25-26.rész :)

Sziasztok! Ma különleges nap van. kivételesen teljesen jó napom volt, rövidített órákkal, így tudtam egy picikét előre "dolgozni". És ma dupla résszel támadok, de így lehet a hétvégémet szánom pihenésre, illetve tanulásra. Már 580 blogmegjelenítés történt, ennek nagyon örülök! Egyébként el ne felejtsetek szombaton trendelünk twitteren! Aki tud jöjjön! :)
Trendelés:  #HungaryNeedsTMHTour  16:00 Szombat!! EL ne feljtsétek! 
Most pedig jó olvasást: 

25.rész:

Reggel arra keltem, hogy két barna szem tanulmányozza arcom minden pontját. Lassan kinyitottam szemeim, Liam egy rövidke csókot lehelt ajkaimra. Odabújtam hozzá, eszembe jutott, hogy ma nem leszünk együtt, sőt a volt barátnőjéhez készül. Szorosan öleltem, féltem, hogy elveszítem.

- Meg fogsz fojtani kicsim!

Erre felnéztem ajkaira, és egy hosszú csókot váltottam vele. Majd bebújtam álla alá. Ő csak simogatta a karom. A szívem hevesen dobogott. Nem akartam fel kelni, nem akartam itt hagyni. Féltem a tudattól, hogy nem ölelhetem, nem csókolhatom többé, ezért ezt a kis időt tartalmasan akartam eltölteni vele. Beszélgettünk, csókolóztunk.

- Keljünk fel, a fiúk már biztos fenn vannak

- Miért mennyi az idő?
- Fél 11 van. –nyomott puszit a homlokomra.

Elmentem, lefürdeni, hisz Liam már megjárta a fürdőt. Felöltöztem, majd lementünk együtt, a fiúk tényleg a nappaliban voltak:
- Sziasztok, srácok! –köszöntem nekik

- Hello! Van reggelire rántotta egyél. –mondta Louis.

- Köszi, nem vagyok éhes, edd meg nyugodtan Niall! –mondtam elég meggyötört arccal.

- Ma, ha neked is jó, én viszlek haza, megyek Nikolhoz, és akkor Liam meg elmegy elintézni, amit elakar.

- Jó lesz, de akkor indulhatnánk most? –kérdeztem Harryt, mire ő csak heves bólogatásba kezdett.
- Maradj, még egy kicsit kérlek, édesem…- nézett rám Liam

- El kell intéznem valamit, ne haragudj! Most jutott eszembe. - nem bírtam már sokáig, ezért is akartam elmenni onnan. A tudat piszkálta az agyam, és nem akartam se megtörni, se vitázni. És amúgy tényleg el akarok menni sulit keresni.

 - Oké, majd felhívlak, de lehet, hogy bemegyek hozzád, szeretlek.

Odamentem az ajtóhoz, felszedtem magamra a cipőm, és magamhoz vettem, amit hoztam. Harry alig várta, hogy láthassa Nikolt, ezért gyorsan kész lett. Liammal egy csókkal váltunk el, megfogtam a mellkasát, és eltoltam magamtól. Még csak 1napja vagyunk együtt, és már azon aggódok, hogy nem lesz több. Harry kinyitotta előttem az ajtót, úgy tűnik ez amolyan One Direction szokás, meg kell hagyni jó szokás. Beült mellém, majd egyből faggatni kezdett.
- Mi van veletek? Olyan fura vagy!
- Harry, te mit csinálnál, ha Nikol visszamenne ahhoz az állathoz? 

- Nem értelek! –jelentette ki
- Liam ma találkozik Daniellevel! Félek, hogy elveszítem.
- Ez hülyeség, sose tudna megcsalni, vagy akárcsak megbántani egy lányt is.
- Kérlek Harry…nézz Danre, és rám…te kit választanál. –fakadtam ki.
- Ne őrlődj ezen, ne ez miatt menjen tönkre a kapcsolatotok. Elküldöm hozzád, ha hazajön.

- Nem szükséges.
Az út további részét csendben tettük meg, nekem egy két könnycsepp legurult, de mindig erőt vettem magamon, hogy ne jöjjön több.
 

