30.rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt! A héten megpróbálok még részt hozni, mert jövőhéten nem biztos, hogy lesz időm/ energiám a bloggal foglalkozni...próba érettségit írok :/ 

30.rész:

- Igen, halló! –hallottam meg fáradt hangját.
- Ne haragudj, kérlek rám! Nem tudtam ott maradni! –válaszoltam
- Alexandra! –meg örült, hogy hallhatja a hangom.
- Bocsáss meg, nem akartam eljönni köszönés nélkül, de ez az egész. –kezdtem el sírni.
- Nem haragszom, jól vagy?
- Én jól vagyok, de te? Fiúk?
- Itt vannak, egész éjjel itt szobroztak, hátha haza jössz. Liam rettentően rossz állapotban van. Nem evett ma semmit még, Niall az ölébe dobta a kanalat, mire idegesen felpattant, és kiviharzott. Zayn utána ment, de leordította, hogy hagyja már békén, hagyja békén mindenki.
- Ki vagyok hangosítva?  

- Igen. –jött 4 fiú válasza egyszerre. –ezen mosolyognom kellett.

- Gyere vissza nagylány, kérlek- mondta Zayn

- Visszamegyek, de, csak mert anyának van egy pocaklakó manója. Egyébként itt maradnék.
- Juj de jó. –halottam az egységes választ. Örültek.

- Nem tudom, mi lesz Liammal, és velem, vele kapcsolatba nem ígérek semmit. Tudom, hogy tegnap lefeküdtek Daniellel. Anyának elmondta, aki ma reggel közölte ezt velem is. Ennek semmi értelme fiúk, ezt ti is láthatjátok.
Ekkor hallottam, hogy csapódik nálunk a bejárati ajtó.
- Liam, Szandi van a vonalban. Gyere ide.
- Szia Szandi, én, én sajnálom. –szipogás hangjára lettem figyelmes, tehát sír.

- Figyeljetek, lassan mennem kell, keresztanyuval megyünk vásárolni, és egyébként még el kell intéznem valamit. Nem is mondtam, tegnap találkoztam egy sráccal a reptéren. Hm kedves volt. Lehet, ma randizunk, és még őt is fel kell hívnom.
- Gratulálok. Mikor jössz? –jött a válasz Harry felől.
- Köszi! Soká, még van addig pár hónap!

- Várunk téged csajszi! Hiányzol! –mondta Zayn. Pihend ki magad és gyere!
- Mindenképp kipihenem, szükségem van a pihenésre! Vigyázzatok magatokra, egyébként ti is hiányoztok. Sziasztok! –nyomtam ki a telefont.

Letettem a telefont. Szememből útnak eredtek a könnycseppek ismét, Liam hangja egyszerűen feléget. Persze megyek randizni, hát hogy ne? Élni sincs kedvem. Kimentem a többiekhez, akik már nyugodt hangnemben beszélgettek.
- Ahj, olyan vagy mint, egy rosszabb fajta szökőkút. –mondta apa
- Köszi apukám. –ezen mosolyogtam.
- Minden rendbe fog jönni. Meglátod, csak erőt kell venned magadon. Nem törhetsz így össze. –szólt közbe anyu
- Nekünk, most mennünk kell, majd találkozunk, meg írj emailt, telefonálj. Vigyázz magadra. –állt fel anya.
Kikísértük őket, jól megölelgettem mind két családtagom. Integettem nekik, aztán elmentek.
- Gyere ide, megteszünk mindent, hogy helyre kupáljunk téged, de ahhoz te neked is akarnod kell.
- Nem eszik, ideges, a fiúkkal is összeugrott.

A fiúk egész reggel szekáltak, hogy egyek, meg mondjak már valamit, de nem volt energiám. A lelkiismeret furdalásom az egekbe hágott. El akartam bújni. Niall az ölembe dobott egy kanalat, idegesen felhorkantam, és rájuk vágtam az ajtót. Elmentem sétálni, a London Eyenál álltam meg. Itt voltunk másodszor kettesben, az első a szobám volt. Együtt egy kapszulában, nem bírtam ki, hogy ne menjek vele egy kört. A London Eye-ban a szobámba történtek jöttek felszínre:

„ Liam: csücss az ágyra, vagyis érezd magad otthon, hozok ropogtatni valót. –mosolyogtam rá, láttam, hogy feszült volt.

Amikor visszaértem, az ablaknál állt, és bámult kifelé.
- Már meg is jöttem. Én is sűrűn szoktam nézni kifelé, olyan nyugtató. –léptem oda mellé

-  Igen az, nagyon jó lehet itt élni. –felelt egy kicsit remegő hanggal

- Mindenhol jó, de legjobb otthon. Köszönöm a karkötőt még egyszer nézett a csuklójára.
Én: ugyan megérdemled, mint a többiek is az ajándékokat.

- Nagyon tetszik, Nikol azt mondta te választottad. Egyébként nagyon csinos vagy. –mondatomra teljesen elpirult.

- Köszönöm, te pedig aranyos.

- Haragudtam Louira, hogy kiszedett délután. El akartalak csalni, sétálni a vidámparkba, és beszélgetni. – vallottam be neki az igazat.

- Nagyon jól összebarátkoztam vele, irtó kedves fiú. Elsőre megtaláltam vele a közös hangot, olyan mintha már évek óta ismerném. –szavai egy kicsit fájtak

- Igen ő ilyen típus. Remélem, nekem is sikerül ilyen benyomást keltenem benned.

- Hát én nem vagyok semmi jónak az elrontója. –válaszolt mosolyogva.

A beszélgetésünket az a lökött Harry szakította félbe: „Gyertek, indulunk, ne turbékoljatok”

- Köszi, Harry, még a lehetőségét is elvetted a turbékolásnak. –mondtam mű szomorú fejjel

- Majd a London Eyeba turbékoltok. –vágta rá rögtön Hazza

- Köszi, drága barátom. –csuktam be Harry orra előtt az ajtót.. –majd folytattam: Tehát hol is jártunk?

- Hogy a többiek elindulnak nélkülünk. –válaszolta kikerülve a beszélgetést

- Majd utánuk megyünk. Vagy ha ennyire menekülsz tőlem, akkor menjünk. –rosszul esett, hogy nem akart velem egy légtérbe lenni

- Nem menekülök, szívesen beszélgetek veled. – mondta nyugtatóan, ami engem is megnyugtatott

- Mesélj egy kicsit magadról! –kérleltem, hisz semmit nem tudok róla

- Öhm Alexandrának hívnak, mint már tudod. Magyarországon élek a családommal, vagyis inkább anyukámmal. Marketinget tanulok, utolsó éves vagyok. A hobbym az énekelgetés, 8 éve lassan énekkaros vagyok. Szeretem a kutyákat. Könnyebb lenne, ha kérdeznél, hogy mire vagy kíváncsi, nem akarlak untatni a felesleges fecsegéssel. –ittam minden szavát.

- Nem untatsz, de akkor nézzük. Honnan ismered Nikolt, és mióta?

- Nikollal már 1 éves korunk óta ismerjük egymást, szomszédok vagyunk, édesanyja óvónő, és ő volt az óvónőm, olyanok vagyunk egymásnak, mint, a testvérek, s a bátyjával is ennyire jóban vagyok, ha ez nem lenne így, akkor nem lennék itt.

- Rajongó vagy? –ezt a kérdést nem tudtam nem felrakni…

- Szeretem, amit csináltok, olyan kedvcsináló, és nem mindennapi. Jó hallgatni! De nem vagyok fanatikus, persze nekem is álmaim közt volt, hogy egyszer eljutok egy One Direction koncertre, de én nem aludnék a stadion előtt egy éjszakát, csak, hogy első sorba legyek, nem tépném le egyikőtökről sem a ruhát.

- Megilletődtél mikor megláttál minket. –mondtam el észrevételem

- Nem tagadom, hogy meg igen, és úgy gondolom, hogy ez természetes. Érdekes így veletek lenni, mondanám, hogy még mindig nem hiszem el, de ami a szemem előtt van abban azért úgy szoktam hinni. –mondta mosolyt eresztve az arcára

- Ki a kedvenced a bandából?

- Nálatok ez egy ilyen alapkérdés? Már csak Louival ezt már mind átrágtuk.

- kíváncsi vagyok, mert minden rajongónak van valaki, aki szimpatikusabb, mint a másik bandatag. Tehát? De ha ennyire zavar, hogy így tettem fel a kérdést, felteszem máshogy, kivel mennél el randizni, vagy kivel lennél szívesen kettesben?

Láttam rajta, hogy gondolkodik. És teljesen elpirult.
- Mivel a kérdésed feltételezés nem válaszolok rá. Egyébként mindannyian szimpatikusak vagytok nekem. –bújt ki a válasz alól, de én nem engedtem

- Ha egyszer egy rajongó azt mondaná, hogy vigyem el vacsizni, megtenném, de az a baj, hogy ez általában csapatra vonatkozó kérés szokott lenni. –tettem felé egy célzást.

- Érdekes fiúk vagytok, ugye tudod? Mi lenne, ha a beszélgetést útközben folytatnánk?

- Csak ha elárulod ki a kedvenced. –tényleg tudni akartam, szimpatikus lány talán túlságosan is szimpatikus.

- Látom, ezt a kérdést kikerülni nem fogjuk, Kevin, Kevin a kedvencem.

- Cseles válasz, végül is, aki fejbe talál az első találkozás első 10 percében. –ezen jót nevettünk.
- Na, jól van, te vagy a kedvenc. –jelentette ki. Szívem egyből hevesebben vert

- Ezt most komolyan mondod, vagy csak, hogy mondj valamit? –Nem hittem neki, azt hittem csak unszolásra vágta ezt hozzám.

- Teljesen komolyan mondom Liam te vagy a favorit. Szimpatikus vagy, remek hanggal, kedves mosollyal. –vallomása közben ismét piros volt az arca

- Megölelhetlek? –kérdeztem, a számon olyan mosoly terült szét, a szívem csak hevesen zakatolt.  

- Persze. –válaszolta mosolyogva.

- Menjünk!”

