23

Sziasztok! Most vettem észre, hogy elszámoztam a részeket, tehát az előző a 22.rész, ez pedig a 23.rész:) Jó olvasást:) Már 531 oldal megjelenítés <3

Reggel akkora mosollyal keltem fel, mint még soha. Az ablakomon kinézve láttam, hogy szakad az eső. Az esős időben mindig rossz a kedvem, de most még ez sem ronthatta el. Lementem a konyhába, mindenki ott ült már, a szülők csak titokzatosan mosolyogtak, Tudtam, hogy Nikol elmondta nekik. Leültem az asztalhoz, szedtem egy kis rántottát.
- Nem akarod elmondani, hogy mi van veled és Liammal? –kérdezte anya.

- Már biztos vagyok benne, hogy informált titeket drága barátnőm.

- Héé, én csak mondtam nekik, hogy mennyire szép estétek volt. Amúgy ma megyünk házat venni.

- Sajnálatosan hallom, én megyek a fiúkhoz. Megígértem, hogy átmegyek hozzájuk. És, hogy viszek sütit. –néztem anyára

- Oké akkor csinálok nekik fanta-szeletet, megfelel?

- Igen anya. Az teljesen jó lesz. - Akkor induljunk el vásárolni hozzá, és közbe elmesélheted a történeted…

Fiúknál:

Nagyon boldog voltam, hogy igent mondott. Érzem a szeretetében, hogy teljesen tiszta, nincs benne egy cseppnyi fekete folt sem, amely a hírnevemre menne. Hazafelé az úton csak rá tudtam gondolni, kicsit féltem, is hogy neki megyek valaminek, vagy az árokba kötök ki. De szerencsére teljesen egészségesen hazaértem. Benyitottam az ajtón, a fiúk egyszerre támadtak le.
- Mi volt? Meg van a csaj? –kérdezte Harry.
- Mesélj már! –mondta Zayn!
- Milyen volt a kaja? –kérdezte Niall… nem is ő lenne
- Együtt vagytok. –jelentette ki Loius.

- Fiúk, kérlek, csak egy mp engedjétek, hogy észhez térjek jó?

Észhez térítési akciómba, ami magam felé irányult telefoncsörgés zavart meg. Megláttam a képet, és a nevet, és egyből elszállt az összes örömöm. Danielle hívott. Mit akar? Mért nem érti meg, hogy vége? A fiúk látták, hogy gáz van. Múltkor, mikor Nikol kórházba került, ott hagytam ugye, és összevesztünk. Nem kicsit, folyamatosan fenyeget, hogy ki ad a médiának. Mindenáron vissza akar kapni, de én már nem akarom őt. Tudom, hogy úgyse tenné meg, hogy bármit is elmond a bandáról a világnak, hisz azzal nem csak engem, de a fiúkat is tönkre teszi, és ha engem nem is, de a fiúkat emberszámba veszi még. Felvettem a telefont, kihangosítottam, hogy a fiúk is hallják:
- Szia Liam drágám!

-Hello Danielle, kivele mit akarsz!

- Tudom, hogy a kiscsajjal randiztál! Láttam, és vannak képeim is.

- Dan ennyire nem süllyedhetsz le! Mit akarsz, mit tegyek?

- Szakíts vele! Kezdjük újra! Tudom, hogy szeretsz!

- Fejezd be, elegem van belőled, fogd fel nekünk már nincs közös jövőnk! És nem szeretlek!

- Én, szeretlek Liam, komolyan mondom. Nem akartalak elveszíteni.

Kinyomtam eddig tűrtem, király elkezdett sírni, annyira felidegesített, hogy ott hagytam a fiúkat, nem meséltem nekik semmit. Felmentem a szobámba, aludni képtelen voltam, kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha tényleg ki ad a lapoknak. Nyugtatásként, felmentem twitterre. Minden bánatom, elszállt mikor megláttam, hogy kicsim mit írt ki. Istenem, olyan jó lenne, ha most itt lenne velem. Ha, nem a rajongókkal, akkor Daniellevel kell megküzdenem. Visszaírtam, neki: Imádlak, örülök, hogy veled lehetek…<3.
Nem bírtam ki, írtam egyből neki egy SMS-t. Alig várom, hogy együtt legyünk megint. Reggel 9kor a fiúk kelltettek. Idegesen keltem fel, hisz tudtam, jól, hogy Danielle tudja, hogy ma interjúzunk, azt is tudja, hogy hol, remélem, nem csinál hülyeséget. Fél 10re elkészültünk, jött értünk Paul. Bementünk a stúdióba. Elküldtek minket a stylisthoz, meg sminkeshez, majd a fodrászhoz. Fél 11-kor szólított be minket a műsorvezető. Egy nagy kanapén ültünk. Szokásos kérdésekkel bombáztak minket. Majd rátértünk a barátnő témára. Harryt pécézte ki elsőnek:
- Kedves Harry! Te, hogy állsz a barátnőkkel?

