28.rész

Sziasztok hoztam a következőt:)

28.rész:

Nikol:
Elindultunk a srácokkal haza, gondoltuk meglepjük Szandit, és Liamat. Biztos jól elvannak. Már bőven sötét volt. Hisz 9-et ütött az óra. Belépve semmi neszt nem halottunk. A lámpák sem égtek. A fiúk letelepedtek a kanapéra, én bementem a konyhába. Felkapcsoltam a villanyt, szemem az asztalra szegeződött. Egy telefon volt ott. Szandi telefonja. Odamentem, ekkor megpillantottam egy cetlit, felvettem, és olvasni kezdtem:

„Szia, Nikol!
Mikor ezt a levelet olvasod, én már nem leszek itt. Nincs itt keresnivalóm, hazamegyek. Keresztanyukám biztos befogad. Örülök, hogy megtaláltad számodra azt az embert, aki vigyáz rád, megóv mindentől, legyél vele nagyon boldog! Lehet, sose fogjuk egymást látni többé, de ki tudja, mit hoz a jövő. Ne aggódj értem, én jól vagyok. Liamot se hibáztassátok a dolgokért! Sose felejts el, ennyit kérek! Szeretlek drága Hugicám!
Ui.: A másik levelet, kérlek, add oda Liamnak!
Ránéztem az asztalra, tényleg volt ott egy másik levél, de nem akartam elhinni, hogy elment. Felszaladtam a szobánkba, benyitottam, a szekrény ajtaja nyitva volt, és nem hagyott ott sok ruhát. Villámként csapott a felismerés, hogy Szandi lelépett. Könnyeim hullni kezdtek, fájt, hogy a barátnőm így itt hagyott. Befeküdtem az ágyába, és beleordítottam a párnájába. Ott zokogtam az ágyán, egyszer 4aggodó szempárral találtam szembe magam, ebből Harry ugrott oda legelsőnek:
- Kicsim, mi a baj? Úristen te reszketsz! –szorított magához.
- Elment, itt hagyott. – nyöszörögtem. –és közbe fájdalmamtól sírtam.
- De hát mégis ki ment el? –kérdezte Zayn
- Alexandra itt hagyott, és ez mind a ti drágaságotok hibája!!! – üvöltöttem a képükbe, és Harryt ütöttem.
- Nyugi! Nyugodj meg. –mondogatta.  Nem bírtam tovább lábaim összerogytak, elsötétült minden. Arra keltem fel, hogy Harry óvatosan pofozgat, és vizes ruhával törölget.
- Jól vagy?
- Nem, nem vagyok jól. –kezdtem újra sírni.
- Menjünk le a konyhába. –mondta Louis Elindultunk a konyhába, ott megtalálták a levelet. Én még mindig csak zokogtam. Harry tárcsázta Liamot, aki sokadik csörgés után felvette:
- Mi van? –kérdezte idegesen, és közben hallottam, egy másik női hangot (gyere vissza Liam, hagyd már)
- Liam mond, hogy nem Dannel vagy kérlek!
- De vele vagyok! És zavarsz haver!
- Oké, Alexandra elment! Hagyott neked itt egy levelet!
- Hogy mííí?
- Jól hallottad, Nikol teljes kivan.
- Csalódtam benned Payne. –nyögtem ki nyersen. Közben zokogtam.
- 5percen belül ott vagyok!

