39.rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt=) 

Repülőtéren rengeteg ember volt. Mivel még nem akartuk a nyilvánosság tudtára adni a kapcsolatunkat, ezért úgy döntöttünk, hogy mit két barát megyünk végig a repülőig. Elintéztük az ilyenkor szükséges procedúrát. Vártunk egy kicsit, majd a nagy kivetítő jelezte, hogy lehet felszállni. Nem sokkal rá, a hangosbemondó is értesítette a beszállásról az utasokat. Alig vártam, hogy a repülőn legyünk, végre megcsókolhatom. Talán ott a legkisebb a lebukás veszélye. Gyorsan felszálltunk, elfoglaltuk a helyünket. Rám nézett, én meg lassan közelítettem fejemmel felé, egész addig, amíg ajkaink össze nem forrtak. Egy álköhécselésre hagytuk el egymás száját. Majd a stewardess nem igazán kedvesen szólt hozzánk.

- Tudok segíteni valamiben? –kérdezte cinikusan.
- Nem köszönjük. –felelte Liam.
A csaj úgy végig mérte, szerintem levetkőztette szemeivel. Mikor elment láttam, hogy megnyalta a száját. Utáltam, mikor így végig mérték. És jól tudtam, hogy rengeteg lány kötne ki szívesen az ágyában. Fejemet ráhajtottam a vállára, és néztem igéző arcát. Kezével megfogta az állam, és simogatni kezdett. Majd újra forró csókba forrtunk össze. Most a hangos bemondó vetett végett ismerkedésünknek. Majd elkezdett a gép emelkedni, és mikor már egyenesbe voltunk, ismét jött a kedves hölgy.
- Még mindig nem kell semmi? –kérdezte mogorván.
- Nem köszönjük. –válaszoltam most én a kérdésére, és egy mosolygós gyilkos pillantást vetettem rá, ami úgy tűnik hatásos volt.
- Kicsim te féltékeny vagy? –kérdezte Liam, eléggé meglepődött fejet vágott.
- Nem, de fel tudna falni a szemeivel. –válaszoltam komolyan.

- Jaj, te kis butus gyere ide. –húzott szorosan magához- és egy puszit nyomott a hajamba 

- Mit csinálunk, ha megérkeztünk? –kérdeztem
- Mit szeretnél csinálni? –kérdezte Liam
- Sétáljunk este.
- Oké, ez nem is olyan rossz ötlet. Szeretlek nagyon!
- Hm, ez hogy jött ide? –kérdeztem mosolyogva, és elpirulva
- Imádom, amikor elpirulsz. –kezdte el a reggeli játékot –lágyan csókolta ajkaim, majd áttért a nyakamra. Mire egy halk nyögés hagyta el a számat. Ő erre csak elmosolyodott, végig simított arcomon, és békén hagyott. Ráhajtottam fejem ismét a vállára, de most sikerült elaludnom. Arra keltem fel, hogy Liam puszikkal halmozza el az arcom. Mosolyogva néztem barna szemeibe.
- Megérkeztünk Gyönyörűm. - mondta mosolyogva.
- Végre, de jó! –adtam egy gyors puszit az arcára.
A repülő lassan landolt, mikor kiértünk, felvettük a csomagjainkat, majd beültünk egy taxiba, ami a szállodához vitt. Elállt a lélegzetem, mikor megláttam az előttem álló gyönyörű épületet. Liam megfogta a derekam, és bentebb tessékelt. A recepcióhoz siettünk.
-  Üdvözöljük önöket a szállodánkban.
- Jó napot kívánok! Liam Payne névre van foglalva 1szoba.
- Óh, igen már meg is van. 7. emelet, 218 szoba. Ide kérnék egy aláírást.
Liam alá firkantotta a papírt, majd a lift felé vettük az irányt. A liftben csókolóztunk. Mikor megérkeztünk a folyósóra megkerestük a szobát. Mikor beléptem a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt. Ez ma már a második ilyen. Liam átkarolt hátulról, majd a nyakamra adott egy apró puszit.
- Hogy tetszik édes? –kérdezte
- Ez nagyon szép, de ez biztos sokba került. –Sosem szerettem, ha pénzt költ rám, én nem azért vagyok vele, hogy rám költse a pénzét.
- Ezzel te ne foglalkozz. –adott még egy puszit a nyakam hajlatába.
Szembe fordultam vele, bele néztem azokba az ellenállhatatlan barna szemekbe, és megcsókoltam. Keze a derekamról a fenekemre vándorolt, majd a farzsebembe kötött ki. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk. A kezem a feje tetején vándorolt. Mikor megszakította a csókunkat. Összekulcsolta kezünket, és az ablakhoz vezetett. A kilátás valami csodálatos volt. Tengerpartra, és a szálloda kertjére nézett. Nyugtató volt. Most végre igazán boldog voltam, sosem voltam még ennyire boldog. Éreztem, hogy Liam tényleg szeret, és nem azért mert ide hozott, nem. Azért mert éreztem, ahogy megérintett, senki más nem tett még velem ilyet, mint ő. Lassan körbe jártuk a lakosztályunkat. Minden tökéletes volt. Mobilunkat kikapcsoltuk. Senki sem szakíthatja meg a mi kis kiruccanásunkat. Liamnak pihennie kell, és ezt velem teszi. Együtt végre ketten. Tudtam, hogy most nincs semmi olyan tényező, ami szétválaszthatna minket.

- Kicsim, ugye tudod, hogy ha este sétálgatunk, megjelenhet pár kép rólunk az újságba.
- Engem ez már nem érdekel. –feleltem. És egy forró csókot nyomtam ajkára.
- Imádlak. Mi lenne, ha kipakolnánk, elmennénk fürdeni a tengerpartra, aztán visszajönnénk, és elmennénk hajókázni, majd sétálni.

Szerencse volt, Cannes egyáltalán nem volt nagy. Alig van autó, inkább hajók, mivel itt van egy kikötő. Gyönyörű szép város, már az taxiból is megnéztem.

- Oké. Akkor pakoljunk!  - fogtam meg kezét, és a szobába mentünk. Két kisebb szekrény volt. Egyikbe az ő ruháit tettük, másikba az enyémet. Majd elmentem felvenni a fürdőruhám, rá egy barackvirág színű szoknyát. Majd elindultunk a partra. Levettem a ruhát, elsőnek úgy gondoltam napozok, de ezt a tervemet drága barátom elvettette. Felemelt, és elkezdett velem a vízbe szaladni. A derékig érő vízbe tett le, biztos, hogy vizes legyek. Mikor letett, átkaroltam, és megcsókoltam, majd lerántottam a víz alá. A víz alatt sem hagytuk abba ezt a tevékenységet. Mikor elfogyott a levegőnk, feljöttünk.
- Hm, ilyet még sosem csináltam. –jelentettem ki.

- Örülök neki, hogy én vezethettelek bele ebbe az élménybe. - Kezdte el nyakam csókolgatni.
A jól eső érzéstől, nyögtem egy kicsit, majd változtattam, és most én kezdtem el nyakát kényeztetni, kezei a fenekemre tévedtek ma már nem először. Abba hagytam, majd néztem szemeit, amik úgy csillogtak, mint még sose. Homlokát, a homlokomnak támasztotta, egy apró puszit nyomott az orrom hegyére. Ott álltunk összeölelkezve, csak mi ketten, Szerencsére ezen a részen senki nem volt, így itt is együtt voltunk. Úsztunk egyet, majd kifeküdtünk a partra. Ölelkezve feküdtünk ott, és élveztük a nyugalmat, és a tenger halk morajlását. Liam simogatta a karom. Olyan mesébe illő volt ez az egész. Az elmúlt hónap után, sosem mertem volna bele gondolni abba, hogy mi egyszer valaha is eleszünk egymás mellett.
- Nagyon szeretlek édes. –búgta füleimbe.
- Oké örülök, hogy ezzel nem vagyok egyedül. –fordultam felé, kezemet mellkasára tettem, és egy apró csókot nyomtam szája szélére. Nagy mancsaival átkarolt, én pedig kezem mellé tettem a fejem. Így halottam zakatoló szívverését. Mosolyogtam azon, hogy szívverése közelemben korántsem ver normálisan, ez persze az enyémre is igaz volt. Minden apró érintésébe, minden csókjába beleremegtem. Megőrjít közelsége, gyönyörű szeme, édes mosolya. Szeretem őt szőröstül-bőrüstül. Már nem tudok ránézni, úgy, mint egy énekes fiúra, akiért odáig voltam, nem nekem ő a jövőm. Az sem érdekelne, ha medencét takarítana más kertjében. Gondolat menetemet édes hangja törte ketté.
- Mi lenne, ha elmennénk a szállásra ennénk valamit, és átmennénk a hajóra?
- Oké menjünk! –egyeztem bele mosolyogva. Nekem már teljes mind egy volt mit csinálunk, csak együtt tegyük. Mellém lépett, én pedig összekulcsoltam ujjainkat. Meglepődött arccal felém fordult. Én gyorsan lábujjhegyre álltam, és nyomtam egy puszit az arcára. Kisfiúsan elmosolyodott. Az utat a szállodáig végig beszélgettük. Mikor beértünk, felmentünk a szobába, én elmentem lefürdeni, ő addig elő készítette ruháit, amit felvesz. Majd fordítottunk a helyzeten. Mikor mind ketten kész lettünk. Kézen fogva kiléptünk az ajtón. Tudom, hogy nem akartam címlapokon szerepelni, de nem tudtam egy percre sem elszakadni attól, hogy legalább a kezét megfogjam. Mi lesz velem, amikor turnéra indulnak?
Bementünk az ebédlőbe alig voltak páran. Helyet foglaltunk. Természetes, megfogta a székem, és alám tolta, majd ő is leült az asztalhoz. 

