37.rész

Sziasztok! Valentin nap alkalmából meghoztam az új részt! Bár én nem ünneplem a Valentin napot, nem magyar hagyomány, ha valakik egymást, akkor mindennap szeretik, és nem csak ezen az egy napon! 

BOLDOG VALENTIN NAPOT!!!

A telefonom csörgött. Kijelzőn Liam neve villogott. Fáradtan szóltam bele:
- Szia, édes! Mi a baj?
- Szia Kicsim! Felébresztettelek? Ne haragudj!

- Nem, nem semmi baj, úgyis negyed óra múlva kelnem kellett volna

- Én már kint vagyok a kórházból! Láttam az újságokat.

- Lelki erőm nincs megnézni, meg nem is érdekel! Szeretlek!

- Jobb is, ha nem nézed meg, természetesen fél óra múlva kezdődik egy interjú, ezt mindenféleképp tisztázni fogom, azt szerettem volna kérdezni, hogy beleegyezel-e abba, hogy bejelentsem, hogy együtt vagyunk?

- Ne kérlek Liam, még ne! –kértem. Be kell, valljam, erre nagyon fel kell készülnöm.

- Oké ne ijedj meg akkor várunk.
- Köszönöm! Jól vagy minden rendben?

- Igen, csak nem értem miért nem nekem szóltál tegnap este. Mondta Zayn, hogy felzaklattad magad.

- Ugyan csak megijedtem. Semmi bajom nincs! Túltettem magam rajta.

- Átmegyek hozzátok és beszélgetünk egy kicsit! Olyan 1 körül. –jó?

- Oké. Bár a múltkori beszélgetésünk sem sült el valami jól.
- Minden rendben lesz kicsim, van egy kis meglepetésem számodra.

- Óh, igazán? És mi?

- Azt majd megtudod, ha együtt leszünk. Figyelj mennem kell, jött a stylist,  Vigyázz magadra csók! Szeretlek!
- Csáó! Te is! Én is szeretlek. –nyomtam ki a telefont.

Letettem a telefont, nehezen kikószálódtam az ágyból. Felhúztam a redőnyöm szomorúan láttam, hogy esik az eső. Felvettem egy farmert egy hosszú ujjú bordó felsőt. Hozzá a bordó tornacipőm. A hajamat felkötöttem, egy enyhe sminket dobtam magamra, és lementem a konyhába.
- De korán fenn vagy! Aludhattál volna még! –mondja anya
- Liam felébresztett, átjön 1-re.

- Akkor csak nem leszel egyedül. Csináltam reggelire rántottát.
Csatlakoztam a többiekhez rántottát enni. Anya nutellával ette, esküszöm, kiakaszt a terhessége, ez kibírhatatlan. Beszélgettünk reggeli után egy kicsit, bekapcsoltam a TV-t pont a fiúk interjúja ment. Meghallottam a nevem ki is kapcsoltam.
- Szerintem induljunk el. –mondja apa.

- Igen mert a végén még itt ragadok, és a munkahelyemnek lőttek.

Beültünk az autóba. És a reptér felé vettük az utat. Elég messze van tőlünk.  Mikor odaértünk bementünk a reptérre. Keresztanyu felvette a jegyét. Még volt 1óra felszállásig. Kicsit korán ideértünk, nem volt dugó Londonba, hova kell felírni?
- Nagyon fogtok hiányozni, ugye a szünetekben számíthatok rád? És persze Liam is szívesen látott vendég.
- Köszönöm szépen, de azért nem örökre válunk el.

- Igen ez igaz!
- Bocsi ne haragudj! –szólt a hátam mögül egy idegen hang.
Hátranézek 3lány állt előttem.
- Igen? Mit szeretnétek?
- Kérhetnénk egy autogramot?

- Tessék? –akadtam ki

- Te vagy a, One Directionos Liam barátnője. Nem? –kérdezi az egyik lány

- Miből gondoljátok, hogy a barátnője vagyok?
- Reménykedünk benne, mert nagyon összeilletek.

- Aranyosak vagytok, de én csak közeli barátja vagyok a srácoknak.
- Nem baj, kérhetünk autogramot, hátha egyszer elmondhatjuk, hogy Liam Payne barátnőjétől van autogramunk.

- Csajok én nem váltok világot. Én nem vagyok igazából senki, csak egy lány. mint ti is.
- De ez nekünk nagyon fontos lenne. –nyújt felém egy papírt, és egy tollat.
- Sose csináltam még ilyet. Nem tudom, hogy kell!
- Csak írd alá a papírt. –kérlelt az egyik.
Elvettem a tollat aláfirkantottam nekik a lapot. Megköszönték és elmentek. Most már mindig így lesz? –tettem fel a kérdést magamnak.
- Kénytelen leszel ezt megszokni. –mondja keresztanyu.

- Tudom, de ez szörnyű.
- Meg szokod, bele jössz, ügyes vagy.

- Én nem akarom megszokni, én Liam mellett úgy akarok lenni, mint te apa mellett.

