30.rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt! A héten megpróbálok még részt hozni, mert jövőhéten nem biztos, hogy lesz időm/ energiám a bloggal foglalkozni...próba érettségit írok :/ 

30.rész:

- Igen, halló! –hallottam meg fáradt hangját.
- Ne haragudj, kérlek rám! Nem tudtam ott maradni! –válaszoltam
- Alexandra! –meg örült, hogy hallhatja a hangom.
- Bocsáss meg, nem akartam eljönni köszönés nélkül, de ez az egész. –kezdtem el sírni.
- Nem haragszom, jól vagy?
- Én jól vagyok, de te? Fiúk?
- Itt vannak, egész éjjel itt szobroztak, hátha haza jössz. Liam rettentően rossz állapotban van. Nem evett ma semmit még, Niall az ölébe dobta a kanalat, mire idegesen felpattant, és kiviharzott. Zayn utána ment, de leordította, hogy hagyja már békén, hagyja békén mindenki.
- Ki vagyok hangosítva?  

- Igen. –jött 4 fiú válasza egyszerre. –ezen mosolyognom kellett.

- Gyere vissza nagylány, kérlek- mondta Zayn

- Visszamegyek, de, csak mert anyának van egy pocaklakó manója. Egyébként itt maradnék.
- Juj de jó. –halottam az egységes választ. Örültek.

- Nem tudom, mi lesz Liammal, és velem, vele kapcsolatba nem ígérek semmit. Tudom, hogy tegnap lefeküdtek Daniellel. Anyának elmondta, aki ma reggel közölte ezt velem is. Ennek semmi értelme fiúk, ezt ti is láthatjátok.
Ekkor hallottam, hogy csapódik nálunk a bejárati ajtó.
- Liam, Szandi van a vonalban. Gyere ide.
- Szia Szandi, én, én sajnálom. –szipogás hangjára lettem figyelmes, tehát sír.

- Figyeljetek, lassan mennem kell, keresztanyuval megyünk vásárolni, és egyébként még el kell intéznem valamit. Nem is mondtam, tegnap találkoztam egy sráccal a reptéren. Hm kedves volt. Lehet, ma randizunk, és még őt is fel kell hívnom.
- Gratulálok. Mikor jössz? –jött a válasz Harry felől.
- Köszi! Soká, még van addig pár hónap!

- Várunk téged csajszi! Hiányzol! –mondta Zayn. Pihend ki magad és gyere!
- Mindenképp kipihenem, szükségem van a pihenésre! Vigyázzatok magatokra, egyébként ti is hiányoztok. Sziasztok! –nyomtam ki a telefont.

Letettem a telefont. Szememből útnak eredtek a könnycseppek ismét, Liam hangja egyszerűen feléget. Persze megyek randizni, hát hogy ne? Élni sincs kedvem. Kimentem a többiekhez, akik már nyugodt hangnemben beszélgettek.
- Ahj, olyan vagy mint, egy rosszabb fajta szökőkút. –mondta apa
- Köszi apukám. –ezen mosolyogtam.
- Minden rendbe fog jönni. Meglátod, csak erőt kell venned magadon. Nem törhetsz így össze. –szólt közbe anyu
- Nekünk, most mennünk kell, majd találkozunk, meg írj emailt, telefonálj. Vigyázz magadra. –állt fel anya.
Kikísértük őket, jól megölelgettem mind két családtagom. Integettem nekik, aztán elmentek.
- Gyere ide, megteszünk mindent, hogy helyre kupáljunk téged, de ahhoz te neked is akarnod kell.
- Nem eszik, ideges, a fiúkkal is összeugrott.

A fiúk egész reggel szekáltak, hogy egyek, meg mondjak már valamit, de nem volt energiám. A lelkiismeret furdalásom az egekbe hágott. El akartam bújni. Niall az ölembe dobott egy kanalat, idegesen felhorkantam, és rájuk vágtam az ajtót. Elmentem sétálni, a London Eyenál álltam meg. Itt voltunk másodszor kettesben, az első a szobám volt. Együtt egy kapszulában, nem bírtam ki, hogy ne menjek vele egy kört. A London Eye-ban a szobámba történtek jöttek felszínre:

„ Liam: csücss az ágyra, vagyis érezd magad otthon, hozok ropogtatni valót. –mosolyogtam rá, láttam, hogy feszült volt.

Amikor visszaértem, az ablaknál állt, és bámult kifelé.
- Már meg is jöttem. Én is sűrűn szoktam nézni kifelé, olyan nyugtató. –léptem oda mellé

-  Igen az, nagyon jó lehet itt élni. –felelt egy kicsit remegő hanggal

- Mindenhol jó, de legjobb otthon. Köszönöm a karkötőt még egyszer nézett a csuklójára.
Én: ugyan megérdemled, mint a többiek is az ajándékokat.

