39.rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt=) 

Repülőtéren rengeteg ember volt. Mivel még nem akartuk a nyilvánosság tudtára adni a kapcsolatunkat, ezért úgy döntöttünk, hogy mit két barát megyünk végig a repülőig. Elintéztük az ilyenkor szükséges procedúrát. Vártunk egy kicsit, majd a nagy kivetítő jelezte, hogy lehet felszállni. Nem sokkal rá, a hangosbemondó is értesítette a beszállásról az utasokat. Alig vártam, hogy a repülőn legyünk, végre megcsókolhatom. Talán ott a legkisebb a lebukás veszélye. Gyorsan felszálltunk, elfoglaltuk a helyünket. Rám nézett, én meg lassan közelítettem fejemmel felé, egész addig, amíg ajkaink össze nem forrtak. Egy álköhécselésre hagytuk el egymás száját. Majd a stewardess nem igazán kedvesen szólt hozzánk.

- Tudok segíteni valamiben? –kérdezte cinikusan.
- Nem köszönjük. –felelte Liam.
A csaj úgy végig mérte, szerintem levetkőztette szemeivel. Mikor elment láttam, hogy megnyalta a száját. Utáltam, mikor így végig mérték. És jól tudtam, hogy rengeteg lány kötne ki szívesen az ágyában. Fejemet ráhajtottam a vállára, és néztem igéző arcát. Kezével megfogta az állam, és simogatni kezdett. Majd újra forró csókba forrtunk össze. Most a hangos bemondó vetett végett ismerkedésünknek. Majd elkezdett a gép emelkedni, és mikor már egyenesbe voltunk, ismét jött a kedves hölgy.
- Még mindig nem kell semmi? –kérdezte mogorván.
- Nem köszönjük. –válaszoltam most én a kérdésére, és egy mosolygós gyilkos pillantást vetettem rá, ami úgy tűnik hatásos volt.
- Kicsim te féltékeny vagy? –kérdezte Liam, eléggé meglepődött fejet vágott.
- Nem, de fel tudna falni a szemeivel. –válaszoltam komolyan.

- Jaj, te kis butus gyere ide. –húzott szorosan magához- és egy puszit nyomott a hajamba 

- Mit csinálunk, ha megérkeztünk? –kérdeztem
- Mit szeretnél csinálni? –kérdezte Liam
- Sétáljunk este.
- Oké, ez nem is olyan rossz ötlet. Szeretlek nagyon!
- Hm, ez hogy jött ide? –kérdeztem mosolyogva, és elpirulva
- Imádom, amikor elpirulsz. –kezdte el a reggeli játékot –lágyan csókolta ajkaim, majd áttért a nyakamra. Mire egy halk nyögés hagyta el a számat. Ő erre csak elmosolyodott, végig simított arcomon, és békén hagyott. Ráhajtottam fejem ismét a vállára, de most sikerült elaludnom. Arra keltem fel, hogy Liam puszikkal halmozza el az arcom. Mosolyogva néztem barna szemeibe.
- Megérkeztünk Gyönyörűm. - mondta mosolyogva.
- Végre, de jó! –adtam egy gyors puszit az arcára.
A repülő lassan landolt, mikor kiértünk, felvettük a csomagjainkat, majd beültünk egy taxiba, ami a szállodához vitt. Elállt a lélegzetem, mikor megláttam az előttem álló gyönyörű épületet. Liam megfogta a derekam, és bentebb tessékelt. A recepcióhoz siettünk.
-  Üdvözöljük önöket a szállodánkban.
- Jó napot kívánok! Liam Payne névre van foglalva 1szoba.
- Óh, igen már meg is van. 7. emelet, 218 szoba. Ide kérnék egy aláírást.
Liam alá firkantotta a papírt, majd a lift felé vettük az irányt. A liftben csókolóztunk. Mikor megérkeztünk a folyósóra megkerestük a szobát. Mikor beléptem a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt. Ez ma már a második ilyen. Liam átkarolt hátulról, majd a nyakamra adott egy apró puszit.
- Hogy tetszik édes? –kérdezte
- Ez nagyon szép, de ez biztos sokba került. –Sosem szerettem, ha pénzt költ rám, én nem azért vagyok vele, hogy rám költse a pénzét.
- Ezzel te ne foglalkozz. –adott még egy puszit a nyakam hajlatába.
Szembe fordultam vele, bele néztem azokba az ellenállhatatlan barna szemekbe, és megcsókoltam. Keze a derekamról a fenekemre vándorolt, majd a farzsebembe kötött ki. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk. A kezem a feje tetején vándorolt. Mikor megszakította a csókunkat. Összekulcsolta kezünket, és az ablakhoz vezetett. A kilátás valami csodálatos volt. Tengerpartra, és a szálloda kertjére nézett. Nyugtató volt. Most végre igazán boldog voltam, sosem voltam még ennyire boldog. Éreztem, hogy Liam tényleg szeret, és nem azért mert ide hozott, nem. Azért mert éreztem, ahogy megérintett, senki más nem tett még velem ilyet, mint ő. Lassan körbe jártuk a lakosztályunkat. Minden tökéletes volt. Mobilunkat kikapcsoltuk. Senki sem szakíthatja meg a mi kis kiruccanásunkat. Liamnak pihennie kell, és ezt velem teszi. Együtt végre ketten. Tudtam, hogy most nincs semmi olyan tényező, ami szétválaszthatna minket.

