29

Sziasztok! Ide is hoztam, ujjat, és a másikra is :) !

29.rész:
A repülő utat végig sírtam, a fejem szét akart szakadni. Kerestem egy pénzváltót, átváltottam az összes pénzem Ft-ba. Vettem magamnak egy szendvicset, hogy legyen nálam apró. Odamentem a telefonfülkéhez elővettem a noteszem, és keresztanyukámat tárcsáztam!
- Igen tessék? –szólt bele az személy, akire számítottam, fáradt hangon.
- Szia, keresztanyu, én vagyok az Alexandra.
- Áh, már hiányoztál, mi újság van Londonban?

- Biztos minden rendben van, de én Magyarországon vagyok a reptéren.
- Mit keresel itthon?
- Nem beszélhetnénk ezt meg máskor. Azt szeretném megkérdezni, hogy- hogy jutok el hozzád?

- Úgy hogy megvársz ott ahol vagy, és elmegyek érted. Hol vagy?
- Pesten, a reptéren, egy fél órája landoltam a géppel.
- Mért nem szólt anyád, hogy ide jössz?
- Kérlek, majd megbeszéljük! Tehát, jössz értem?
- 1 óra múlva ott vagyok.
- Király, várlak. –tettem le a telefont.
Az órára pillantottam hajnali 3-at mutatott. A fejem szét akart menni még mindig. Kerestem egy viszonylag csendes helyet, és leültem a székre. Bekapcsoltam az mp4 lejátszóm. Rihanna We found love-ja köszöntött.
magyar szövegből részlet:

„Mint amikor ordítasz, de mégse hallja senki

Szinte már szégyelled

Hogy valaki ennyire fontos neked

Hogy nélküle egy senki vagy

Senki nem tudja megérteni, hogy mennyire fáj

Reménytelennek érzel mindent, senki nem menthet meg

És ha mindennek vége, ha elmúlt

Szinte már azt kívánod, hogy jöjjön vissza minden rossz

Hogy érezd milyen az, amikor igazán jó

Sárga gyémántok ragyognak a fényben

Egymás mellett állunk végre

Árnyékaink, ahogy keresztezik egymást
Új élet kel végre már”

Így érzem most, nem tagadhatom

De mindezt el kell engednem

Szerelmet találtunk egy reménytelen helyen”

Könnyeim csorogtak le szememből. Nem érdekelt, hogy most hova érkeznek meg. Ültem ott a széken. Szemeim lecsuktam, éreztem az ürességet, amit Liam hagyott a szívembe. Arra eszméltem fel, hogy megérinti valaki a vállam. Felnéztem rá, egy barna szemű fiú volt.
- Szia! Ne haragudj! Leülhetek melléd?
Körbe néztem a reptéren tele volt üres székekkel, de neki pont mellém kell ülnie.
- Tőlem aztán. –rántottam meg a vállam.
- Hova repülsz? – kérdezte kedvesen.
- Nem látod, hogy ülök, nem repkedek! Várok valakit.
- Akkor már megjöttél értem! A nevem Norman! Megadod a számod? Nagyon szép lány vagy! –jelentette ki teljes nyugodtsággal
Kivettem a fülesemet a fülemből, ez most komoly, hogy nem fogja fel, hogy nincs kedvem.

- Kedves....- néztem, rá mert nem igazán hallottam a nevét.
-Norman, Normannak hívnak.

- Áhá, kedves Norman, mi lenne, ha megnéznéd, hogy ott vagyok-e? –mutattam neki egy irányba. 

Elnézett arra, majd vigyorogva felém fordult, és bejelentette, hogy nem, nem vagy ott.
- Tehát megadod a telefonszámod?
- Benne van a telefonkönyvben.  

- Mi a neved?
- Az is benne van a telefonkönyvbe!