Karomat kezdtem el bambulni, és a karkötőt, amit tőle kaptam. Mosolyogtam az emlékeimen. Már akkor is tetszett ez a lány. Kicsit megnyugodtam, és visszamentem a srácokhoz, akik, most Szandiéknál tanyáznak.  Nem akartam, és nem is tudtam belenyugodni, abba, hogy elvesztettem, harcolni fogok érte. Átgondoltam a tegnap estét. Igazából magam sem tudtam, hogy miért jöttem el tőle, hisz nem mondott semmi, amivel meg tudott volna bántani, hisz az újságok lapjain tényleg enyelgünk, ez tény. Akkora egy barom vagyok. Ha, nem csinálok fesztivált, most a kezeim közt tarthatnám. Csalódtam saját magamban. Daniellel sosem tettem ilyet, mint ezzel a törékeny lánnyal. Dan sosem állt volna, annyira mellettem, mint Szandi. Megérkeztem a házhoz benyitottam, a fiúk szóltak, hogy Alexandra van a vonalban, nem bírtam más kinyögni, csak hogy sajnálom, és közben sírtam. Igen én fiú létemre sírok.  Sírok, mert elvesztettem azt az embert, aki talán a legfontosabb lehetett volna az életembe. Éreztem hangján, hogy nincs jól. Azt, mondta, hogy megismert egy fiút a reptéren, és ma megy vele randizni, de tudom, hogy ez nem igaz. Majd nem sokkal később letette. A fiúk, mind engem néztek.
- Vele akarok lenni, nem hiszem el, hogy ekkora barom vagyok. Ölelni, csókolni akarom.
Ekkor egy ötlet támadt fel bennem: Elmegyek utána. –mondtam ki hangosan
- Hogy mi? –kérdezte Zayn
- Elmegyek utána, elmondom neki, hogy megbántam mindent, elviszem magammal valahova, ahol kettesben lehetünk.
- Igen? Holnap után indulunk a turnéra! –jelentette ki Loius.
Ezzel a mondattal a világot rombolta le bennem.
- Menjünk, pakoljunk össze, ne holnap kelljen interjú után foglalkozni vele. –tanácsolta Harry.
- Te is kezdj el pakolni szépségem! –mutatott Nikol felé.
- Én akkor is elmegyek érte! –jelentettem ki.
- Nem mész te sehova, csak rontanád a helyzetet, az lesz a legjobb, ha mind ketten megnyugszotok, és majd megbeszélitek. –mondta Nikol.
- Megbántottam, összetörtem.
- Igen és te is összetörtél, de Liam hagyjátok ezt most már egy kicsit. Lehet, tényleg jobb lenne, ha Danielle karjaiba kötnél ki.
- Mégis, hogy gondolod, hogy te fogsz engem kioktatni, mi a helyes és mi nemről? Nem ismersz, elegem van, hogy mindenki az én érzéseimmel foglalkozik. Az én életem, hagyjatok békén! A szívemnek nem tudok irányítani, az eszemet meg kontrollálom. Danielle gyönyörű nő, ahogy Szandi is. Szandié a szívem, Dané az eszem. –jelentettem ki.
- Akkor ez így tényleg veszett ügy Liam! Most pedig kellj fel, menj a fiúkkal pakolni. Szedd össze magad! Indulj! –parancsolt rám Nikol.
Úgy tettem, ahogy kért, de még mindig nem vetettem el az ötletet, csak hagyok egy kis időt, mihelyt lesz egy pár szabad napunk, az utam Magyarországig meg sem áll. 

29

Sziasztok! Ide is hoztam, ujjat, és a másikra is :) !

29.rész:
A repülő utat végig sírtam, a fejem szét akart szakadni. Kerestem egy pénzváltót, átváltottam az összes pénzem Ft-ba. Vettem magamnak egy szendvicset, hogy legyen nálam apró. Odamentem a telefonfülkéhez elővettem a noteszem, és keresztanyukámat tárcsáztam!
- Igen tessék? –szólt bele az személy, akire számítottam, fáradt hangon.
- Szia, keresztanyu, én vagyok az Alexandra.
- Áh, már hiányoztál, mi újság van Londonban?

- Biztos minden rendben van, de én Magyarországon vagyok a reptéren.
- Mit keresel itthon?
- Nem beszélhetnénk ezt meg máskor. Azt szeretném megkérdezni, hogy- hogy jutok el hozzád?

- Úgy hogy megvársz ott ahol vagy, és elmegyek érted. Hol vagy?
- Pesten, a reptéren, egy fél órája landoltam a géppel.
- Mért nem szólt anyád, hogy ide jössz?
- Kérlek, majd megbeszéljük! Tehát, jössz értem?
- 1 óra múlva ott vagyok.
- Király, várlak. –tettem le a telefont.
Az órára pillantottam hajnali 3-at mutatott. A fejem szét akart menni még mindig. Kerestem egy viszonylag csendes helyet, és leültem a székre. Bekapcsoltam az mp4 lejátszóm. Rihanna We found love-ja köszöntött.
magyar szövegből részlet:

„Mint amikor ordítasz, de mégse hallja senki

Szinte már szégyelled

Hogy valaki ennyire fontos neked

Hogy nélküle egy senki vagy

Senki nem tudja megérteni, hogy mennyire fáj

Reménytelennek érzel mindent, senki nem menthet meg

És ha mindennek vége, ha elmúlt

Szinte már azt kívánod, hogy jöjjön vissza minden rossz

Hogy érezd milyen az, amikor igazán jó

Sárga gyémántok ragyognak a fényben

Egymás mellett állunk végre

Árnyékaink, ahogy keresztezik egymást
Új élet kel végre már”

Így érzem most, nem tagadhatom

De mindezt el kell engednem

Szerelmet találtunk egy reménytelen helyen”

Könnyeim csorogtak le szememből. Nem érdekelt, hogy most hova érkeznek meg. Ültem ott a széken. Szemeim lecsuktam, éreztem az ürességet, amit Liam hagyott a szívembe. Arra eszméltem fel, hogy megérinti valaki a vállam. Felnéztem rá, egy barna szemű fiú volt.
- Szia! Ne haragudj! Leülhetek melléd?
Körbe néztem a reptéren tele volt üres székekkel, de neki pont mellém kell ülnie.
- Tőlem aztán. –rántottam meg a vállam.
- Hova repülsz? – kérdezte kedvesen.
- Nem látod, hogy ülök, nem repkedek! Várok valakit.
- Akkor már megjöttél értem! A nevem Norman! Megadod a számod? Nagyon szép lány vagy! –jelentette ki teljes nyugodtsággal
Kivettem a fülesemet a fülemből, ez most komoly, hogy nem fogja fel, hogy nincs kedvem.

- Kedves....- néztem, rá mert nem igazán hallottam a nevét.
-Norman, Normannak hívnak.

- Áhá, kedves Norman, mi lenne, ha megnéznéd, hogy ott vagyok-e? –mutattam neki egy irányba. 

Elnézett arra, majd vigyorogva felém fordult, és bejelentette, hogy nem, nem vagy ott.
- Tehát megadod a telefonszámod?
- Benne van a telefonkönyvben.  

- Mi a neved?
- Az is benne van a telefonkönyvbe!

- Mért sírtál? Mi a baj? Nem akarsz itt lenni, vagy mi?
- Óh ha tudnád, mennyire örülök, hogy végre itt lehetek, talán itt tudok felejteni.
Ekkor a bejárat felől meghallottam keresztanyám aggódó hangját, miközben felém futott.
- Tehát Alexandra vagy. Itt a számom csörgess meg kérlek, visszahívlak! Találkozhatnánk még. –nyomott egy cetlit a kezembe.
- Majd meglátom! Mennem kell! Szia! Jó utat akárhova is mész!
- Spanyolországba megyek, jövő héten jövök. Köszönöm! Szia!
Megfogtam a bőröndöm, és elindultam keresztanyu felé. Jó szórósan megölelt. Én nem bírtam elkezdtem zokogni a karjaiba.
- Mi a baj! –nézett rám aggódó szemekkel.
- Én, én nem akarok visszamenni Londonba, ne engedd, hogy visszavigyenek.
-  De hát életed álma az volt, hogy ott élj! Mi változott?
Ekkor már kint voltunk az autóba. Bedobtam hátra a bőröndöm. Behuppantam mellé.
- Mi a baj? Mond el!
- Összejöttem egy fiúval kint, de nem illetünk össze. Nem voltunk egy szinten a dolgokkal. Pedig nagyon szeretem, de voltak dolgok, amik megakadályoztak minket. Tegnap szakítottunk, rájöttem nekem nem való az, az élet. Én nem vagyok oda való.
- Ki volt ez a fiú? –mintha ráérezne a dolgokra.
- Egy énekes srác. Volt neki egy kisebb bandája, tudtam, és tudom, jól hogy az élete az éneklés.
- De ha egy átlagos fiúval összejössz, aki szeret zenélni, úgy mint te, akkor nem értem mi történhetett…
- Nem volt a srác cseppnyire sem átlagos…- szöktek könnyek a szemembe
- Drogozott, ivott? Vert? Mit csinált?
- Nem szó sem volt ilyenekről. Lehet nem is volt az a banda olyan kicsi…

- Most már nyögd ki! És mégis ki volt az a fiú veled a reptéren?
- Valami gyerek, unatkozott, jobbnak látta, ha engem piszkál, megadta a telefonszámát.

- Értem, tehát, anyudék nem tudják, hogy itt vagy? Miért nem figyelnek rád?
- Kecskemétre kellet menniük, otthon hagytak egyedül, a srác átjött hozzám, egész nap agyaltam azon, hogy haza jövök, csak Liam tartott ott. –bukott ki belőlem a neve.
- Tehát Liamnak hívják, milyen Liam?

- Liam Payne –nyöszörögtem ki.
- Óh, drágám, úgy látom, hogy beteg vagy! Elmegyünk holnap orvoshoz.
- Mi? Nincs semmi bajom, vele akarok lenni, de nem lehet, ennyi.
- Liammal nem lehetettek egy pár. Az lehetetlen.
- Kérdezd meg anyut! Nagyon jól meg van a One Directionnel.
- Holnap nem megyek dolgozni, veled maradok otthon.
Keresztanyu egy könyvesbolt üzletvezetője. Úgy, hogy pontosan tudja, hogy mi az a One Direction. Náluk a CD-jük eladási lista első helyére került, mikor kijött a Take me home. És azt is tudta, hogy én is nagyon szeretem őket. Az út további részébe nem beszéltünk. Mikor hazaértünk, kivonszoltam a bőröndöm a csomagtartóból. Még mindig megvolt a saját szobám, amit keresztanyu nekem tartott fenn, hisz rengeteget voltam nála nyáron. Gondosan elpakoltam a szekrénybe. Felhúztam az ágynemű huzatokat, elmentem lefürdeni, keresztanyu csinált nekem reggel 5-kor reggelit. Megreggeliztem, és bedőltem az ágyba. Kiabálásra ébredtem fel, az órára pillantottam, ami negyed 2-őt mutatott. Lecammogtam a nappaliba. Meglepetésemre anya, és apa állt előttem.
- Mit képzelsz magadról? Nem maradhatsz itt! –támadt le azonnal anya
- Miért? Mégis miért? Nem megyek vissza! –jelentettem ki feszülten.

