38.rész

Sziasztok!!!! Bocsi, hogy későn hoztam részt, egyszerűen nem volt ihletem megírni. Megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból.  

Megvacsoráztunk, Liam elment fürdeni, én addig neki ültem egy kicsit laptopozni. Ahogy felléptem, egyből rám írt egyik barátnőm.

- Áhh Szandi, te ismered a Directioneres fiúkat? Tudod, hogy meglepődtem mikor megláttam a fejed a neten?

- Kérlek Tina! Nyugodj meg! Ez csak egy rossz félre értés!
- Áhh egyébként mizu Londonbaby?
- Nincs semmi, hiányoztok, voltam keresztanyámnál nem olyan rég. Leakartam menni meglátogatni, csak közbe jött valami.
- Liam balesetére gondolsz?
- Nem! Mondom ez egy rossz félreértés

- Úgy ahogy Nikol együtt van Harryvel, ugye?
- Ők tényleg együtt vannak, de nekem közöm sincs a fiúkhoz.
Erre web kamerakérést kaptam drága barátnőmtől. Nagyon jó. Elfogadtam
- Nem volt kedvem írni bocsi. –mondja szerényen
- Nincs kedvem megkeresni a mikrofont bocsi, tehát olvasnod kell

- Nem baj! –válaszolja. Mikor látogatsz már meg? Hiányzol!
- Most egyenlőre nem tudlak.
Ekkor Liam sétált be az ajtón, és vetődött le az ágyra egy szál boxerbe. Mire barátnőm elkezdett sikítani.
- Fejezd már be!! Hallod lélegezz mélyeket!
- Te azt mondtad nem vagy vele együtt! És, hogy nem ismered őket.
- Ne haragudj rám! –kértem.

- Be sem mutatsz? –kérdezte.
Liamra néztem, és mondtam, hogy ő a barátnőm. Mire Liam integetett neki.
Majd leírtam, hogy igen mi együtt vagyunk Liammal, de lakat legyen a száján. Nem akarok címlapon lenni. Majd elköszöntem tőle, és lecsuktam a laptopot. Liam felé fordultam, és egy forró csókot leheltem ajkára.
- Eszembe jutottak dolgok. A leveled, én sajnálok mindent. –mondta lehajtott fejjel.
- Hé én imádlak, felejtsük el, most már senki és semmi nem állhat közénk.
- Köszönöm szerelmem. –bújt hozzám, mint egy édes kiskutyus.

- Nem is meséltem mi történt a reptéren.
- Mi, bántott valaki? –kérdezte egyből rémülten

- Nem, dehogy. Odajött hozzám 3 lány, hogy autogramot kérjenek, én nem akartam adni, de annyira könyörögtek.
- És a végén adtál nekik?
- Megesett rajtuk a szívem.
- Büszke vagyok rád! Nagyon szeretlek! –adott egy apró csókot a számra, de én nem értem be ennyivel. Ezért ajkai után kaptam.
- Óha. Milyen vad lettél.
Fülig elpirultam, és gyorsan átkaroltam, és a vállába mélyesztettem a fejem, hogy ne lássa, mennyire piros vagyok.
- Aludjunk, mert holnap korán kelünk! –lehet csókot a nyakamra. Mire kivert a libabőr.
- Hm, tetszik, hogy ilyeneket váltok ki belőled. –mondta.

Erre még jobban elvörösödtem, és ő csak egyre jobban kuncogott. Óvatosan belebokszoltam a vállába. Majd átkarolt. Végre úgy érezte, hogy minden helyre jött köztünk.
Mikor reggel keltem, Liam simogatta a hátam, a fejem pedig mellkasán pihent.

- Jó reggel gyönyörű, ideje lenne felkelned. –halottam búgó hangját.
- Tehát nem csak álmodtam, hogy itt vagy mellettem. - válaszoltam
- Nem, nem álmodtad. Bebizonyítsam, hogy ébren vagy? –kérdezte komolyan

- Kérlek! –válaszoltam.
Közel hajolt hozzám, apró puszikat lehelt ajkamra, majd rátapadt számra, és bebocsájtást kért nyelvével, amit meg is kapott. Ajkaimat mohón falta. Majd elhagyta ajkam, és rátért nyakamra. Kicsit harapdálta, csókolgatta, majd kiszívta. Én közbe hajába túrtam, mire nyögött egyet, és adott egy apró puszit ajkamra.
- Most már mindenki tudja, hogy az enyém vagy. –vigyorgott kacéran.

