36. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt!  Remélem tetszeni fog! :) Most kivételesen Zaynről hoztam képet, szerintem gyönyörű szemei vannak=) 

Danielle szemszöge:

Már hetek óta azon vagyok, hogy Liamot visszaszerezzem. Tudom, nem bántam vele szépen az elmúlt hetekben. Legalább a kis csaj arrébb állt az utamból. Legalábbis Liam nem emlékszik rá. Ez nekem irtó, nagy előnyömre válhat. Úgy gondoltam bemegyek hozzá a kórházba, bár múltkor elzavartak a fiúk. Nem engedem el ilyen könnyen, én tényleg nagyon szeretem. Azt hiszem, rájöttem, hogy mire mondják az emberek azt, hogy amikor elveszíted, csak akkor tudod mit vesztettél. Hát ez most rám teljesen igaz.  Amikor egyedül vagyok, a könnyeim szabad utat engednek maguknak, de mások előtt nem sírok. A média nem igazán tudja, mi van köztünk. Késztetést éreztem bemenni a kórházba. A kórház előtt még mindig nyüzsögtek az újságírók. Nem hiszem el, hogy nem tudják őket elzavarni innen. Felmentem Liam kórterméhez. Remegve nyomtam le a kilincset. A szobába a fiúk, és az anyukája voltak, de az új barátnő sehol. Legalább valami esélyem is van. Harry egyből letámadott:
- Mit keresel itt Dan? –vágta hozzám. - igazán fájt, hogy így beszél velem. Úgy viselkedik, mint aki életébe nem szaladt hozzám tanácsért.

- Mit gondolsz, mégis mit kereshetek Harry? Jöttem a barátomhoz. –válaszoltam neki, nem épp kedvesen. Közelebb léptem Liam ágyához, és meg akartam csókolni, de ő elfordult, és még ha nem lett volna elég seb a szívemben, szavai ismét okoztak heget rajta.

- Danielle, mi már nem vagyunk egy pár tudtommal. –vágta hozzám. Éreztem, hogy könnyek szöktek a szemembe, de nem hagyom őket lefolyni. Játszottam tovább a már jól kitanult szerepet. És a fiúkat hurrogtam le, esküszöm fájt, hogy ennyire eltávolodtak mellőlem.

- Hogy mi? Mivel tömtétek a barátom fejét? Ellenem akarjátok hangolni. –bár tudtam, hogy ez nem így van, de most ez volt a kiskapu, még ha ezzel a bandát is rombolom szét.

- Kérlek Danielle menj el, a barátnőmet akarod tönkre tenni, teljesen jó úton haladsz, de azt hiszed, hogy egyedül fog ellened küzdeni, rosszul hiszed, én biztos nem engedem meg, hogy tönkretegyétek! Liam döntsd el végre, mit akarsz! –Mondta nekünk Nikol.

Azt hittem, hogy ennél már nem kaphatok többet Liamtól, de ezt is rosszul hittem. Hurrá! Végleg összetört a válaszával:
- Nekem Alexandra a barátnőm, én vele vagyok, Danielle légy szíves hagyj békén minket.

 Éreztem, hogy szememből útnak eredt a könny, gyorsan megfordultam, odavágtam a fiúknak, hogy, ezt még megbánjátok, és kijöttem a kórteremből. Sírva mentem ki az épületből. Egy újságíró meg is állított!
- Ms Peazer! Mi történt? Mr. Paynevel van valami? – nyomta a szám elé a diktafont!
- Nem Mr. Payne teljesen jól van, az új barátnőjével! Írja csak meg megcsalt egy magyar lánnyal! - vágtam neki oda a szavakat. Majd, autómig meg sem álltam. Mihelyt beültem rájöttem, hogy talán, most követtem el életem legnagyobb hibáját. Ezt nem kellett volna megtennem, Liam gyűlölni fog. Teljes erőmből beleütöttem a kormányba.

Liammal csendben ültünk a kórterembe, néha el-elcsattant egy csók. Nem volt kényelmetlen a csönd, most talán mind kettőnknek pont erre volt szüksége. Egy félórával később bejött egy ápolónő, és közölte, hogy a látogatási időnek vége. A kórház már eléggé kihalt volt, de amikor kiértem, talán most 2× annyi újságíró volt, mint eddig. Mi a fene van itt? –kérdeztem magamtól. Leléptem egyet a lépcsőn, és mint valami roham osztag, támadtak meg engem.
- Ön Liam Payne új barátnője? 

- Hogy mi? Nem! –válaszoltam, bár a válaszom nem volt túl határozott.

