Harry, mire egy igen aludj csak-ot kaptam.

Álmaimba a rózsaszín felhők fölött jártam. Minden volt maci, meg pillangó, virágos rét, Liam. Arra keltem fel, hogy valaki igazán velősen becsapta az ajtót. Úgy felugrottam, hogy az csak, na. Harry meg csak nézett..