- Óh, milyen figyelmes vagy. –mondtam óriási vigyor kíséretében

- Ilyen gyönyörű lánynak jár a figyelem. –válaszolta ő is.   

Nyugtáztam, hogy ismét egy pirosodás került fel a számlájára, de ehhez már mind ketten hozzászoktunk. Makarónit ettünk.

Ebéd után, elindultunk a kikötőbe. Annyira jó idő volt. Élvezet volt a sétálás, amit Londonban nem igazán tehet meg az ember csak úgy, hisz bármelyik pillanatban rászakadhat az ég. Egy kis sétahajóra ültünk fel, ami 2órahosszáig fog minket a vízen vinni. Úgy ültünk le egy padocskához, hogy én beültem, ő pedig a hátam mögé ült, így a lába között ültem. Szorosan ölelt magához, és vállamra tette a fejét.
- Eszembe jutott egy két dolog miközben fürödtem. –simogatta karom.
- Igen és mi? –fordítottam a fejem felé.
- Hova indultam, amikor történt a baleset. –válaszolta, majd lehajtotta a fejét.

- Hm. Szeretnél róla beszélni?

- Nem biztos. –válaszolta. Erre csak felvontam az egyik szemöldököm, és kérdően néztem rá.
- Nem tudtam, hogy egyáltalán van-e esély arra, hogy vissza gyere. És úgy gondoltam, hogy Danielle….nem bírta végig mondani, mert a szavába vágtam.
- Oké erre nem vagyok kíváncsi. Szeretném, ha figyelnél arra, amit most mondok. Nem érdekel mi történt köztünk, kibékültünk itt vagyunk, és szeretjük egymást. Felejtsük el, kérlek. –néztem rá könyörgő szemekkel. 

- Ne haragudj. – adott egy puszit a hajamba.
Én csak fújtattam egyet halkan, és a korlátra tettem a fejem. Ő pedig ráhajtotta fejét a vállamra. Őszintén reméltem, hogy Danielle nem lesz többet téma közöttünk, de hát ez úgy tűnik, csak egy remény volt, ami gyorsan szét is foszlott. Nyakamat puszilgatta, de most egy kicsit sikerült magamba fordulnom, amit próbáltam nem kimutatni. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát, a hajón kaptunk egy –egy pohár pezsgőt. Gyönyörű szép volt a vízről a táj. Csupa élmény volt a mai nap. Mikor leszálltunk a hajóról vettünk vattacukrot, és azt eszegettük a hotelig. Este 11kor pedig fáradtan dőltünk be az ágyba. Összeölelkezve aludtunk el. 

38.rész

Sziasztok!!!! Bocsi, hogy későn hoztam részt, egyszerűen nem volt ihletem megírni. Megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból.  

Megvacsoráztunk, Liam elment fürdeni, én addig neki ültem egy kicsit laptopozni. Ahogy felléptem, egyből rám írt egyik barátnőm.

- Áhh Szandi, te ismered a Directioneres fiúkat? Tudod, hogy meglepődtem mikor megláttam a fejed a neten?

- Kérlek Tina! Nyugodj meg! Ez csak egy rossz félre értés!
- Áhh egyébként mizu Londonbaby?
- Nincs semmi, hiányoztok, voltam keresztanyámnál nem olyan rég. Leakartam menni meglátogatni, csak közbe jött valami.
- Liam balesetére gondolsz?
- Nem! Mondom ez egy rossz félreértés

- Úgy ahogy Nikol együtt van Harryvel, ugye?
- Ők tényleg együtt vannak, de nekem közöm sincs a fiúkhoz.
Erre web kamerakérést kaptam drága barátnőmtől. Nagyon jó. Elfogadtam
- Nem volt kedvem írni bocsi. –mondja szerényen
- Nincs kedvem megkeresni a mikrofont bocsi, tehát olvasnod kell

- Nem baj! –válaszolja. Mikor látogatsz már meg? Hiányzol!
- Most egyenlőre nem tudlak.
Ekkor Liam sétált be az ajtón, és vetődött le az ágyra egy szál boxerbe. Mire barátnőm elkezdett sikítani.
- Fejezd már be!! Hallod lélegezz mélyeket!
- Te azt mondtad nem vagy vele együtt! És, hogy nem ismered őket.
- Ne haragudj rám! –kértem.

- Be sem mutatsz? –kérdezte.
Liamra néztem, és mondtam, hogy ő a barátnőm. Mire Liam integetett neki.
Majd leírtam, hogy igen mi együtt vagyunk Liammal, de lakat legyen a száján. Nem akarok címlapon lenni. Majd elköszöntem tőle, és lecsuktam a laptopot. Liam felé fordultam, és egy forró csókot leheltem ajkára.
- Eszembe jutottak dolgok. A leveled, én sajnálok mindent. –mondta lehajtott fejjel.
- Hé én imádlak, felejtsük el, most már senki és semmi nem állhat közénk.
- Köszönöm szerelmem. –bújt hozzám, mint egy édes kiskutyus.

- Nem is meséltem mi történt a reptéren.
- Mi, bántott valaki? –kérdezte egyből rémülten

- Nem, dehogy. Odajött hozzám 3 lány, hogy autogramot kérjenek, én nem akartam adni, de annyira könyörögtek.
- És a végén adtál nekik?
- Megesett rajtuk a szívem.
- Büszke vagyok rád! Nagyon szeretlek! –adott egy apró csókot a számra, de én nem értem be ennyivel. Ezért ajkai után kaptam.
- Óha. Milyen vad lettél.
Fülig elpirultam, és gyorsan átkaroltam, és a vállába mélyesztettem a fejem, hogy ne lássa, mennyire piros vagyok.
- Aludjunk, mert holnap korán kelünk! –lehet csókot a nyakamra. Mire kivert a libabőr.
- Hm, tetszik, hogy ilyeneket váltok ki belőled. –mondta.

Erre még jobban elvörösödtem, és ő csak egyre jobban kuncogott. Óvatosan belebokszoltam a vállába. Majd átkarolt. Végre úgy érezte, hogy minden helyre jött köztünk.
Mikor reggel keltem, Liam simogatta a hátam, a fejem pedig mellkasán pihent.

- Jó reggel gyönyörű, ideje lenne felkelned. –halottam búgó hangját.
- Tehát nem csak álmodtam, hogy itt vagy mellettem. - válaszoltam
- Nem, nem álmodtad. Bebizonyítsam, hogy ébren vagy? –kérdezte komolyan

- Kérlek! –válaszoltam.
Közel hajolt hozzám, apró puszikat lehelt ajkamra, majd rátapadt számra, és bebocsájtást kért nyelvével, amit meg is kapott. Ajkaimat mohón falta. Majd elhagyta ajkam, és rátért nyakamra. Kicsit harapdálta, csókolgatta, majd kiszívta. Én közbe hajába túrtam, mire nyögött egyet, és adott egy apró puszit ajkamra.
- Most már mindenki tudja, hogy az enyém vagy. –vigyorgott kacéran.

- Elmegyek lezuhanyozni, várj meg édes! –mondtam

- Nem sietek sehova. Kell segítség?
- Köszi, megy egyedül. Válaszoltam rák vörös arccal.
Beléptem a fürdőszobába, és egyből megnéztem, hogy mennyire látszik Liam nyoma. Szemeim tágra nyíltak, mikor megláttam a piros foltot a nyakamon. Gyorsan lezuhanyoztam. Felöltöztem, egy kék rövid ujjú pólót, és egy fekete csőnadrágot vettem fel, mellé a kis topánkám, egy vékony sálat kötöttem a nyakamra, szerencsére néha hordok ilyesmit, ezért anyának fel sem fog tűnni, vagyis nagyon remélem, hogy nem fog feltűnni. Dobtam fel egy kis sminket, majd visszamentem Liamhoz.
- Még mindig gyönyörű vagy! –mondta
- Te sem változtál sokat az elmúlt félórában. –válaszoltam
- Gyere, menjünk, anyud az előbb szólt, hogy kész a reggeli. –fogta meg a kezem.
Kézen fogva mentünk le anyához. Adtam neki egy puszit, majd asztalhoz ültünk.
- Jól aludtatok? –kérdezte
- Remekül! És te? Hogy vagy? –kérdeztem
- Ne is mond ez borzalmas, ma már meg kellett ennem két kovászos uborkás nutellás kenyeret. És apáddal hozattam sült csirkét a Nandos”ból, és megszórtam cukorral.
- Érdekes étvágya van a hercegnőnek. –mondja Liam
- Igen elég érdekes. Ne haragudjatok, mennem kell. Jó pihenést nektek Franciaországba! Semmi őrültséget ne csináljatok, jó? Vigyázzatok magatokra. Nagyon hiányozni fogsz kincsem! –karolt át anya, és egy könnycsepp hagyta el a szemét.
- Ne tessék sírni, én mellettem biztonságban lesz, és amit odaértünk, magam fogok róla gondoskodni, hogy felhívja. 