- Ne tagadja le! –jöttek hátulról a bekiabálások.
Megálltam a tömeg közepén, iszonyatijesztő volt. Nagyon megijedtem. Könnyeim utat törtek, megfordultam, próbáltam törni az utat, de lég nehéz volt, nehezen kijutottam, és visszafutottam a kórházba. Leültem a recepció előtti székre, és zokogtam. Nem tudtam mit csináljak, tárcsáztam Zaynt. 4. csörgésre vette fel.
- Szia baby! Mi a baj? –kérdezi
- Zayn a kórház környéke nyüzsög az újságíróktól, az előbb elkaptak, és azt kérdezgették, hogy én vagyok-e Liam barátője? Én teljes kétségbe estem. Annyira ijesztő volt.
- Hol vagy most?
- Visszaszaladtam a kórházba.
- Megyek érted! Viszek testőrt, nyugodj meg!
- Zayn köszönöm!
- Nincs mit 15perc, és ott vagyok.
Már úgy, ahogy megnyugodtam, mikor megérkezett Zayn. Szorosan a karjaiba zárt. Zaynnel nagyon jó barátok lettünk. Pedig tőle tartottam a legjobban a bandából, hisz ő a Bradford Badyboy, de egy nagyon édes fiút ismertem meg személyiségében.
- Kint van Paul, mond pár szót, utána kimegyünk.
- Ugye nem mondja el, hogy mi izéé?
- Nem, nem fogja. Várja már, hogy megismerjen!
- Én valahogy nem várom! Ő olyan ijesztő!

- Nem az! Jó fej majd meglátod! Nikol nagyon bírja.
- Nikollal alig beszélünk. Mindig Harryvel van, azt se tudom, mi újság van vele.

- Mindig velünk van inkább, de ez természetes, ha Liam kijött te is ugyanígy leszel velünk! Sőt most is így lehetnél! Jöhetnél hozzánk is akár.
- Anyával olyan rég beszéltünk már normálisan. Keresztanyu is miattam van itt, mondjuk, ő holnap megy haza, nem kapott több szabadságot.

- Tényleg majd valamikor átmegyünk a fiúkkal gratulálni anyukádnak, a tesód miatt.

- Köszi!

- Szia! –lépett be Paul
- Jó napot kívánok! – válaszoltam

- Nem vagyok ilyen öreg, nyugodtan tegezz!
- Akkor, szia, Paul!

 - Mit intéztél?- kérdezi Zayn

- Azt mondják biztos forrásból tudják, hogy Liam megcsalta Daniellet.

- Óh, istenem! Ennyire nem lehet embertelen! –mondja Zayn.

Mind ketten rákaptuk a fejünket. Én már végképp nem értettem mi van.

- Ma volt benn Dani Liamnál, de elzavarta, és azt mondta, hogy ezt megbánják. Hát ezt nem néztem volna ki belőle.

- Már megint mit akart? –kérdeztem ingerülten

- Mint mindig visszaszerezni Liamat, de Liam maga küldte el, és mondta azt neki, hogy neki te kellesz!
Mikor eljutott a tudatomig Zayn mit mondott, olyat dobbant a szívem, hogy a világ 7.végén is lehetett hallani, és a pír úgy öntötte el az arcom, mintha hirtelen rám öntöttek volna egy vödör vörös falfestéket. Nagyon boldog voltam. Talán mióta visszajöttem ez volt az első dolog, ami igazán boldoggá tett.

- Mikor akarjátok bejelenteni? Ők semmi féleképp nem akarnak lemondani arról, hogy nem adják ki. Ajánlottam nekik fel pénzt, de párral lehetett csak beszélni, van aki, nem enged belőle.
- Liam nem csalta meg velem, akkor ők már nem voltak együtt. Ez hazugság! Én még nem akarom bejelenteni, hisz még alig voltunk 4szemközt, én ezzel még várni akarok.
- Szerintem sem kell elkapkodni, tehát ebbe egyetértünk. Most pedig, hogy ezt megbeszéltük 6 szemközt. Induljunk el! Nem kell tőlük megijedni. Biztos készítenek rólad pár fotót. Ne csinálj semmit, csak gyere Zayn, és mellettem. Hozzá kell szoknod, ha Liam társaságára van szükséged.

- Meg fogom szokni, csak ez nekem még túl hirtelen jött. –mondta félve Paulnak

- Nem kell félni, nem eszlek meg. Na, gyere.
Nagy nehezen átjutottunk a tömegen, majd elindultunk haza. Az autóban inkább csendben maradtam. Mikor megérkeztünk kiszálltam az autóból, elköszöntem a „testőreimtől” majd bementem a házba. Ledobtam a táskám, és a cipőm. Anyáék a nappaliban voltak. És beszélgettek. Előttük volt egy nagy tálca süti.
- Sziasztok! Léptem bentebb, és adtam mindenkinek egy puszit.