- Mért sírtál? Mi a baj? Nem akarsz itt lenni, vagy mi?
- Óh ha tudnád, mennyire örülök, hogy végre itt lehetek, talán itt tudok felejteni.
Ekkor a bejárat felől meghallottam keresztanyám aggódó hangját, miközben felém futott.
- Tehát Alexandra vagy. Itt a számom csörgess meg kérlek, visszahívlak! Találkozhatnánk még. –nyomott egy cetlit a kezembe.
- Majd meglátom! Mennem kell! Szia! Jó utat akárhova is mész!
- Spanyolországba megyek, jövő héten jövök. Köszönöm! Szia!
Megfogtam a bőröndöm, és elindultam keresztanyu felé. Jó szórósan megölelt. Én nem bírtam elkezdtem zokogni a karjaiba.
- Mi a baj! –nézett rám aggódó szemekkel.
- Én, én nem akarok visszamenni Londonba, ne engedd, hogy visszavigyenek.
-  De hát életed álma az volt, hogy ott élj! Mi változott?
Ekkor már kint voltunk az autóba. Bedobtam hátra a bőröndöm. Behuppantam mellé.
- Mi a baj? Mond el!
- Összejöttem egy fiúval kint, de nem illetünk össze. Nem voltunk egy szinten a dolgokkal. Pedig nagyon szeretem, de voltak dolgok, amik megakadályoztak minket. Tegnap szakítottunk, rájöttem nekem nem való az, az élet. Én nem vagyok oda való.
- Ki volt ez a fiú? –mintha ráérezne a dolgokra.
- Egy énekes srác. Volt neki egy kisebb bandája, tudtam, és tudom, jól hogy az élete az éneklés.
- De ha egy átlagos fiúval összejössz, aki szeret zenélni, úgy mint te, akkor nem értem mi történhetett…
- Nem volt a srác cseppnyire sem átlagos…- szöktek könnyek a szemembe
- Drogozott, ivott? Vert? Mit csinált?
- Nem szó sem volt ilyenekről. Lehet nem is volt az a banda olyan kicsi…

- Most már nyögd ki! És mégis ki volt az a fiú veled a reptéren?
- Valami gyerek, unatkozott, jobbnak látta, ha engem piszkál, megadta a telefonszámát.

- Értem, tehát, anyudék nem tudják, hogy itt vagy? Miért nem figyelnek rád?
- Kecskemétre kellet menniük, otthon hagytak egyedül, a srác átjött hozzám, egész nap agyaltam azon, hogy haza jövök, csak Liam tartott ott. –bukott ki belőlem a neve.
- Tehát Liamnak hívják, milyen Liam?

- Liam Payne –nyöszörögtem ki.
- Óh, drágám, úgy látom, hogy beteg vagy! Elmegyünk holnap orvoshoz.
- Mi? Nincs semmi bajom, vele akarok lenni, de nem lehet, ennyi.
- Liammal nem lehetettek egy pár. Az lehetetlen.
- Kérdezd meg anyut! Nagyon jól meg van a One Directionnel.
- Holnap nem megyek dolgozni, veled maradok otthon.
Keresztanyu egy könyvesbolt üzletvezetője. Úgy, hogy pontosan tudja, hogy mi az a One Direction. Náluk a CD-jük eladási lista első helyére került, mikor kijött a Take me home. És azt is tudta, hogy én is nagyon szeretem őket. Az út további részébe nem beszéltünk. Mikor hazaértünk, kivonszoltam a bőröndöm a csomagtartóból. Még mindig megvolt a saját szobám, amit keresztanyu nekem tartott fenn, hisz rengeteget voltam nála nyáron. Gondosan elpakoltam a szekrénybe. Felhúztam az ágynemű huzatokat, elmentem lefürdeni, keresztanyu csinált nekem reggel 5-kor reggelit. Megreggeliztem, és bedőltem az ágyba. Kiabálásra ébredtem fel, az órára pillantottam, ami negyed 2-őt mutatott. Lecammogtam a nappaliba. Meglepetésemre anya, és apa állt előttem.
- Mit képzelsz magadról? Nem maradhatsz itt! –támadt le azonnal anya
- Miért? Mégis miért? Nem megyek vissza! –jelentettem ki feszülten.