- Köszönöm Liam, te annyira rendes fiú vagy. –ölelte meg anya Liamot.
Ki kísértük, majd visszamentünk a konyhába reggelizni.
- Apa szerint borzalmasan viseli a terhességet.
- Megesik, biztos egészséges a picuri odabenn. Nagyon szép anyukád terhesen. Szép kismama, volt kitől örökölni a szépséged.
- Köszönöm édesem. –adtam egy apró puszit az arcára.
- Én csak az igazat mondtam. Gyere ide, húzott az ölébe, és így folytattuk tovább a reggelit.
Mikor felfaltunk minden ehetőt, akkor felkeltem elmosni a két tányért. Liam átkarolt hátulról, és a fejét a vállamba fúrta. Majd levette a kendőt a nyakamról. Átkarolta a derekam, és úgy beszélt, hogy lehelete csikizte a fülem mögötti részt. Egyből átfutott rajtam a hideg, a tányér kiesett a kezemből.  

- Jó munkát végeztem, ez eléggé látható. –adott rá egy puszit. -nem fáj ugye?
- Nem. –remegett a hangom. –Liam kicsinálsz! –mondtam neki
- Igen? Szerinted te engem nem? –kérdezett vissza
Megfordultam szemeibe meredtem, szemei csillogtak. Olyan édes volt. Kezdeményeztem egy csókot, amiből csók csata lett, kezei a fenekemre tévedtek. Beleremegtem érintésébe, ha nem tart meg rendesen a földön kötök ki, ez biztos. Lassan a pólóm alját kezdte el birizgálni.
- Liam kérlek, ne kínozz! – kérleltem –Erre még nem vagyok kész.

A gyomromba ficánkoló pillangók, krokodilokká változtak. Olyat éreztem, amit eddig még sosem. Liam érintésére vágytam. Minden csókjára vágytam. Nem akartam tőle egy percre sem elszakadni, de még sem éreztem még magam kész erre az egészre.

- Várok rád, ameddig csak akarod. –ölelt át.
Lassan kezdett szívverésem a normális tempóra csökkeni. Ott álltunk a konyha közepén ölelkezve, simogatta hátam, én pedig szebb pillanatot el sem tudtam volna képzelni.
- Kicsim kezdjünk el pakolni, még át kell mennünk hozzám is, és ott is össze kell pakolni. –fogta meg a kezem.

Kiszedtük a ruhákat, amiket magammal fogok vinni, majd beletettük a bőröndbe. Más fél óra alatt sikerült elpakolnunk mindent. Majd lementünk a nappaliba. Liam hozta a bőröndöm.

- Drágám mivel fogunk elmenni hozzád?

- Harry jön értünk. Felhívtam, amíg te zuhanyoztál.

- Imádlak, hogy mindenre gondolsz.
- Óh, igen, csak ezért?
- Nem. Nem csak ezért. –hajoltam közel a füléhez, és súgtam bele. Mire ő letámadta a nyakam
- Nem eléggé piros foltos még? –kérdeztem tőle mosolyogva. Nem mintha bántam volna, hogy nyakamat birizgálja. Tőle elviselem. A suliba a barátnőim, mindig azzal piszkáltak, hogy érzékeny a nyakam. Utáltam, ha hozzáér valami, de Liamtól ezt elviselem. Imádom, mikor, puha ajkai végigszántják nyakam minden egy pontját. Imádom, amit ekkor kivált belőlem. Ez egy új érzés, sosem éreztem ilyet, még egy fiú után sem, és a többinek nem igazán engedtem, hogy nyakamat puszilgassák. Ölelkezésünket a csengő zavarta meg. Gyorsan visszakötöttem, a kendőt a nyakamra. Majd kinyitottam. Kócos bozontos, göndörke állt előttem.

- Szia Harry!
- Áh, mi történt az éjszaka? –kérdezte perverz mosollyal.
- Mi bajod van? –kérdeztem vissza.
- Csak nem vámpír járt nálatok? Legalábbis nálad?
- Nem. –mondtam ki bár nem sikerült eléggé határozottan.
- Ne piszkáld a csajomat Harold! –jött Liam megvédeni.
- Csak hülyülök, és jó volt egyébként? –kérdezte Harry. 

- Harry! Mi nem feküdtünk le! –jelentettem ki, de az arcom olyan paradicsom piros lett, éreztem, hogy ég.
- Na, tényleg Harry menjünk, mert ha elkésünk a te lelkeden szárad majd. –szólalt fel Liam
-OOKÉ
Beültünk az autóba. Útközben rádiót hallgattunk, és a fiúknak szerencsére, nagyon jó kedvük volt, így kaptam egy rögtönzött kis koncertet a két fiútól. 

Mikor megérkeztünk az összes fiú ott volt, és Nikol is.
- A nulláról szép kezdeni. –mondtam életvidám hanggal.
- Ezt mire érted jött Zayn, és nyomott két puszit az arcomra.

- Hello Baby. –jött Niall.
Sziasztok. –intéztem el ezzel.
- Talán nem csak forró volt az éjszaka. –jött Louis.

- Mond csak, te nem ismered Harold Edward Stylest? –kérdeztem vigyorogva
- Áh miért is? Tán nem csak észrevette a kendőt a nyakadon?
Erre minden fiú felém szegezte a szemét. Utálok a középpontba lenni.
- A kendő alatt nincs semmi. Ez csak egy kiegészítő a ruhához. –magyarázkodtam
- Akkor nincs is rá szükség vegyük le. –közelített hozzám Louis.
-- LIAMM. –futottam fel Liam szobájába. A többiek pedig utánam.

- Mia baj kicsim? Mi történt? –szorított karjai közé.
- Bántanak. –mutattam rá a fiúkra.
- Vedd le a kendőjét, vagy mi vesszük le.
- Álljatok le fiúk, de tényleg.
- Nézd mit hoztam! –húzott elő egy kanalat Niall a hátsó zsebéből.
- Vigyétek ki azt az izét a szobámból! –kiabált Liam.
- Maradjatok már nyugton! –kérleltem őket.
Nikol jött be.
- Le lehet szállni a barátnőmről. Sicc, innen fiúk. Te pedig mindent elmesélsz! –mutatott rám

- Istenem. Brrr.

A fiúk szerencsére kimentek. 3-an maradtunk a szobába. Becsuktuk a szobaajtót. Segítettem Liamnak pakolni. Közben Nikolnak, magyaráztam, hogy nem történt semmi, csak kiszívta a nyakam.

- Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni?
- Teljesen igazad van! Örülök, hogy végre minden rendben köztetek. Jó pihenést nektek!
- Paul visz ki a reptérre, a fiúk nem jönnek, nem akarunk ugye semmi feltűnőt. –mondta Liam.
- Oké. Adtam puszit az arcára.

- 15 perc múlva jön Paul! –ordibált be Harry. Majd be is jött, és Nikolt kezdte el csókolgatni.

- Imádlak titeket Harry, hogy végig kergettetek a házon.

- Jól van, na. Szerintem vicces volt.

- Igen élveztem. –mondtam
- Azt gondoltam, mint a tegnap estét.
Felkaptam Liam ágyáról egy párnát, és elkezdtem vele ütni, mire ő elkezdett kiszaladni. Szaladtam után, és úgy ütlegeltem.
- Megtámadt! –ordibálta

- Hagyd a szerelmem. –szaladt utánam Louis.
A fogócskánkat a csengő zavarta meg. Niall ment kinyitni. Mikor halottam Paul nevét.

- Sziasztok! Na, hol van a két vándorló madarunk? - kérdezte

- Szia, Paul. –köszöntem neki.
- Szia, nagylány indulhatunk? –kérdezte
- Liam még pakol. Mert a fiúk nem engedték!
- Te bújtál hozzá. –vágott közbe Louis,
- Gyilkolni készülök, ha visszajövünk. –néztem rá a legédesebb nézésemmel.
Liam megjelent a lépcsőn. Mindenkit megölelgettünk, majd beszálltunk az autóba. Alig vártam, hogy elkezdődjön a kis kikapcsolódásunk. 

ALÁÍRÁS GYŰJTÉS

SZIASZTOK DRÁGA OLVASÓIM!

