33.rész

 Sziasztok! Mizu? Hogy vagytok? Én lassan túl élem a próbaérettségit már csak 2 van hátra, egy német, és egy marketingi alapismeretek, aminek az írásbeli része inkább vállalkozások gazdasága néven fut :/ Utálom-.-" Ennek örömében, hogy holnap, olyat írok, amit tudok, is hoztam az új részt!!!! Vegyétek, és egyétek! sok puszi nektek! Jó olvasást! Tudom, ez most elég rövidke lett, de a másik blogomra eléggé hosszú részt tettem, amit szintén ma írtam. Következő rész ígérem hosszabb lesz! =)   

33. rész:

A fiúkat azonnal értesítettem, hogy barátjuk felkelt. Én kint vártam türelmesen, örömömben folytak a könnyeim. A fiúk megérkeztek, rá kijöttek a szobából a nővérek, orvosok.  

- Dr. úr! Hogy van a fiam? –kérdezte Liam anyukája, akit Zayn hozott el.
- Jól van, de van egy kis gond. Elmondaná, hogy ön kicsoda? –nézett rám az orvos.
- Barátnője voltam, csak szakítottunk.
- Mikor történt?
- Bő egy hónapja.
- Sajnálom, a fiúknak úgy tűnik, részleges amnéziája van, vagyis emlékezet kiesése. Nem ismer fel téged. –fordult felém az orvos. 

- Hogy? –kérdeztem kétségbe esetten.
- Nem ismer fel téged, bemehettek hozzá, de ne mondjátok meg neki, hogy te voltál a volt barátnője, neki kell magától eszébe jutni.
- Eszébe fog jutni, dr. úr?
- Reménykedünk benne igen, hogy nem tartós az emlékezet kiesés. Hosszú ideig volt kómában, ez ilyenkor természetes, nyugodj meg!
Reménykedjünk? Hát, köszi. Már egy hónapja mást sem csinálok, mint reménykedek. Kezdem azt érezni, hogy ez nekem sok. A fiúk bementek Liamhoz, én pedig elindultam a kórtermem felé. Átöltöztem, elővettem a táskát, amibe anya hozott cuccot. Egy orvos jött be miközben csomagoltam.
- Jó napot! Hova készül kisasszony?
- Haza megyek, otthonomtól nincs nyugodtabb hely. Nekem semmi dolgom itt.
- Hallottam mi történt a barátjával, hogy van?
- Felébredt, de nem emlékszik rám, ez elég ironikus nem?
- Nyugodjon meg.
- Mindenki azt mondja, nyugodjak meg. Már az elején tudtam, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet lesz, hiányzik a régi életem. Megkaptam azt az embert, akiért bármit megadtam volna, és tessék, nem is biztos, hogy emlékezni fog az együtt töltött időre, az első randinkra.  Ezek az emlékek, most egyedül az enyémek, ő nem emlékszik arra, amikor a hajú ormányába énekel nekem, mikor azt mondom neki, hogy igen veled leszek jóban, rosszban. Legalább erre emlékezne. –kezdett folyni a szememből a könny.
- Jobb lenne, ha itt maradna. Egyébként Dr. Herman vagyok, pszichológus.
- Mondtam, hogy nem kérek pszichológust. –ráztam meg a fejem.
- Jobb lenne, én tudnék neked segíteni.
- Én nem vagyok bolond, csak kezdek bele fáradni a dolgokba.
- Az emberek nem azért járnak hozzám, mert bolondok, hanem mert lelki gondokkal küzdenek. Ha nem is akarsz nyugtatót szedni, legalább egy két beszélgetésre járj be. Jobb lesz, jobb lesz, sokkal könnyebb olyanak kibeszélni a dolgokat, aki nem ismer annyira, mint a családod, mástól állok hozzád, mint a szüleid, barátaid.
- Meg tudom velük beszélni a problémáim, remek szüleim vannak. Nem mindig azt mondják, amit hallani akarok. Anyukám se azzal jön most, hogy rendben jön minden, mert tudja, hogy kétséges ez az egész, elmondja, hogy vannak nehézségek az életben, bármi megtörténhet. Mindennek két oldala van. Próbáljam a jó oldalát nézni, és kezdjek el abból építkezni. Tudja, én tudom, hogy sérült vagyok lelkileg most, mert tényleg az vagyok, de ezen nem tud bárki segíteni, csak akkor tudok ez alól kikecmeregni, ha én beletörődőm, hogy erőt kell vennem magamon. Erős vagyok, csak idő kell. Napok óta nem tudok rendesen aludni, mert a volt barátom egy kórterembe fekszik. Nem akartam semmi mást, csak hogy felépüljön. Ez megtörtént, én megnyugodtam. Most már csak azt kívánom neki, hogy legyen boldog. 