- Szingli vagyok, még mindig. –mondta, mert ezt beszélték meg Nikollal, hogy nem vallják be, még nem.

- Biztos találunk itt, valakit a nézők soraiból neked. Na, lányok jelentkezni lehet nálam! Erre a közönség, hangos sikítozásba tört ki. És az egyik lány meg is indult felénk.
- Áh nézd, és ott jön egy bátor jelentkező.
A lány nem félt, tudta, hogy mit csinál, mintha be lett volna, szervezve. Letipegett a lépcsőn. A biztonságiak meg akarták állítani, de a műsorvezető megkérte őket, hogy engedjék.

- Szia, hogy hívnak?

- Sz-i-aaasz- - -tok –húzta el a köszönés, azt hiszem idáig tartott az óriási magabiztosság. Annyira elvolt, nem nézett ránk csak a közönségre, és a nevét még mindig nem árulta el. Harry szakította meg a lány tépelődését, gondolom, már ő is sajnálta szegényt.

- Gyere, szorítunk itt neked helyet köztünk. Ültünk mind arrébb, a lány pont betudott férni. A műsorvezető taszigálására ült le Harry, és Louis közé. Louis feltette neki még egyszer a kérdést. Nos, kedved, hogy hívnak? A lány iszonyú félelemmel pillantott Louisra, nem is értettem, hogy szállt el az önbizalma, olyan könnyedén jött le még az előbb azokon a lépcsőkön.

- E- -miee vagyok. –mondta még mindig dadogva.

- Drága Emie, tudod, aranyos vagy, hogy azt akarod, hogy a félnótás bohóc legyen a barátod. - mutatott Harryre-, de ő már foglalt. Ő az enyém nem adom!

Emie hirtelen elkezdett sírni, és felállt, és kirohant arra amerre mi bejöttünk. A műsorvezető ledöbbent, de minket is hidegvíz ként ért ez az egész. Persze Harry egyből próbálta elpoénkodni, és benyögött egy olyat, hogy: „Hát Louis nyilván szakítanunk kell, összetöröd a lányok szívét, hogy vagy nekem!”  Erre csak egy áll nevetést szedtünk ki magunkból. Kedves műsorvezető úgy döntött eleget tud, már rólunk, így megköszönte, hogy eljöttünk, és elengedett minket. Osztottunk pár autogramot, és elhagytuk a helyszínt. Az autóba végre nyugtunk volt, átbeszéltük a dolgot, ami történt, és Louis kiírt egy bocsánatkérő szöveget. Tényleg nem akarta megbántani a lányt. Nem gondolta, hogy ez lesz a vége. A fiúk elkezdtek faggatni, a tegnapi randival kapcsolatban. Elmeséltem nekik mindent, nagyon örültek, hogy egy ilyen lányra találtam rá. Elmentünk megebédelni, 2órát mutatott az óra mikor kijöttünk a Nando’s –ból, Dobtam egy SMS-t Szandinak, hogy 1óra múlva ott leszek náluk. Nem telt el 2mp jött a válasz: Oké! :) Várlak! Szeretlek! Haza dobtam a fiúkat, elmentem lezuhanyozni, meg felöltöztem. Felvettem a cipőm, majd beszóltam a srácoknak, hogy elmentem Szandiért.

Anyával bevásároltunk, utána elmentünk még vásárolni nekem ruhát, nem mintha tegnap nem vettem volna egy halomnyi cuccot. Szürke-fekete kockás inget vettem fel, egy sötétszürke nadrággal, hozzá a fekete Convers cipőm, a hajamat lazán kötöttem fel. Majd egy táskába beletettem: pizsit, fogkefét, fésűt. Egy enyhe sminket dobtam magamra. Anya elkészítette a sütit, amit a fiúknak szánt. Ez 2tepsit jelentett. Az eső még mindig esett. Beszélgettünk anyával a tegnap estéről, mire apa betoppant, és annyit mondott: Én bírom ezt a Liam gyereket, de ne siess el vele semmit. Én pont ittam, és félre nyeltem. Szerintem mindenki tudja, hogy édesapám mire gondolt itt. A választól a csengő mentett meg, oda mentem, kinyitottam, majd életem szerelmével találtam szembe magam. Gyomromban az eddig nyugodt pillangók, most ficánkolni kezdtek, nagy levegő után kinyitottam az ajtót.  Beinvitáltam Liamet, adtam neki egy csókot. Míg én felvettem a barnabőrdzsekim, addig anya a kezébe nyomta a sütis tálcát. Ekkor elkezdett csörögni a telefonja, én megfogtam az egyik tálcát, ő előkotorta a zsebéből a telefont, ránézett a képernyőre, és elkomorodott az arca.
- Menjünk kicsim, jó?

- Oké, menjünk. Sziasztok, majd holnap jövök, intettem anya felé.

- Sziasztok, édesem, amit mondtam a konyhába…- szólalt meg apa

- Apa, szia!-

- Viszlát! –léptünk ki ezzel a házból.