Liam szemszöge:
Danielle nem akart leszállni rólam, eldöntöttem, hogy véget vetek ennek az egésznek. Első sorban elmondom Szandinak, hogy mi ez az egész. Tudom, hogy érdekli, ki hívogat, de nem kérdez rá. A fiúk egész nap engem piszkáltak, hogy mennyire csendes vagyok. Nem voltam épp nyugodt állapotban, nem tudtam, hogy szerelmem, hogy fogja megemészteni ezt az egészet. Leültünk filmet nézni. A horror film alatt, egész végig bújt hozzám. Utána megnéztük a Másnaposok 2-őt. A fiúk azt hitték, hogy majd jó kedvre derítenek, ha azon agyalnak, mit fognak a fejemre tetoválni, a legénybúcsúmon. Kincsem felállt mellőlem. És bejelentette, hogy elmegyünk aludni.

- Na, srácok, mi azt hiszem, elmegyünk aludni. –állt fel a kanapéról.

- Olyan korán van még! –mondta Harry

- Még meg kell beszélnünk valamit, ne haragudjatok! Jó éjt! –vágtam rá egyből, bár én sem tudtam még, hogy fogom vele közölni a hírt.

- Jó éjt! –jött egyhangúan a válasz!

Elment lefürdeni, majd én is követtem. Mikor visszaértem, láttam, hogy elaludt, de hirtelen megfordult. Nem aludt el, mert tudta, hogy mondani akarok. Próbáltam lerázni egy annyival, hogy látom, hogy fáradt, majd holnap megbeszéljük, de ő erősködött. Belekezdtem, de csak annyit mondtam:

- Telefonhívásokról szeretnék neked mondani valamit. –mondtam bátortalanul, hisz még mindig nem tudtam, hogy fogja fogadni.

 Kezdett kicsit feszült lenni, de nem mutatta ki, csak megfogta a kezem.

- Folytasd, nem fogom leszedni a fejed, szeretném, ha megbeszélnénk mindent. Ki hívogat? –tért a lényegre.

- Danielle…- Mondtam ki azt a nevet, akit ő legkevésbé akart hallani. Kétségbeesett, és csak ennyit bírt mondani:- Liam mit akarsz? Ne kertelj, kérlek!

- Veled lenni örökké, nekem ő már nem jelent semmit, nem tudja feldolgozni, azt hogy szakítottunk. Ha nem a rajongók, vagy a média, akkor ő. –ráztam meg a fejét- én, szeretlek, nem akarok miatta veszekedni veled. –mondtam el őszintén mindent.

- Most sem vitázunk. –csókolt meg. Ez a csók nagyon jól esett.

Sosem gondoltam, hogy lesz egy lány, aki ennyire megért. Innentől már kicsit bátrabban folytattam. Elregéltem, hogy felhívott, és megfenyegetett. Kikerekedett szemekkel kérdezte, hogy mit mondott. Feleltem kérdésére. Éreztem, hogy Danielle-t egyre jobban utálom. Elmondtam neki, hogy elmegyek Danihoz, leállítom. Láttam a szemébe, hogy nagyon rosszul esett ez neki, talán még egy kósza könnycsepp is a párnán landolt, de nem tudok mást tenni. Nem akart erről beszélni, megcsókolt hozzám bújt. Percek alatt elaludtam. Fél 1 körül keltem, hogy nincs mellettem, de akkor nyitott be épp. Bebújt mellém az ágyba, simogattam, megvártam, hogy elaludjon majd én is elaludtam.
Reggel: ¾ 9-kor keltem kicsim még javában aludt. Elmentem fürdeni. Majd visszabújtam mellé az ágyba, és tanulmányoztam gyönyörű arcát. Fáradtan nyitotta ki a szemeit, amelyek engem egyből elvarázsoltak, de csak mosolyogni tudtam, aranyos arca láttán. Szorosan hozzám bújt, kis híján megfojtott, ezt szóvá is tettem, mikor egy csókot lehelt ajkaimra. Nem volt jó kedve. Elment lezuhanyozni, én addig írtam Daniellenek egy SMS-t hogy Fél 1-re nála leszek. Erre az SMS-re eléggé provokatív válasz jött: „Talán nem tudja meg adni a kicsike, amire vágysz? Hm…jó délutánnak nézek elébe :P” –Hogy lehet valaki ennyire gonosz? Nem így ismertem meg, teljes kifordult magából, az elmúlt 3 hónapban. Kijött a fürdőből, csodálatos volt, mint mindig. Kézen fogva lementünk a fiúkhoz, Harry felajánlotta neki, hogy haza viszi, amit ő egyből elfogadott. Egyből indulni akart, megpróbáltam marasztalni, de nem ment. Azt mondta dolga van, de tudtam, hogy bántja, az, hogy Daniellehez megyek. Harry elvitte őt haza, én pedig a többi fiúval maradtam a nappaliba. Az agykerekeim kattogtak, hogy mit fogok neki mondani, irtó mérges vagyok rá. Gondolat menetemet Zayn zavarta meg:
- Halihó, fellegekben jársz Liam?
- Bocsi, csak gondolkoztam, mit mondtál?
- Hajnalban beszélgettem Szandival, eléggé rossz passzba volt.

