23

Sziasztok! Most vettem észre, hogy elszámoztam a részeket, tehát az előző a 22.rész, ez pedig a 23.rész:) Jó olvasást:) Már 531 oldal megjelenítés <3

Reggel akkora mosollyal keltem fel, mint még soha. Az ablakomon kinézve láttam, hogy szakad az eső. Az esős időben mindig rossz a kedvem, de most még ez sem ronthatta el. Lementem a konyhába, mindenki ott ült már, a szülők csak titokzatosan mosolyogtak, Tudtam, hogy Nikol elmondta nekik. Leültem az asztalhoz, szedtem egy kis rántottát.
- Nem akarod elmondani, hogy mi van veled és Liammal? –kérdezte anya.

- Már biztos vagyok benne, hogy informált titeket drága barátnőm.

- Héé, én csak mondtam nekik, hogy mennyire szép estétek volt. Amúgy ma megyünk házat venni.

- Sajnálatosan hallom, én megyek a fiúkhoz. Megígértem, hogy átmegyek hozzájuk. És, hogy viszek sütit. –néztem anyára

- Oké akkor csinálok nekik fanta-szeletet, megfelel?

- Igen anya. Az teljesen jó lesz. - Akkor induljunk el vásárolni hozzá, és közbe elmesélheted a történeted…

Fiúknál:

Nagyon boldog voltam, hogy igent mondott. Érzem a szeretetében, hogy teljesen tiszta, nincs benne egy cseppnyi fekete folt sem, amely a hírnevemre menne. Hazafelé az úton csak rá tudtam gondolni, kicsit féltem, is hogy neki megyek valaminek, vagy az árokba kötök ki. De szerencsére teljesen egészségesen hazaértem. Benyitottam az ajtón, a fiúk egyszerre támadtak le.
- Mi volt? Meg van a csaj? –kérdezte Harry.
- Mesélj már! –mondta Zayn!
- Milyen volt a kaja? –kérdezte Niall… nem is ő lenne
- Együtt vagytok. –jelentette ki Loius.

- Fiúk, kérlek, csak egy mp engedjétek, hogy észhez térjek jó?

Észhez térítési akciómba, ami magam felé irányult telefoncsörgés zavart meg. Megláttam a képet, és a nevet, és egyből elszállt az összes örömöm. Danielle hívott. Mit akar? Mért nem érti meg, hogy vége? A fiúk látták, hogy gáz van. Múltkor, mikor Nikol kórházba került, ott hagytam ugye, és összevesztünk. Nem kicsit, folyamatosan fenyeget, hogy ki ad a médiának. Mindenáron vissza akar kapni, de én már nem akarom őt. Tudom, hogy úgyse tenné meg, hogy bármit is elmond a bandáról a világnak, hisz azzal nem csak engem, de a fiúkat is tönkre teszi, és ha engem nem is, de a fiúkat emberszámba veszi még. Felvettem a telefont, kihangosítottam, hogy a fiúk is hallják:
- Szia Liam drágám!

-Hello Danielle, kivele mit akarsz!

- Tudom, hogy a kiscsajjal randiztál! Láttam, és vannak képeim is.

- Dan ennyire nem süllyedhetsz le! Mit akarsz, mit tegyek?

- Szakíts vele! Kezdjük újra! Tudom, hogy szeretsz!

- Fejezd be, elegem van belőled, fogd fel nekünk már nincs közös jövőnk! És nem szeretlek!

- Én, szeretlek Liam, komolyan mondom. Nem akartalak elveszíteni.

Kinyomtam eddig tűrtem, király elkezdett sírni, annyira felidegesített, hogy ott hagytam a fiúkat, nem meséltem nekik semmit. Felmentem a szobámba, aludni képtelen voltam, kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha tényleg ki ad a lapoknak. Nyugtatásként, felmentem twitterre. Minden bánatom, elszállt mikor megláttam, hogy kicsim mit írt ki. Istenem, olyan jó lenne, ha most itt lenne velem. Ha, nem a rajongókkal, akkor Daniellevel kell megküzdenem. Visszaírtam, neki: Imádlak, örülök, hogy veled lehetek…<3.
Nem bírtam ki, írtam egyből neki egy SMS-t. Alig várom, hogy együtt legyünk megint. Reggel 9kor a fiúk kelltettek. Idegesen keltem fel, hisz tudtam, jól, hogy Danielle tudja, hogy ma interjúzunk, azt is tudja, hogy hol, remélem, nem csinál hülyeséget. Fél 10re elkészültünk, jött értünk Paul. Bementünk a stúdióba. Elküldtek minket a stylisthoz, meg sminkeshez, majd a fodrászhoz. Fél 11-kor szólított be minket a műsorvezető. Egy nagy kanapén ültünk. Szokásos kérdésekkel bombáztak minket. Majd rátértünk a barátnő témára. Harryt pécézte ki elsőnek:
- Kedves Harry! Te, hogy állsz a barátnőkkel?

- Szingli vagyok, még mindig. –mondta, mert ezt beszélték meg Nikollal, hogy nem vallják be, még nem.

- Biztos találunk itt, valakit a nézők soraiból neked. Na, lányok jelentkezni lehet nálam! Erre a közönség, hangos sikítozásba tört ki. És az egyik lány meg is indult felénk.
- Áh nézd, és ott jön egy bátor jelentkező.
A lány nem félt, tudta, hogy mit csinál, mintha be lett volna, szervezve. Letipegett a lépcsőn. A biztonságiak meg akarták állítani, de a műsorvezető megkérte őket, hogy engedjék.

- Szia, hogy hívnak?

- Sz-i-aaasz- - -tok –húzta el a köszönés, azt hiszem idáig tartott az óriási magabiztosság. Annyira elvolt, nem nézett ránk csak a közönségre, és a nevét még mindig nem árulta el. Harry szakította meg a lány tépelődését, gondolom, már ő is sajnálta szegényt.

- Gyere, szorítunk itt neked helyet köztünk. Ültünk mind arrébb, a lány pont betudott férni. A műsorvezető taszigálására ült le Harry, és Louis közé. Louis feltette neki még egyszer a kérdést. Nos, kedved, hogy hívnak? A lány iszonyú félelemmel pillantott Louisra, nem is értettem, hogy szállt el az önbizalma, olyan könnyedén jött le még az előbb azokon a lépcsőkön.

- E- -miee vagyok. –mondta még mindig dadogva.

- Drága Emie, tudod, aranyos vagy, hogy azt akarod, hogy a félnótás bohóc legyen a barátod. - mutatott Harryre-, de ő már foglalt. Ő az enyém nem adom!

Emie hirtelen elkezdett sírni, és felállt, és kirohant arra amerre mi bejöttünk. A műsorvezető ledöbbent, de minket is hidegvíz ként ért ez az egész. Persze Harry egyből próbálta elpoénkodni, és benyögött egy olyat, hogy: „Hát Louis nyilván szakítanunk kell, összetöröd a lányok szívét, hogy vagy nekem!”  Erre csak egy áll nevetést szedtünk ki magunkból. Kedves műsorvezető úgy döntött eleget tud, már rólunk, így megköszönte, hogy eljöttünk, és elengedett minket. Osztottunk pár autogramot, és elhagytuk a helyszínt. Az autóba végre nyugtunk volt, átbeszéltük a dolgot, ami történt, és Louis kiírt egy bocsánatkérő szöveget. Tényleg nem akarta megbántani a lányt. Nem gondolta, hogy ez lesz a vége. A fiúk elkezdtek faggatni, a tegnapi randival kapcsolatban. Elmeséltem nekik mindent, nagyon örültek, hogy egy ilyen lányra találtam rá. Elmentünk megebédelni, 2órát mutatott az óra mikor kijöttünk a Nando’s –ból, Dobtam egy SMS-t Szandinak, hogy 1óra múlva ott leszek náluk. Nem telt el 2mp jött a válasz: Oké! :) Várlak! Szeretlek! Haza dobtam a fiúkat, elmentem lezuhanyozni, meg felöltöztem. Felvettem a cipőm, majd beszóltam a srácoknak, hogy elmentem Szandiért.