VALAKI CSINÁLT EGY PETÍCIÓT =) A PETÍCIÓ NEVE: ONE DIRECTION KONCERTET MAGYARORSZÁGRA! ÍRJA ALÁ MINDENKI KÉRLEK TITEKET, AKI ITT JÁR! UGYE TI IS SZERETNÉTEK??? TEGYÉTEK KI TI IS AZ OLDALATOKRA! KÜLDJÉTEK ISMERŐSÖKNEK...TEGYÜNK MEG MINDENT, HOGY KEDVENCEINK ELJÖJJENEK HOZZÁNK IS! 
http://www.peticiok.com/lisanakyvyys.php?petition_id=46149

37.rész

Sziasztok! Valentin nap alkalmából meghoztam az új részt! Bár én nem ünneplem a Valentin napot, nem magyar hagyomány, ha valakik egymást, akkor mindennap szeretik, és nem csak ezen az egy napon! 

BOLDOG VALENTIN NAPOT!!!

A telefonom csörgött. Kijelzőn Liam neve villogott. Fáradtan szóltam bele:
- Szia, édes! Mi a baj?
- Szia Kicsim! Felébresztettelek? Ne haragudj!

- Nem, nem semmi baj, úgyis negyed óra múlva kelnem kellett volna

- Én már kint vagyok a kórházból! Láttam az újságokat.

- Lelki erőm nincs megnézni, meg nem is érdekel! Szeretlek!

- Jobb is, ha nem nézed meg, természetesen fél óra múlva kezdődik egy interjú, ezt mindenféleképp tisztázni fogom, azt szerettem volna kérdezni, hogy beleegyezel-e abba, hogy bejelentsem, hogy együtt vagyunk?

- Ne kérlek Liam, még ne! –kértem. Be kell, valljam, erre nagyon fel kell készülnöm.

- Oké ne ijedj meg akkor várunk.
- Köszönöm! Jól vagy minden rendben?

- Igen, csak nem értem miért nem nekem szóltál tegnap este. Mondta Zayn, hogy felzaklattad magad.

- Ugyan csak megijedtem. Semmi bajom nincs! Túltettem magam rajta.

- Átmegyek hozzátok és beszélgetünk egy kicsit! Olyan 1 körül. –jó?

- Oké. Bár a múltkori beszélgetésünk sem sült el valami jól.
- Minden rendben lesz kicsim, van egy kis meglepetésem számodra.

- Óh, igazán? És mi?

- Azt majd megtudod, ha együtt leszünk. Figyelj mennem kell, jött a stylist,  Vigyázz magadra csók! Szeretlek!
- Csáó! Te is! Én is szeretlek. –nyomtam ki a telefont.

Letettem a telefont, nehezen kikószálódtam az ágyból. Felhúztam a redőnyöm szomorúan láttam, hogy esik az eső. Felvettem egy farmert egy hosszú ujjú bordó felsőt. Hozzá a bordó tornacipőm. A hajamat felkötöttem, egy enyhe sminket dobtam magamra, és lementem a konyhába.
- De korán fenn vagy! Aludhattál volna még! –mondja anya
- Liam felébresztett, átjön 1-re.

- Akkor csak nem leszel egyedül. Csináltam reggelire rántottát.
Csatlakoztam a többiekhez rántottát enni. Anya nutellával ette, esküszöm, kiakaszt a terhessége, ez kibírhatatlan. Beszélgettünk reggeli után egy kicsit, bekapcsoltam a TV-t pont a fiúk interjúja ment. Meghallottam a nevem ki is kapcsoltam.
- Szerintem induljunk el. –mondja apa.

- Igen mert a végén még itt ragadok, és a munkahelyemnek lőttek.

Beültünk az autóba. És a reptér felé vettük az utat. Elég messze van tőlünk.  Mikor odaértünk bementünk a reptérre. Keresztanyu felvette a jegyét. Még volt 1óra felszállásig. Kicsit korán ideértünk, nem volt dugó Londonba, hova kell felírni?
- Nagyon fogtok hiányozni, ugye a szünetekben számíthatok rád? És persze Liam is szívesen látott vendég.
- Köszönöm szépen, de azért nem örökre válunk el.

- Igen ez igaz!
- Bocsi ne haragudj! –szólt a hátam mögül egy idegen hang.
Hátranézek 3lány állt előttem.
- Igen? Mit szeretnétek?
- Kérhetnénk egy autogramot?

- Tessék? –akadtam ki

- Te vagy a, One Directionos Liam barátnője. Nem? –kérdezi az egyik lány

- Miből gondoljátok, hogy a barátnője vagyok?
- Reménykedünk benne, mert nagyon összeilletek.

- Aranyosak vagytok, de én csak közeli barátja vagyok a srácoknak.
- Nem baj, kérhetünk autogramot, hátha egyszer elmondhatjuk, hogy Liam Payne barátnőjétől van autogramunk.

- Csajok én nem váltok világot. Én nem vagyok igazából senki, csak egy lány. mint ti is.
- De ez nekünk nagyon fontos lenne. –nyújt felém egy papírt, és egy tollat.
- Sose csináltam még ilyet. Nem tudom, hogy kell!
- Csak írd alá a papírt. –kérlelt az egyik.
Elvettem a tollat aláfirkantottam nekik a lapot. Megköszönték és elmentek. Most már mindig így lesz? –tettem fel a kérdést magamnak.
- Kénytelen leszel ezt megszokni. –mondja keresztanyu.

- Tudom, de ez szörnyű.
- Meg szokod, bele jössz, ügyes vagy.

- Én nem akarom megszokni, én Liam mellett úgy akarok lenni, mint te apa mellett.

- Úgy leszel, csak az egész világ tudni fogja. –mondja apa

- Király ez igazán meggyőző.   

Vártunk még egy kicsit keresztanyuval, aztán megkezdődött a beszállás a gépre. Körbe pusziltuk, aztán elengedtük. Hazafelé anyát kidobtuk a munkahelyénél, majd apa is elment dolgozni. Anya ragaszkodott hozzá, hogy amíg bír dolgozni, dolgozni is fog. Bár a főnöke áthelyezte most irodai munkára, amit nagyon szeret csinálni. Apa is bement a cégéhez. Én pedig otthon maradtam egyedül. Betettem a Kellék feleséget, és nézni kezdtem. Mikor vége lett elkezdtem kipakolni a DVD-s dobozt, és a helyére tettem a DVD-et. A CD-et is kipakoltam a helyükre. Majd betettem a Greaset. A film közepén megszólalt a csengő, az órámra néztem. 12:57-et mutatott. Kiugrottam az ágyból, és szaladtam ajtót nyitni.

- Szia, Szerelmem! –mondta Liam
- Szia, Szandi! Hogy vagy? –jött a kérdés Zayntől

- Jól most már, gyertek be, nem harapok még mindig.

- Én csak elhoztam Liamot, tudod, nem igazán tudta merre kell jönni. Jó szórakozást nektek! Sziasztok. –nyomott egy puszit az arcomra, és már ott sem volt.

- Szia Kicsim! –adott egy gyengéd csókot Liam, én a nyaka köré fontom a karomat. Végre együtt nincs semmi gond.

- Jól vagy? –kérdeztem tőle.
- Remekül, hogy végre együtt lehetünk.
Megfogtam a kezét, és felvezettem a szobámba. A pillangók most sem akartak lenyugodni. Becsuktam magunk után az ajtót, ledőltünk az ágyra. Pont úgy voltunk, mint legutoljára összevesztünk.
- Hm, tudod mi jutott eszembe? –kérdeztem tőle
- Mi édes?
- Amikor összevesztünk pont ugyanígy voltunk itt az ágyon, tehát nekünk megadatott, hogy kicsit visszaforgassuk a dolgokat. Imádlak Liam.
- Én is édes! Nem engedem, hogy bárki közénk furakodjon. –mondja nekem.
- Most már minden rendben van végre! 

- Amit ígértem, mielőtt odaadnám, mindent elintéztem, beleértve a szüleidet is. Nem kell megijedned, de ha te nem akarod, akkor visszamondjuk, de én nagyon szeretném, ha elfogadnád.
- Hm? Mire gondolsz? –kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
A hátsó zsebéből kihúzott két lapot, és a kezembe adta. A lapon az állt:
 Repülőjegy, Franciaország, Cannes Indulás: 2013. július 13.-án London Repülőtér
                                                             Érkezés: 2013. július 20. Londoni Repülőtér

Cannes, Franciaország

- Úristen? Ez komoly? –kérdeztem tőle
- Igen kicsim, ez komoly, szeretnék most már egy kicsit veled lenni!
- Köszönöm szépen! –ugrottam a nyakába, és egy hatalmas csókcsatába kezdtünk.
- Itt alszol velem? –kérdeztem félénken, és paradicsom piros arccal.
- Szeretnéd, hogy itt maradjak?
- Mindennél jobban szeretném, hogy reggel melletted kelljek fel.
- Akkor itt maradok életem! Sajnálom, ami tegnap történt a kórház előtt.
- Nem baj mind egy. Ugye nem baj, hogy én még nem akarom a világ tudtára hozni?