- Úgy leszel, csak az egész világ tudni fogja. –mondja apa

- Király ez igazán meggyőző.   

Vártunk még egy kicsit keresztanyuval, aztán megkezdődött a beszállás a gépre. Körbe pusziltuk, aztán elengedtük. Hazafelé anyát kidobtuk a munkahelyénél, majd apa is elment dolgozni. Anya ragaszkodott hozzá, hogy amíg bír dolgozni, dolgozni is fog. Bár a főnöke áthelyezte most irodai munkára, amit nagyon szeret csinálni. Apa is bement a cégéhez. Én pedig otthon maradtam egyedül. Betettem a Kellék feleséget, és nézni kezdtem. Mikor vége lett elkezdtem kipakolni a DVD-s dobozt, és a helyére tettem a DVD-et. A CD-et is kipakoltam a helyükre. Majd betettem a Greaset. A film közepén megszólalt a csengő, az órámra néztem. 12:57-et mutatott. Kiugrottam az ágyból, és szaladtam ajtót nyitni.

- Szia, Szerelmem! –mondta Liam
- Szia, Szandi! Hogy vagy? –jött a kérdés Zayntől

- Jól most már, gyertek be, nem harapok még mindig.

- Én csak elhoztam Liamot, tudod, nem igazán tudta merre kell jönni. Jó szórakozást nektek! Sziasztok. –nyomott egy puszit az arcomra, és már ott sem volt.

- Szia Kicsim! –adott egy gyengéd csókot Liam, én a nyaka köré fontom a karomat. Végre együtt nincs semmi gond.

- Jól vagy? –kérdeztem tőle.
- Remekül, hogy végre együtt lehetünk.
Megfogtam a kezét, és felvezettem a szobámba. A pillangók most sem akartak lenyugodni. Becsuktam magunk után az ajtót, ledőltünk az ágyra. Pont úgy voltunk, mint legutoljára összevesztünk.
- Hm, tudod mi jutott eszembe? –kérdeztem tőle
- Mi édes?
- Amikor összevesztünk pont ugyanígy voltunk itt az ágyon, tehát nekünk megadatott, hogy kicsit visszaforgassuk a dolgokat. Imádlak Liam.
- Én is édes! Nem engedem, hogy bárki közénk furakodjon. –mondja nekem.
- Most már minden rendben van végre! 

- Amit ígértem, mielőtt odaadnám, mindent elintéztem, beleértve a szüleidet is. Nem kell megijedned, de ha te nem akarod, akkor visszamondjuk, de én nagyon szeretném, ha elfogadnád.
- Hm? Mire gondolsz? –kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
A hátsó zsebéből kihúzott két lapot, és a kezembe adta. A lapon az állt:
 Repülőjegy, Franciaország, Cannes Indulás: 2013. július 13.-án London Repülőtér
                                                             Érkezés: 2013. július 20. Londoni Repülőtér

Cannes, Franciaország

- Úristen? Ez komoly? –kérdeztem tőle
- Igen kicsim, ez komoly, szeretnék most már egy kicsit veled lenni!
- Köszönöm szépen! –ugrottam a nyakába, és egy hatalmas csókcsatába kezdtünk.
- Itt alszol velem? –kérdeztem félénken, és paradicsom piros arccal.
- Szeretnéd, hogy itt maradjak?
- Mindennél jobban szeretném, hogy reggel melletted kelljek fel.
- Akkor itt maradok életem! Sajnálom, ami tegnap történt a kórház előtt.
- Nem baj mind egy. Ugye nem baj, hogy én még nem akarom a világ tudtára hozni?

- Nem kicsim, majd ha készen állsz, akkor bejelentjük, de ha attól félsz, hogy a rajongók bántani fognak, én, megvédelek téged mindentől! Szeretlek!
A válaszom erre is egy csók volt. Nem akartam tovább feszegetni a tegnap este történteket. Rájöttem, hogy nem akadhatok ki mindenen.
- Mond te nem vagy éhes? –kérdeztem
- Főzzünk együtt! –vágta rá egyből.
- Oké! Ez az ötlet tetszik.
Lefelé a konyhába megegyeztünk, hogy spagettit csinálunk. Én meg csináltam hozzá a szószt, ő pedig kifőzte a tésztát.
- Édes megkóstolód? –nyújtottam felé fakanalat, mert tudtam, hogy kanálból nem hajlandó megkóstolni.
- Ühm ez isteni kicsim! –hajolt közelebb, és adott egy rövid csókot ajkaimra. –de ez még istenibb! –tette hozzá.
Óh, te jó isten, mióta itt van, a pillangók kicsit sem akarnak lenyugodni ott bent, sőt mikor hozzám ér, vagy megcsókol, még jobban életre kelnek, Minden érintésétől elvörösödök. Persze ő ezt észreveszi, és jót kuncog rajta. Anya, és apu együtt ért haza. Nem lepődtek, meg hogy Liam nálunk alszik…