Anyával bevásároltunk, utána elmentünk még vásárolni nekem ruhát, nem mintha tegnap nem vettem volna egy halomnyi cuccot. Szürke-fekete kockás inget vettem fel, egy sötétszürke nadrággal, hozzá a fekete Convers cipőm, a hajamat lazán kötöttem fel. Majd egy táskába beletettem: pizsit, fogkefét, fésűt. Egy enyhe sminket dobtam magamra. Anya elkészítette a sütit, amit a fiúknak szánt. Ez 2tepsit jelentett. Az eső még mindig esett. Beszélgettünk anyával a tegnap estéről, mire apa betoppant, és annyit mondott: Én bírom ezt a Liam gyereket, de ne siess el vele semmit. Én pont ittam, és félre nyeltem. Szerintem mindenki tudja, hogy édesapám mire gondolt itt. A választól a csengő mentett meg, oda mentem, kinyitottam, majd életem szerelmével találtam szembe magam. Gyomromban az eddig nyugodt pillangók, most ficánkolni kezdtek, nagy levegő után kinyitottam az ajtót.  Beinvitáltam Liamet, adtam neki egy csókot. Míg én felvettem a barnabőrdzsekim, addig anya a kezébe nyomta a sütis tálcát. Ekkor elkezdett csörögni a telefonja, én megfogtam az egyik tálcát, ő előkotorta a zsebéből a telefont, ránézett a képernyőre, és elkomorodott az arca.
- Menjünk kicsim, jó?

- Oké, menjünk. Sziasztok, majd holnap jövök, intettem anya felé.

- Sziasztok, édesem, amit mondtam a konyhába…- szólalt meg apa

- Apa, szia!-

- Viszlát! –léptünk ki ezzel a házból.

22.rész

Sziasztok! Jó olvasást! 

21.rész:  

Majd ő is behuppant mellém:
Liam: És egyébként minden rendben? Jól vagy?
Én: Remekül vagyok, és te? Milyen volt a fotózás?
Liam: Én is jól vagyok, vicces volt Louis hozta a formáját. Azt hittük párszor, hogy a fotós ránk csapja az ajtót.
Én: elárulod hova viszel?
Liam: Majd meglátod, nem mondok semmit. –mondta édes mosollyal az arcán
Én: Ez igazságtalan, ugye tudod?
Liam: Talán nem szereted a meglepetéseket?

Én: Na, jó az ilyet még azt hiszem, el tudom viselni. –mondtam huncutkodva
Liam: Akkor azt is el fogod tudni viselni, ha most bekötöm a szemed.
Én: Neee azt nem, azt nem engedem

Liam: Kérlek, úgy lesz szép és kerek ez az egész- kérlelve nézett rám azokkal a mogyoróbarna szemeivel.

Én: Csak, ha nem dobsz bele vízbe, nem dobsz ki a London Eye-ból. –mondtam halál komolyan

Liam: Nem fog bántódásod esni, ígérem. –nevetett egyet, és leállította az autót.
Bekötötte a szemem, majd tovább hajtottunk, rá egy 2percre megálltunk. Liam segített kiszállni az autóból. Hát, ha eddig pillangók, és delfinek bukfenceztek a gyomromba, akkor most már bálnákká változtak. Remegett a kezem egy kicsit az izgulástól, és ezt Liam észre is vette:
Liam: Nagyon édes vagy, hogy ennyire izgulsz. Na, hogy ne essünk orra, ezért felveszlek.
A talaj egyszerre fogyott el a lábam elől. Kapaszkodtam jó erősen Liam nyakába. Víz illatot éreztem. Majd lassacskán visszanyertem a földdel táplált barátságunkat, és újra éreztem, hogy talaj van a lábam alatt, de ez a talaj, nem egy végtelenül stabil talaj, mert mozog.
Liam: Most leveszem a kendőt. –levette, én körül néztem, egy kis hajón voltunk. Középen egy asztal, amit körbe raktak gyertyával. Gyönyörű látvány fogadott. Mindig is álmodtam ilyenről. Ez tényleg egy élmény. Ránéztem Liamra, aki engem vizslatott, úgy éreztem ez mindenképp megérdemel egy ölelést. Odaléptem hozzá. A bálnák és eltűntek a hasamból, szépen fokozatosan, de a pillangók nem akartak szerte foszlani. Szorosan öleltük egymást. Egy fickó zavart meg minket, én elengedtem Liamot, de ő féloldalasan karolta a derekam.
Liam: Szia, Peter indulhatunk.
- Oké, akkor hol szeretnétek enni? Kinn és benn is megterítettünk.

Liam kérdően rám nézett, hogy válasszak.
Én: Kint teljesen jó lesz, köszönjük.
- Akkor hozom is az étlapot.
Liam: Köszi.
Liam az asztalhoz vezetett, kihúzta nekem a széket, majd megvárta, hogy leüljek. Majd ő is leült velem szembe. Az előző srác megjelent két étlappal a kezében. Elsőnek nekem adta oda. Liam is tanulmányozni kezdte az étlapot. A hajó is elindult, majd valahonnan halk zene kezdett szólni. A pincér srác hozott, pezsgőt. Én rántott húst kértem görög salátával. Liam pedig gyrost evett. Desszertként pedig mind a ketten Gundel palacsintát fogyasztottunk. A vacsora alatt folyamatosan beszélgettünk. Koccintani ránk koccintottunk, amit ő talált ki. Az ízek isteni finomak voltak. Minden úgy volt jó, ahogy volt. Vacsora után felkért táncolni. Kicsit érdekes, egy hajón lassúzni, de minden tökéletes volt, álmomban sem gondolhattam volna jobb vacsorát. Eltávolodott egy kicsit, majd a hajó ormányába vezetett. Megszólalt egy ismerős dallam. Ő fogta a kezem, a szemembe nézett, és elkezdte énekelni:

People say we shouldn’t be together

We're too young to know about forever
But I say they don’t know what they talk talk talkin’ about

Cause this love is only getting stronger
So I don’t wanna wait any longer
I just wanna tell the world that you're mine girlll
Ohh

/Chorus/
They don’t know about the things we do
They don’t know about the I love you’s
But I bet you if they only knew
They will just be jealous of us
They don’t know about the up all night’s
They don’t know I've waited all my life
Just to find a love that feels this right

Baby they don’t know about
They don’t know about us

Just one touch and I was a believer
Every kiss it gets a little sweeter
It’s getting better
Keeps getting better all the time girl

/Chorus/
They don’t know about the things we do
They don’t know about the I love you’s
But I bet you if they only knew
They will just be jealous of us
They don’t know about the up all night’s
They don’t know I've waited all my life
Just to find a love that feels this right

Baby they don’t know about
They don’t know about us

They don’t know how special you are
They don’t know what you’ve done to my heart
They can say anything they want
Cause they don’t know about us

They don’t know what we do best
That’s between me and you our little secret

But I wanna tell em
I wanna tell the world that you're mine girl

/Chorus/
They don’t know about the things we do
They don’t know about the I love you’s
But I bet you if they only knew
They will just be jealous of us
They don’t know about the up all night’s
They don’t know I've waited all my life
Just to find a love that feels this right

Baby they don’t know about
They don’t know about us

/Chorus/
They don’t know about the things we do
They don’t know about the I love you’s
But I bet you if they only knew
They will just be jealous of us
They don’t know about the up all night’s
They don’t know I've waited all my life
Just to find a love that feels this right

