20.rész

20.rész

2héttel később:
Anyáék megvették a házat, már nagyjából be is bútorozták. Két dolog miatt örültem, hogy kijöttünk: 1) apa többet lehet velünk. 2) Nikol jobban viseli azt a bizonyos dolgot.
Már meg volt a saját szobám. Anyáék már ott aludtak, de amíg nincs normálisan megcsinálva, bebútorozva addig nekem nem engedték, hogy ott aludjak, De ma végre költözhetem oda. Nikol, is jött velem, és Nikol családjáénak is mi adunk otthon. 6 szobás a ház. Mi Nikollal egy szobába aludtunk. Anyáék lenn aludtak a földszinti szobába. A másik padlásszobába Nikol szülei helyezkedtek el. A házban van 3 padlásszoba, és 3 szoba lenn. Van egy nappali, egy étkező, és egy konyha. 2 fürdőszoba. 2 WC. Az udvaron, egy medence várja, hogy csobbanjunk benne. És nagy kert, amely tele van virággal, és a közepét egy hintaágy díszíti.
A fiúkkal nem beszéltem, kivéve Harryvel, aki mindennapos vendég volt Joeknál, de most már nálunk lesz. És anya is szívesen látja. Egyébként a koncertre se mentünk el. Leültünk enni, és csöngetett valaki, gondoltam Harry az. Nikol, mondta, hogy én engedjem be, mert ez az én házam. Odamentem az ajtóhoz, kikukucskáltam, és láttam 5 fiút az ajtó előtt toporzékolni. Arcomat egyből elöntötte a pír, egyből eszembe jutott, a 3 héttel ezelőtt történt dolog. Csengettek még egyszer. Kinyitottam az ajtót. A srácok a cipőjüket pásztázták.
Én: sziasztok! Harry szia!
Harry bentebb lépett egyből ment Nikolhoz. A fiúk még mindig a földet bámulták.

Én: Bejöttök még ma? Vagy kint álltok?
Liam: Bocsánatot akarunk kérni, de főleg én. Beszélhetnénk 4 szemközt?
Én: Gyertek be, foglaljatok helyet.

Én: ANYA!!!!!! Vendégeink vannak, foglalkozz velük, nekem dolgom van, az egyikkel.

Anya: oké kicsim. - jött ki az ebédlőből, majd meglátta a nappaliba a srácokat.

1D: Jó napot kívánunk! Mi vagyunk az 1D….

Majd Liammal kiléptünk a kertbe. És leültünk a hintaágyra. Nem nézett rám, a füvet tanulmányozta, és az ujjait tördelte. Látom nem fog belekezdeni, eszembe jutottak akkori szavai, amit Harrynek célzott: 

- Mond Harry most már mindig így lesz? Mikor állsz le, ezzel a megfektetem a lányokat dologgal?

- Liam te félre értesz valamit.

- Mit, hogy megint nem tudtad visszafogni magad?! Azt se tudod ki ez a lány…

- Ne mond ezt Liam, nem történt semmi köztünk.
- Meséld ezt el majd az újságoknak, ha a kis csaj elszalad egy laphoz.

Még mindig fájt, hogy azt hitte, hogy leadom az újságoknak őket. Eszembe se jutott ilyen. Akaratlanul is egy könnycsepp hagyta el a szemem. Amit gyorsan letöröltem, és nyeltem egy nagyot, hogy ne jöjjön a többi. Liam észrevette:
Liam: Te sírsz?
Én: Nem, csak mond, hogy mit akarsz. - szippantottam egyet.

 Liam: Nagyon sajnálom, amit a fejedhez vágtam. Összecsaptak a fejem fölött a felhők. Nem tudom, hogy gondolhattam, hogy te és Harry, hisz a barátnődért odáig van. Most már tudom, hogy sose adnál le minket újságoknak. Már aznap is tudtam, de nem mertem magamnak bevallani. Tudom, hogy megbántottalak.
Liam beszélt és beszélt, beugrott az is, amit nekem szánt: - Liam eltűnök innen, soha többé nem látsz, a titkaitokat megtartom, ne félj.

- Jobb is lesz.  
Megint útnak eredtek könnyeim. Liamra néztem, látta, hogy sírok. Át akart ölelni, de nem engedtem. Nagy szemei kikerekedtek.
Én: Azt mondtad nem akarsz látni, és most még is itt vagy. –nevettem kínomba

Liam: Ne haragudj rám, tudom, hogy kegyetlen voltam, és hülye kérlek. –könyörgött.

Én: Ez nem ilyen egyszerű, nyilvánvaló nem tudsz bennem megbízni.

Liam: Az már a múlt. Reménykedem, hogy egyszer megbékülsz. –állt fel

Én: Most itt hagysz? Jó sokáig győzködtél.

Liam: Tehát nem akarod, hogy elmenjek?

Én: Nem, mert attól hogy te ilyen voltál velem, nekem a szívem gyémántból van.

Liam: Köszönöm, megölelhetlek?