- Egy fiú miatt nem jössz vissza? Feladod az álmod?
- Nem, nem az-az álom nem létezett, megkóstoltam elég is volt belőle, megégette a nyelvem, és tönkre tette a belső szerveimet.
- Szeret téged!
- Óh, igen? Hát ezt nem vettem észre. Egy éjszakás kaland lennék számára, abból meg nem kérek. Kérlek, hagyjatok itt.
- Nem, biztos, hogy nem. –mondta apa határozottan

- Este felhívott. Magát hibáztatja, megszakad a szíve, hogy ennyi miatt hagytad ott, bár bevallotta, hogy, miután összevesztetek Daniellehez ment, és Harry telefonhívása zavarta meg őket, de azt hiszem, olyan lelkiismeret furdalása van.
- Király anya! Persze, mondd el egyből, hogy lefeküdtek, élvezetes hallanom. –tört ki belőlem a sírás.

- Hagyjátok, menjetek vissza Londonba, őt hagyjátok itt. Nem akar menni, nem erőltethetitek. Ráfér a kikapcsolódás, amint azt látom, hogy jobban van, én magam viszem vissza hozzátok.
- Miért kell a cirkusz? Miatta mentünk, most nem fogom ott hagyni az új házat, az új életet. Végre együtt lehet a család, itt maradhat, de nem örökre, ezt te is jól tudod.
- Nálam el lenne, keresünk neki sulit.
- Nem-nem neki már van iskolája, tehát nyár végéig maradhat, de egy perccel sem tovább.
- Anya, de én nem akarom. Én nem fogok visszamenni!
- Óh, kisasszony, dehogy nem, majd meglátod. –mondta apám
- Terhes vagyok. –jelentette be anya.

- Hogy mi vagy?

- Terhes! Lesz egy kishúgod, vagy öcsid.
Anya a vállamra tette a kezét, és elindult velem a szobám felé. –mi most egy kicsit 4 szemközt beszélgetünk. - mondta keresztanyu felé fordulva.

Bementünk az ideiglenes szobámba, anya leült az ágyamra, én oda huppantam mellé.
- Kicsim, egy párkapcsolat nem arról szól, hogy minden happy. Vannak gondok, amiket meg kell oldani, Liamnak alapból feszült az élete, mindenki körülrajongja, lányok millió van oda érte. Emlékszek, te is oda voltál érte. Aztán személyesen is megismerted, és még jobban belehabarodtál. Nem akart téged bántani.
- Anya, anya állj! Te nem tudom, mi történt köztünk. Azért ment el, mert nem volt erőm mit mondani arra, hogy a volt barátnőjével csókolózgat. Kitépte a kezemből a kezét, és már ott sem volt. –kezdtem újra sírni- én nem akartam elveszíteni.

- Héjhéj kicsim, gyere ide. –zárt szorosan a karjaiba, erre most óriási szükségem volt.
- Anya, hadd maradjak itt, kérlek.
- Nyár végéig, addig nekünk is rengeteg dolgot kell intéznünk Magyarországon. Te őt nem akartad elveszíteni, mi pedig téged.
- Mért fáj ennyire? –kérdeztem még mindig sírva
- Ez egy életrend, ha nem jó fáj, de jóvá tudod tenni, csak adj neki még egy esélyt. Liam tényleg nagyon aranyos fiú, szeret, és aggódik érted, és persze a többiekről se feledkezzünk el. Tudom, hogy az asztalon hagytad a mobilod, itt van ez, hívd fel őket, hogy ne aggódjanak. Kimegyek keresztanyádhoz, majd gyere ki.

Anya kiment, én pedig szorongattam a készüléket a kezembe. Jól átgondoltam majd tárcsázni kezdtem Nikol számát, aki a 4.csörgésre fel is vette. 

28.rész

Sziasztok hoztam a következőt:)

28.rész:

Nikol:
Elindultunk a srácokkal haza, gondoltuk meglepjük Szandit, és Liamat. Biztos jól elvannak. Már bőven sötét volt. Hisz 9-et ütött az óra. Belépve semmi neszt nem halottunk. A lámpák sem égtek. A fiúk letelepedtek a kanapéra, én bementem a konyhába. Felkapcsoltam a villanyt, szemem az asztalra szegeződött. Egy telefon volt ott. Szandi telefonja. Odamentem, ekkor megpillantottam egy cetlit, felvettem, és olvasni kezdtem:

„Szia, Nikol!
Mikor ezt a levelet olvasod, én már nem leszek itt. Nincs itt keresnivalóm, hazamegyek. Keresztanyukám biztos befogad. Örülök, hogy megtaláltad számodra azt az embert, aki vigyáz rád, megóv mindentől, legyél vele nagyon boldog! Lehet, sose fogjuk egymást látni többé, de ki tudja, mit hoz a jövő. Ne aggódj értem, én jól vagyok. Liamot se hibáztassátok a dolgokért! Sose felejts el, ennyit kérek! Szeretlek drága Hugicám!
Ui.: A másik levelet, kérlek, add oda Liamnak!
Ránéztem az asztalra, tényleg volt ott egy másik levél, de nem akartam elhinni, hogy elment. Felszaladtam a szobánkba, benyitottam, a szekrény ajtaja nyitva volt, és nem hagyott ott sok ruhát. Villámként csapott a felismerés, hogy Szandi lelépett. Könnyeim hullni kezdtek, fájt, hogy a barátnőm így itt hagyott. Befeküdtem az ágyába, és beleordítottam a párnájába. Ott zokogtam az ágyán, egyszer 4aggodó szempárral találtam szembe magam, ebből Harry ugrott oda legelsőnek:
- Kicsim, mi a baj? Úristen te reszketsz! –szorított magához.
- Elment, itt hagyott. – nyöszörögtem. –és közbe fájdalmamtól sírtam.
- De hát mégis ki ment el? –kérdezte Zayn
- Alexandra itt hagyott, és ez mind a ti drágaságotok hibája!!! – üvöltöttem a képükbe, és Harryt ütöttem.
- Nyugi! Nyugodj meg. –mondogatta.  Nem bírtam tovább lábaim összerogytak, elsötétült minden. Arra keltem fel, hogy Harry óvatosan pofozgat, és vizes ruhával törölget.
- Jól vagy?
- Nem, nem vagyok jól. –kezdtem újra sírni.
- Menjünk le a konyhába. –mondta Louis Elindultunk a konyhába, ott megtalálták a levelet. Én még mindig csak zokogtam. Harry tárcsázta Liamot, aki sokadik csörgés után felvette:
- Mi van? –kérdezte idegesen, és közben hallottam, egy másik női hangot (gyere vissza Liam, hagyd már)
- Liam mond, hogy nem Dannel vagy kérlek!
- De vele vagyok! És zavarsz haver!
- Oké, Alexandra elment! Hagyott neked itt egy levelet!
- Hogy mííí?
- Jól hallottad, Nikol teljes kivan.
- Csalódtam benned Payne. –nyögtem ki nyersen. Közben zokogtam.
- 5percen belül ott vagyok!

Összevesztünk, király elegem van, nem tudom, mit hisz. Tudja, mivel jár, ha velem van, akkor most miért kellett ennyire felhánytorgatni az egészet. Ott hagytam, még csak meg sem tört, mikor kimentem azon az ajtón. Semmi sírás, semmi. Csak játszott velem, hírnevemre pályázott. Hát azt bizony nem kapja meg. Idegesen szálltam be az autóba, nem tudtam hová tartok. Mintha nem is én vezettem volna, de Danielle lakása előtt állítottam le a motort. Türelmetlenül kopogtam, és kiabáltam, hogy engedjen be. Kitárta előttem az ajtót, még mindig olyan csodásan nézett ki, mint délelőtt. Látta rajtam, hogy ideges vagyok, ilyenkor ő pontosan tudja, mit kell tennie. Megfogta a kezem, bevezetett a nappaliba, elkezdte masszírozni a hátam. Főzött egy nyugtató teát. Felvezetett a szobájába, megkérte, mondjam el mi történt, én elmondtam. Ajkaink egyre közelebb voltak egymáshoz. Kívántam, akartam, hogy vele lehessek. Első körökbe csak csókcsatáztunk. Majd elkezdtem vetkőztetni. Formás keblei elém kerültek. Nyakam szívogatta, míg én melleit masszíroztam, nagyokat nyögött. Ő is vetkőztetni kezdett, lehúzta pólómat. Hasam minden milliméterét apró csókokkal hintette be. Egyre kevesebb ruha volt rajtunk. Egyre többet akartunk egymástól. Már épp be akartam neki tenni férfiasságom, mikor megcsörrent a telefonom. Egyből azt hittem, hogy Szandi az ezért nem vettem fel, de csörgés nem akart alábbhagyni, leszálltam Danielleről, és kihalásztam zsebemből a telefonom Harry nevét tekintettem meg a kijelzőn. Elhúztam a szám. Idegesen vettem fel a telefont:
 - Mi van? –Dan közbe hívogatott vissza az ágyba
- Liam mond, hogy nem Dannel vagy kérlek! –kérlelt Harry, itt már kezdett szakadni a cérna.
- De vele vagyok! És zavarsz haver! –jelentettem ki…
- Oké, Alexandra elment! Hagyott neked itt egy levelet! –mondta nem kis dühvel a hangjában. Nem tudtam erre mást mondani, csak ennyit:
- Hogy mííí?
- Jól hallottad, Nikol teljes kivan. –fröcsögte Harry mérgesen a szavakat
- Csalódtam benned Payne. –nyögte ki nyersen Nikol, közben hallottam, hangján hogy zokog.
- 5percen belül ott vagyok! –jelentettem ki.
Dan ne haragudj, ma este nem játszunk, fontos ügy! –közben öltöztem, amilyen gyorsan csak tudtam. 5perc alatt felkapkodtam mindent. Kirohantam a házból. Hívtam Szandit telefonon, meglepetésemre Zayn vette fel!
- Mond!
- Mit keres nálad a telefonja?
- Itt hagyta a konyha asztalon, a levelekkel együtt.
Átmentem egy csomó piroson. 15perc alatt London egyik végéből, a másikba érkeztem, sose hajtottam még ilyen gyorsan, sose vezettem még ennyire felelőtlenül. Leparkoltam a ház elé, az ajtó nyitva volt. Beléptem, mindenki a konyhába volt. Nikol felállt a székről. Elém állt és így szólt: „Mind a te hibád, hogy lehetsz ennyire szemét? Aljas majom? Ez lenne a híres romantikus Liam Payne? Hát gratulálok hozzá! Egy szégyen vagy Liam egy szégyen! Gyűlöllek, Szandit a testvéremnek tekintem, és miattad hagyott itt engem.” –csattant egy pofon az arcomon, a következő pillanatban, pedig a lány ájultan a kezeim közt hevert. 
- Pofozni kezdtük a lányt, Harry kivitte a kanapéra. Niall vitt neki vizet. Így 3-an maradtunk a konyhába. A boríték a nevemmel tényleg ott volt.
- Mi történt? Mi a fene, ütött beléd? –kérdezte Zayn
- Talán nem is szeretem Szandit, csak egy fellángolás volt. –mondtam ki nyersen, de magam is tudtam, hogy hazudok. 