Baby they don’t know about
They don’t know about us

They don’t know about us
They don’t know about us

Link magyarul: http://www.youtube.com/watch?v=R4vjPOgC32w

Éneklése közben, kigördült egy könnycsepp, amit követett vagy 100, ő csak mosolygott. Ezek nem szomorú útra kélt cseppek voltak, és nem is feleslegesen folytak végig az arcomon, hogy majd a padlón végezhessék, nem, ezek a meghatódottságot, és a boldogságot jellemezték. Az utolsó refrénnél a kezét az arcomra helyezte, letörölni a könnycseppeket, úgy bújtam puha kezéhez, amit az arcomon pihentetett, mint egy elveszett kismacska. A dal végén a másik keze a nyakamra tévedt. Én közelebb léptem hozzá átkaroltam, és a szemét néztem, szeméből boldogság sugárzott. Ajkaink egyre jobban közeledtek egymáshoz, míg a végén találkoztak, nyelve nyelvemet keringőre hívta. Érzéki csókban forrtunk össze, benne volt az összes érzelmünk, éreztem, hogy ő is érzi, amit én. Levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól, de ugyan úgy öleltük egymást. Az ő keze a derekamon pihent, az enyém pedig a nyakában, homlokunkat egymás homlokának támasztottuk, és úgy néztünk egymás szemébe. Nem beszéltünk, de most nem is kellettek a szavak. Ölelésünkből kibontakoztunk, leültünk egy padra, csodálatos volt. Rám nézett ajkai mosolyra húzódtak, majd szólásra nyitotta a száját:
- Sosem találkoztam, olyan lánnyal, mint te. Gyönyörű vagy, kedves, és megértő. A szíved aranyból van, olyan vagy, mint egy kis porcelánbaba. Tökéletesen szép. Én beléd szerettem. Leszel a barátnőm?
Ültem vele szembe, most nekem kellett mondanom valamit.

- Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a kérdést, és mivel érdemeltelek ki téged, de ha így történt köszönöm annak, aki egybe kötötte az utunkat. –néztem fel az égre. –Igen Liam szívesen leszek a barátnőd.

 Ajkaink megint egybe forrtak össze, de sajnálatomra megszakította azt: Nem beszéltünk még róla, és igazán utálom magam, hogy elrontom ezt a randit, ilyen témával, de ha a barátnőm vagy márpedig az vagy, tudnod kell, hogy az újságírók…

- Kérlek ne. -tettem rá az ujjam puha ajkaira.- Tudom, mivel jár ez az egész, én nem fogok kiakadni mindenen, mit írhatnak rólam, rólunk? Együtt vagyunk? Ez tény, ezzel nem pletykálnak, én hiszem, hogy együtt ezt is le fogjuk győzni, eddig sem hittem el a pletykákat, amiket az újságok összehordanak, tudom, jól mi van a háttérben, remélem, hogy ha bármi gond lesz, meg tudjuk beszélni. Rajongók… rajongók nem félek tőlük, ők is emberek, és nem szerethetnek mindenkit, sosem érdekelt olyan véleménye, akit még csak nem is ismerek. Persze nem szeretném, ha bármikor tele lenne a twitterem/facebookom utálkozó üzenetekkel, és újságok címlapjairól vigyorogjak magamra, de tudom, hogy ebben az esetben nem fogom tudni ezt elkerülni. Ne izgulj ezek miatt, én, úgy szeretlek, ahogy vagy. –kezdeményeztem most én a csókot.

- Köszönöm életem! Én is szeretlek.

Szomorúan vettem észre, hogy az estének lassan vége, hisz az eső elkezdett esni. Lementünk a hajó kabinba. Beszélgettünk, majd megérkeztünk a kikötőbe. Liam hazáig szállított.

- Köszönöm a mai estét.

- Én köszönöm neked kincsem.  Holnap van kedved átjönni, filmezni délután? Otthon lesznek a fiúk is, reggel interjúzunk.

- Szívesen átmegyek. Sütünk anyával valami finomat, és viszek a társaságnak.

- Niall biztos örülni fog neki, de én neked jobban. –adott egy csókot- de most már megyek- nyomott a számra egy puszit, majd a fülembe suttogta, hogy jó éjt, szeretlek. A libabőr azonnal kijött rajtam. A szívemen csodálkozom, hogy nem akadt ki, egész este úgy kalimpált, mintha végig futottam volna a világot. Megvártam még Liam elhajt aztán benyitottam a házba. Nikol izgatottan lent várt a nappaliban.

- Mesél mi volt! Mond már!

- Együtt vagyunk, ő a barátom. –mondtam akkora mosollyal az arcomon.

Nikol felállt, és helyettem is őrjöngeni kezdett örömében. Őszintén nagyon elfáradtam, de tudtam, hogy nem tudok ma elaludni a gondolattól, hogy Liam a barátom lett.

- Istenem annyira örülök nektek, gyere, ülj le és mesélj!

Hát elmentünk hajókázni, a hajót valószínűleg kibérelte, ott vacsoráztunk táncoltunk, rengeteget beszélgettünk, egy húron pendültünk egész este. A tánc után elmentünk a hajónak az ormányába, ahol megszólalt a Thay dont know about us című dal. Elénekelte nekem, örömömbe sírtam, majd megcsókolt, utána megkérdezte lennék-e a barátnője, egy csomó szép dolgot mondott nekem. Nikol én ebbe a fiúba halálosan belezúgtam.

- Helyes, nagyon édesek vagytok együtt, bár Daniellaval is összeilletek.

- Igen tudom, sosem zavart, hogy együtt vannak, mert Liam legalább boldog volt, de most nekem kell boldoggá tennem. Nem tudom, hogy érdemeltem meg egy ilyen édes srácot! De te, hogy - hogy itt? Nem vesztetek össze ugye?

- Nem mondtam neki, hogy hazajövök hozzád, mert kíváncsi vagyok mi lett veletek. Jajj gyere ide. –nyújtotta a karjait egy ölelésre.

Megöleltük egymást, de az álmosság már le akart teperni, ezért felmentünk aludni. Még lefekvés előtt kiírtam a twittere: „Szebb este nem is lehetett volna, köszönöm <3” Rá 2mp-re jött a válasz: Imádlak, örülök, hogy veled lehetek…<3 –írta Liam. Nagy mosolyra húzódott a szám. Majd kaptam egy SMS-t is tőle:
„Máris hiányzol, holnap remélem, veled aludhatok! Szeretlek! :)”

A vér a testemből ismét az arcomba vándorolt, az érzés, ami elfogott az SMS olvasása közben egyszerűen fantasztikus volt, sose éreztem még ilyet. A pillangók a gyomromban, a gondolat, hogy szeret, és én is szeretem semmihez sem hasonlítható. Eszembe jutott a csók, az ajkaimhoz nyúltam, éreztem, ahogy megcsókol, a szemem lecsukódott. A libabőr kivert a gondolataimtól, melegség járta át egész testem, a fejem búbjától a kislábam ujjáig. Éreztem a szerelmet, ami első perctől bennem volt, mióta megláttam.

  

21/2rész

Sziasztok! Meghoztam a 21/2. részét. Elég rövidke, de majd a következő rész hosszabb lesz, amit nem tudom mikor teszek fel, az már biztos, hogy meg van írva. Csak sajnálattal látom, hogy senki sem szavaz, meg nem szóltok hozzá... :(  További szép estét, jó olvasást!