- Elmegyek lezuhanyozni, várj meg édes! –mondtam

- Nem sietek sehova. Kell segítség?
- Köszi, megy egyedül. Válaszoltam rák vörös arccal.
Beléptem a fürdőszobába, és egyből megnéztem, hogy mennyire látszik Liam nyoma. Szemeim tágra nyíltak, mikor megláttam a piros foltot a nyakamon. Gyorsan lezuhanyoztam. Felöltöztem, egy kék rövid ujjú pólót, és egy fekete csőnadrágot vettem fel, mellé a kis topánkám, egy vékony sálat kötöttem a nyakamra, szerencsére néha hordok ilyesmit, ezért anyának fel sem fog tűnni, vagyis nagyon remélem, hogy nem fog feltűnni. Dobtam fel egy kis sminket, majd visszamentem Liamhoz.
- Még mindig gyönyörű vagy! –mondta
- Te sem változtál sokat az elmúlt félórában. –válaszoltam
- Gyere, menjünk, anyud az előbb szólt, hogy kész a reggeli. –fogta meg a kezem.
Kézen fogva mentünk le anyához. Adtam neki egy puszit, majd asztalhoz ültünk.
- Jól aludtatok? –kérdezte
- Remekül! És te? Hogy vagy? –kérdeztem
- Ne is mond ez borzalmas, ma már meg kellett ennem két kovászos uborkás nutellás kenyeret. És apáddal hozattam sült csirkét a Nandos”ból, és megszórtam cukorral.
- Érdekes étvágya van a hercegnőnek. –mondja Liam
- Igen elég érdekes. Ne haragudjatok, mennem kell. Jó pihenést nektek Franciaországba! Semmi őrültséget ne csináljatok, jó? Vigyázzatok magatokra. Nagyon hiányozni fogsz kincsem! –karolt át anya, és egy könnycsepp hagyta el a szemét.
- Ne tessék sírni, én mellettem biztonságban lesz, és amit odaértünk, magam fogok róla gondoskodni, hogy felhívja. 

- Köszönöm Liam, te annyira rendes fiú vagy. –ölelte meg anya Liamot.
Ki kísértük, majd visszamentünk a konyhába reggelizni.
- Apa szerint borzalmasan viseli a terhességet.
- Megesik, biztos egészséges a picuri odabenn. Nagyon szép anyukád terhesen. Szép kismama, volt kitől örökölni a szépséged.
- Köszönöm édesem. –adtam egy apró puszit az arcára.
- Én csak az igazat mondtam. Gyere ide, húzott az ölébe, és így folytattuk tovább a reggelit.
Mikor felfaltunk minden ehetőt, akkor felkeltem elmosni a két tányért. Liam átkarolt hátulról, és a fejét a vállamba fúrta. Majd levette a kendőt a nyakamról. Átkarolta a derekam, és úgy beszélt, hogy lehelete csikizte a fülem mögötti részt. Egyből átfutott rajtam a hideg, a tányér kiesett a kezemből.  

- Jó munkát végeztem, ez eléggé látható. –adott rá egy puszit. -nem fáj ugye?
- Nem. –remegett a hangom. –Liam kicsinálsz! –mondtam neki
- Igen? Szerinted te engem nem? –kérdezett vissza
Megfordultam szemeibe meredtem, szemei csillogtak. Olyan édes volt. Kezdeményeztem egy csókot, amiből csók csata lett, kezei a fenekemre tévedtek. Beleremegtem érintésébe, ha nem tart meg rendesen a földön kötök ki, ez biztos. Lassan a pólóm alját kezdte el birizgálni.
- Liam kérlek, ne kínozz! – kérleltem –Erre még nem vagyok kész.

A gyomromba ficánkoló pillangók, krokodilokká változtak. Olyat éreztem, amit eddig még sosem. Liam érintésére vágytam. Minden csókjára vágytam. Nem akartam tőle egy percre sem elszakadni, de még sem éreztem még magam kész erre az egészre.

- Várok rád, ameddig csak akarod. –ölelt át.
Lassan kezdett szívverésem a normális tempóra csökkeni. Ott álltunk a konyha közepén ölelkezve, simogatta hátam, én pedig szebb pillanatot el sem tudtam volna képzelni.
- Kicsim kezdjünk el pakolni, még át kell mennünk hozzám is, és ott is össze kell pakolni. –fogta meg a kezem.

Kiszedtük a ruhákat, amiket magammal fogok vinni, majd beletettük a bőröndbe. Más fél óra alatt sikerült elpakolnunk mindent. Majd lementünk a nappaliba. Liam hozta a bőröndöm.

- Drágám mivel fogunk elmenni hozzád?

- Harry jön értünk. Felhívtam, amíg te zuhanyoztál.

- Imádlak, hogy mindenre gondolsz.
- Óh, igen, csak ezért?
- Nem. Nem csak ezért. –hajoltam közel a füléhez, és súgtam bele. Mire ő letámadta a nyakam
- Nem eléggé piros foltos még? –kérdeztem tőle mosolyogva. Nem mintha bántam volna, hogy nyakamat birizgálja. Tőle elviselem. A suliba a barátnőim, mindig azzal piszkáltak, hogy érzékeny a nyakam. Utáltam, ha hozzáér valami, de Liamtól ezt elviselem. Imádom, mikor, puha ajkai végigszántják nyakam minden egy pontját. Imádom, amit ekkor kivált belőlem. Ez egy új érzés, sosem éreztem ilyet, még egy fiú után sem, és a többinek nem igazán engedtem, hogy nyakamat puszilgassák. Ölelkezésünket a csengő zavarta meg. Gyorsan visszakötöttem, a kendőt a nyakamra. Majd kinyitottam. Kócos bozontos, göndörke állt előttem.