- Egy fiú miatt nem jössz vissza? Feladod az álmod?
- Nem, nem az-az álom nem létezett, megkóstoltam elég is volt belőle, megégette a nyelvem, és tönkre tette a belső szerveimet.
- Szeret téged!
- Óh, igen? Hát ezt nem vettem észre. Egy éjszakás kaland lennék számára, abból meg nem kérek. Kérlek, hagyjatok itt.
- Nem, biztos, hogy nem. –mondta apa határozottan

- Este felhívott. Magát hibáztatja, megszakad a szíve, hogy ennyi miatt hagytad ott, bár bevallotta, hogy, miután összevesztetek Daniellehez ment, és Harry telefonhívása zavarta meg őket, de azt hiszem, olyan lelkiismeret furdalása van.
- Király anya! Persze, mondd el egyből, hogy lefeküdtek, élvezetes hallanom. –tört ki belőlem a sírás.

- Hagyjátok, menjetek vissza Londonba, őt hagyjátok itt. Nem akar menni, nem erőltethetitek. Ráfér a kikapcsolódás, amint azt látom, hogy jobban van, én magam viszem vissza hozzátok.
- Miért kell a cirkusz? Miatta mentünk, most nem fogom ott hagyni az új házat, az új életet. Végre együtt lehet a család, itt maradhat, de nem örökre, ezt te is jól tudod.
- Nálam el lenne, keresünk neki sulit.
- Nem-nem neki már van iskolája, tehát nyár végéig maradhat, de egy perccel sem tovább.
- Anya, de én nem akarom. Én nem fogok visszamenni!
- Óh, kisasszony, dehogy nem, majd meglátod. –mondta apám
- Terhes vagyok. –jelentette be anya.

- Hogy mi vagy?

- Terhes! Lesz egy kishúgod, vagy öcsid.
Anya a vállamra tette a kezét, és elindult velem a szobám felé. –mi most egy kicsit 4 szemközt beszélgetünk. - mondta keresztanyu felé fordulva.

Bementünk az ideiglenes szobámba, anya leült az ágyamra, én oda huppantam mellé.
- Kicsim, egy párkapcsolat nem arról szól, hogy minden happy. Vannak gondok, amiket meg kell oldani, Liamnak alapból feszült az élete, mindenki körülrajongja, lányok millió van oda érte. Emlékszek, te is oda voltál érte. Aztán személyesen is megismerted, és még jobban belehabarodtál. Nem akart téged bántani.
- Anya, anya állj! Te nem tudom, mi történt köztünk. Azért ment el, mert nem volt erőm mit mondani arra, hogy a volt barátnőjével csókolózgat. Kitépte a kezemből a kezét, és már ott sem volt. –kezdtem újra sírni- én nem akartam elveszíteni.

- Héjhéj kicsim, gyere ide. –zárt szorosan a karjaiba, erre most óriási szükségem volt.
- Anya, hadd maradjak itt, kérlek.
- Nyár végéig, addig nekünk is rengeteg dolgot kell intéznünk Magyarországon. Te őt nem akartad elveszíteni, mi pedig téged.
- Mért fáj ennyire? –kérdeztem még mindig sírva
- Ez egy életrend, ha nem jó fáj, de jóvá tudod tenni, csak adj neki még egy esélyt. Liam tényleg nagyon aranyos fiú, szeret, és aggódik érted, és persze a többiekről se feledkezzünk el. Tudom, hogy az asztalon hagytad a mobilod, itt van ez, hívd fel őket, hogy ne aggódjanak. Kimegyek keresztanyádhoz, majd gyere ki.

Anya kiment, én pedig szorongattam a készüléket a kezembe. Jól átgondoltam majd tárcsázni kezdtem Nikol számát, aki a 4.csörgésre fel is vette.