- Szakítottál vele?
- Csak itt hagytam, hozzám vágta, hogy az fáj neki, hogy egy másik lánnyal fogok holnap a címlapon szerepelni. Csak a hírnevemre vágyott.
Erre Nikol a hátamnak pattant, és kezdte ütni. Ahhoz képest, hogy az előbb ájultam feküdt.
- Takarodj ki ebből a házból! Most azonnal! Takarodj! –fröcsögte nekem a szavakat. –és közben Harry fogta le valószínűleg nekem akart jönni. 

- Nyugodj meg! –mondtam neki

- Hogy mondhatsz ilyet, hogy a hírnevedre vágyott? Nem kellett neki a hírneved, a törődésed annál inkább. Összejöttök és másnap a volt barátnődet látogatod, összevesztek, és nála találsz menedéket. Mit képzelsz magadról? Ki vagy te? Hm? Takarodj ki a házból!
- Nikol nyugodj meg! Szandi azt kérte, ne hibáztassuk Liamot. –nyomta a cetlit a kezembe Zayn.
- Igaz! Ott a leveled olvasd el. Aztán tűnj innen, de tényleg takarodj el! Látni se akarlak többé!
Odanyúltam a borítékhoz, kibontottam. Első ránézésből tudtam, hogy sírt, miközben a levelet írta, mert van olyan szó, amelyik könny áztatott. Elkezdtem olvasni:

Drága Liam!
Ne haragudj, kérlek rám! Nem akartalak megsérteni. Nem voltunk egymáshoz illők. Nem is tudom, hogyan gondolhattam, hogy egyszer mi normális párkapcsolatba tudunk élni. Ez azért kicsit vicces, nem?! Hónappal ezelőtt azt sem mertem elképzelni, hogy találkozok veletek, minden vágyam az volt, hogy egyszer egy koncertre eljussak, és koncert helyett inkább összebarátkoztam 5normális fiúval, már meg sem akartam ismerni, a másik arcotokat. Mindegyikőtöket megkedveltem, de valahogy irántad mégis többet éreztem, és érzek is. Szívemben, és gondolatomban folyton te jársz. Megpróbáltál szeretni, de én nem bíztam benned, ez csak az én hibám, én hibám, hogy tönkrement a kapcsolatunk. Szeretlek még mindig! Ez még jó ideig így is fog maradni, de megteszek mindent, hogy eltűnjön ez az érzés. Ne hibáztasd magad, hogy elmentem, ez az élet nem nekem való. Ugyan nem áltathatjuk magunkat, én csak egy magyar lány vagyok, aki a szüleivel alig van együtt, mert az apja az országokat járja, az anyja, meg kórházba ápolónő. Neked egy olyan lány kell, mint Danielle, menj vissza hozzá, élj vele együtt, tudom, hogy nem közömbös számodra. A beszélgetésünket, és engem is felejts el, ha a levelet elolvastad tépd szét! A fiúkat ölelem! Kívánok nektek óriási sikert az életben!”

Amikor a levelet végig olvastam, akkor esett le igazán, hogy ez nem egy egyszerű elmegyek, és ha kiszellőztettem a fejem visszatérek, örökre haza ment. Idegesen vágtam az asztalra, majd én is sírni kezdtem. Lelkiismeret furdalásom nagyobb volt, mint a fájdalmam. Szó szerint égetett ott belül valami, egy nagy lyuk tátongott a szívemen. Azon gondolkodik, hogy verhetne ki a fejéből. Megtörtem, megtört bennem az a fal, amit Daniellenél építettem Szandi eltaszítására. Ráborultam az asztalra, és sírva kérdeztem, hogy miért?
- Fel kell hívnunk a szüleit. –jelentette ki Nikol.
- Igen igaz. –vágta rá Harry.
- Nem akarom elveszíteni, én szeretem. –jöttek ki a szavak a számon.
- Ezzel már elkéstél! Undorító vagy Liam! –vágta hozzám Nikol. - és igaza volt
Kimentem Nikol laptopjához, gondoltam írok neki pár sort, amiben leírom, mennyire sajnálom, és adjon esélyt, hogy megmagyarázzam. Felmentem twittere, kerestem az követőim között, de nm találtam. Felmentem facebookra, ott sem találtam. Facebookon írt ki magyarul. Nikolt megkértem fordítsa le, azt írta, hogy törli magát az ismeretségi oldalról bizonyos okok miatt. Nikol felhívta a szüleit, nagyon kibuktak, azt mondták, hogy holnap elmennek a keresztszülőkhöz. Erősen reméltem, hogy majd ők rátudják, venni arra, hogy visszajöjjön.

- Szóval a hírnevedre vágyott? –kérdezte Zayn ismét felhozva ezt a kellemetlen témát.
- Nem gondoltam komolyan, én, én csak dühös voltam.

- Hát, tudod, azt mondják, hogy amit az emberek idegességből kimondanak, az valóban úgy van.
- Nem! Én tényleg szeretem. Nem tudom, miért mentem Daniellehez, de most éget ott belül valami. Üresnek érzem magam. Vissza akarom forgatni az időt. Utálom, hogy ekkora paraszt vagyok megint megbántottam. –támaszkodtam rá a térdemre, és a földet kezdtem el pásztázni. 

27.rész

Sziasztok! NE felejtsétek még mindig lehet trendelni, bár kicsit meglep, hogy még nem vagyunk a világtrendek között, és el szomorít :( Jó lenne ha ellátogatna hazánkba a One Direction! Bár elég kicsi ennek az esélye:(  
Trend:  #HungaryNeedsTMHTour Ne felejtsétek le a csillagot!  

27.rész:
- Na tehát, elmentem Daniellehez, kiszálltam az autóból, de Harry írt egy SMS-t, hogy kiborultál. Vissza akartam szállni az autóba, de akkor Danielle kiugrott a házból, elém szaladt, a nyakamba ugrott, és megcsókolt. – szavai késként érkeztek meg a szívembe. Ezt észrevette, és várt egy kicsit, hogy feldolgozzam. Láttam az arcán, hogy nehéz neki erről beszélnie, de folytatta: Valószínű készült rólunk pár fotó, holnap lesz pár újság, amik velünk fognak foglalkozni, és azzal, hogy mi ismét egy párt alkotunk, persze ezt a következő interjúkon tisztázni fogom. Amikor eljöttem, ismét megcsókolt, de megígérte, hogy békén hagy. – hajtotta le fejét. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Sosem voltam ilyen, sosem sírtam, vagy csak nagyon ritkán, amióta Londonba vagyok elég sűrűn sírok. Liam észrevette könnyem, és lecsókolta arcomról, derekamat átkarolta, arcomat fürkészte szemeivel. Fejemet oldalra hajtottam, nem tudtam mit mondhatnék. Nem szóltam semmit. Kezünk még mindig egybe volt fonódva. Elvenni semmiképp nem akartam. Nem érdekel, hogy megcsókolta, jobban fáj, hogy holnap mindenhol azt fogom látni, hogy a volt barátnőjével együtt vannak. Közelembe jött, és átkarolt, jó szorosan. –Nem akarlak elveszíteni. –suttogta fülemben. Hideg is kirázott mikor ajkai közül kiáramló levegő csiklandozta nyakam. –Nézz, rám kérlek! –kérlelte. Vágj pofon, dobj ki, de ne tedd meg, hogy nem nézel rám. Hallottam hangján, hogy megbánt mindent. Talán azt is, hogy elmondta. Fejem felé fordítottam. Barna íriszei azonnal fogságba ejtettek. Kérlek, mondd el, mit gondolsz most. - Fáj, fáj, hogy holnap akárhova megyek, belebotlok egy újságárusba, és a volt barátnőddel fogsz enyelegni rajta. –Enyelegni?- hisz te is tudod, hogy nem enyelegtem! –emelte fentebb a hangját, de én megtartottam a nyugodtságom. Nem vagyok egy idegbeteg ember, szüleim sem azok. Tudok reagálni dolgokra kiabálás nélkül is.
- Én tudom, és még 6-an rajtunk kívül. –jelentettem ki. Ami reakciót kaptam, azt pont most nem vártam. –Tudod mit, hagyjuk ezt! Nem bízol bennem, ennek semmi értelme nincs. –tépte ki ujjait az enyémből, felállt, és kiviharzott az ajtón. Gratulálok Szandi! Ezt elintézted…- motyogtam magamnak. Hallottam a lenti ajtó csapódását, ami jelezte, hogy Liam kilépett a házból. Elkezdtem sírni, bementem a fürdőmbe, lerogytam a hideg csempére, átkaroltam térdemet, és úgy zokogtam. Fél óra múlva, elegem volt ebből a szánalmas cselekedetből. Szakítottunk, ez az egész nem is létezett sosem. Ki tudja, most is kihez ment. Odamentem a kagylóhoz, megmosakodtam, felnéztem a tükörbe, ám nem az a lány nézett vissza, aki szokott. Sehol a mosolygós arc, csak bánat, és szomorúság, nagy krokodilkönnyekkel megspékelve. Kirántottam a fürdőszoba ajtót. Szekrényem aljáról elő halásztam a bőröndömet. Letettem ágyamra, kinyitottam szekrényem, és amit fontosnak találtam ruhát beledobáltam. Anyáék még az utunk előtt adtak nekem bankkártyát, mindig utaltak rá pénzt. Tudtam, hogy van, annyi pénzem, hogy tudjak egy repülőjegyet venni az összegből. Felhívtam a repülőteret. Szerencsére a repülőn volt még hely. 3óra múlva indul. Nem várhatok, még 3 órát. Nikol is hazaérhet. Lerángattam bőröndöm a lépcsőn. Bementem a konyhába leültem levettem egy darab papírt a noteszból, majd írni kezdtem:

„Szia, Nikol!
Mikor ezt a levelet olvasod, én már nem leszek itt. Nincs itt keresnivalóm, hazamegyek. Keresztanyukám biztos befogad. Örülök, hogy megtaláltad számodra azt az embert, aki vigyáz rád, megóv mindentől, legyél vele nagyon boldog! Lehet, sose fogjuk egymást látni többé, de ki tudja, mit hoz a jövő. Ne aggódj értem, én jól vagyok. Liamot se hibáztassátok a dolgokért! Sose felejts el, ennyit kérek! Szeretlek drága Hugicám!
Ui.: A másik levelet, kérlek, add oda Liamnak!

 Elővettem egy ujjabb lapot, kerestem hozzá egy borítékot. Körmölni kezdtem a levelet:

Drága Liam!
Ne haragudj, kérlek rám! Nem akartalak megsérteni. Nem voltunk egymáshoz illők. Nem is tudom, hogyan gondolhattam, hogy egyszer mi normális párkapcsolatba tudunk élni. Ez azért kicsit vicces, nem?! Hónappal ezelőtt azt sem mertem elképzelni, hogy találkozok veletek, minden vágyam az volt, hogy egyszer egy koncertre eljussak, és koncert helyett inkább összebarátkoztam 5normális fiúval, már meg sem akartam ismerni, a másik arcotokat. Mindegyikőtöket megkedveltem, de valahogy irántad mégis többet éreztem, és érzek is. Szívemben, és gondolatomban folyton te jársz. Megpróbáltál szeretni, de én nem bíztam benned, ez csak az én hibám, én hibám, hogy tönkrement a kapcsolatunk. Szeretlek még mindig! Ez még jó ideig így is fog maradni, de megteszek mindent, hogy eltűnjön ez az érzés. Ne hibáztasd magad, hogy elmentem, ez az élet nem nekem való. Ugyan nem áltathatjuk magunkat, én csak egy magyar lány vagyok, aki a szüleivel alig van együtt, mert az apja az országokat járja, az anyja, meg kórházba ápolónő. Neked egy olyan lány kell, mint Danielle, menj vissza hozzá, élj vele együtt, tudom, hogy nem közömbös számodra. A beszélgetésünket, és engem is felejts el, ha a levelet elolvastad tépd szét! A fiúkat ölelem! Kívánok nektek óriási sikert az életben!”

Összehajtottam gondosan beletettem a borítékra, majd ráfirkantottam „Liamnak”. Felvettem a telefonom, hívtam egy taxit. Sírtam fájt ez az egész, ami történt. A telefont letettem az asztalra a levelek mellé, és ott hagytam. A taxi perceken belül a házunk előtt ált. A sofőr kiszállt, betettem a csomagom a hátuljába, elmondtam, hogy a repülőtérre akarok menni. ¾ óra múlva, már a reptérnél parkolt le. Bementem, oda mentem a kasszához, ahol nem voltak sokan. Felvettem a jegyem. Még volt 2óra hossza az indulásig. Leültem egy székre elővettem a laptopom. Felmentem a közösségi oldalakra. Kiírtam, hogy sajnos meg kell szüntetnem a profilom különböző okok miatt. Majd töröltem magam facebookról is, és twitterről is. Egyetlen egy közösségi portálom maradt meg az IWIW. Ezt azért nem szüntettem meg, mert ide sose járok. Csináltam, egy új email címet is. A régire nem szándékoztam felmenni. Tudtam, hogy Nikol ott is írogatna. Lecsuktam a laptopot, elraktam, majd elkezdtem gondolkodni, hogy mit fogok kezdeni újra Magyarországon. Keresztanyu Székesfehérváron lakik. Tehát oda kell mennem. Kigördült könnycseppeket a hosszú pólóm ujjába töröltem.
- Megkérjük kedves utasainkat, hogy Londonból Magyarországra tartó járatunkra kezdjék meg a felszállást. Ezt még elismételte jó párszor. Átmentem a kapun, egy hosszú folyosó vezetett a géphez. Odaértem felszálltam rá, és leültem a helyre, sírás nem akart alábbhagyni, ezért kértem egy pohár vizet. A fejem is elkezdett fájni. Kértem fájdalom csillapítót.
- Megkérjük kedves utasainkat, hogy csatolják be magukat, a felszállást hamarosan megkezdjük. Rá egy 10percre már a levegőben voltunk. 

Sziasztok, holnap trendelünk/trendeljetek ti is 

twitteren:) : 

#HungaryNeedsTMHTour  16:00 Szombat!! 

EL ne feljtsétek! 

Jó hétvégét nektek! Puszi

Üdv: Beus :)

25-26.rész :)

Sziasztok! Ma különleges nap van. kivételesen teljesen jó napom volt, rövidített órákkal, így tudtam egy picikét előre "dolgozni". És ma dupla résszel támadok, de így lehet a hétvégémet szánom pihenésre, illetve tanulásra. Már 580 blogmegjelenítés történt, ennek nagyon örülök! Egyébként el ne felejtsetek szombaton trendelünk twitteren! Aki tud jöjjön! :)
Trendelés:  #HungaryNeedsTMHTour  16:00 Szombat!! EL ne feljtsétek! 
Most pedig jó olvasást: 

25.rész:

Reggel arra keltem, hogy két barna szem tanulmányozza arcom minden pontját. Lassan kinyitottam szemeim, Liam egy rövidke csókot lehelt ajkaimra. Odabújtam hozzá, eszembe jutott, hogy ma nem leszünk együtt, sőt a volt barátnőjéhez készül. Szorosan öleltem, féltem, hogy elveszítem.

- Meg fogsz fojtani kicsim!

Erre felnéztem ajkaira, és egy hosszú csókot váltottam vele. Majd bebújtam álla alá. Ő csak simogatta a karom. A szívem hevesen dobogott. Nem akartam fel kelni, nem akartam itt hagyni. Féltem a tudattól, hogy nem ölelhetem, nem csókolhatom többé, ezért ezt a kis időt tartalmasan akartam eltölteni vele. Beszélgettünk, csókolóztunk.

- Keljünk fel, a fiúk már biztos fenn vannak

- Miért mennyi az idő?
- Fél 11 van. –nyomott puszit a homlokomra.

Elmentem, lefürdeni, hisz Liam már megjárta a fürdőt. Felöltöztem, majd lementünk együtt, a fiúk tényleg a nappaliban voltak:
- Sziasztok, srácok! –köszöntem nekik

- Hello! Van reggelire rántotta egyél. –mondta Louis.

- Köszi, nem vagyok éhes, edd meg nyugodtan Niall! –mondtam elég meggyötört arccal.

- Ma, ha neked is jó, én viszlek haza, megyek Nikolhoz, és akkor Liam meg elmegy elintézni, amit elakar.

- Jó lesz, de akkor indulhatnánk most? –kérdeztem Harryt, mire ő csak heves bólogatásba kezdett.
- Maradj, még egy kicsit kérlek, édesem…- nézett rám Liam

- El kell intéznem valamit, ne haragudj! Most jutott eszembe. - nem bírtam már sokáig, ezért is akartam elmenni onnan. A tudat piszkálta az agyam, és nem akartam se megtörni, se vitázni. És amúgy tényleg el akarok menni sulit keresni.

 - Oké, majd felhívlak, de lehet, hogy bemegyek hozzád, szeretlek.

Odamentem az ajtóhoz, felszedtem magamra a cipőm, és magamhoz vettem, amit hoztam. Harry alig várta, hogy láthassa Nikolt, ezért gyorsan kész lett. Liammal egy csókkal váltunk el, megfogtam a mellkasát, és eltoltam magamtól. Még csak 1napja vagyunk együtt, és már azon aggódok, hogy nem lesz több. Harry kinyitotta előttem az ajtót, úgy tűnik ez amolyan One Direction szokás, meg kell hagyni jó szokás. Beült mellém, majd egyből faggatni kezdett.
- Mi van veletek? Olyan fura vagy!
- Harry, te mit csinálnál, ha Nikol visszamenne ahhoz az állathoz? 

- Nem értelek! –jelentette ki
- Liam ma találkozik Daniellevel! Félek, hogy elveszítem.
- Ez hülyeség, sose tudna megcsalni, vagy akárcsak megbántani egy lányt is.
- Kérlek Harry…nézz Danre, és rám…te kit választanál. –fakadtam ki.
- Ne őrlődj ezen, ne ez miatt menjen tönkre a kapcsolatotok. Elküldöm hozzád, ha hazajön.

- Nem szükséges.
Az út további részét csendben tettük meg, nekem egy két könnycsepp legurult, de mindig erőt vettem magamon, hogy ne jöjjön több.
 

Liam szemszöge:
Danielle nem akart leszállni rólam, eldöntöttem, hogy véget vetek ennek az egésznek. Első sorban elmondom Szandinak, hogy mi ez az egész. Tudom, hogy érdekli, ki hívogat, de nem kérdez rá. A fiúk egész nap engem piszkáltak, hogy mennyire csendes vagyok. Nem voltam épp nyugodt állapotban, nem tudtam, hogy szerelmem, hogy fogja megemészteni ezt az egészet. Leültünk filmet nézni. A horror film alatt, egész végig bújt hozzám. Utána megnéztük a Másnaposok 2-őt. A fiúk azt hitték, hogy majd jó kedvre derítenek, ha azon agyalnak, mit fognak a fejemre tetoválni, a legénybúcsúmon. Kincsem felállt mellőlem. És bejelentette, hogy elmegyünk aludni.