- Nem kicsim, majd ha készen állsz, akkor bejelentjük, de ha attól félsz, hogy a rajongók bántani fognak, én, megvédelek téged mindentől! Szeretlek!
A válaszom erre is egy csók volt. Nem akartam tovább feszegetni a tegnap este történteket. Rájöttem, hogy nem akadhatok ki mindenen.
- Mond te nem vagy éhes? –kérdeztem
- Főzzünk együtt! –vágta rá egyből.
- Oké! Ez az ötlet tetszik.
Lefelé a konyhába megegyeztünk, hogy spagettit csinálunk. Én meg csináltam hozzá a szószt, ő pedig kifőzte a tésztát.
- Édes megkóstolód? –nyújtottam felé fakanalat, mert tudtam, hogy kanálból nem hajlandó megkóstolni.
- Ühm ez isteni kicsim! –hajolt közelebb, és adott egy rövid csókot ajkaimra. –de ez még istenibb! –tette hozzá.
Óh, te jó isten, mióta itt van, a pillangók kicsit sem akarnak lenyugodni ott bent, sőt mikor hozzám ér, vagy megcsókol, még jobban életre kelnek, Minden érintésétől elvörösödök. Persze ő ezt észreveszi, és jót kuncog rajta. Anya, és apu együtt ért haza. Nem lepődtek, meg hogy Liam nálunk alszik…

36. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt!  Remélem tetszeni fog! :) Most kivételesen Zaynről hoztam képet, szerintem gyönyörű szemei vannak=) 

Danielle szemszöge:

Már hetek óta azon vagyok, hogy Liamot visszaszerezzem. Tudom, nem bántam vele szépen az elmúlt hetekben. Legalább a kis csaj arrébb állt az utamból. Legalábbis Liam nem emlékszik rá. Ez nekem irtó, nagy előnyömre válhat. Úgy gondoltam bemegyek hozzá a kórházba, bár múltkor elzavartak a fiúk. Nem engedem el ilyen könnyen, én tényleg nagyon szeretem. Azt hiszem, rájöttem, hogy mire mondják az emberek azt, hogy amikor elveszíted, csak akkor tudod mit vesztettél. Hát ez most rám teljesen igaz.  Amikor egyedül vagyok, a könnyeim szabad utat engednek maguknak, de mások előtt nem sírok. A média nem igazán tudja, mi van köztünk. Késztetést éreztem bemenni a kórházba. A kórház előtt még mindig nyüzsögtek az újságírók. Nem hiszem el, hogy nem tudják őket elzavarni innen. Felmentem Liam kórterméhez. Remegve nyomtam le a kilincset. A szobába a fiúk, és az anyukája voltak, de az új barátnő sehol. Legalább valami esélyem is van. Harry egyből letámadott:
- Mit keresel itt Dan? –vágta hozzám. - igazán fájt, hogy így beszél velem. Úgy viselkedik, mint aki életébe nem szaladt hozzám tanácsért.

- Mit gondolsz, mégis mit kereshetek Harry? Jöttem a barátomhoz. –válaszoltam neki, nem épp kedvesen. Közelebb léptem Liam ágyához, és meg akartam csókolni, de ő elfordult, és még ha nem lett volna elég seb a szívemben, szavai ismét okoztak heget rajta.

- Danielle, mi már nem vagyunk egy pár tudtommal. –vágta hozzám. Éreztem, hogy könnyek szöktek a szemembe, de nem hagyom őket lefolyni. Játszottam tovább a már jól kitanult szerepet. És a fiúkat hurrogtam le, esküszöm fájt, hogy ennyire eltávolodtak mellőlem.

- Hogy mi? Mivel tömtétek a barátom fejét? Ellenem akarjátok hangolni. –bár tudtam, hogy ez nem így van, de most ez volt a kiskapu, még ha ezzel a bandát is rombolom szét.

- Kérlek Danielle menj el, a barátnőmet akarod tönkre tenni, teljesen jó úton haladsz, de azt hiszed, hogy egyedül fog ellened küzdeni, rosszul hiszed, én biztos nem engedem meg, hogy tönkretegyétek! Liam döntsd el végre, mit akarsz! –Mondta nekünk Nikol.

Azt hittem, hogy ennél már nem kaphatok többet Liamtól, de ezt is rosszul hittem. Hurrá! Végleg összetört a válaszával:
- Nekem Alexandra a barátnőm, én vele vagyok, Danielle légy szíves hagyj békén minket.

 Éreztem, hogy szememből útnak eredt a könny, gyorsan megfordultam, odavágtam a fiúknak, hogy, ezt még megbánjátok, és kijöttem a kórteremből. Sírva mentem ki az épületből. Egy újságíró meg is állított!
- Ms Peazer! Mi történt? Mr. Paynevel van valami? – nyomta a szám elé a diktafont!
- Nem Mr. Payne teljesen jól van, az új barátnőjével! Írja csak meg megcsalt egy magyar lánnyal! - vágtam neki oda a szavakat. Majd, autómig meg sem álltam. Mihelyt beültem rájöttem, hogy talán, most követtem el életem legnagyobb hibáját. Ezt nem kellett volna megtennem, Liam gyűlölni fog. Teljes erőmből beleütöttem a kormányba.

Liammal csendben ültünk a kórterembe, néha el-elcsattant egy csók. Nem volt kényelmetlen a csönd, most talán mind kettőnknek pont erre volt szüksége. Egy félórával később bejött egy ápolónő, és közölte, hogy a látogatási időnek vége. A kórház már eléggé kihalt volt, de amikor kiértem, talán most 2× annyi újságíró volt, mint eddig. Mi a fene van itt? –kérdeztem magamtól. Leléptem egyet a lépcsőn, és mint valami roham osztag, támadtak meg engem.
- Ön Liam Payne új barátnője? 

- Hogy mi? Nem! –válaszoltam, bár a válaszom nem volt túl határozott.

- Ne tagadja le! –jöttek hátulról a bekiabálások.
Megálltam a tömeg közepén, iszonyatijesztő volt. Nagyon megijedtem. Könnyeim utat törtek, megfordultam, próbáltam törni az utat, de lég nehéz volt, nehezen kijutottam, és visszafutottam a kórházba. Leültem a recepció előtti székre, és zokogtam. Nem tudtam mit csináljak, tárcsáztam Zaynt. 4. csörgésre vette fel.
- Szia baby! Mi a baj? –kérdezi
- Zayn a kórház környéke nyüzsög az újságíróktól, az előbb elkaptak, és azt kérdezgették, hogy én vagyok-e Liam barátője? Én teljes kétségbe estem. Annyira ijesztő volt.
- Hol vagy most?
- Visszaszaladtam a kórházba.
- Megyek érted! Viszek testőrt, nyugodj meg!
- Zayn köszönöm!
- Nincs mit 15perc, és ott vagyok.
Már úgy, ahogy megnyugodtam, mikor megérkezett Zayn. Szorosan a karjaiba zárt. Zaynnel nagyon jó barátok lettünk. Pedig tőle tartottam a legjobban a bandából, hisz ő a Bradford Badyboy, de egy nagyon édes fiút ismertem meg személyiségében.
- Kint van Paul, mond pár szót, utána kimegyünk.
- Ugye nem mondja el, hogy mi izéé?
- Nem, nem fogja. Várja már, hogy megismerjen!
- Én valahogy nem várom! Ő olyan ijesztő!

- Nem az! Jó fej majd meglátod! Nikol nagyon bírja.
- Nikollal alig beszélünk. Mindig Harryvel van, azt se tudom, mi újság van vele.

- Mindig velünk van inkább, de ez természetes, ha Liam kijött te is ugyanígy leszel velünk! Sőt most is így lehetnél! Jöhetnél hozzánk is akár.
- Anyával olyan rég beszéltünk már normálisan. Keresztanyu is miattam van itt, mondjuk, ő holnap megy haza, nem kapott több szabadságot.

- Tényleg majd valamikor átmegyünk a fiúkkal gratulálni anyukádnak, a tesód miatt.

- Köszi!

- Szia! –lépett be Paul
- Jó napot kívánok! – válaszoltam

- Nem vagyok ilyen öreg, nyugodtan tegezz!
- Akkor, szia, Paul!

 - Mit intéztél?- kérdezi Zayn

- Azt mondják biztos forrásból tudják, hogy Liam megcsalta Daniellet.

- Óh, istenem! Ennyire nem lehet embertelen! –mondja Zayn.

Mind ketten rákaptuk a fejünket. Én már végképp nem értettem mi van.

- Ma volt benn Dani Liamnál, de elzavarta, és azt mondta, hogy ezt megbánják. Hát ezt nem néztem volna ki belőle.

- Már megint mit akart? –kérdeztem ingerülten

- Mint mindig visszaszerezni Liamat, de Liam maga küldte el, és mondta azt neki, hogy neki te kellesz!
Mikor eljutott a tudatomig Zayn mit mondott, olyat dobbant a szívem, hogy a világ 7.végén is lehetett hallani, és a pír úgy öntötte el az arcom, mintha hirtelen rám öntöttek volna egy vödör vörös falfestéket. Nagyon boldog voltam. Talán mióta visszajöttem ez volt az első dolog, ami igazán boldoggá tett.