- Neked nagyon jó felfogásod van, nagyon jól állsz a témához. Anyukádnak teljesen igaza van a két oldalas dologról. Szerinted mi abban a jó, hogy a barátod nem emlékszik rá? Megtalálod benne a jót?
- Nem emlékszik arra a napra, amikor összevesztünk, és ott hagyott, így nincs lelkiismeret furdalása, és amúgy sem illetünk össze, egy átlagos lány, és egy sztár fiú, nem a legjobb párosítás.
- Attól te emlékszel rá. Miért nem vagy ott vele, mint a többiek?
- Látja azt mondtam, hogy erős vagyok, de ennyire nem, a volt barátnőjét követelte, nem akarom azt látni, ahogy együtt vannak. Igen, de ő neki megszűnt ezzel az a fajta rágódási dolga, hogy melyik lánnyal legyek.
- Szerinted megérdemel, téged, ha azon rágódik, hogy te vagy az a másik lány?
- Semminek nem vagyok az elrontója. Bíztam benne, hogy lehetünk együtt boldogok, de úgy tűnik ez felbomlott, vagy nem is volt.
beszélgetésünket az ajtóm nyitódása zavarta meg, amelyen Zayn lépett be.
- Elnézést nem akartam megzavarni semmit!

- Nem zavarsz, csak beszélgettünk. Gyere nyugodtan, előttetek nincs titkolni valóm.
- Igazából azért jöttem, mert Liam mondta, hogy valaki vigye oda „azt” a lányt, aki kirángtatta a kómából, és ezt mindenki tudja, hogy te voltál.
- Hm, nem megyek be hozzá, nem ennyire nem vagyok erős, megtennéd majd, hogy elmondod neki, hogy haza engedtek?
- Haza mehetsz? Ez tök jó!
- Nem mehetne haza, de saját felelősségére elhagyja a kórházat, én egyébként nem látom, hogy itt kellene feküdni-e. Szandi egy nagyon értelmes lány, tudja, mit kell tenni-e. Írok fel neki altatót. 3napig kell szednie, ki kell pihennie magát, jobb lenne, ha elmenne valakivel valami nyugodt helyre. Nem lesz itt gond. Valószínűleg a baleset miatt omlott össze annyira, de most már jól van, amennyire lehet.

- Köszönöm Dr. úr! Jó volt önnel beszélgetni. 
- Kitartás Alexandra, kitartást! –tette a vállamra a kezét. – Megírom a zárójelentését, aztán haza mehet.
Az orvos felállt, és ott hagyott Zaynnel, aki felült az ágyamra, és nézte, ahogy pakolok.
- Haza viszlek! –jelentette ki.
- Köszönöm.
- Sajnálom, ami történt, de én tudom, hogy vissza fog térni az emlékezete.
- És, ha nem? Akkor magamra maradtam, a vele töltött idő emlékeivel. – potyogtak könnyeim.
- Gyere ide. –tárta szét a karját.
Nikol, és Harry nyitott be, mind ketten tátott szájjal nézték mit csinálok. Zayn válaszolt helyettem.
- Ne ordítsátok le, javult az állapota, miután Liam felkelt, haza engedik. 
- De jó! –ugrott Nikol a nyakamba, de még gyenge voltam, ezért kicsit megszédültem.
- Elmegyek pár napra egy kicsit egy hotelbe, ki kell pihennem magam. Tengerpartra megyek. Jót fog tenni, kikapcsolódom.
- Kivel mész? –kérdezi Harry
- Egyedül, magamnak kell ezt az egészet feldolgoznom. Tudom, hogy most együtt lesznek ismét Daniellevel.
- De, csak mert Liam nem tudja az igazságot.
- Mind egy, menjetek vissza hozzá. Majd beszélünk. –nyújtottam az arcom pusziért, de Harry megfogta a kezem, és Liam kórtermébe rángatott.