- Na, srácok, mi azt hiszem, elmegyünk aludni. –állt fel a kanapéról.

- Olyan korán van még! –mondta Harry

- Még meg kell beszélnünk valamit, ne haragudjatok! Jó éjt! –vágtam rá egyből, bár én sem tudtam még, hogy fogom vele közölni a hírt.

- Jó éjt! –jött egyhangúan a válasz!

Elment lefürdeni, majd én is követtem. Mikor visszaértem, láttam, hogy elaludt, de hirtelen megfordult. Nem aludt el, mert tudta, hogy mondani akarok. Próbáltam lerázni egy annyival, hogy látom, hogy fáradt, majd holnap megbeszéljük, de ő erősködött. Belekezdtem, de csak annyit mondtam:

- Telefonhívásokról szeretnék neked mondani valamit. –mondtam bátortalanul, hisz még mindig nem tudtam, hogy fogja fogadni.

 Kezdett kicsit feszült lenni, de nem mutatta ki, csak megfogta a kezem.

- Folytasd, nem fogom leszedni a fejed, szeretném, ha megbeszélnénk mindent. Ki hívogat? –tért a lényegre.

- Danielle…- Mondtam ki azt a nevet, akit ő legkevésbé akart hallani. Kétségbeesett, és csak ennyit bírt mondani:- Liam mit akarsz? Ne kertelj, kérlek!

- Veled lenni örökké, nekem ő már nem jelent semmit, nem tudja feldolgozni, azt hogy szakítottunk. Ha nem a rajongók, vagy a média, akkor ő. –ráztam meg a fejét- én, szeretlek, nem akarok miatta veszekedni veled. –mondtam el őszintén mindent.

- Most sem vitázunk. –csókolt meg. Ez a csók nagyon jól esett.

Sosem gondoltam, hogy lesz egy lány, aki ennyire megért. Innentől már kicsit bátrabban folytattam. Elregéltem, hogy felhívott, és megfenyegetett. Kikerekedett szemekkel kérdezte, hogy mit mondott. Feleltem kérdésére. Éreztem, hogy Danielle-t egyre jobban utálom. Elmondtam neki, hogy elmegyek Danihoz, leállítom. Láttam a szemébe, hogy nagyon rosszul esett ez neki, talán még egy kósza könnycsepp is a párnán landolt, de nem tudok mást tenni. Nem akart erről beszélni, megcsókolt hozzám bújt. Percek alatt elaludtam. Fél 1 körül keltem, hogy nincs mellettem, de akkor nyitott be épp. Bebújt mellém az ágyba, simogattam, megvártam, hogy elaludjon majd én is elaludtam.
Reggel: ¾ 9-kor keltem kicsim még javában aludt. Elmentem fürdeni. Majd visszabújtam mellé az ágyba, és tanulmányoztam gyönyörű arcát. Fáradtan nyitotta ki a szemeit, amelyek engem egyből elvarázsoltak, de csak mosolyogni tudtam, aranyos arca láttán. Szorosan hozzám bújt, kis híján megfojtott, ezt szóvá is tettem, mikor egy csókot lehelt ajkaimra. Nem volt jó kedve. Elment lezuhanyozni, én addig írtam Daniellenek egy SMS-t hogy Fél 1-re nála leszek. Erre az SMS-re eléggé provokatív válasz jött: „Talán nem tudja meg adni a kicsike, amire vágysz? Hm…jó délutánnak nézek elébe :P” –Hogy lehet valaki ennyire gonosz? Nem így ismertem meg, teljes kifordult magából, az elmúlt 3 hónapban. Kijött a fürdőből, csodálatos volt, mint mindig. Kézen fogva lementünk a fiúkhoz, Harry felajánlotta neki, hogy haza viszi, amit ő egyből elfogadott. Egyből indulni akart, megpróbáltam marasztalni, de nem ment. Azt mondta dolga van, de tudtam, hogy bántja, az, hogy Daniellehez megyek. Harry elvitte őt haza, én pedig a többi fiúval maradtam a nappaliba. Az agykerekeim kattogtak, hogy mit fogok neki mondani, irtó mérges vagyok rá. Gondolat menetemet Zayn zavarta meg:
- Halihó, fellegekben jársz Liam?
- Bocsi, csak gondolkoztam, mit mondtál?
- Hajnalban beszélgettem Szandival, eléggé rossz passzba volt.

- Mikor? Végig mellettem aludt. Egyszer ment ki.
- Olyan hajnali 1körül lehetett. Nem néztem az időt, itt feküdtünk a fiúkkal, ő meg lehozott egy takarót, és amikor ránk takarta, felébredtem. Megkérdeztem hova megy, mondta iszik egy pohár vizet. Kimentem vele, leültem kicsit beszélgetni. Mondta, hogy elmondat neki, hogy mész Daniellehez.

- Mit mondott még? –kérdeztem Zayntől

- Azt, hogy nem benned nem bízik, tudja, hogy Dan lefog támadni, és ezt valld be te is tudod. Kérlek, ne csinálj hülyeséget. Ez a lány azért szeret téged, aki vagy, nem azért, hogy hírnevet szerezhessen. Ne bántsd meg Liam.

- Nem áll szándékomba. Tudom, írtam neki reggel egy SMS-t. És ez jött rá. –mutattam Zayn-nek a mobilom. Ő erre csak megrázta a fejét.

Meg kell hagyni, jól esett, hogy a barátommal kibeszélt. Mért nem bízik bennem? Ennyire összetört? De nem akarok visszamenni Danhez. Ez badarság. Olyan nyugodtan hallgatott végig, nem gondoltam, hogy ez ennyire rosszul fogja érinteni. Mit beszélek? Nekem sem tetszene, ha a volt barátjával találkozna, legyen az bármilyen ügy.

- Tudod tegnap olyan nyugodtan fogadta. Más tuti kiakadt volna ezen, de ez irtó szarul esik, hogy nem bízik bennem.
- Liam 2 napja jártok! A bizalomnak ki kell alakulnia, az nem úgy megy, hogy kimondom, hogy járok valakivel, és egyből hopp már bízunk is egymásba. Adj neki időt, egyébként, nem benned nem bízik, hanem Dan-be. Ne menj tovább a csóknál! Tudom, hogy nem semleges neked Danielle.
- Miről beszélsz Zayn? Mi az, hogy nem semleges? Gyűlölöm, érted gyűlölöm!
- Oké haver, én csak egy tanácsot adtam, innentől a te lelkiismereted! De most mennem kell, megyünk Perrievel vásárolni, csáó. 

26.rész
Harry leállította az autót. Kiszálltam nem vártam meg, még kiszáll, és kinyitja, kedvem sem volt várakozni. Kinyitottam az ajtót, a nappaliba nem volt senki.
- Nikol megérkeztünk, Harry vár. –mondtam rendes beszéd stílusban

- Ennél élethűben nem is mondhattad volna, felmegyek a szobájába.

- Oké, én iszok egy pohár vizet. –mondtam neki.
Elindultunk két ellentétes irányba. Odamentem a csaphoz, töltöttem egy pohár vizet. Leültem az asztalra, ahol egy cetli fogadott: „Szia, kicsim, visszamentünk Magyarországra még pár cuccért, és hivatalos ügyet intézni! 1 hétig tiétek a ház! Szeretünk! Sok Puszi: anya, apa! „

Király, hogy ők is elmentek. Akkor Nikol meg én vagyunk itthon. –gondoltam magamban, semmi kedvem nem volt semmihez. Megbántam, hogy kijöttem Londonba, az átlagos életem, kicsit sem maradt átlagos. Magyarországon, mikor szomorú voltam, mindig zongorához ültem. Most is szemeztem vele, de nem akartam zavarni a fenti szobában szerelmeskedő párocskát. Hiába próbáltam magam türtőztetni, lábaim elindultak a zongora felé. Leültem, kezeim elindultak a billentyűk felé. Elkezdtem játszani egyik kedvenc magyar dalom, Rúzsa Magdi- Rövid utazás című dalát, majd énekeltem is hozzá. Könnyeim folytak végig az arcomon, a billentyűket áztatták. Hiányzott a régi otthonom. Ott mindig biztonságban éreztem magam, itt nincs senki a fiúkon, és Nikolon kívül. Amikor a dalnak vége lett, két kart éreztem mellkasomon. Felnéztem a karok tulajdonosára, aki nem más volt, mint Nikol.

Harry pedig ott állt a nappali ajtóba. Szorosan megöleltem barátnőmet.

- Nem lesz baj! Nem fog visszamenni hozzá. –simogatta a hátam.
- Mi lesz, ha mégis? Életem szerelme távozik az ajtómon, amin még csak 2 napja lépett be.  

- Nem fog elhagyni érte, tudom! Szeret téged!

- Miről beszéltek? –kérdezi Harry, értetlen fejjel, mert mi magyarul beszéltünk.

- Ne haragudjatok, hogy megzavartalak titeket, késztetést éreztem, leülni a zongorához.

- Gyönyörű hangod van.

- Köszönöm.
Nikol elment a konyhába. Ott hagyott Harryvel leültünk a kanapéra. Egy bögre teával tért vissza, összekuporodva ültem ott mellettük. Elmondtam, hogy hiányoznak a többiek. Majd ráhajtottam Nikol vállára a fejem, ő Harry vállára tette. Pilláim egyre lentebb csukódtak. Elaludtam.

 Beszálltam a kocsiba, és elindultam a már jól ismert utamon Danhez. Szálltam ki az autóból, és rezegni kezdett a telefonom, elővettem, megnyitottam. Az sms feladója Harry volt. Ez állt benne:”Összetört…ne,bántsd meg, ha végeztél gyere ide, szüksége van rád.”  Elolvastam közbe megszakadt a szívem. Azon gondolkoztam, hogy visszaszállok az autóba, és ráhagyom a menedzsmentünkre, ők majd elvégzik ezt a feladatot, de megláttam őt. Elkezdett felém szaladni. Én csak értetlen fejet vágtam. A következő percbe már a nyakamon csüngött, és megcsókolt. Mohón falta ajkaim, nem akartam viszonozni, de nem engedett ki karjai közül, csak mikor már levegőhiányért kapkodott. Majd megfogott, és kézen fogva behúzott a házába, ott ismét rám akart mászni, de eltoltam.