21/2 rész

Liam szemszöge:
Szandi gondolkodás nélkül mellém ült. A közelébe gyorsabban ver a szívem, azok a gyönyörű szemek, az- az igéző tekintet, még Danielle sem ér fel hozzá. Amikor valami félelmetes dolog történik a filmbe, mindig hozzám bújik, de várjunk, csak már egy jó ideje folyamatosan fekszik a mellkasomon. Elaludt. Én csak átkaroltam, és simogattam a karját. Mikor vége lett a filmnek mindenki feltápászkodott, de nekem nem volt szívem felkelteni. Harry csak mosolygott. Zayn szólalt meg: Hát haver, ha nem kelted fel itt maradsz.
Én: Menjetek csak, sziasztok! Jó éjt!
A fiúk elmentek. Nikol hozott le takarót, meg párnát, meg kihúzta az ágyat. Szandi ebből semmit sem vett észre. Olyan mélyen aludt. Biztos elfáradt. Néztem egy darabig angyali arcát, majd én is elaludtam. Reggel arra keltem, hogy hámozza le magáról a kezem. Kinyitottam a szemem, egyből mosolyra húzódott a szám, ő is mosolygott. Megkérdezte, hogy kényelmesen aludtam-e. Ennél jobban nem is aludhattam volna. Kimentünk a konyhába, csinált reggelit. Szülei is haza értek. Édesanyja meglepődött látványomon, de nem haragudott, meg, az itt alvásért. Aztán Niall felhívott telefonon, hogy mennünk kell fotózásra. Gyorsan felvettem a cipőm, Szandi kikísért, adtam neki egy puszit, és, hogy 6ra jövök érte. Majd beszálltam Lou mellé. Egész úton ő járt a fejembe. A srácok már a nappaliba vártak, de én eljöttem lezuhanyozni. Most újra végig gondoltam mindent. És eldöntöttem nem hagyok veszni egy ilyen csillagot. Kimásztam a zuhany alól. Beszárítottam a „hajam”. Felöltöztem. Lementem a nappaliba. A fiúk tv-ztek.
Harry: Nikol hívott, elkérte a számod, Szandi beszélni akar veled. Biztos hiányzol neki.
Én: Haha, oké várom a hívást, és köszi  Hazza, hogy szóltál.
Niall: Induljunk idő van!
Felálltunk, és kisétáltunk az autóhoz. Paul jött értünk. Épp hogy beszálltam csörgött is a telefonom.
Én: Tessék Liam vok
- szia Liam, Szandi vagyok, ne haragudj, hogy zavarlak. Azt szeretném megkérdezni, hogy mit vegyek fel estére.
Én: Csak olyat, amiben jól érzed magad.

- Hova fogunk menni?
Én: Azt nem árulhatom el. Ne aggódj te bármilyen ruhában szép vagy.

- Köszönöm, ezzel igazán sokat segítettél.
Én: Rád bízom, mit veszel fel.
- Hát legyen, akkor egy melegítő nadrág megfelel? -

Én: Akár, ha neked jó abba.

- Na, akkor mind egy is, felesleges volt felhívjalak, nem sokat segítesz.

Én: Elmentem a számod, és nem volt felesleges, mert jó hallani a hangod.
-  Igen te is hiányzol.
Én: Este együtt leszünk, bírd ki.
- Oké Mr Payne kibírom. Megyek és segítek anyának, akkor este! Szia pusz!
Én: Szia! Vigyázz magadra. –tettem le a telefont.

Liam nem sokat segített a ruhaválasztásban. Úgy döntöttem elmegyünk, és veszünk egy elegáns egybe ruhát. Apa ide adta a bankkártyáját. Nikollal elmentünk az Oxford Street- re 25 ruha boltot jártunk végig mire megtaláltam a megfelelő ruhát. Egy barackvirág színű ruha, amihez vettem egy cipőt, egy táskát, és égszert is. (link: a ruha :)) Mire hazaértünk, már 3óra volt. Elmentem vettem egy nyugtatót fürdőt, mert a pillangók a gyomromba most viháncoló delfinekké változtak. Nikol szépen megcsinálta a hajam. Begöndörítette,a hátulját majd feltűzte, elől pedig kivasalta. Fél 5kor álltunk neki a sminkemnek, és a körmömnek. Fél6-ra lettünk kész

Felugrottunk twittere ahol ez a kiírás volt:
@Real_Liam_Payne: Remélem nektek is olyan szép lesz az estétek, mint nekem <3
Ezen csak mosolyogtam. Elindultam le a lépcsőn, apa meglátott, az álla a földet súrolta:
Gyönyörű vagy kicsim! Ha, eddig csak bejöttél a gyereknek, most már kise fog tudni verni a fejéből. Anya is elém lépett, és nyugtatott hisz látta kicsit ideges vagyok: Kicsim gyönyörű vagy, tökéletes estétek lesz, ő nyer magának egy tökéletes lányt, te pedig nyersz magadnak egy tökéletes hozzád illő fiút. Szorítok nektek. Ekkor csengettek. Apa ment ajtót nyitni, Liam bejött meglátott, és így szólt: Elképesztően gyönyörű vagy! Látod, nem kell segítenem a ruhaválasztásban!
Én: Te sem panaszkodhatsz.
Liam öltönyt vett fel, egy kockás inggel. Nagyon jól nézett ki. Odaléptem hozzá, köszönéskép egy puszit kaptam, és adtam. Elköszöntünk anyáéktól. Majd kiléptünk a házból. Megfogta az autó ajtaját, kinyitotta. Majd ő is behuppant mellém…

21/1 rész

Sziasztok! Hoztam egy rész részletet=) Nem tudom mikor teszem fel a 2.részt, de már kész. Meg van írva! jó szórakozást sziasztok! 

21/1.rész:
Liammal sokat beszélgettünk a meghívása után, mindenféle dologról, elkezdtük megismerni egymást. Anya szakította meg a beszélgetésünket, hogy kész a süti, üljünk asztalhoz. Bementünk, majd mosolyogva néztem a társaságra. Úgy tűnik, mindenki jól érzi magát. Ennyien még sose ültünk az asztal körül. 5fiú 2anyuka 2apuka, és mi ketten Nikollal. Anya egy nagy tálca sütit tett le elénk. Niall egyből neki esett, úgy falta, mint aki még sose evett ilyet. Én is eszegettem. Majd Louis vonta el a figyelmem: Szandi sikerült megbeszélni?
Én csak feltekintettem rá. Mosolyogtam, és válaszoltam, hogy igen, minden rendben van, legalábbis azt hiszem. Liamra néztem, és biccentett a fejével. Én egyből elpirultam. Nikol mellettem ült, és csendbe oda súgta, hogy: Majd mesélsz, ugye tudod. Egyébként holnap este egyedül leszel. Ránézek, majd ő ránéz Harryre, egyből tudtam, hogy ők egy újabb randira készülnek. Liam megszakította a kis beszélgetésünket, és apa felé fordult. Ne haragudj Attila- nézett apámra. Szeretném a lányodat, holnap elvinni, vacsorázni, persze ha megengeded.
Nikol kitágult szemekkel nézett rám, és az asztal alatt a bokámba rúgott. Amit egy aú-val díjaztam. Mindenki engem nézett, mire kinyögtem egy „bevertem a lábamat az asztalba.” –mondatot. Harry csak elkezdett nevetni. Apa pedig válaszolt Liamnak: Persze menjetek csak, jó szórakozást. Ekkor éreztem megint egy bokán rúgást, ezt már nem tudtam mire vélni, ezért belerúgtam Nikolba én is. Mire Louis csak elkezdett nevetni. Nikol pedig egy gyilkos mosolyt küldött Tommo felé. Nikol felállt az asztaltól, és így szólt: ha nem haragudtok meg, én szeretném elrabolni most a drága barátnőmet- tette a vállamra a kezét

Liam: Persze menjetek, és beszéljetek ki engem meg Harryt.