- Nagyon tetszik, Nikol azt mondta te választottad. Egyébként nagyon csinos vagy. –mondatomra teljesen elpirult.

- Köszönöm, te pedig aranyos.

- Haragudtam Louira, hogy kiszedett délután. El akartalak csalni, sétálni a vidámparkba, és beszélgetni. – vallottam be neki az igazat.

- Nagyon jól összebarátkoztam vele, irtó kedves fiú. Elsőre megtaláltam vele a közös hangot, olyan mintha már évek óta ismerném. –szavai egy kicsit fájtak

- Igen ő ilyen típus. Remélem, nekem is sikerül ilyen benyomást keltenem benned.

- Hát én nem vagyok semmi jónak az elrontója. –válaszolt mosolyogva.

A beszélgetésünket az a lökött Harry szakította félbe: „Gyertek, indulunk, ne turbékoljatok”

- Köszi, Harry, még a lehetőségét is elvetted a turbékolásnak. –mondtam mű szomorú fejjel

- Majd a London Eyeba turbékoltok. –vágta rá rögtön Hazza

- Köszi, drága barátom. –csuktam be Harry orra előtt az ajtót.. –majd folytattam: Tehát hol is jártunk?

- Hogy a többiek elindulnak nélkülünk. –válaszolta kikerülve a beszélgetést

- Majd utánuk megyünk. Vagy ha ennyire menekülsz tőlem, akkor menjünk. –rosszul esett, hogy nem akart velem egy légtérbe lenni

- Nem menekülök, szívesen beszélgetek veled. – mondta nyugtatóan, ami engem is megnyugtatott

- Mesélj egy kicsit magadról! –kérleltem, hisz semmit nem tudok róla

- Öhm Alexandrának hívnak, mint már tudod. Magyarországon élek a családommal, vagyis inkább anyukámmal. Marketinget tanulok, utolsó éves vagyok. A hobbym az énekelgetés, 8 éve lassan énekkaros vagyok. Szeretem a kutyákat. Könnyebb lenne, ha kérdeznél, hogy mire vagy kíváncsi, nem akarlak untatni a felesleges fecsegéssel. –ittam minden szavát.

- Nem untatsz, de akkor nézzük. Honnan ismered Nikolt, és mióta?

- Nikollal már 1 éves korunk óta ismerjük egymást, szomszédok vagyunk, édesanyja óvónő, és ő volt az óvónőm, olyanok vagyunk egymásnak, mint, a testvérek, s a bátyjával is ennyire jóban vagyok, ha ez nem lenne így, akkor nem lennék itt.

- Rajongó vagy? –ezt a kérdést nem tudtam nem felrakni…

- Szeretem, amit csináltok, olyan kedvcsináló, és nem mindennapi. Jó hallgatni! De nem vagyok fanatikus, persze nekem is álmaim közt volt, hogy egyszer eljutok egy One Direction koncertre, de én nem aludnék a stadion előtt egy éjszakát, csak, hogy első sorba legyek, nem tépném le egyikőtökről sem a ruhát.

- Megilletődtél mikor megláttál minket. –mondtam el észrevételem

- Nem tagadom, hogy meg igen, és úgy gondolom, hogy ez természetes. Érdekes így veletek lenni, mondanám, hogy még mindig nem hiszem el, de ami a szemem előtt van abban azért úgy szoktam hinni. –mondta mosolyt eresztve az arcára

- Ki a kedvenced a bandából?

- Nálatok ez egy ilyen alapkérdés? Már csak Louival ezt már mind átrágtuk.

- kíváncsi vagyok, mert minden rajongónak van valaki, aki szimpatikusabb, mint a másik bandatag. Tehát? De ha ennyire zavar, hogy így tettem fel a kérdést, felteszem máshogy, kivel mennél el randizni, vagy kivel lennél szívesen kettesben?

Láttam rajta, hogy gondolkodik. És teljesen elpirult.
- Mivel a kérdésed feltételezés nem válaszolok rá. Egyébként mindannyian szimpatikusak vagytok nekem. –bújt ki a válasz alól, de én nem engedtem

- Ha egyszer egy rajongó azt mondaná, hogy vigyem el vacsizni, megtenném, de az a baj, hogy ez általában csapatra vonatkozó kérés szokott lenni. –tettem felé egy célzást.