- Kicsim, ugye tudod, hogy ha este sétálgatunk, megjelenhet pár kép rólunk az újságba.
- Engem ez már nem érdekel. –feleltem. És egy forró csókot nyomtam ajkára.
- Imádlak. Mi lenne, ha kipakolnánk, elmennénk fürdeni a tengerpartra, aztán visszajönnénk, és elmennénk hajókázni, majd sétálni.

Szerencse volt, Cannes egyáltalán nem volt nagy. Alig van autó, inkább hajók, mivel itt van egy kikötő. Gyönyörű szép város, már az taxiból is megnéztem.

- Oké. Akkor pakoljunk!  - fogtam meg kezét, és a szobába mentünk. Két kisebb szekrény volt. Egyikbe az ő ruháit tettük, másikba az enyémet. Majd elmentem felvenni a fürdőruhám, rá egy barackvirág színű szoknyát. Majd elindultunk a partra. Levettem a ruhát, elsőnek úgy gondoltam napozok, de ezt a tervemet drága barátom elvettette. Felemelt, és elkezdett velem a vízbe szaladni. A derékig érő vízbe tett le, biztos, hogy vizes legyek. Mikor letett, átkaroltam, és megcsókoltam, majd lerántottam a víz alá. A víz alatt sem hagytuk abba ezt a tevékenységet. Mikor elfogyott a levegőnk, feljöttünk.
- Hm, ilyet még sosem csináltam. –jelentettem ki.