Én: De én nem… Nikol nem ér rá ez később?
Nikol: Nem drága aranyom. Tudni akarok mindent.

Na, jó a fejemet megint a pír öntötte, hát azt hiszem az arcomban az összes ér kitágult. Rosszabb lehettem, mint egy rák, ezt Harry meg is jegyezte: Drága Szandi, ha pirosabb lennél elmehetnél Mikulásnak. Én csak rá öltöttem a nyelvemet. A többiek meg elkezdtek húhú-zni. Persze anya meg apa jót nevetett a kicsi lányukon, hát kösz. Felálltam az asztaltól, és elindultam fel a padlásszobába. Leültem az ágyamra.
Nikol: Mesélj! Komoly elhívott randizni?
Én: Igen Nikol, elhívott. Kibékültünk. És ezt Louinak köszönhetem
Nikol: Miért, mi van?

Én: Louis elmondta neki, hogy tetszik nekem. Veled meg Harryvel mi van?

Nikol: Megvagyunk, köszi. Mindig a legjobb randi helyszínt találja ki, olyan, mintha gondolatolvasó lenne. Mellette úgy érzem, hogy nem érhet semmi baj. Kicsit félek, hogy ha összejövünk mi lesz. A rajongók, meg ez a felhajtás, ami körülöttük van, de most azt érzem, hogy mellette bármit kibírok. Vigyáz rám, mintha egy kisbaba lennék. Egyre jobban belezúgok. Vele bármit csinálok, minden jó. Szavak nélkül megértjük egymást…
Az ajtó felől zaj csapta meg a fülem. Befogtam Nikol száját, és mutattam, hogy maradjon csendben. Odaléptem az ajtóhoz, és hirtelen kinyitottam. A szobám közepén 5fiú feküdt egymás hegyén-hátán. Én csak nevetni tudtam rajta. Nikol egyből felpattant, és ha eddig én voltam piros, akkor ő egy vörös rózsát simán legyőzött. Harry feltápászkodott, míg a többiek ültek/feküdtek a padlón, odalépett Nikolhoz, és megcsókolta. Melyre a mi válaszunk egy Húúú volt. Majd Harry összekulcsolta a kezét Nikoléval, és megkérdezte tőle, hogy hajlandó-e a barátnője lenni. Megzavartam őket egy khm khm-mel. Mire a fiúk mind rám néztek én pedig csak ennyit mondtam: Na, srácok, ez nem mozi, gyertek, hagyjuk őket kettesben, bár úgy látom, hogy Nikol válasza egyértelmű, de ti se örülnétek, ha színházba érezné valaki magát, mikor ilyen fontos dologról beszéltek a barátnőitekkel, tehát kifelé. A fiúk csak gonosz pillantást vettetek rám. Louist alig bírtam kilökni a szobából, Harrynek magyarázott, hogy sose fogja megbocsájtani, hogy megcsalta. Lementünk a nappaliba. A szülők elmentek otthonról. Joe elhívta őket valami estre. Elég sokat járkálnak Joe-val bálokba, de nem zavar engem, és Nikolt sem. A fiúkkal ültem lenn, Liam és Niall ült mellettem. Loui velem szembe, mellette pedig Zayn helyezkedett el. Louis törte meg a csendet:
- Na, és galambocskák ti hogy békültetek ki? –mutatott ránk.

Én: Ahogy minden ember ki szokott békülni, megbeszéltük a problémánkat.
Zayn: Jó beszélőkétek lehet, hogy a randi a végkifejlett.

Liam: Én hívtam meg, Szandi irtó szimpatikus lány számomra. Rengeteg dolgot megtudtam róla, és tetszik is.
Én erre csak az arcom elé tettem a két kezem, ezt muszáj előttem megbeszélniük?
Niall: Tudjuk, hogy vörös vagy, attól nem kell elbújnod.
Én: Te kis szöszi. Nem kapsz több kajcsit. –mutatta, rá-
Niall: Kérlek ne, jó kis fiú leszek, ne büntess. –ezen mindenki röhögött, bár inkább az ijedt fején lehetett kacagni.
Én: Pf. Van süti az asztalon a konyhába, ha éhes vagy. 

Niall: Pont kérdezni is akartam. –állt fel, és behozott egy tányér sütit.

Zayn nyúlt érte, mire Niall beleharapott a kezébe. –és azt mondta: Nem a tiéd az enyém.

Én: Hozok be még egy tányérral. Niall, amit nem eszel meg beléd tömöm!  Üdítőt kértek?

Erre egy hangú válasz jött, hogy igen, és köszi.

Felálltam a kanapáról, és indultam a konyhába. Elő vettem 7poharat, amit tálcára raktam Ekkor Liam is betoppant.
Liam: Jövök, segítek. Mit vihetek?

Én: Köszönöm aranyos vagy, hát, ha a tálcát hozod a poharakkal, az teljesen megfelel. Én vittem a sütit. Letettük az asztalra, majd elindultunk vissza a konyhába, az üdítőkért. Liam készségesen segített. Mikor kiértünk, már a két hiányzó lánc-szem is ott ült. Kézen fogva. Én csak oda mentem, és jó erősen átkaroltam Nikolt. Harry felhúzva a szemöldökét megjegyezte, hogy őt senki nem ölelgeti. Én őt is megöleltem. Örültem, szívből örültem nekik. Kimásztam még két pohárért a konyhába. Majd üdítővel koccintottunk az újdonsült szerelmes párunkra. Unatkoztunk, és úgy döntöttük nézünk valami filmet. A fiúk a horrort választották, Áttelepedtünk a tv elé. 4en ültünk a kanapén. Louis, Niall, és Zayn pedig a földön. A fiúk választása A kör című filmre esett. Ezzel csak egy bajom volt, utálom a horror filmeket. Próbáltam nyugtatni magam azzal, hogy ez csak egy film, egyébként Niall is rettegett lent a lábamnál. 4adag kukoricát tálaltam fel. Liam és az enyém volt egy, a másik Harry és Nikol, a 3. egyedül Niall, a 4.en Zayn és Louis osztozott. Alig vártam, hogy vége legyen, akárhányszor vmi véres jelenet jött, mindig oda bújtam Liamhoz, aki csak átkarolt, és simogatta a vállam. Amikor már nagyon untam, hogy mindenhol vér fröcsög, Liam mellkasára hajtottam a fejem, és becsuktam a szemem. Elaludtam. Reggel 8kor keltem fel. És valami furcsa volt. Két ölelő kart éreztem magamon. Kinyitottam a szemem, és megláttam a kezek tulajdonosát, Liamot. A szívem egyből hevesebben kezdett verni, de nagyon örültem a helyzetnek. Néztem egy kicsit Liamot, ahogy édesen szunyókál, majd próbáltam lefejteni magamról a kezeit. Mire csak kinyitotta a szemeit, és olyan édes mosollyal mondta, hogy jó reggelt.
Én: szia. Kényelmesen aludtál?
Liam: Hát öhm jobban nem is aludhattam volna. Este elaludtál rajtam, és nem volt szívem felkelteni, ezért itt ragadtam.

Én: Köszönöm szépen, igazán kedves tőled, de ha már ilyen aranyos voltál, hogy nem keltettél fel, akkor csinálok neked egy reggelit.
Liam: Elfogadom a meghívásod a reggelire.
Feltápászkodtunk, a ruhámba aludtam, és ő is. Kimentünk a konyhába. Kitettem két poharat az asztalra, és narancslevet töltöttem bele, majd elkezdtem megcsinálni a rántottát. A társaságunkhoz csapódott még egy ember Nikol személyében.
Nikol: Jó reggelt! Hogy aludtatok?
Mi: Remekül. –ezen csak mosolyogtunk, mind kettőnknek egyszerre ugyanaz a szó.