- Érdekes fiúk vagytok, ugye tudod? Mi lenne, ha a beszélgetést útközben folytatnánk?

- Csak ha elárulod ki a kedvenced. –tényleg tudni akartam, szimpatikus lány talán túlságosan is szimpatikus.

- Látom, ezt a kérdést kikerülni nem fogjuk, Kevin, Kevin a kedvencem.

- Cseles válasz, végül is, aki fejbe talál az első találkozás első 10 percében. –ezen jót nevettünk.
- Na, jól van, te vagy a kedvenc. –jelentette ki. Szívem egyből hevesebben vert

- Ezt most komolyan mondod, vagy csak, hogy mondj valamit? –Nem hittem neki, azt hittem csak unszolásra vágta ezt hozzám.

- Teljesen komolyan mondom Liam te vagy a favorit. Szimpatikus vagy, remek hanggal, kedves mosollyal. –vallomása közben ismét piros volt az arca

- Megölelhetlek? –kérdeztem, a számon olyan mosoly terült szét, a szívem csak hevesen zakatolt.  

- Persze. –válaszolta mosolyogva.

- Menjünk!”

Karomat kezdtem el bambulni, és a karkötőt, amit tőle kaptam. Mosolyogtam az emlékeimen. Már akkor is tetszett ez a lány. Kicsit megnyugodtam, és visszamentem a srácokhoz, akik, most Szandiéknál tanyáznak.  Nem akartam, és nem is tudtam belenyugodni, abba, hogy elvesztettem, harcolni fogok érte. Átgondoltam a tegnap estét. Igazából magam sem tudtam, hogy miért jöttem el tőle, hisz nem mondott semmi, amivel meg tudott volna bántani, hisz az újságok lapjain tényleg enyelgünk, ez tény. Akkora egy barom vagyok. Ha, nem csinálok fesztivált, most a kezeim közt tarthatnám. Csalódtam saját magamban. Daniellel sosem tettem ilyet, mint ezzel a törékeny lánnyal. Dan sosem állt volna, annyira mellettem, mint Szandi. Megérkeztem a házhoz benyitottam, a fiúk szóltak, hogy Alexandra van a vonalban, nem bírtam más kinyögni, csak hogy sajnálom, és közben sírtam. Igen én fiú létemre sírok.  Sírok, mert elvesztettem azt az embert, aki talán a legfontosabb lehetett volna az életembe. Éreztem hangján, hogy nincs jól. Azt, mondta, hogy megismert egy fiút a reptéren, és ma megy vele randizni, de tudom, hogy ez nem igaz. Majd nem sokkal később letette. A fiúk, mind engem néztek.
- Vele akarok lenni, nem hiszem el, hogy ekkora barom vagyok. Ölelni, csókolni akarom.
Ekkor egy ötlet támadt fel bennem: Elmegyek utána. –mondtam ki hangosan
- Hogy mi? –kérdezte Zayn
- Elmegyek utána, elmondom neki, hogy megbántam mindent, elviszem magammal valahova, ahol kettesben lehetünk.
- Igen? Holnap után indulunk a turnéra! –jelentette ki Loius.
Ezzel a mondattal a világot rombolta le bennem.
- Menjünk, pakoljunk össze, ne holnap kelljen interjú után foglalkozni vele. –tanácsolta Harry.
- Te is kezdj el pakolni szépségem! –mutatott Nikol felé.
- Én akkor is elmegyek érte! –jelentettem ki.
- Nem mész te sehova, csak rontanád a helyzetet, az lesz a legjobb, ha mind ketten megnyugszotok, és majd megbeszélitek. –mondta Nikol.
- Megbántottam, összetörtem.
- Igen és te is összetörtél, de Liam hagyjátok ezt most már egy kicsit. Lehet, tényleg jobb lenne, ha Danielle karjaiba kötnél ki.
- Mégis, hogy gondolod, hogy te fogsz engem kioktatni, mi a helyes és mi nemről? Nem ismersz, elegem van, hogy mindenki az én érzéseimmel foglalkozik. Az én életem, hagyjatok békén! A szívemnek nem tudok irányítani, az eszemet meg kontrollálom. Danielle gyönyörű nő, ahogy Szandi is. Szandié a szívem, Dané az eszem. –jelentettem ki.
- Akkor ez így tényleg veszett ügy Liam! Most pedig kellj fel, menj a fiúkkal pakolni. Szedd össze magad! Indulj! –parancsolt rám Nikol.
Úgy tettem, ahogy kért, de még mindig nem vetettem el az ötletet, csak hagyok egy kis időt, mihelyt lesz egy pár szabad napunk, az utam Magyarországig meg sem áll.