Én csak egy aprót bólintottam, Liam a fülembe súgta, hogy hiányoztál. A karomon végig futott a hideg. Egyből kicsapott a libabőr. Rám néz azokkal a mogyoróbarna szemeivel, és megkérdezi, hogy fázom-e. Elmosolyodok, és átkarolom. Rájövök, hogy ezt nem kellene, mert kitudja, mi van vele és Daniellaval. Ölelkezésünket én szakítom meg. A szemembe néz, majd elkezdi mondani, azt, amit én nem akartam tőle hallani, legalábbis azt, hogy mástól tudja meg: Tommo bejött valamelyik nap a szobámba. Leült az ágyamra, és mondott valami érdekes dolgot rólad. Azt mondta, hogy szerelmes vagy belém, de ha nem is szerelmes, akkor színpatikus vagyok számodra. –én köpni nyelni nem tudtam, az arcomat a pír úgy borította be hirtelen, mintha az természetes lenne. - Ő csak ezen mosolygott, de nem lenézően.
Szemkontaktust megszakítva kezdtem most én a fűtanulmányozását, csukott szemmel. Egyszer egy kezet éreztem az államnál. Szembe fordított magával. Még mindig mosolygott, majd a mosolygáshoz szöveg is társult: Szóval igaz, tudod, ennek nagyon örülök. Fel kell tennem egy kérdést: Meghívhatlak egy vacsorára?

Én nekem az állam a földet súrolta. Egy percre tuti nem szólaltam meg. Én csak nem értettem ezt az egészet. Liam Payne randira hív. Nem kicsit lepődtem meg. Majd észhez tértem, próbáltam megszólalni, de egy hang sem jött ki a számon. Majd a fejemmel jeleztem neki, hogy igen.

Liam szemszöge:
Harryvel rengeteget hadakoztam, az a reggel miatt. Nem tudom, mért esett rosszul, de rossz volt látni őket összebújva. Úgy aludtak, mint a szerelmesek. Igaz ruhában voltak, még Harry is, de honnan tudhattam volna mi történt éjszaka? Sikerült a fiúkat is Harry ellen fordítanom. Már nekik is az agyukra ment, hogy drága barátunk mindig másik lánnyal jön haza. Féltettük őt is, és a bandát is. Az egyik interjú után elment, egész este nem jött haza. Zayn tudta hol van, de nem mondta el, csak annyit mondott, hogy magányra van szüksége. Utána bejelentette, hogy ő hisz Harrynek. Aztán jött Tommo is ezzel. Nem értettem miért hisznek neki. Múltak a napok, Harryvel nem egyszer összekaptunk, a végén már nem szólt hozzám. Felmentem egyik nap a szóbájába, és elkezdtem faggatni, hogy ez neki miért jó. Erre csak felhúzta az orrát, és a fejemhez vágta: Ha nem látod, ami a szemed előtt van, arról nem én tehetek, és ha most kimennél a szobámból, azt megköszönném. Felálltam átmentem az én szobámba. A párnába ütöttem a fejem, és azon gondolkoztam, hogy mire gondolt Harry. Egyszer Louis lépett be az ajtómon, leült a fotelbe és ennyit mondott: Hallgatlak! –tudta, hogy bajom van. Elregéltem neki, hogy nagyon fáj, hogy Szandit Harryvel láttam egy ágyba, és nem tudom miért, de az a kép mindig a szemem előtt lebeg, de az is fáj, hogy Harry hazudott. Azt hiszem, tetszik nekem ez a csaj. Louis csak mosolygott rajta. Majs szónoklatba kezdett: Hm ez jó hír, drága barátom, Szandi totál beléd van habarodva, ezt tudja jól Harry is. Tuti nem történt semmi köztük, mert Harry meg Nikolért van oda-vissza. Ez csak azt bizonyítja, hogy minden nap náluk van. De a jó hír után, jön a rossz hír, meggyanúsítottad Szandit, hogy kiad minket újságoknak, nem tudom, hogy ezek után akar-e téged látni. Ekkor feleszméltem, hogy mekkora egy hülye voltam. Louisnak igaza van. Harryhez átmentem, bocsánatot kértem tőle. Majd megkértem, hogy segítsen nekem megbékéltetni Szandit. Elmondta, hogy ide költöztek Londonba. Ennek nagyon örültem. Harry mondta, hogy valamelyik nap menjünk át hozzájuk csoportosan. Hisz édesanyja nagy rajongónk, kicsi lányával együtt. És így tettünk.
Most itt ülök Szandi mellett. A szívem megszakad, látom, hogy fáj neki az, amit akkor mondta, az emlékek a felszínre törnek. Meg akarom ölelni, de ő csak eltol magától. Könnyei utat törnek az arcából. Én nem akartam, ezt nem akartam megbántani, én csak vele akarok lenni. Ölelni, csókolni, és megvédeni, de ő látni se akar. Úgy gondolom, jobb, ha megyek, de mikor elindulok befelé, ő csak szól, hogy már itt hagysz? Jó sokáig győzködtél! Visszamegyek mellé. Megjegyzem neki, hogy tehát nem akarod, hogy elmenjek. Ő erre elmosolyodik és, csak annyit mond: Nem, mert attól hogy te ilyen voltál velem, nekem a szívem gyémántból van. Megölelem jó szorosan, már egy 2 perce tuti öleljük egymást. Elmondom neki, hogy tudom, hogy bejövök neki, ő szégyenlősen a füvet kezdte el tanulmányozni. Megfogom az állát, és magam felé fordítom, ezzel a tény bebizonyul. Mosolyogtam, és majd kicsattantam a boldogságtól. Megkértem, hogy jöjjön el velem vacsorázni. Nagyon meglepődött, egy hang sem jött ki a torkán, így hát a fejével bólintott, hogy benne van.