- Elég volt, nem enyelegni jöttem ide!
- Na, kérlek! Csak utoljára.
- Nem, nekem párkapcsolata van, szeretem Szandit! Kérlek, hagyj minket békén!
- Már mind egy, tudni fog a csókról, tudod nagyon jól, a házam környéke tele van lesifotóssal.
- Szánalmas vagy! Hagyj, minket nem mondom többször!
- Egy utolsó éjszakához jogom van!
- Miről beszélsz? Nem! Nincs! Hagyjuk ezt! Térjünk a lényegre, tudod, nagyon jól elég befolyásom van, ha tönkre akarsz tenni, te fogod a rövidebbet húzni.
- Nem akarlak tönkretenni, de te nem tudod, mennyire fáj mással látni. –kezdett el sírni

- Ne játszd meg magad, és ha tényleg szeretsz, békén hagysz. –indultam el az ajtó felé. Danielle odafutott maga felé fordított, és megcsókolt ismét.

- Ne haragudj, muszáj volt utoljára megtennem! Legyetek boldogok, ég veled Liam!
- Szia Danielle minden jót! –léptem ki örökre abból a házból, ami nem egyszer a menedékemet jelentette. Beültem az autóba, és elindultam jelenlegi barátnőmhöz. Mikor odaértettem kopogtattam, meglepetésemre Harry nyitott ajtót.
- Miért te nyitsz ajtót?
- A lányok bealudtak. A csajodnak iszonyú gyönyörű hangja van. –jelentette ki.
Bentebb léptem az ajtón, a két lány tényleg aludt, egymás vállán. Hm, ez biztos nem valami kényelmes alvó pozíció. Megráztam Nikolt, aki egyből felkelt:
- Liam szia!
- Bocsi, hogy felkeltettelek, de nem tűnt olyan kényelmesnek ez a helyzet.

Nikol óvatosan felállt vigyázva, hogy ne keltse fel Szandit. Végig fektettem a kanapén, és leterítettem egy pléddel. Tudtam, hogy biztos álmos, hisz éjjel elég nehezen aludt el.
- Mi volt Daniellenél? –kérdezte Harry
- Menjünk ki a konyhába, ne itt beszéljük meg.
Adtam a hajába egy puszit, ő ezen elmosolyodott, de nem kelt fel, gondolom álmodott. Mélyen szunyókált. Kimentünk a többiekkel a konyhába:
- Nem mondom, hogy minden simán ment. Elém jött, mikor meglátott a nyakamba ugrott, és megcsókolt. Nem bírtam eltolni magamtól.

- Mekkora egy ribanc?’ –horkant fel Harry
- Azt hiszem boldog párként fogunk szerepelni az újságban. Biztos vagyok, hogy a háza környéke nyüzsgött a fotósoktól.
- Áh, beszélsz erről Szandinak? –kérdezte Harry
- Igen, jó, hogy beszélni fog!! Ugye? –akadt ki Nikol

- Kénytelen vagyok, nem akarom, hogy az újságból tudjon meg olyat, ami nem is igaz!
- Egyébként azt mondta leszáll rólam. Meg sírt, hogy ő még mindig szeret, fáj neki más karjaiba látni. Egy percre megesett rajta a szívem, és az utolsó csókot viszonoztam. Utána eljöttem.
- Helyes! –mondta Harry.
- Mi volt Szandival? Miért írtad azt az SMS-t? Hisz, nyugodtan alszik. –mutattam a nappali irányába.
- Félt, hogy elveszít, meg hiányzik neki egy picit a régi élete. Sikerült megnyugodnia, és elaludtunk. Harry meg addig gépezett.

- Na akkor én most kimegyek hozzá, felkeltem és, felcsalom a szobába, és beszélgetek vele kicsit, megkérhetnélek titeket, hogy…nem tudtam befejezni a mondatom, mert Harry egyből mondta, hogy átmennek az One Direction házba.
Nikol felment a táskájáért, én pedig leültem a kanapé elé, és elkezdtem szerelmem arcát simogatni. Harry ezt a falnak támaszkodva nézte végig. És nem hagyta szó nélkül: Édesek vagytok együtt, fiú létemre mondom, de ennek a lánynak törődés kell, új neki a helyzet, segíts neki. Felé fordultam, és mosolyra húzódott a szám: Veletek minden rendben? Hogy van Nikol? –mondta csendesen.
- Jól van, velünk minden a legnagyobb rendbe van, azt mondta mellettem biztonságba érzi magát.
Bólintottam, és folytattam szerelmem felkeltését, aki nagyon mélyen aludt.
- Kicsim ébresztő. –simogattam arcát. Nikolék kimentek az ajtón. Szemeit lassan kinyitotta. Ismét egy nagy mosoly terült szét arcomon. Gyönyörű zöld szemeit rám meresztette, majd szorosan átkarolta a nyakam.
- Liam te itt? –lepődtem meg, de jól esett, hogy eljött.
- Mondtam, hogy eljövök.
Több se kellett egyből ajkaira tapadtam. Szorosan magamhoz öleltem. Ő is tartott, majd levegőhiány miatt szétváltunk.
- Ennyire hiányoztam?
- Igen. –pirultam el a válaszomon. Többiek hova lettek?
- Megkértem őket, hogy menjenek el. Beszélgetni szeretnék veled valamiről.
- Miről? –kérdeztem remegő hangon.
- Menjünk fel a szobádba. –jelentette ki
Kérdő arccal pillantottam rá, mit akar? Nem mindegy már az sem, hogy hol beszélgetünk? Megfogtam kezeit, és elkezdtem húzni a szobám felé. Benyitottam, majd leültem az ágyamra.
- Miért kellett feljönnünk ide?
- Ezért. –jött közelebb, megfogta kezem, és felállított. Majd adott a számra egy puszit, aztán a nyakamat kezdte el csókolgatni. A lábam megremegett, a pillangók a hasamba ismét megjelentek, még szerencse, hogy szorosan tartott. Ujjai a pólóm alá kezdtek vándorolni. Villámként ért a felismerés.
- Liam kérlek! Erre még nem vagyok kész!
- Ne haragudj, tudom. Csal elragadott a hév. Nem akartam semmi rosszat. Igazából a mai, Danielles látogatásomról akartam veled beszélni, meg kicsit szerettem volna veled kettesben lenni, de ez a kettesben lévős dolognál nem gondoltam semmi olyat. –mondta pirult arccal- Ne haragudj! Észveszejtően gyönyörű vagy!
- Köszönöm szerelmem, és nem haragszom! –adtam szájára egy aprócska puszit. –ha nem akarod, nem kell elmondanod.
Hátra dőlt az ágyamon. Én csak néztem ragyogó barna szemeit. Keze a derekamra vándorolt, ezzel elérve, hogy mellé feküdjek. Nagy tenyerébe vette az én aprócska kezem. Majd szájához emelte, és megcsókolta. Sosem csinált velem még egy fiú se ilyet, fülig elvörösödtem.
- Szeretlek kicsim! És szeretném, hogy amit most mondok, ne legyen akadály a kapcsolatunkba. És szeretném, ha megbocsájtanál.
Ráemeltem szemeimet. Szívem hevesen vert, a ténytől, hogy valamiért meg kell bocsájtanom.

24.rész

Sziasztok! Itt a következő! A héten maximum szombaton este lesz! Meg írtam 26.részig. 

24. rész

Liam olyan furán viselkedett. Egész a One Direction házig nem szólt egy szót sem, a kezemet pedig szorosan fogta. Rám sem nézet. Mikor leparkolt a háznál annyit mondott, hogy hát megérkeztünk. Kiszállt, kinyitotta az ajtót, megfogta a sütis tálcát, én megfogtam a másikat, és a táskám. Kinyitotta a fiú az ajtót előttem, már halottam, ahogy Niall ordibálja, hogy megjöttünk. Nem sokkal később, mindenki előttem állt. Átadtam a sütit Liamnak, aki kivitte a konyhába, én addig megölelgettem a fiúkat, akik gratuláltak, hogy sikerült összejönnünk. Louis már azon agyalt, hogy így lehet tripla randit tartani. A barátom is előkerült a konyhából, szorosan magához ölelt hátulról, és a vállamba mélyesztette állát. Odafordultam, és egy puszit nyomtam az arcára, de láttam, hogy valami nincs rendben vele. Utána tovább léptem ezen, gondolom csak fáradt. Leültünk a kanapéra, Liam az ölébe húzott. Ebbe kicsit belepirultam. Majd a fiúk elkezdték mesélni a ma történteket. Jót mosolyogtam a lányos sztorin… szegény csaj. Liam egész végig fogta a kezem, imádtam a helyzetet, én is bújtam hozzá. Ekkor megint megszólalt a telefonja. Ugyan az történt, ami nálunk is. Kinyomta. Nem kérdezgetem ki az. Átkaroltam a vállát, és neki döntöttem a fejem a nyakának, ő csak simogatta a hátam.   

- Na, jó én kimegyek a sütiért a konyhába, ti addig keressetek filmet. –szólt Niall.
Harry kipakolt a nappali közepére vagy 30filmet. Odaültünk köré, és elkezdtünk válogatni. Harry szakította meg a válogatást.

- Liam csendbe vagy túl csendbe, talán az asszony hordja a cipőt?
- Fáradt vagyok.

- El szeretnél menni, aludni? –kérdeztem Liamot.

- Maradunk filmezni. –jelentette ki, majd egy rövid csókot nyomott az ajkaimra, ahogy ajka hozzá ért az enyémhez, a hideg is kirázott. Félelmetes mit ki nem hoz belőlem, szimpla jelenléte. Ölelésünket ismét a telefonja csörgése verte fel.
- Szerintem vedd fel, úgy tűnik fontos. –néztem Liamra

- Azt kétlem. –mondta lenéző hangnemmel. Majd kikapcsolta a telefonját.

- Ki hívott Liam? –kérdezte Niall.

- Csak az egyik haverom. Biztos a CD-t akarja visszakérni, amit múltkor adott. –kaparta meg a tarkóját.  