- Mikor akarjátok bejelenteni? Ők semmi féleképp nem akarnak lemondani arról, hogy nem adják ki. Ajánlottam nekik fel pénzt, de párral lehetett csak beszélni, van aki, nem enged belőle.
- Liam nem csalta meg velem, akkor ők már nem voltak együtt. Ez hazugság! Én még nem akarom bejelenteni, hisz még alig voltunk 4szemközt, én ezzel még várni akarok.
- Szerintem sem kell elkapkodni, tehát ebbe egyetértünk. Most pedig, hogy ezt megbeszéltük 6 szemközt. Induljunk el! Nem kell tőlük megijedni. Biztos készítenek rólad pár fotót. Ne csinálj semmit, csak gyere Zayn, és mellettem. Hozzá kell szoknod, ha Liam társaságára van szükséged.

- Meg fogom szokni, csak ez nekem még túl hirtelen jött. –mondta félve Paulnak

- Nem kell félni, nem eszlek meg. Na, gyere.
Nagy nehezen átjutottunk a tömegen, majd elindultunk haza. Az autóban inkább csendben maradtam. Mikor megérkeztünk kiszálltam az autóból, elköszöntem a „testőreimtől” majd bementem a házba. Ledobtam a táskám, és a cipőm. Anyáék a nappaliban voltak. És beszélgettek. Előttük volt egy nagy tálca süti.
- Sziasztok! Léptem bentebb, és adtam mindenkinek egy puszit.

- Téged is lehet látni? Hogy van Liam? –kérdezi apa

- Jól van! Holnap kijöhet végre!
- Akkor holnaptól nem látunk. –mondja anya

- Én nem tudom, én nem Nikol vagyok. Állandóan Harryvel van. –mondtam szomorúan

- Ugyan ez természetes, nálad is ez lesz. Ebben biztos vagyok. –mondja anya

- Megpróbálok mindent megtenni, hogy mindenkivel tudjak foglalkozni. Én tudom, hogy néha lesznek igazán nehéz napok, pl.: holnap, de megoldom!

- Nem, kamasz vagy ez így jó, ennek most itt van az ideje! Legyél sokat Liammal! –mondta keresztanyu

- Köszönöm tényleg, hogy ennyire mellettünk álltok. Holnap ne vegyetek újságot.

- Miért? Történt valami?

- Danielle alánk fűtött, holnap valószínű fél világ ribancnak néz.

- Mégis mi a fene történt? –kérdezi apa.

- Azt mondta a drágaság, hogy Liam velem csalta meg őt, és persze vagy 50 újságírónak kellett ezt kijelentenie.

- Jézusom, jól vagy? –kérdezte anya

- Igen, mert amit hallottam, azzal az összes erőm így egyszerre összegyűlt egy helyre, talpra álltam, és harcolok.

- Ez a beszéd! Csapj bele. –nyújtotta keresztanyám a kezét.

- Anya hogy vagy? Egyébként a fiúk üdvözölnek!
- Jól vagyok kicsim, pont ma voltam orvosnál. A baba is jól van. Keressünk neki nevet, mit szóltok?

- Ha lány lesz, legyen Emily. Ha fiú, akkor legyen Harry.

- Liam meg is sértődne! –jelenti ki keresztanyám

- De a Harry olyan jó név! Liam sem rossz. –gondolkodtam el

- Ne már a One Directionről kapjon nevet. Magyaros neve legyen, mert na. –jelenti ki apa

- Akkor egyértelmű Varga Krisztián! Varga Elizabet

- Hű ez tetszik, ez nagyon jó! –mondja anya

- Melyik tetszik ilyen nagyon? –kérdezi keresztanyu

- Mind kettő jó! –jelenti ki apa.

- Mikor derül ki hogy kisfiú vagy kislány?

- Nem akarjuk tudni, majd szülésnél. Egy kis meglepetés kell, az a fontos, hogy egészséges legyen! –mondta apa

- Ühm úgy ennék most egy kis mustáros vajas kenyeret. –mondja anya

- Ahw pfúj. Hogy mit? –tátottam el a szám.

- Tudod, a terhességgel jár. –válaszolja anya

- Majd én csinálok neked édes. –mondja apu anyunak. Imádtam mikor apa becézgeti anyut, olyan szépeket tud neki mondani.

- Anya azt nem mondtad hanyadik hétben vagy?

- 7.-ben kicsim.
- Gyönyörű kismama vagy anyu. –mondtam neki, mire elkezdett sírni.

- Anyud az elmúlt napokban egy kicsit érzékeny. – világosított fel kereszt anyu

Apa tényleg hozta neki a vajas mustáros kenyeret. Én csak egy fintorral néztem, hogy édesanyám milyen élvezettel eszi a neki szánt eledelt.

- Bárcsak maradhatnál még egy kicsit, olyan jó lenne! –mondtam keresztanyunak

- Én lennék a legboldogabb, ha maradhatnék! De a munkám vár otthon. Örülök, hogy megismerhettem az új barátaidat, és akármilyen támadás ér, ne is foglalkozz vele!
- Köszönöm! Ha nem gond én elmegyek, most már lefekszem, mert fél 10 van.

- Ugye jössz velünk reggel a reptérre? Keresztanyut kivisszük.

- Ez kérdés volt?! Ez természetes! Liam nem igazán tudom, mikor jön a kórházból ki, de mennek valami interjúra. Hogy a directionerek megnyugodjanak. Holnap nem szándékoztam a fiúk közelébe menni, mert így is szétszednek holnapra az újságok.
- Értem, akkor holnap nyugodt életet élsz itthon.

- Igen, beteszem, a kedvenc filmemet megnézem egymás után 20×, közben mindent magamba tömök, és kipihenem magam, elvileg most már nincs semmi gond körülöttem.

- Végre kicsim! –mondja apa

- De most már tényleg lefekszem!
Mindenkit végig pusziltam, és felmentem a szobámba, beledőltem az ágyamba, és nyugodtan szundikáltam, egész reggel fél 6-ig. 

35.rész

Sziasztok! Áhw*-* Megtörtént amire oly régóta várok! Ki van fent ask.fm-en? Sikerült kiderítenem a fiúk igazi ask.fm-jét :) És most írtam Harrynek :) Nagyon édes kaptam választ *-* Ne tudjátok meg mit csináltam :D Na de hoztam a következő részt! Jó olvasást! 

I believe that you are the real thing! I really love you!‎  Beatrix Varga

Thank u :) me too xx

Tetszik

7 perccel ezelőtt‎  Harry Styles

Liam anyukájával nagyon jól kijövünk, a két család teljesen összebarátkozott. Anyával, és apával iszonyatosan jól kijöttek Liam szülei. Liam anyukája, arra kért, hogy legyek türelemmel Liam felé, mindent megold, ne veszekedjünk felesleges dolgokon. Beszélgettünk az én hogy létem felől is. Nekem kicsit olyan Liam édesanyja, mintha egy új barátnőre tettem volna szert. Mondta, hogy Liam balesete óta rengeteget vitázik a férjével, de nagyon szeretik egymást, csak a feszültség túl pattan, de most már tényleg minden rendben lesz. Elmentem haza lefürdeni, mert borzalmasan kórház szagom volt. Mint mindig mikor kilépek a kórház kapuján, megint „megtámadtak” az újság írók. Pont akkor jöttek vissza a srácok.

- Hova mész? –kérdezi Zayn
- Haza megyek, lefürdök, iszonyú kórház illatom van. –vágtam egy fancsali képet.
- Liam jól van? –kérdezi Niall
- Minden rendben vele, alszik. Anyukája is itt van.
- Hoztam neki répát! –vette elő Louis a répákat.
Nagyon ramatyul voltam, de ezen nem tudtam nem mosolyogni.
- Haza viszlek. Ne gyalogolj, meg ne buszozz, tudod, a te fejed is volt pár címlapon az elmúlt héten.
- Szerinted ez engem érdekel? – néztem rá Zaynre – de azért azt megköszönöm, ha hazaviszel.
- Majd jövünk srácok! Sziasztok! –adtam mindegyiknek puszit.
Lerobogtunk a lépcsőn, és beültünk az autóba. Iszonyatosan fáradt voltam, és mivel a kórház London egyik felén van, mi meg a másik felén lakunk, ezért elég hosszú az út, és be is aludtam. Mikor a házunkhoz értünk Zayn ébresztgetett.
- Szerintem, maradj itthon, pihend ki magad.
- Jól vagyok! Minden rendben.
Bementünk a házba, mindenki otthon volt. Jól megölelgettem őket. Anya leültetett az asztalhoz minket. Ettünk, majd leültünk a nappaliba a kanapéra. Nem akartam elaludni, de szemhéjaim feladták a szolgálatot, és lecsukódtak. Zayn vállára dőltem, és úgy aludtam. Éreztem, hogy két erős kéz meg fog, és felemel, de nem volt erőm kinyitni a szemem. Elindultunk valamerre, lépcsőzünk, áhá tehát a szobámba visz. Óvatosan letett az ágyra. Én nyöszörögtem, egy köszit.
- Aludj királylány. Pihend ki magad!- nyomott egy puszit a homlokomra.
Szót fogadtam neki, és álomba szenderültem.