Nikol: Látom sikerült egymásra hangolódni.

Liam: Jobban nem is sikerülhetett volna.

Még jó, hogy a rántottát csináltam, mert egyből elvörösödtem, Nikol röhögött. Kész lett a rántotta, és felszolgáltam. Anyáék is épp jöttek be az ajtón.
Anya: Sziasztok! Jó étvágyat! Áh Liam, hogy-hogy itt?
Én: Üljetek le enni.
Liam: itt aludtam, mert Szandit nem volt szívem felkelteni.
Anya csak elmosolyodott, majd nyomott egy puszit az arcomra. Megettük a reggelit, közbe beszélgettünk. Aztán Liamnak megcsörrent a telefonja, hívták a srácok, mennie kell fotózásra. Kikísértem, ezt mondta: Este 6-ra érted jövök. Hiányozni fogsz, vigyázz magadra, és adott egy puszit. Majd beszállt az autóba, amibe Louis ült, ő is intett egyet nekem. Megvártam, hogy elhajtsanak, majd bementem, és sikítottam. Anya ijedten szaladt hozzám:
Anya: Kicsim mi a baj?
Én: Anya! Randizni megyek Liam Payn-nel!
Nikol: Ezt már mióta vártam… azt hittem sose fog leesni. –majd jó erősen megszorongatott. A szívem majd ki ugrott a helyéről, azt hiszem tényleg csak most fogtam fel a tegnapi beszélgetést. Elmondhatatlanul boldog voltam. Alig vártam, hogy eljöjjön az este. Aztán eszembe jutott, hogy nem tudom hova akar vinni. Azt se tudom, mit vegyek fel.

Én: Nikol… nem mondta hova megyünk… mit vegyek fel? –kérdeztem kétségbe esetten.

Nikol: Hívd fel, és kérdezd meg.

Én oké ezt kell, hogy tegyem.
Én: De nincs is meg a száma.
Ekkor Nikol, már a telefonon csüngött, és írt valamit egy fecnire, majd megköszönte, küldött egy csókot, amiből tudtam, hogy Harryt hívta.

Nikol: Tessék Liam száma, de azt mondta Harry ne most hívd, mert zuhanyozik.
Én: Köszönöm, örök hálám.

Sziasztok!
Mivel látom, hogy kommentet nem írtok, ezért megpróbálkozom a másik verzióval. Szavazni lehet: 2013.01.13 20:00
Szavazatokat előre is köszönöm! Szép estét, és jó hetet kívánok, kitartás a suliban!!
Ha jó lesz minden holnap este lesz új rész =)

20.rész

20.rész

2héttel később:
Anyáék megvették a házat, már nagyjából be is bútorozták. Két dolog miatt örültem, hogy kijöttünk: 1) apa többet lehet velünk. 2) Nikol jobban viseli azt a bizonyos dolgot.
Már meg volt a saját szobám. Anyáék már ott aludtak, de amíg nincs normálisan megcsinálva, bebútorozva addig nekem nem engedték, hogy ott aludjak, De ma végre költözhetem oda. Nikol, is jött velem, és Nikol családjáénak is mi adunk otthon. 6 szobás a ház. Mi Nikollal egy szobába aludtunk. Anyáék lenn aludtak a földszinti szobába. A másik padlásszobába Nikol szülei helyezkedtek el. A házban van 3 padlásszoba, és 3 szoba lenn. Van egy nappali, egy étkező, és egy konyha. 2 fürdőszoba. 2 WC. Az udvaron, egy medence várja, hogy csobbanjunk benne. És nagy kert, amely tele van virággal, és a közepét egy hintaágy díszíti.
A fiúkkal nem beszéltem, kivéve Harryvel, aki mindennapos vendég volt Joeknál, de most már nálunk lesz. És anya is szívesen látja. Egyébként a koncertre se mentünk el. Leültünk enni, és csöngetett valaki, gondoltam Harry az. Nikol, mondta, hogy én engedjem be, mert ez az én házam. Odamentem az ajtóhoz, kikukucskáltam, és láttam 5 fiút az ajtó előtt toporzékolni. Arcomat egyből elöntötte a pír, egyből eszembe jutott, a 3 héttel ezelőtt történt dolog. Csengettek még egyszer. Kinyitottam az ajtót. A srácok a cipőjüket pásztázták.
Én: sziasztok! Harry szia!
Harry bentebb lépett egyből ment Nikolhoz. A fiúk még mindig a földet bámulták.

Én: Bejöttök még ma? Vagy kint álltok?
Liam: Bocsánatot akarunk kérni, de főleg én. Beszélhetnénk 4 szemközt?
Én: Gyertek be, foglaljatok helyet.

Én: ANYA!!!!!! Vendégeink vannak, foglalkozz velük, nekem dolgom van, az egyikkel.

Anya: oké kicsim. - jött ki az ebédlőből, majd meglátta a nappaliba a srácokat.

1D: Jó napot kívánunk! Mi vagyunk az 1D….

Majd Liammal kiléptünk a kertbe. És leültünk a hintaágyra. Nem nézett rám, a füvet tanulmányozta, és az ujjait tördelte. Látom nem fog belekezdeni, eszembe jutottak akkori szavai, amit Harrynek célzott: 

- Mond Harry most már mindig így lesz? Mikor állsz le, ezzel a megfektetem a lányokat dologgal?

- Liam te félre értesz valamit.

- Mit, hogy megint nem tudtad visszafogni magad?! Azt se tudod ki ez a lány…

- Ne mond ezt Liam, nem történt semmi köztünk.
- Meséld ezt el majd az újságoknak, ha a kis csaj elszalad egy laphoz.

Még mindig fájt, hogy azt hitte, hogy leadom az újságoknak őket. Eszembe se jutott ilyen. Akaratlanul is egy könnycsepp hagyta el a szemem. Amit gyorsan letöröltem, és nyeltem egy nagyot, hogy ne jöjjön a többi. Liam észrevette:
Liam: Te sírsz?
Én: Nem, csak mond, hogy mit akarsz. - szippantottam egyet.

 Liam: Nagyon sajnálom, amit a fejedhez vágtam. Összecsaptak a fejem fölött a felhők. Nem tudom, hogy gondolhattam, hogy te és Harry, hisz a barátnődért odáig van. Most már tudom, hogy sose adnál le minket újságoknak. Már aznap is tudtam, de nem mertem magamnak bevallani. Tudom, hogy megbántottalak.
Liam beszélt és beszélt, beugrott az is, amit nekem szánt: - Liam eltűnök innen, soha többé nem látsz, a titkaitokat megtartom, ne félj.

- Jobb is lesz.  
Megint útnak eredtek könnyeim. Liamra néztem, látta, hogy sírok. Át akart ölelni, de nem engedtem. Nagy szemei kikerekedtek.
Én: Azt mondtad nem akarsz látni, és most még is itt vagy. –nevettem kínomba

Liam: Ne haragudj rám, tudom, hogy kegyetlen voltam, és hülye kérlek. –könyörgött.

Én: Ez nem ilyen egyszerű, nyilvánvaló nem tudsz bennem megbízni.

Liam: Az már a múlt. Reménykedem, hogy egyszer megbékülsz. –állt fel

Én: Most itt hagysz? Jó sokáig győzködtél.

Liam: Tehát nem akarod, hogy elmenjek?

Én: Nem, mert attól hogy te ilyen voltál velem, nekem a szívem gyémántból van.

Liam: Köszönöm, megölelhetlek?