- Mikor? Végig mellettem aludt. Egyszer ment ki.
- Olyan hajnali 1körül lehetett. Nem néztem az időt, itt feküdtünk a fiúkkal, ő meg lehozott egy takarót, és amikor ránk takarta, felébredtem. Megkérdeztem hova megy, mondta iszik egy pohár vizet. Kimentem vele, leültem kicsit beszélgetni. Mondta, hogy elmondat neki, hogy mész Daniellehez.

- Mit mondott még? –kérdeztem Zayntől

- Azt, hogy nem benned nem bízik, tudja, hogy Dan lefog támadni, és ezt valld be te is tudod. Kérlek, ne csinálj hülyeséget. Ez a lány azért szeret téged, aki vagy, nem azért, hogy hírnevet szerezhessen. Ne bántsd meg Liam.

- Nem áll szándékomba. Tudom, írtam neki reggel egy SMS-t. És ez jött rá. –mutattam Zayn-nek a mobilom. Ő erre csak megrázta a fejét.

Meg kell hagyni, jól esett, hogy a barátommal kibeszélt. Mért nem bízik bennem? Ennyire összetört? De nem akarok visszamenni Danhez. Ez badarság. Olyan nyugodtan hallgatott végig, nem gondoltam, hogy ez ennyire rosszul fogja érinteni. Mit beszélek? Nekem sem tetszene, ha a volt barátjával találkozna, legyen az bármilyen ügy.

- Tudod tegnap olyan nyugodtan fogadta. Más tuti kiakadt volna ezen, de ez irtó szarul esik, hogy nem bízik bennem.
- Liam 2 napja jártok! A bizalomnak ki kell alakulnia, az nem úgy megy, hogy kimondom, hogy járok valakivel, és egyből hopp már bízunk is egymásba. Adj neki időt, egyébként, nem benned nem bízik, hanem Dan-be. Ne menj tovább a csóknál! Tudom, hogy nem semleges neked Danielle.
- Miről beszélsz Zayn? Mi az, hogy nem semleges? Gyűlölöm, érted gyűlölöm!
- Oké haver, én csak egy tanácsot adtam, innentől a te lelkiismereted! De most mennem kell, megyünk Perrievel vásárolni, csáó. 

26.rész
Harry leállította az autót. Kiszálltam nem vártam meg, még kiszáll, és kinyitja, kedvem sem volt várakozni. Kinyitottam az ajtót, a nappaliba nem volt senki.
- Nikol megérkeztünk, Harry vár. –mondtam rendes beszéd stílusban

- Ennél élethűben nem is mondhattad volna, felmegyek a szobájába.

- Oké, én iszok egy pohár vizet. –mondtam neki.
Elindultunk két ellentétes irányba. Odamentem a csaphoz, töltöttem egy pohár vizet. Leültem az asztalra, ahol egy cetli fogadott: „Szia, kicsim, visszamentünk Magyarországra még pár cuccért, és hivatalos ügyet intézni! 1 hétig tiétek a ház! Szeretünk! Sok Puszi: anya, apa! „

Király, hogy ők is elmentek. Akkor Nikol meg én vagyunk itthon. –gondoltam magamban, semmi kedvem nem volt semmihez. Megbántam, hogy kijöttem Londonba, az átlagos életem, kicsit sem maradt átlagos. Magyarországon, mikor szomorú voltam, mindig zongorához ültem. Most is szemeztem vele, de nem akartam zavarni a fenti szobában szerelmeskedő párocskát. Hiába próbáltam magam türtőztetni, lábaim elindultak a zongora felé. Leültem, kezeim elindultak a billentyűk felé. Elkezdtem játszani egyik kedvenc magyar dalom, Rúzsa Magdi- Rövid utazás című dalát, majd énekeltem is hozzá. Könnyeim folytak végig az arcomon, a billentyűket áztatták. Hiányzott a régi otthonom. Ott mindig biztonságban éreztem magam, itt nincs senki a fiúkon, és Nikolon kívül. Amikor a dalnak vége lett, két kart éreztem mellkasomon. Felnéztem a karok tulajdonosára, aki nem más volt, mint Nikol.

Harry pedig ott állt a nappali ajtóba. Szorosan megöleltem barátnőmet.