Mikor felkeltem a fiúk, és anyu ült körülöttem.
- Sziasztok! Alexandra hol van? –kérdeztem egyből, mivel nem láttam sehol.
- Zayn hazavitte. Elment haza lefürdeni. Nem ártana neki egy kicsit pihenni sem. –válaszolta Harry, barátnőjét szorongatva
Ekkor az emlegetett szamár jelent meg a kórtermembe egyedül.
- Szandit hol hagytad?
- Elaludt, de biztos, vagyok benne, hogy, amint felkel, bejön. Hogy vagy haver?

- Jól, holnap hazamehetek, arra gondoltam, hogy elviszem valahova Alexandrát. Elmegyünk, egy kicsit pihenni, mind kettőnknek jót tenne, én ilyen emlékfoszlányokat kapok vissza, és arra már ezekből a foszlányokból is rájöttem, hogy nem volt álomkapcsolat a miénk.
- Kemény 4nap után kimondtad, hogy vége, ő összetört, és visszament Magyarországra 1hónapja már nem beszéltetek. –tájékoztatott Louis.

- Ez nem lehettem én, én nem tennék ilyet egy ilyen kedves, jószívű lánnyal.
- De Liam megtetted, és megkértelek rá, hogy ne törd össze még egyszer, és, mihelyt visszakapod az emlékezeted teljes egészében, tuti vagyok benne, hogy megint ugyan ezt fogod vele játszani. –mondta Nikol.

- Lehet nem emlékszem rá, de érzek iránta valamit, mikor itt ült mellettem, és sírt, a szívem megszakadt. Látom rajta, hogy szeret, én is szeretem.
- Figyelj Liam, ő nem egy olyan lány, aki könnyen túl tud lépni a dolgokon. Nem szeretném, ha megbántanád, én nagyon bírlak, de ő a barátnőm.

Nikol szemszöge:

Mint valami vészcsengő nyílt az ajtó, és egy olyan lány lépett be rajta, aki nem szívesen látott vendég ebbe a kórterembe. A lány nem más volt, mint, Danielle. Ez sohase fogja feladni? Már kezd elegem lenni belőle, az ő hibája, az hogy a barátnőmnek kerekestül felfordult az élete. És ez az egész, az ő hibája.
- Mit keresel itt Dan? –kérdezte tőle szerelmem.
- Mit gondolsz, mégis mit kereshetek Harry? Jöttem a barátomhoz. –lépett Liam ágyához közelebb.
Nekem a gyomrom is felfordult. Odahajolt Liamhoz, meg akarta csókolni, de Liam elfordult.
- Danielle, mi már nem vagyunk egy pár tudtommal. –mondja Liam neki

- Hogy mi? Mivel tömtétek a barátom fejét? Ellenem akarjátok hangolni. –tört ki Danielle.
Nem még ő sem lehet ennyire kegyetlen. Pontosan tudja, hogy Liamnak emlékezet kiesése van, és fel is használja.
- Kérlek Danielle menj el, a barátnőmet akarod tönkre tenni, teljesen jó úton haladsz, de azt hiszed, hogy egyedül fog ellened küzdeni, rosszul hiszed, én biztos nem engedem, meg hogy tönkretegyétek! Liam döntsd el végre, mit akarsz! 

- Nekem Alexandra a barátnőm, én vele vagyok, Danielle légy szíves hagyj békén minket.

- Oké, ezt még megbánjátok! Sziasztok! –fordult ki a kórteremből.
- Soha nem fogom megbántani még egyszer a barátnődet. –szól hozzám Liam.

- Kár hogy egy baleset kellett hozzá, hogy rájöjj erre. Egyébként arra emlékszel, hogy mi történt? Vagy, hogy történt? –kérdezte tőle Zayn

- Azt hiszem hozzá indultam. - mutatott az ajtó felé- egyből mindenki levágta, hogy Daniellről van szó.

- Srácok a turnéval mi van? –kérdezte ijedten Liam.

- Nyugi 1hónappal eltoltuk. Nem gondoltad, hogy a Daddy Directionünk nélkül vágunk bele? –mondja neki Niall.
Mindegyik fiúnak nagy mosoly ült ki az arcára. Annyira aranyos volt ez az egész a törődésük. Ott ültünk csendben, mindenki nézett ki a fejéből. Liam törte meg a csendet.
- Fiúk, akkor, ha eltettétek a turnét, akkor ugye egy kicsit el tudok menni, pihenni. Elviszem Szandit Franciaországba, elmegyünk Cannesbe.
- Hogy mi? –értetlenkedtem.

- Jól hallottad Nikol, elmegyünk egy hétre. Pihenünk. És kiélvezzük az együtt töltött időt, ezek után csak vele akarok lenni. Ugye nem baj?
- Haver, dehogy, az orvos neki is pihenést írt fel. –mondja neki Zayn

- Előre is jó szórakozást! –mondtam neki.

- Elintézitek holnap utánra a jegyet? –kérdezi tőlünk Liam.
- Persze! –vágja rá egyből Harry.- azonnal indulunk, gyere szívem! –szólt rám.

Kiléptünk az ajtón a folyósón Szandi jött velünk szembe. Annyira jól helyre szedte magát. Gyönyörűen festett, és nem is látszott rajta, hogy annyira talán még mindig nincs jól.
- Szia Szandim! –ölelgettem meg jól.
- Hű nagyon csinos vagy! –mondja Harry.
- Sziasztok! Köszönöm, muszáj volt kicsit összekapnom magam. Hova mentek?
- Van egy kis elintézni valónk. –felelte neki Harry!
- Oké! Akkor vigyázzatok magatokra. –adott puszit mindkettőnknek, majd tovább ment.

Nyílt az ajtóm, és életem nője lépett be rajta. Teljesen ki volt cserélve. Gyönyörű volt. A lélegzetem elállt tőle. Mint akit kicseréltek. Most már teljesen megértettem magam.
- Szia édes. –köszöntem neki!
- Szia! Hogy vagy? –kérdezte tőlem.
- Most már teljesen jól, gyönyörű vagy kincsem!
A szavaimtól teljesen elpirult, és édesen mosolygott. Örültem neki, hogy anyával ennyire jól kijöttek. Leült az ágyam melletti székre, kicsit bántott, hogy nem csókolt meg, ezért nekem kellett kezdeményeznem a csókot. Felültem, és magamhoz húztam, majd egy mézédes csókot váltottunk. Belemosolygott a csókunkba, és ismét teljesen elpirult. A fiúk csak huhogtak.
- Gyönyörű pár vagytok együtt. –mondta anyukám.

- Köszi! –mondtam
- Srácok egyébként ti bagolynak készültetek? –kérdezte a fiúkat Szandi.
- Kizárólag csak postagalambnak. –mondta Louis.
- Ja, tényleg bocs, hisz te már Eleanorral turbékolsz. –kötekedett tovább Szandi.
- Te pedig Mr. Paynnel. –válaszolta Louis.

- Szerintem meg hagyjuk magára a szerelmespárt. –mondta anyu
- Oké, menjünk el a Nandos’ba –kiáltotta el magát Niall.
- Oké menjünk! Sziasztok! – intettek és távoztak.
Anya adott nekem is, és Szandinak is puszit. Ez a lány teljesen elvarázsolt engem.

Mikor felkeltem egy kicsit jobban éreztem magam, eldöntöttem, hogy most nem fogok összeesve visszamenni a kórházba. Elmentem lefürdeni, majd kisminkeltem magam, és egy citromsárga színű nyári ruhát vettem fel. Hajamat összefogtam. Lementem anya mosolyogva nézett rám, és egy csodaszép vagy jelzővel illetett. Apa ment a munkahelyére, ezért betudott vinni a kórházba. A kórház előtt kitett. Mihelyt beléptem az ajtón, belebotlottam abba az orvosba, aki délelőtt benn volt nálam. Ő csak annyit mondott, hogy örül, hogy talpra álltam. Elindultam Liam kórterme felé belebotlottam, Harrybe, és Nikolba.  

Mind ketten meglepődtek. Beszélgettünk egy kicsit, majd bementem a barátomhoz, akivel nem tudom, hányadán állok. A kórterembe lépve mindenkinek leesett az álla, én erre nagyon elpirultam. Liam ezt még fokozta is. Mivel nem tudtam mi van most köztünk, ezért csak leültem ágya mellé a székre, de ő megfogta a kezem magához húzott, és megcsókolt. A csók nagyon érzéki volt. A pillangók a gyomromban, mint minden alkalommal most sem nyugodtak, nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak bele csókunkban, miközben a fiúk huhogtak. Anyukája mondta, hogy gyönyörűek vagyunk együtt. Annyira örülök neki, hogy ilyen könnyen elfogadott engem a fia mellett. Nem bírtam ki, hogy ne szóljak be egy kicsit a fiúknak az előbbi huhogásért, de Louison ez sem fogott ki. Liam anyukája kitessékelte őket a kórteremből, majd 4szemköz maradtunk Liammal. Imádom ezt a fiút. 