- Örülök neki, hogy én vezethettelek bele ebbe az élménybe. - Kezdte el nyakam csókolgatni.
A jól eső érzéstől, nyögtem egy kicsit, majd változtattam, és most én kezdtem el nyakát kényeztetni, kezei a fenekemre tévedtek ma már nem először. Abba hagytam, majd néztem szemeit, amik úgy csillogtak, mint még sose. Homlokát, a homlokomnak támasztotta, egy apró puszit nyomott az orrom hegyére. Ott álltunk összeölelkezve, csak mi ketten, Szerencsére ezen a részen senki nem volt, így itt is együtt voltunk. Úsztunk egyet, majd kifeküdtünk a partra. Ölelkezve feküdtünk ott, és élveztük a nyugalmat, és a tenger halk morajlását. Liam simogatta a karom. Olyan mesébe illő volt ez az egész. Az elmúlt hónap után, sosem mertem volna bele gondolni abba, hogy mi egyszer valaha is eleszünk egymás mellett.
- Nagyon szeretlek édes. –búgta füleimbe.
- Oké örülök, hogy ezzel nem vagyok egyedül. –fordultam felé, kezemet mellkasára tettem, és egy apró csókot nyomtam szája szélére. Nagy mancsaival átkarolt, én pedig kezem mellé tettem a fejem. Így halottam zakatoló szívverését. Mosolyogtam azon, hogy szívverése közelemben korántsem ver normálisan, ez persze az enyémre is igaz volt. Minden apró érintésébe, minden csókjába beleremegtem. Megőrjít közelsége, gyönyörű szeme, édes mosolya. Szeretem őt szőröstül-bőrüstül. Már nem tudok ránézni, úgy, mint egy énekes fiúra, akiért odáig voltam, nem nekem ő a jövőm. Az sem érdekelne, ha medencét takarítana más kertjében. Gondolat menetemet édes hangja törte ketté.
- Mi lenne, ha elmennénk a szállásra ennénk valamit, és átmennénk a hajóra?
- Oké menjünk! –egyeztem bele mosolyogva. Nekem már teljes mind egy volt mit csinálunk, csak együtt tegyük. Mellém lépett, én pedig összekulcsoltam ujjainkat. Meglepődött arccal felém fordult. Én gyorsan lábujjhegyre álltam, és nyomtam egy puszit az arcára. Kisfiúsan elmosolyodott. Az utat a szállodáig végig beszélgettük. Mikor beértünk, felmentünk a szobába, én elmentem lefürdeni, ő addig elő készítette ruháit, amit felvesz. Majd fordítottunk a helyzeten. Mikor mind ketten kész lettünk. Kézen fogva kiléptünk az ajtón. Tudom, hogy nem akartam címlapokon szerepelni, de nem tudtam egy percre sem elszakadni attól, hogy legalább a kezét megfogjam. Mi lesz velem, amikor turnéra indulnak?
Bementünk az ebédlőbe alig voltak páran. Helyet foglaltunk. Természetes, megfogta a székem, és alám tolta, majd ő is leült az asztalhoz. 

- Óh, milyen figyelmes vagy. –mondtam óriási vigyor kíséretében

- Ilyen gyönyörű lánynak jár a figyelem. –válaszolta ő is.   

Nyugtáztam, hogy ismét egy pirosodás került fel a számlájára, de ehhez már mind ketten hozzászoktunk. Makarónit ettünk.

Ebéd után, elindultunk a kikötőbe. Annyira jó idő volt. Élvezet volt a sétálás, amit Londonban nem igazán tehet meg az ember csak úgy, hisz bármelyik pillanatban rászakadhat az ég. Egy kis sétahajóra ültünk fel, ami 2órahosszáig fog minket a vízen vinni. Úgy ültünk le egy padocskához, hogy én beültem, ő pedig a hátam mögé ült, így a lába között ültem. Szorosan ölelt magához, és vállamra tette a fejét.
- Eszembe jutott egy két dolog miközben fürödtem. –simogatta karom.
- Igen és mi? –fordítottam a fejem felé.
- Hova indultam, amikor történt a baleset. –válaszolta, majd lehajtotta a fejét.

- Hm. Szeretnél róla beszélni?

- Nem biztos. –válaszolta. Erre csak felvontam az egyik szemöldököm, és kérdően néztem rá.
- Nem tudtam, hogy egyáltalán van-e esély arra, hogy vissza gyere. És úgy gondoltam, hogy Danielle….nem bírta végig mondani, mert a szavába vágtam.
- Oké erre nem vagyok kíváncsi. Szeretném, ha figyelnél arra, amit most mondok. Nem érdekel mi történt köztünk, kibékültünk itt vagyunk, és szeretjük egymást. Felejtsük el, kérlek. –néztem rá könyörgő szemekkel. 

- Ne haragudj. – adott egy puszit a hajamba.
Én csak fújtattam egyet halkan, és a korlátra tettem a fejem. Ő pedig ráhajtotta fejét a vállamra. Őszintén reméltem, hogy Danielle nem lesz többet téma közöttünk, de hát ez úgy tűnik, csak egy remény volt, ami gyorsan szét is foszlott. Nyakamat puszilgatta, de most egy kicsit sikerült magamba fordulnom, amit próbáltam nem kimutatni. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát, a hajón kaptunk egy –egy pohár pezsgőt. Gyönyörű szép volt a vízről a táj. Csupa élmény volt a mai nap. Mikor leszálltunk a hajóról vettünk vattacukrot, és azt eszegettük a hotelig. Este 11kor pedig fáradtan dőltünk be az ágyba. Összeölelkezve aludtunk el.