- Szia Harry!
- Áh, mi történt az éjszaka? –kérdezte perverz mosollyal.
- Mi bajod van? –kérdeztem vissza.
- Csak nem vámpír járt nálatok? Legalábbis nálad?
- Nem. –mondtam ki bár nem sikerült eléggé határozottan.
- Ne piszkáld a csajomat Harold! –jött Liam megvédeni.
- Csak hülyülök, és jó volt egyébként? –kérdezte Harry. 

- Harry! Mi nem feküdtünk le! –jelentettem ki, de az arcom olyan paradicsom piros lett, éreztem, hogy ég.
- Na, tényleg Harry menjünk, mert ha elkésünk a te lelkeden szárad majd. –szólalt fel Liam
-OOKÉ
Beültünk az autóba. Útközben rádiót hallgattunk, és a fiúknak szerencsére, nagyon jó kedvük volt, így kaptam egy rögtönzött kis koncertet a két fiútól. 

Mikor megérkeztünk az összes fiú ott volt, és Nikol is.
- A nulláról szép kezdeni. –mondtam életvidám hanggal.
- Ezt mire érted jött Zayn, és nyomott két puszit az arcomra.

- Hello Baby. –jött Niall.
Sziasztok. –intéztem el ezzel.
- Talán nem csak forró volt az éjszaka. –jött Louis.

- Mond csak, te nem ismered Harold Edward Stylest? –kérdeztem vigyorogva
- Áh miért is? Tán nem csak észrevette a kendőt a nyakadon?
Erre minden fiú felém szegezte a szemét. Utálok a középpontba lenni.
- A kendő alatt nincs semmi. Ez csak egy kiegészítő a ruhához. –magyarázkodtam
- Akkor nincs is rá szükség vegyük le. –közelített hozzám Louis.
-- LIAMM. –futottam fel Liam szobájába. A többiek pedig utánam.

- Mia baj kicsim? Mi történt? –szorított karjai közé.
- Bántanak. –mutattam rá a fiúkra.
- Vedd le a kendőjét, vagy mi vesszük le.
- Álljatok le fiúk, de tényleg.
- Nézd mit hoztam! –húzott elő egy kanalat Niall a hátsó zsebéből.
- Vigyétek ki azt az izét a szobámból! –kiabált Liam.
- Maradjatok már nyugton! –kérleltem őket.
Nikol jött be.
- Le lehet szállni a barátnőmről. Sicc, innen fiúk. Te pedig mindent elmesélsz! –mutatott rám

- Istenem. Brrr.

A fiúk szerencsére kimentek. 3-an maradtunk a szobába. Becsuktuk a szobaajtót. Segítettem Liamnak pakolni. Közben Nikolnak, magyaráztam, hogy nem történt semmi, csak kiszívta a nyakam.

- Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni?
- Teljesen igazad van! Örülök, hogy végre minden rendben köztetek. Jó pihenést nektek!
- Paul visz ki a reptérre, a fiúk nem jönnek, nem akarunk ugye semmi feltűnőt. –mondta Liam.
- Oké. Adtam puszit az arcára.

- 15 perc múlva jön Paul! –ordibált be Harry. Majd be is jött, és Nikolt kezdte el csókolgatni.

- Imádlak titeket Harry, hogy végig kergettetek a házon.

- Jól van, na. Szerintem vicces volt.

- Igen élveztem. –mondtam
- Azt gondoltam, mint a tegnap estét.
Felkaptam Liam ágyáról egy párnát, és elkezdtem vele ütni, mire ő elkezdett kiszaladni. Szaladtam után, és úgy ütlegeltem.
- Megtámadt! –ordibálta

- Hagyd a szerelmem. –szaladt utánam Louis.
A fogócskánkat a csengő zavarta meg. Niall ment kinyitni. Mikor halottam Paul nevét.

- Sziasztok! Na, hol van a két vándorló madarunk? - kérdezte

- Szia, Paul. –köszöntem neki.
- Szia, nagylány indulhatunk? –kérdezte
- Liam még pakol. Mert a fiúk nem engedték!
- Te bújtál hozzá. –vágott közbe Louis,
- Gyilkolni készülök, ha visszajövünk. –néztem rá a legédesebb nézésemmel.
Liam megjelent a lépcsőn. Mindenkit megölelgettünk, majd beszálltunk az autóba. Alig vártam, hogy elkezdődjön a kis kikapcsolódásunk.