Összevesztünk, király elegem van, nem tudom, mit hisz. Tudja, mivel jár, ha velem van, akkor most miért kellett ennyire felhánytorgatni az egészet. Ott hagytam, még csak meg sem tört, mikor kimentem azon az ajtón. Semmi sírás, semmi. Csak játszott velem, hírnevemre pályázott. Hát azt bizony nem kapja meg. Idegesen szálltam be az autóba, nem tudtam hová tartok. Mintha nem is én vezettem volna, de Danielle lakása előtt állítottam le a motort. Türelmetlenül kopogtam, és kiabáltam, hogy engedjen be. Kitárta előttem az ajtót, még mindig olyan csodásan nézett ki, mint délelőtt. Látta rajtam, hogy ideges vagyok, ilyenkor ő pontosan tudja, mit kell tennie. Megfogta a kezem, bevezetett a nappaliba, elkezdte masszírozni a hátam. Főzött egy nyugtató teát. Felvezetett a szobájába, megkérte, mondjam el mi történt, én elmondtam. Ajkaink egyre közelebb voltak egymáshoz. Kívántam, akartam, hogy vele lehessek. Első körökbe csak csókcsatáztunk. Majd elkezdtem vetkőztetni. Formás keblei elém kerültek. Nyakam szívogatta, míg én melleit masszíroztam, nagyokat nyögött. Ő is vetkőztetni kezdett, lehúzta pólómat. Hasam minden milliméterét apró csókokkal hintette be. Egyre kevesebb ruha volt rajtunk. Egyre többet akartunk egymástól. Már épp be akartam neki tenni férfiasságom, mikor megcsörrent a telefonom. Egyből azt hittem, hogy Szandi az ezért nem vettem fel, de csörgés nem akart alábbhagyni, leszálltam Danielleről, és kihalásztam zsebemből a telefonom Harry nevét tekintettem meg a kijelzőn. Elhúztam a szám. Idegesen vettem fel a telefont:
 - Mi van? –Dan közbe hívogatott vissza az ágyba
- Liam mond, hogy nem Dannel vagy kérlek! –kérlelt Harry, itt már kezdett szakadni a cérna.
- De vele vagyok! És zavarsz haver! –jelentettem ki…
- Oké, Alexandra elment! Hagyott neked itt egy levelet! –mondta nem kis dühvel a hangjában. Nem tudtam erre mást mondani, csak ennyit:
- Hogy mííí?
- Jól hallottad, Nikol teljes kivan. –fröcsögte Harry mérgesen a szavakat
- Csalódtam benned Payne. –nyögte ki nyersen Nikol, közben hallottam, hangján hogy zokog.
- 5percen belül ott vagyok! –jelentettem ki.
Dan ne haragudj, ma este nem játszunk, fontos ügy! –közben öltöztem, amilyen gyorsan csak tudtam. 5perc alatt felkapkodtam mindent. Kirohantam a házból. Hívtam Szandit telefonon, meglepetésemre Zayn vette fel!
- Mond!
- Mit keres nálad a telefonja?
- Itt hagyta a konyha asztalon, a levelekkel együtt.
Átmentem egy csomó piroson. 15perc alatt London egyik végéből, a másikba érkeztem, sose hajtottam még ilyen gyorsan, sose vezettem még ennyire felelőtlenül. Leparkoltam a ház elé, az ajtó nyitva volt. Beléptem, mindenki a konyhába volt. Nikol felállt a székről. Elém állt és így szólt: „Mind a te hibád, hogy lehetsz ennyire szemét? Aljas majom? Ez lenne a híres romantikus Liam Payne? Hát gratulálok hozzá! Egy szégyen vagy Liam egy szégyen! Gyűlöllek, Szandit a testvéremnek tekintem, és miattad hagyott itt engem.” –csattant egy pofon az arcomon, a következő pillanatban, pedig a lány ájultan a kezeim közt hevert. 
- Pofozni kezdtük a lányt, Harry kivitte a kanapéra. Niall vitt neki vizet. Így 3-an maradtunk a konyhába. A boríték a nevemmel tényleg ott volt.
- Mi történt? Mi a fene, ütött beléd? –kérdezte Zayn
- Talán nem is szeretem Szandit, csak egy fellángolás volt. –mondtam ki nyersen, de magam is tudtam, hogy hazudok. 

- Szakítottál vele?
- Csak itt hagytam, hozzám vágta, hogy az fáj neki, hogy egy másik lánnyal fogok holnap a címlapon szerepelni. Csak a hírnevemre vágyott.
Erre Nikol a hátamnak pattant, és kezdte ütni. Ahhoz képest, hogy az előbb ájultam feküdt.
- Takarodj ki ebből a házból! Most azonnal! Takarodj! –fröcsögte nekem a szavakat. –és közben Harry fogta le valószínűleg nekem akart jönni. 