Én csak egy aprót bólintottam, Liam a fülembe súgta, hogy hiányoztál. A karomon végig futott a hideg. Egyből kicsapott a libabőr. Rám néz azokkal a mogyoróbarna szemeivel, és megkérdezi, hogy fázom-e. Elmosolyodok, és átkarolom. Rájövök, hogy ezt nem kellene, mert kitudja, mi van vele és Daniellaval. Ölelkezésünket én szakítom meg. A szemembe néz, majd elkezdi mondani, azt, amit én nem akartam tőle hallani, legalábbis azt, hogy mástól tudja meg: Tommo bejött valamelyik nap a szobámba. Leült az ágyamra, és mondott valami érdekes dolgot rólad. Azt mondta, hogy szerelmes vagy belém, de ha nem is szerelmes, akkor színpatikus vagyok számodra. –én köpni nyelni nem tudtam, az arcomat a pír úgy borította be hirtelen, mintha az természetes lenne. - Ő csak ezen mosolygott, de nem lenézően.
Szemkontaktust megszakítva kezdtem most én a fűtanulmányozását, csukott szemmel. Egyszer egy kezet éreztem az államnál. Szembe fordított magával. Még mindig mosolygott, majd a mosolygáshoz szöveg is társult: Szóval igaz, tudod, ennek nagyon örülök. Fel kell tennem egy kérdést: Meghívhatlak egy vacsorára?

Én nekem az állam a földet súrolta. Egy percre tuti nem szólaltam meg. Én csak nem értettem ezt az egészet. Liam Payne randira hív. Nem kicsit lepődtem meg. Majd észhez tértem, próbáltam megszólalni, de egy hang sem jött ki a számon. Majd a fejemmel jeleztem neki, hogy igen.

Liam szemszöge:
Harryvel rengeteget hadakoztam, az a reggel miatt. Nem tudom, mért esett rosszul, de rossz volt látni őket összebújva. Úgy aludtak, mint a szerelmesek. Igaz ruhában voltak, még Harry is, de honnan tudhattam volna mi történt éjszaka? Sikerült a fiúkat is Harry ellen fordítanom. Már nekik is az agyukra ment, hogy drága barátunk mindig másik lánnyal jön haza. Féltettük őt is, és a bandát is. Az egyik interjú után elment, egész este nem jött haza. Zayn tudta hol van, de nem mondta el, csak annyit mondott, hogy magányra van szüksége. Utána bejelentette, hogy ő hisz Harrynek. Aztán jött Tommo is ezzel. Nem értettem miért hisznek neki. Múltak a napok, Harryvel nem egyszer összekaptunk, a végén már nem szólt hozzám. Felmentem egyik nap a szóbájába, és elkezdtem faggatni, hogy ez neki miért jó. Erre csak felhúzta az orrát, és a fejemhez vágta: Ha nem látod, ami a szemed előtt van, arról nem én tehetek, és ha most kimennél a szobámból, azt megköszönném. Felálltam átmentem az én szobámba. A párnába ütöttem a fejem, és azon gondolkoztam, hogy mire gondolt Harry. Egyszer Louis lépett be az ajtómon, leült a fotelbe és ennyit mondott: Hallgatlak! –tudta, hogy bajom van. Elregéltem neki, hogy nagyon fáj, hogy Szandit Harryvel láttam egy ágyba, és nem tudom miért, de az a kép mindig a szemem előtt lebeg, de az is fáj, hogy Harry hazudott. Azt hiszem, tetszik nekem ez a csaj. Louis csak mosolygott rajta. Majs szónoklatba kezdett: Hm ez jó hír, drága barátom, Szandi totál beléd van habarodva, ezt tudja jól Harry is. Tuti nem történt semmi köztük, mert Harry meg Nikolért van oda-vissza. Ez csak azt bizonyítja, hogy minden nap náluk van. De a jó hír után, jön a rossz hír, meggyanúsítottad Szandit, hogy kiad minket újságoknak, nem tudom, hogy ezek után akar-e téged látni. Ekkor feleszméltem, hogy mekkora egy hülye voltam. Louisnak igaza van. Harryhez átmentem, bocsánatot kértem tőle. Majd megkértem, hogy segítsen nekem megbékéltetni Szandit. Elmondta, hogy ide költöztek Londonba. Ennek nagyon örültem. Harry mondta, hogy valamelyik nap menjünk át hozzájuk csoportosan. Hisz édesanyja nagy rajongónk, kicsi lányával együtt. És így tettünk.
Most itt ülök Szandi mellett. A szívem megszakad, látom, hogy fáj neki az, amit akkor mondta, az emlékek a felszínre törnek. Meg akarom ölelni, de ő csak eltol magától. Könnyei utat törnek az arcából. Én nem akartam, ezt nem akartam megbántani, én csak vele akarok lenni. Ölelni, csókolni, és megvédeni, de ő látni se akar. Úgy gondolom, jobb, ha megyek, de mikor elindulok befelé, ő csak szól, hogy már itt hagysz? Jó sokáig győzködtél! Visszamegyek mellé. Megjegyzem neki, hogy tehát nem akarod, hogy elmenjek. Ő erre elmosolyodik és, csak annyit mond: Nem, mert attól hogy te ilyen voltál velem, nekem a szívem gyémántból van. Megölelem jó szorosan, már egy 2 perce tuti öleljük egymást. Elmondom neki, hogy tudom, hogy bejövök neki, ő szégyenlősen a füvet kezdte el tanulmányozni. Megfogom az állát, és magam felé fordítom, ezzel a tény bebizonyul. Mosolyogtam, és majd kicsattantam a boldogságtól. Megkértem, hogy jöjjön el velem vacsorázni. Nagyon meglepődött, egy hang sem jött ki a torkán, így hát a fejével bólintott, hogy benne van.      

19.rész:
Másnap a mozi szobába ébredtem, másik 2 társam még nem volt fenn. Úgy gondoltam csinálok egy kis rántottát a 7 alvóknak. A rántotta 10 perc alatt kész volt. Ekkor csöngettek. Odamentem és Tommal találtam szembe magam, beinvitáltam. Megkínáltam kávéval. Meg reggelivel. Egy szál köntösbe sürögtem forogtam a konyhába. Egyszer csak Harryt véltem felfedezni a konyhaajtóba.

Harry: Szia csajszi! Szia Thomas!

Tom: Jó reggel Harry!
Én: Gyere, egyél, és szórakoztasd Thomast, én elmegyek átöltözni, meg megköszönném, ha felkeltenéd Nikolt. Nagyon édesen aludtatok együtt.

Tom: Kisasszony 1óramúlva maximum indulnunk kell a reptérre…

Én:Jönnek anyáék, tudom. –mondtam mosollyal az arcomon.

Elmentem 10perc alatt rendbe szedtem magam. Már nem nagyon izgatott, hogy Harry Styles ül a konyhába, hisz rengeteget beszéltem, és már aludtam egy ágyba is vele. Már immunis lettem Harry és a többiek jelenlétére, kivéve Liaméra. Lementem a vendégekhez, örömmel láttam, hogy Nikol már fenn van.

Tom: Most is nagyon csinos!
Én: Tom légy szíves kérlek, ne magázódj.

Harry: Ne kérd ezt tőle, nem tud tegeződni.

Nikol: Most én jövök.

Leültem az asztalhoz. Harry belekezdet abba, amit nem akartam ma reggel hallani.

„A fiúk nem tágítanak attól, hogy te meg én. Zayn talán hisz nekem, de Liam hajthatatlan. Tegnap összevesztünk. Nem kicsit. Rávágtam az ajtót, felidegesített.”

Erre csak egy ííí képet vágtam, miért miattam veszekednek?

Én: Beszélek velük.

Harry: Ne, hagyd őket. Nem éri meg. Majd rájönnek.