34.rész

Sziasztok! Végre vége ennek hétnek! Jön a jól megérdemelt pihenés, én nagyon fáradt vagyok! Élni alig élek, de hoztam a következő részt! :) Jó olvasást! Jó hétvégét!

Nyílt az ajtóm, és az a lány esetbe rajta, aki itt volt mikor felébredtem. Szemei vörösek voltak a sírástól, amelyeket nem vett le rólam, arcáról a fájdalom csillogott.
- Hé mi a baj? –kérdeztem tőle
Ő csak megrázta a fejét, megfordult, és nyomta le a kilincset.
- Ne menj el kérlek! – kérleltem
Rám nézett, Láttam a lányon, hogy nincs túl jól állapotban. Nem szólt hozzám, de hisz nem olyan rég annyira boldog volt, úgy tűnik történt valami vele azóta.
- Gyere, ide ülj le! –hívtam oda, és mutattam a székre.

Lassan odasétált, és leült a székre. Még mindig nem szólt semmit, nagyokat nyelt, gondolom a sírást akarta visszatartani. Nyújtottam a kezem neki, hogy fogja meg. Valószínűleg eltanultam Nialltól a síró lány fóbiát. Remegett keze mikor kezembe vettem, és eddig bírtam kiszökött az első könnycsepp a szeméből, amit sietősen letörölt, de követte másik 100.
- Mi a baj? –kérdeztem ismét.
- Semmi –rázta meg a fejét.
Egy Dr. úr jött be, és nagy mosolyra húzódott a szája
- Áh tehát visszatért az emlékezete? –kérdezte tőlem.
- Amnéziás vagyok? –lepődtem meg teljesen, és egy kicsit meg is ijedtem. Nekem ezt nem mondta el senki.
- Igen, de nyugodjon meg, valószínűleg csak átmeneti, és úgy tűnik csak hölgyre nem emlékszik, és a barátja barátnőjére.
- Nem tényleg nem emlékszem, de szeretném tudni, hogy ki vagy.
Liam fogta a kezem, az orvos valószínűleg azt hitte, hogy emlékszik. El is szólta magát, hát gratulálok. Szemembe nézett, és úgy mondta, hogy szeretné tudni, ki vagyok. Gyilkos pillantásokat tettem az orvos felé.
- Nem mondhatom el, kivagyok, magadtól kell emlékezned. –szakadt meg a szívem mondani valóm közbe.
- De én most szeretném tudni! Kérem Dr. úr! –kérlelte Liam az orvost.
- Mr. Payne megrázó lehet, ha megtudja.
- Dr. úr vállalom a felelősséget.
- Hát uram, a lány ön mellett a barátnője. –mondta el az orvos.
- A volt barátnője, összevesztünk. –javítottam ki az orvost.
- Hogy mi? –kérdezte Liam
Mindenféle választ vártam, csak ezt nem. A saját volt barátnőmre nem emlékszem. Szegény a szemeiből ömlött a könny. A Dr. elköszönt magunkra hagyott minket.
- Mégis hogy történt? Mi történt? Min vesztünk össze?
- Liam jobb lenne, ha megnyugodnánk, ez már mind egy nem? Úgysem emlékszel most rám. –mondta.
-  Nem mind egy, hogy hívnak? Kérlek, legalább te segíts! –kérleltem a lányt mellettem.
- Elmentél Daniellehez megbeszélni valamit, utána eljöttél onnan, aztán összekaptunk egy dolgon, én meg úgy döntöttem, hogy visszamegyek Magyarországra, Szandi vagyok. Alexandra. –mintha egy kis emlékfoszlány beugrott volna, mikor kijövök egy házból, és hallom a lány sírását, aki teljesen úgy sírt, mint ő.

- Akármit tettem kérlek, ne haragudj rám! Én nem tudom mi ez az egész.
- Liam nem haragszom. –mondta még mindig sírva.
Késztetést éreztem, hogy megöleljem, felültem, majd a kezét húztam magam felé. Szemeivel ledöbbenve nézett rám, felállt, és szorosan magamhoz húztam. Illatától, ami megcsapta az orrom, egy újabb emlék tört felszínre, egy hajón vagyunk, és mosolyog. Gyönyörű a mosolya, kár hogy még most nem láttam.
- Ne sírj, kérlek! Minden rendbe jön! –mondtam neki, miközben a hátát simogattam, majd letöröltem ujjbegyemmel a kibukkanó könnycseppeket a szeméből. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. Visszacsókolt elsőre visszacsókolt. Jó eső érzés töltötte be a szívem, a melegség öntött el. A fiúk ledöbbenve az ajtóba álltak. Mindenki gratulált. Gondolom azt hitték, hogy mindenre emlékszem. Tehát azért nem volt bent nálam Danielle, mert már nem ő a barátnőm. De hát, azért na. Én ennél jobban szerettem, tuti belehalnék, ha történne vele valami, ő meg csak felém se néz. Anyám, min agyalok?!  Nekem itt van a gyönyörű barátnőm, akire nem emlékszem, de látom, hogy fáj neki, ami velem történt. Ő rosszabbul nézett ki, mint én. Feldagadt piros szemei, és karikák éktelenkedtek a szemei alatt, az orra is tiszta piros volt. Az arca is összeesett volt.
- Mond kicsim, mennyit aludtál az elmúlt napokba.
Nagy szemeivel rám néz, meglepte becézésem. Válaszát egy nő zavarta meg. Rá pillantott.
- Sziasztok, halottam mi történt, örülök, hogy jól vagy. –mondja nekem. –egyébként Szandi keresztanyuja vagyok Anna.
- Jó napot, Liam Payne! - nyújtottam kezet a hölgynek.
- Őt még nem ismerhetted, még nem találkoztatok. –mondta Szandi nekem
- Értem, na de választ várok.

- Kicsit szétestem, nem túl sokat, de jól vagyok.
- Kezdesz jól lenni. –javított ki Harry.
- Menj haza édes, és pihenj! Látszik rajtad, hogy fáradt vagy, itt minden rendben van. Tényleg.
- Hagyjalak itt, azt kéred? Azt már nem, most kaptalak vissza.
- Nem szeretném, ha valami bajod lenne!
- Óh, azon már túl vagyunk. –mondta keresztanyja.
- Miért, mi történt?
- Semmi Liam, neked pihenned kell! Próbálj meg pihenni, srácok légy szíves. –parancsolta ki a kórtermemből
Majd ő is felállt, de én visszahúztam.
- Ne menj el, maradj itt velem, tudom, úgyse haza mennél, csak kint idegeskednél a folyóson, így meg legalább látom, hogy jól vagy.
- Nekem kellene veled törődnöm, és még is te törődsz velem pedig nem is emlékszel rám.
- Vannak dolgok amik beugrottak, beugrott egy hajó, és egy szoba ahol zokogsz, én meg rohanok ki.
- Hajó, ott randiztunk elsőnek, elvittél hajókázni. Most már próbálj meg pihenni.

Liam szorosan fogta a kezem, én ráhajtottam a fejem az ágyára, és újaimmal simogattam a kezét. Néztem, ahogy lassan elszunyókál, már aludt, de kopogtak, majd nyílt az ajtó. Az ajtó mögül, anyukája lépett be.
- Szia, Szandi! –suttogta
- jó napot Mrs. Payne
- Ugyan mondtam már, hogy nyugodtan tegezz, hogy van a fiam? –kérdezte
- Nem rég aludt el. Írtóra fáj, hogy nem emlékszik rám.
- Minden rendbe fog jönni, mondta anyukád, hogy kikövetelte, hogy mondják el, hogy ki vagy te.
- Igen az óta, próbál velem úgy viselkedni, mint ha a tudná mi történt köztünk, mondta, hogy villantak be neki emlékképek.
- Az mát több mint a semmi. –mondta anyukája
- Elég rosszul nézel ki, ettél te ma már.
- Már 3napja semmit. –feleltem
- Nem lesz jó vége, ne hagyd el így magad. –mondta Liam anyukája
- Most már kiengedtek a kórházból.
- Az jó, de gyere, menjünk le a kantinba együnk meg egy sütit.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes.
- Drágám ez nem kérés volt, hanem parancs. –kimerülve nem fogsz sok mindent tudni tenni. Márpedig a fiamat, holnap kiengedik, semmi baja, csak az amnézia. És, ahogy őt ismerem, veled akar majd lenni.
- Ez jó hír! –mosolyodtam el, és közbe Liamra pillantottam.
- Na, gyere. –nyújtotta Liam anyuja a kezét.
- Felálltam odahajoltam Liamhoz, és adtam az arcára egy puszit.
Elindultunk anyukájával a kantinba, a fiúk valószínűleg elmentek, mert a folyósón nem volt senki.