- Nyugodj meg! –mondtam neki

- Hogy mondhatsz ilyet, hogy a hírnevedre vágyott? Nem kellett neki a hírneved, a törődésed annál inkább. Összejöttök és másnap a volt barátnődet látogatod, összevesztek, és nála találsz menedéket. Mit képzelsz magadról? Ki vagy te? Hm? Takarodj ki a házból!
- Nikol nyugodj meg! Szandi azt kérte, ne hibáztassuk Liamot. –nyomta a cetlit a kezembe Zayn.
- Igaz! Ott a leveled olvasd el. Aztán tűnj innen, de tényleg takarodj el! Látni se akarlak többé!
Odanyúltam a borítékhoz, kibontottam. Első ránézésből tudtam, hogy sírt, miközben a levelet írta, mert van olyan szó, amelyik könny áztatott. Elkezdtem olvasni:

Drága Liam!
Ne haragudj, kérlek rám! Nem akartalak megsérteni. Nem voltunk egymáshoz illők. Nem is tudom, hogyan gondolhattam, hogy egyszer mi normális párkapcsolatba tudunk élni. Ez azért kicsit vicces, nem?! Hónappal ezelőtt azt sem mertem elképzelni, hogy találkozok veletek, minden vágyam az volt, hogy egyszer egy koncertre eljussak, és koncert helyett inkább összebarátkoztam 5normális fiúval, már meg sem akartam ismerni, a másik arcotokat. Mindegyikőtöket megkedveltem, de valahogy irántad mégis többet éreztem, és érzek is. Szívemben, és gondolatomban folyton te jársz. Megpróbáltál szeretni, de én nem bíztam benned, ez csak az én hibám, én hibám, hogy tönkrement a kapcsolatunk. Szeretlek még mindig! Ez még jó ideig így is fog maradni, de megteszek mindent, hogy eltűnjön ez az érzés. Ne hibáztasd magad, hogy elmentem, ez az élet nem nekem való. Ugyan nem áltathatjuk magunkat, én csak egy magyar lány vagyok, aki a szüleivel alig van együtt, mert az apja az országokat járja, az anyja, meg kórházba ápolónő. Neked egy olyan lány kell, mint Danielle, menj vissza hozzá, élj vele együtt, tudom, hogy nem közömbös számodra. A beszélgetésünket, és engem is felejts el, ha a levelet elolvastad tépd szét! A fiúkat ölelem! Kívánok nektek óriási sikert az életben!”

Amikor a levelet végig olvastam, akkor esett le igazán, hogy ez nem egy egyszerű elmegyek, és ha kiszellőztettem a fejem visszatérek, örökre haza ment. Idegesen vágtam az asztalra, majd én is sírni kezdtem. Lelkiismeret furdalásom nagyobb volt, mint a fájdalmam. Szó szerint égetett ott belül valami, egy nagy lyuk tátongott a szívemen. Azon gondolkodik, hogy verhetne ki a fejéből. Megtörtem, megtört bennem az a fal, amit Daniellenél építettem Szandi eltaszítására. Ráborultam az asztalra, és sírva kérdeztem, hogy miért?
- Fel kell hívnunk a szüleit. –jelentette ki Nikol.
- Igen igaz. –vágta rá Harry.
- Nem akarom elveszíteni, én szeretem. –jöttek ki a szavak a számon.
- Ezzel már elkéstél! Undorító vagy Liam! –vágta hozzám Nikol. - és igaza volt
Kimentem Nikol laptopjához, gondoltam írok neki pár sort, amiben leírom, mennyire sajnálom, és adjon esélyt, hogy megmagyarázzam. Felmentem twittere, kerestem az követőim között, de nm találtam. Felmentem facebookra, ott sem találtam. Facebookon írt ki magyarul. Nikolt megkértem fordítsa le, azt írta, hogy törli magát az ismeretségi oldalról bizonyos okok miatt. Nikol felhívta a szüleit, nagyon kibuktak, azt mondták, hogy holnap elmennek a keresztszülőkhöz. Erősen reméltem, hogy majd ők rátudják, venni arra, hogy visszajöjjön.

- Szóval a hírnevedre vágyott? –kérdezte Zayn ismét felhozva ezt a kellemetlen témát.
- Nem gondoltam komolyan, én, én csak dühös voltam.

- Hát, tudod, azt mondják, hogy amit az emberek idegességből kimondanak, az valóban úgy van.
- Nem! Én tényleg szeretem. Nem tudom, miért mentem Daniellehez, de most éget ott belül valami. Üresnek érzem magam. Vissza akarom forgatni az időt. Utálom, hogy ekkora paraszt vagyok megint megbántottam. –támaszkodtam rá a térdemre, és a földet kezdtem el pásztázni.