- Nem lesz baj! Nem fog visszamenni hozzá. –simogatta a hátam.
- Mi lesz, ha mégis? Életem szerelme távozik az ajtómon, amin még csak 2 napja lépett be.  

- Nem fog elhagyni érte, tudom! Szeret téged!

- Miről beszéltek? –kérdezi Harry, értetlen fejjel, mert mi magyarul beszéltünk.

- Ne haragudjatok, hogy megzavartalak titeket, késztetést éreztem, leülni a zongorához.

- Gyönyörű hangod van.

- Köszönöm.
Nikol elment a konyhába. Ott hagyott Harryvel leültünk a kanapéra. Egy bögre teával tért vissza, összekuporodva ültem ott mellettük. Elmondtam, hogy hiányoznak a többiek. Majd ráhajtottam Nikol vállára a fejem, ő Harry vállára tette. Pilláim egyre lentebb csukódtak. Elaludtam.

 Beszálltam a kocsiba, és elindultam a már jól ismert utamon Danhez. Szálltam ki az autóból, és rezegni kezdett a telefonom, elővettem, megnyitottam. Az sms feladója Harry volt. Ez állt benne:”Összetört…ne,bántsd meg, ha végeztél gyere ide, szüksége van rád.”  Elolvastam közbe megszakadt a szívem. Azon gondolkoztam, hogy visszaszállok az autóba, és ráhagyom a menedzsmentünkre, ők majd elvégzik ezt a feladatot, de megláttam őt. Elkezdett felém szaladni. Én csak értetlen fejet vágtam. A következő percbe már a nyakamon csüngött, és megcsókolt. Mohón falta ajkaim, nem akartam viszonozni, de nem engedett ki karjai közül, csak mikor már levegőhiányért kapkodott. Majd megfogott, és kézen fogva behúzott a házába, ott ismét rám akart mászni, de eltoltam.

- Elég volt, nem enyelegni jöttem ide!
- Na, kérlek! Csak utoljára.
- Nem, nekem párkapcsolata van, szeretem Szandit! Kérlek, hagyj minket békén!
- Már mind egy, tudni fog a csókról, tudod nagyon jól, a házam környéke tele van lesifotóssal.
- Szánalmas vagy! Hagyj, minket nem mondom többször!
- Egy utolsó éjszakához jogom van!
- Miről beszélsz? Nem! Nincs! Hagyjuk ezt! Térjünk a lényegre, tudod, nagyon jól elég befolyásom van, ha tönkre akarsz tenni, te fogod a rövidebbet húzni.
- Nem akarlak tönkretenni, de te nem tudod, mennyire fáj mással látni. –kezdett el sírni

- Ne játszd meg magad, és ha tényleg szeretsz, békén hagysz. –indultam el az ajtó felé. Danielle odafutott maga felé fordított, és megcsókolt ismét.

- Ne haragudj, muszáj volt utoljára megtennem! Legyetek boldogok, ég veled Liam!
- Szia Danielle minden jót! –léptem ki örökre abból a házból, ami nem egyszer a menedékemet jelentette. Beültem az autóba, és elindultam jelenlegi barátnőmhöz. Mikor odaértettem kopogtattam, meglepetésemre Harry nyitott ajtót.
- Miért te nyitsz ajtót?
- A lányok bealudtak. A csajodnak iszonyú gyönyörű hangja van. –jelentette ki.
Bentebb léptem az ajtón, a két lány tényleg aludt, egymás vállán. Hm, ez biztos nem valami kényelmes alvó pozíció. Megráztam Nikolt, aki egyből felkelt:
- Liam szia!
- Bocsi, hogy felkeltettelek, de nem tűnt olyan kényelmesnek ez a helyzet.

Nikol óvatosan felállt vigyázva, hogy ne keltse fel Szandit. Végig fektettem a kanapén, és leterítettem egy pléddel. Tudtam, hogy biztos álmos, hisz éjjel elég nehezen aludt el.
- Mi volt Daniellenél? –kérdezte Harry
- Menjünk ki a konyhába, ne itt beszéljük meg.
Adtam a hajába egy puszit, ő ezen elmosolyodott, de nem kelt fel, gondolom álmodott. Mélyen szunyókált. Kimentünk a többiekkel a konyhába:
- Nem mondom, hogy minden simán ment. Elém jött, mikor meglátott a nyakamba ugrott, és megcsókolt. Nem bírtam eltolni magamtól.