Kiválasztottunk egy horror filmet, és egy vígjátékot. Horrorfilm: Halálos kitérő; Vígjáték: Másnaposok2. Louis intézte a pattogatott kukoricát, úgy döntöttem ki derítem, mi történik itt. Mert tuti biztos, hogy Liam hazudott. Vagyis ezt hiszem, mert ezt érzem. Olyan fura mióta kapta a telefonhívást nálunk, azóta tök fura. Alig beszélünk, jó mindig ölelget, meg minden, de nem mond semmit. Most is megkértem, hogy menjen, segítsen Louinak, ő meg csak megrázta a fejét, hogy mit mondtam elbambult. Ránéztem, adtam neki egy puszit, és kijöttem Loui után a konyhába.

- Hello! Jöttem segíteni!

- Azt megköszönöm, de még nem pattogott ki a kukorica.  

- Figyelj Louis, mi baja van Liamnak? –kérdeztem sejtelmesen

- Mi baja lenne? Miből gondolod, hogy gond van?

- Olyan fura, mióta nálunk megszólalt a telefonja. Nem is beszélünk. –hajtottam le a fejem.

- Figyelj Szandi, nincs semmi gáz, tényleg fáradt, azért este elég későn jött meg. –kacsintott egyet, erre én hasba vágtam.

- Köszi Louis. –erre kipattogott az utolsó zacskó kukorica is. Kicuccoltunk a fiúkhoz. Niallnak vittem sütit is, szinte tudtam, hogy úgy is éhes lesz. Amiért egy „angyal vagy” jelzővel illetett, és kaptam egy puszit. Odakuporodtam Liam mellé, vállára hajtottam fejem. A fiúk végig hülyültek a filmen, Niallt csesztették, aki az egyik kispárna sarkát szorongatta. Én nem nagyon koncentráltam a filmre, zavart, hogy Louis is hazudott, vagy tényleg csak én reagálom túl. Mikor vége lett a horrornak betették a másnaposokat. A fiúk közt enyhe csipkelődés jött létre, mindenki mindenkit, legtöbbet Liam kapta, aki nem reagált még erre sem. Csipkelődés tárgya, hogy majd ők is ilyen bulit fognak csinálni, és hogy kinek mi lesz az arcára tetoválva. Én azért jót kuncogtam rajtuk. Láttam, hogy Liam most már tényleg fáradt, szemei majd leragadtak, fejét a vállamon pihentette.

- Na, srácok, mi azt hiszem, elmegyünk aludni. –álltam fel a kanapéról.

- Olyan korán van még! –nyafogott Harry

- Még meg kell beszélnünk valamit, ne haragudjatok! Jó éjt! –mondta Liam

- Jó éjt! –jött egyhangúan a válasz!

Elindultunk fel a szobába. Elmentem fürdeni, utána Liam is elment. Eléggé fáradt voltam, a fiúk a sok baromságaikkal teljes lefárasztottak. Mikor Liam kilépett a fürdőből, és mellém feküdt, már kezdett lecsukódni a szemhéjam, de eszembe jutott, hogy beszélni akar velem, ezért erőt vettem magamon, és kinyitottam a szemeim, és felé fordultam.

- Azt hittem már alszol, bocsi, hogy felkeltettelek.

- Nem kelltettél fel, csak kezdtem szundizni, de aztán eszembe jutott, hogy mondani szeretnél nekem valamit. Vagyis, hogy meg kell beszélnünk valamit.

- Látom, hogy fáradt vagy, majd holnap megbeszéljük.

- Figyelek rád, mond nyugodtan. –adtam egy puszit ajkaira.

- Telefonhívásokról szeretnék neked mondani valamit. – szemébe most a bátortalanság jeleit láttam. Kezdtem kicsit feszült lenni, de nem mutattam ki, csak megfogtam a kezét. Tudja, akármit mond, én szeretem.

- Folytasd, nem fogom leszedni a fejed, szeretném, ha megbeszélnénk mindent. Ki hívogat? –tértem a lényegre.

- Danielle…- mikor ki mondta ezt a nevet, a szívem elszorult. Lehajtottam a fejem.

- Liam mit akarsz? Ne kertelj, kérlek!

- Veled lenni örökké, nekem ő már nem jelent semmit, nem tudja feldolgozni, azt hogy szakítottunk. Ha nem a rajongók, vagy a média, akkor ő. –rázta meg a fejét- én, szeretlek, nem akarok miatta veszekedni veled.

- Most sem vitázunk. –csókoltam meg.

Majd a csók után folytatta…

- Tegnap este is felhívott, megfenyegetett. –na erre kikerekedtek a szemeim.

- Mit csinált? Mégis mivel, mit akar?

- Azt mondta, ha nem szakítok veled, akkor kiad minket, van rólunk képe, nem tudom, honnan tudta meg, hogy hol leszünk. Nem akarok szakítani, nem érdekel mit mond!

- Gondolom a fiúk tudtak erről…Mit csinálunk?

Magamon is meglepődtem, mennyire nyugodtan fogadtam a hírt, és milyen nyugodtan tudok ezzel a dologgal tovább beszélgetni. Bár nagyon fájt, hogy Danielle így viselkedik.

- Te drágám semmit, ezt majd mi elintézzük. Azzal. Hogy ki ad a médiának, a bandával is kicsesz.

- A bandát nem teheted kockára értem! Liam ez az életetek, és tuti kiakadnának a rajongók, mert gondolom, nem úgy állítaná be ezt az egészet, hogy csak egy új barátnő vagyok…ki tudja, mit mondana.

- Nyugodj meg, jó? Ígérem minden rendben lesz, mindent megteszek, hogy ne sérüljön senki. Ismerem eléggé tudom, hol tudom irányítani, és nem akarja ő ezt az egészet, de egyébként, holnap elmegyek hozzá. –ezt úgy jelentette be, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a volt barátnőjét fogja meglátogatni, aki arra biztatja, hogy szakítsunk.

- Ezzel Liam most nem nyugtattál meg. –hajtottam le a fejem, és letöröltem egy gyors könnycseppet, ami kigurult.

- Nem fog történni semmi, nyugodj meg! Le kell állítanom, és ezt nem tudom telefonon keresztül megtenni.

A fejemet a párnába temettem, és közbe hallgattam, hogy ecseteli, hogy, nem lesz semmi gáz. Ezt maga sem hiszi el? Muszáj benne bíznom, ha most kabarét csinálok, akkor nekem nekünk szerintem vége. Nem akartam tovább hallgatni ezt az egészet, ezért megcsókoltam. A csók közben minden gond elszállt, csak ő és csak én voltam. Levegőhiány miatt szétváltunk, adtam még egy apró puszit az ajkaira, odabújtam szorosan hozzá, ezzel lezártnak tekintettem a témát. Lehunytam a szemem, próbáltam aludni, de a gondolat, hogy holnap elmegy Danhoz egyáltalán nem nyugtatott, és persze az álmot sem hozta. Liam karolt engem, éreztem, hogy egyre lassabban lélegzik, tehát elaludt. Vártam még egy picit, mikor már biztos voltam benne, hogy elaludt, kimásztam mellőle, és elindult a nappalihoz. Nem várt látvány fogadott: 4fiú aludt a kanapén. Nagyon édesek voltak, csináltam róluk egy fotót, majd felmentem Tommo szobájába, és lehoztam nekik egy takarót. Erre Zayn felkelt.
- Mi az, mi a baj?

- Semmi, csak betakartalak titeket, aludj tovább nyugodtan.

- Hova mész?

- Iszom egy pohár vizet, nem tudok aludni. –mondtam lehajtott fejjel.

- Várj, megyek veled.

Zayn kikószálódott a fiúk mellé, és elindult utánam a konyhába. Töltöttem vizet mind kettőnknek. Letettem az asztalra. Becsukta maga után az ajtót, és leült mellém. Ültem, és bámultam a vizes poharat. Liam szavai csengtek a fülembe:”holnap elmegyek hozzá, nem fog történni semmi…” Nem voltam jól, nagyon nem. Biztos vagyok benne, hogy letámadja Liamot. Nem Liamba nem bíztam, hanem Danielle-ben. Női logika, hogy mindig mindenből a legrosszabbat látjuk meg. Zayn észrevette, hogy nem vagyok valami jó passzba

- Veszekedtetek?

Felé fordultam, és értetlen fejet vágtam, majd egy hm-mel kértem, ismételje meg a kérdést.

- Veszekedtetek? Bár elég halkan csináltátok.

- Nem veszekedtünk, nem is vitáztunk. Beszélgettünk…

- Miről? Eléggé rossz passzban vagy.

- Köszi, ez igazán kedves tőled, elmondta, hogy Danielle Peazer nem száll le róla. Holnap elmegy hozzá.

- Miért megy hozzá? Mért nem hagyja rá?

- Zayn, te régebb óta ismered már, ezt én kérdezhetném tőled!

- Igaz bocsi, tuti nem fog semmit sem csinálni, látom rajta, hogy nézz rád, nagyon szeret téged!

- Nem benne nem bízok. Kitudja Dan mire képes… én, sosem tennék veletek ilyet.

- Tudom, ha Dan letámadja, ő le fogja állítani, ebben biztos vagyok.

- Aranyos vagy. Én is ezt remélem.

- Elmenjek vele? Előttem, úgy sem meri megtenni, nem vagyunk puszi pajtásak Daniellevel.

- Nem, mert nem akarom, hogy azon vesszünk össze, hogy „nem bíztál bennem”

- Szerintem menjünk aludni, Liam már biztos észrevette, hogy nem vagy mellette, én pedig nagyon fáradt vagyok. Gyere.

Megittam a pohár tartalmát, most kicsit jobban éreztem magam, Zaynnel jó volt erről beszélgetni. Visszamentem a szobába befeküdtem az ágyra. Meglepetésemre Liam kinyitotta azokat a gyönyörű szemeit. 

- Nem alszol? –kérdeztem tőle.

- Észrevettem, hogy nem vagy mellettem, merre kóboroltál? Nem bírsz aludni? –tekintete fáradt volt.

- Lement a konyhába ittam egy kis vizet. A fiúk a kanapén alszanak, kivéve Zaynt. Nem igazán bírok aludni.

- Gyere ide szerelmem. –tárta szét a karjait.

Oda bújtam hozzá, átkarolt, megcsókolt, fentebb húzta a pólóm, és elkezdte simogatni a hasam. Érintésétől, a hideg is kirázott, és a vér megfagyott bennem. Megpuszilta a nyakam. Mondta, hogy nagyon szeret, és hogy bízzak meg benne. Aprót bólintottam, és lehunytam a szemem. Sikerült elaludnom. Liam érintése megnyugtatott.