Én: Nekem ez annyira ciki, életem legcikibb sztorija. Mind egy, amíg címlap nem lesz belőle, addig türtőztetem magam, hogy ne ordítsam le annak a gyökérnek a fejét.

Harry: Hát merném a nyakam erre rátenni, ha nem a TV stúdió öltözőjébe történt volna a vita.

Én: Ti normálisak vagytok? Istenem. –fogtam meg a fejem.

Nikol: Mi történt már megint? Miért vagy kiakadva?

Én: Hagyjuk inkább. Menjünk anyuékért. Már fél 11van. Negyedre be van a gépük.

Tom: Helyes válasz induljunk.  

Harry: Este átjövök, anyudnak az autogram…

Én: Jó kifogás sose rossz. –nyújtottam rá a nyelvem

Nikol: Én örülnék neki, ha átjönnél.

Harry: Akkor nyilván eljönnél velem egy randira…- mondta

Nikol: Igen, majd el. Szívesen.

Nem ismerek rá drága barátnőmre, randizni megy? Tényleg túl akar lépni a történteken, és egy sztárral? Na, jó ezt majd máskor megbeszéljük. Mert nem tudom, hogy ez mi? De én örülök nekik, összeillenek, csak ez mégis fura. Persze Liam, az inkább utál, ezek után még szólni se, szól hozzám.

T: Induljunk, mindjárt jönnek a szülők.

Elindultunk kifelé, Nikol, és Tom ment elől, utána mi Harryvel. Harry megfogta a karom majd, visszarántott egy kicsit, de hogy még stabilan meg tudjak állni, ne essünk el. Majd így szólt:” Tudom, hogy ez neked többet jelent, mint egy vita. Liammal tényleg nem tudom mi van. Ne haragudj rá.”

Én: Harry kérlek, hagyjuk ezt a témát.

- Jó oké, mond meg anyudnak készüljön fel, mert támadok. –mondta hülye vigyorral az arcán. Elkezdtem nevetni, de nagyon. Majd ő is. Ott fulladoztunk az ajtóba. Tom mérgese utánunk szólt, hogy húzzuk ki a formás kis popsinkat a házból, mert anyuka várni fog ránk. Gyorsan bepattantam Nikol mellé. Megkérdezte min röhögtünk ennyire, de nem féltékenykedésből. Az autó elindult, de dugóba keveredtünk. 11kor még sehol sem voltunk. Nagy nehezen haladta sor, fél 12 után értünk oda. Anyáék már toporzékolva vártak minket, majd jól megölelgettek.

Anya: Annyira hiányoztál kicsim!
Apa: Nekem is, na gyere ide nagylány
Odaléptem hozzájuk, és jól megölelgettem az én drága szüleimet, ugyan ez megtörtént Nikoléknál, majd pár cseréltünk. 

Én: Géza bácsi, Lizzie néni örülök, hogy láthatom önöket. –ő itt Thomas a sofőrűnk

Géza bá: Jaj Alexandrám, és mondjad, csak mi van a fiúval? –tudakolta 2. apukám.

Én: hát most nem vagyunk jóba, meg hát ő csak egy híresség.

Lizie néni: Drágám majd kibékültök, és tényleg igaz, hogy az a fürtös fiú jót tesz Nikolnak? Ádám mondta.

Én: Ebbe cseppet sem tessék kételkedni. Nagyon aranyos. Úgy vigyázz rá, több lesz itt, mint barátság, ha persze megengedik önök.

Géza: Elizabet kérlek… majd megismerjük személyesen is, ha a gyerekek úgy gondolják.

Nikol: Harryről van szó? –lopakodott a hátam mögé Nikol.

Géza bá: Igen kincsem róla.

Én: Na, jó szerintem elég a fecsegésből. –Induljunk.

Ekkor megjelen Joe bácsi a hátunk mögött.

Joe: Jó napot! Sziasztok, lányok!

A szülők egyesével kezet fogtag vele, majd elmagyaráztuk, hogy ki kicsoda. Nikol szülei nagyon örültek.
Joe: A házam, nyitva áll a vendégek előtt.
Anya: Én mindenképp szállodába szeretnék lenni, amíg nem találjuk meg a megfelelő házat

Joe: Akkor a házat szállodává változtatom.

Apa: Köszönjük szépen a szívélyes fogadtatást, de ezt nem fogadhatjuk el.

Joe: Meg fogok haragudni! Jöjjenek már, a házamba 20ember is elfér. –fogta meg anya bőröndjét.
Anya: Úgy tűnik, nem bírjuk lerázni a pasast. –karolt át anya.
Joe elvette Lizzie néni bőröndjét is. Berakta az autóba, és már indultunk is a szállásra. Anyának mondtam, hogy Harry Stylessel lesz szerencséje találkozni. Mire csak megpuszilta a fejem búbját. Megérkeztünk. Joe megmutatta a szobákat. Segítettem anyának, és apának kipakolni. Ekkor Nikol beszólt, hogy menjünk le enni. Ádámék is hazaértek. Lementünk a konyhába. Megtörtént a bemutatás. Anyáék is oda volt Ádám barátnőjéért Samanthaért.

Ebéd után anya felhívta a figyelmem, hogy fél órán belül elindulunk házat nézni. Felöltöztem, és kiléptem az ajtón. Összeírt anya egy listát az eladó házakról. Majd amelyik az interneten jobban tetszett, oda mentünk elsőnek. Thomas fuvarozott minket. Megálltunk egy barackvirágszínű padlásszobás gyönyörű ház előtt. Becsengettünk kijött egy fiatal házaspár. Elmondtuk nekik mér jöttünk. Behívtak minket. Elmondták, amit tudni kell, és engedtek 1,5 milliót a házból. Ez azért elég rendes tőlük. Elmondtuk nekik, hogy amilyen hamar lehet, mi költöznénk. Annyit mondtak, hogy elintézik holnap az anyagi dolgokat. A házból már nagyrészt ki volt pakolva. Mondták, hogy ők vettek egy újat a belvárosba, és ezért adják el. Körbevezettek minket. Majd elköszöntünk. Anya mondta, hogy elintézik az anyagit, meg a papírokat, aztán ezt otthon is. A házat meghagyják, amit kiadnak albérletbe. Mikor visszaértünk már 5óra volt. Nikol már nagyon várt. Meglepetésünkre egyedül volt otthon.

Én: Hát a többiek?
Nikol: elmentek egy összejövetelre. Haza érkezett Sami anyukája.

Én: Akkor jó.
Nikol: Nagyon kedves. Alig várja, hogy megismerkedhessen veled, és a szüleiddel. Benettnek hívják.
Én: Már én is várom.
Ekkor csöngettek. Rá nézek Nikolra, akinek mosoly húzódik a szájára. Azt hiszem, tudom, hogy, ki az. Oda szaladt, és egyből ajtót nyitott. Igen pontosan a Göndörke állt ott, majd jött bentebb.
- Kézcsók a hölgynek. Fordult anya felé.
Én: Harry kérlek, ő az anyám! Zsuzsanna. Ő itt az apám: Attila.

Mind ketten kezet fogtak Harry-vel. Bár Harry a kézcsókot nem csak mondta. Majd Nikol is a kézfejét tartotta. Én ezen csak nevetni kezdtem, majd megpusziltam.
Harry: Rengeteget hallottam önről. És ezt hoztam, a fiúk küldik. –nyomta anya kezébe a dedikált Cd-ét

Én: Persze engem nem tudtál ellátni egy ilyennel. –böktem a Cd felé.

Harry: Majd kapsz. A fiúkkal egyébként nincs sikerem, csak Zayn-nel, és Louissal.  

Egyből tudtam mire gondol, majd elkezdtem a cipőmet nézni, és a fejemet megráztam. Majd leültem a kanapéra.