- Téged is lehet látni? Hogy van Liam? –kérdezi apa

- Jól van! Holnap kijöhet végre!
- Akkor holnaptól nem látunk. –mondja anya

- Én nem tudom, én nem Nikol vagyok. Állandóan Harryvel van. –mondtam szomorúan

- Ugyan ez természetes, nálad is ez lesz. Ebben biztos vagyok. –mondja anya

- Megpróbálok mindent megtenni, hogy mindenkivel tudjak foglalkozni. Én tudom, hogy néha lesznek igazán nehéz napok, pl.: holnap, de megoldom!

- Nem, kamasz vagy ez így jó, ennek most itt van az ideje! Legyél sokat Liammal! –mondta keresztanyu

- Köszönöm tényleg, hogy ennyire mellettünk álltok. Holnap ne vegyetek újságot.

- Miért? Történt valami?

- Danielle alánk fűtött, holnap valószínű fél világ ribancnak néz.

- Mégis mi a fene történt? –kérdezi apa.

- Azt mondta a drágaság, hogy Liam velem csalta meg őt, és persze vagy 50 újságírónak kellett ezt kijelentenie.

- Jézusom, jól vagy? –kérdezte anya

- Igen, mert amit hallottam, azzal az összes erőm így egyszerre összegyűlt egy helyre, talpra álltam, és harcolok.

- Ez a beszéd! Csapj bele. –nyújtotta keresztanyám a kezét.

- Anya hogy vagy? Egyébként a fiúk üdvözölnek!
- Jól vagyok kicsim, pont ma voltam orvosnál. A baba is jól van. Keressünk neki nevet, mit szóltok?

- Ha lány lesz, legyen Emily. Ha fiú, akkor legyen Harry.

- Liam meg is sértődne! –jelenti ki keresztanyám

- De a Harry olyan jó név! Liam sem rossz. –gondolkodtam el

- Ne már a One Directionről kapjon nevet. Magyaros neve legyen, mert na. –jelenti ki apa

- Akkor egyértelmű Varga Krisztián! Varga Elizabet

- Hű ez tetszik, ez nagyon jó! –mondja anya

- Melyik tetszik ilyen nagyon? –kérdezi keresztanyu

- Mind kettő jó! –jelenti ki apa.

- Mikor derül ki hogy kisfiú vagy kislány?

- Nem akarjuk tudni, majd szülésnél. Egy kis meglepetés kell, az a fontos, hogy egészséges legyen! –mondta apa

- Ühm úgy ennék most egy kis mustáros vajas kenyeret. –mondja anya

- Ahw pfúj. Hogy mit? –tátottam el a szám.

- Tudod, a terhességgel jár. –válaszolja anya

- Majd én csinálok neked édes. –mondja apu anyunak. Imádtam mikor apa becézgeti anyut, olyan szépeket tud neki mondani.

- Anya azt nem mondtad hanyadik hétben vagy?

- 7.-ben kicsim.
- Gyönyörű kismama vagy anyu. –mondtam neki, mire elkezdett sírni.

- Anyud az elmúlt napokban egy kicsit érzékeny. – világosított fel kereszt anyu

Apa tényleg hozta neki a vajas mustáros kenyeret. Én csak egy fintorral néztem, hogy édesanyám milyen élvezettel eszi a neki szánt eledelt.

- Bárcsak maradhatnál még egy kicsit, olyan jó lenne! –mondtam keresztanyunak

- Én lennék a legboldogabb, ha maradhatnék! De a munkám vár otthon. Örülök, hogy megismerhettem az új barátaidat, és akármilyen támadás ér, ne is foglalkozz vele!
- Köszönöm! Ha nem gond én elmegyek, most már lefekszem, mert fél 10 van.

- Ugye jössz velünk reggel a reptérre? Keresztanyut kivisszük.

- Ez kérdés volt?! Ez természetes! Liam nem igazán tudom, mikor jön a kórházból ki, de mennek valami interjúra. Hogy a directionerek megnyugodjanak. Holnap nem szándékoztam a fiúk közelébe menni, mert így is szétszednek holnapra az újságok.
- Értem, akkor holnap nyugodt életet élsz itthon.

- Igen, beteszem, a kedvenc filmemet megnézem egymás után 20×, közben mindent magamba tömök, és kipihenem magam, elvileg most már nincs semmi gond körülöttem.

- Végre kicsim! –mondja apa

- De most már tényleg lefekszem!
Mindenkit végig pusziltam, és felmentem a szobámba, beledőltem az ágyamba, és nyugodtan szundikáltam, egész reggel fél 6-ig.