- Mekkora egy ribanc?’ –horkant fel Harry
- Azt hiszem boldog párként fogunk szerepelni az újságban. Biztos vagyok, hogy a háza környéke nyüzsgött a fotósoktól.
- Áh, beszélsz erről Szandinak? –kérdezte Harry
- Igen, jó, hogy beszélni fog!! Ugye? –akadt ki Nikol

- Kénytelen vagyok, nem akarom, hogy az újságból tudjon meg olyat, ami nem is igaz!
- Egyébként azt mondta leszáll rólam. Meg sírt, hogy ő még mindig szeret, fáj neki más karjaiba látni. Egy percre megesett rajta a szívem, és az utolsó csókot viszonoztam. Utána eljöttem.
- Helyes! –mondta Harry.
- Mi volt Szandival? Miért írtad azt az SMS-t? Hisz, nyugodtan alszik. –mutattam a nappali irányába.
- Félt, hogy elveszít, meg hiányzik neki egy picit a régi élete. Sikerült megnyugodnia, és elaludtunk. Harry meg addig gépezett.

- Na akkor én most kimegyek hozzá, felkeltem és, felcsalom a szobába, és beszélgetek vele kicsit, megkérhetnélek titeket, hogy…nem tudtam befejezni a mondatom, mert Harry egyből mondta, hogy átmennek az One Direction házba.
Nikol felment a táskájáért, én pedig leültem a kanapé elé, és elkezdtem szerelmem arcát simogatni. Harry ezt a falnak támaszkodva nézte végig. És nem hagyta szó nélkül: Édesek vagytok együtt, fiú létemre mondom, de ennek a lánynak törődés kell, új neki a helyzet, segíts neki. Felé fordultam, és mosolyra húzódott a szám: Veletek minden rendben? Hogy van Nikol? –mondta csendesen.
- Jól van, velünk minden a legnagyobb rendbe van, azt mondta mellettem biztonságba érzi magát.
Bólintottam, és folytattam szerelmem felkeltését, aki nagyon mélyen aludt.
- Kicsim ébresztő. –simogattam arcát. Nikolék kimentek az ajtón. Szemeit lassan kinyitotta. Ismét egy nagy mosoly terült szét arcomon. Gyönyörű zöld szemeit rám meresztette, majd szorosan átkarolta a nyakam.
- Liam te itt? –lepődtem meg, de jól esett, hogy eljött.
- Mondtam, hogy eljövök.
Több se kellett egyből ajkaira tapadtam. Szorosan magamhoz öleltem. Ő is tartott, majd levegőhiány miatt szétváltunk.
- Ennyire hiányoztam?
- Igen. –pirultam el a válaszomon. Többiek hova lettek?
- Megkértem őket, hogy menjenek el. Beszélgetni szeretnék veled valamiről.
- Miről? –kérdeztem remegő hangon.
- Menjünk fel a szobádba. –jelentette ki
Kérdő arccal pillantottam rá, mit akar? Nem mindegy már az sem, hogy hol beszélgetünk? Megfogtam kezeit, és elkezdtem húzni a szobám felé. Benyitottam, majd leültem az ágyamra.
- Miért kellett feljönnünk ide?
- Ezért. –jött közelebb, megfogta kezem, és felállított. Majd adott a számra egy puszit, aztán a nyakamat kezdte el csókolgatni. A lábam megremegett, a pillangók a hasamba ismét megjelentek, még szerencse, hogy szorosan tartott. Ujjai a pólóm alá kezdtek vándorolni. Villámként ért a felismerés.
- Liam kérlek! Erre még nem vagyok kész!
- Ne haragudj, tudom. Csal elragadott a hév. Nem akartam semmi rosszat. Igazából a mai, Danielles látogatásomról akartam veled beszélni, meg kicsit szerettem volna veled kettesben lenni, de ez a kettesben lévős dolognál nem gondoltam semmi olyat. –mondta pirult arccal- Ne haragudj! Észveszejtően gyönyörű vagy!
- Köszönöm szerelmem, és nem haragszom! –adtam szájára egy aprócska puszit. –ha nem akarod, nem kell elmondanod.
Hátra dőlt az ágyamon. Én csak néztem ragyogó barna szemeit. Keze a derekamra vándorolt, ezzel elérve, hogy mellé feküdjek. Nagy tenyerébe vette az én aprócska kezem. Majd szájához emelte, és megcsókolta. Sosem csinált velem még egy fiú se ilyet, fülig elvörösödtem.
- Szeretlek kicsim! És szeretném, hogy amit most mondok, ne legyen akadály a kapcsolatunkba. És szeretném, ha megbocsájtanál.
Ráemeltem szemeimet. Szívem hevesen vert, a ténytől, hogy valamiért meg kell bocsájtanom.